Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-09 / 105. szám

SZEOED: wcerlceízlöíég : DeAk Ferenc occn 2. Telefon: 13—33.- Klodóhlvolnl, »BlCiönkHnyviAr és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon : 306. - Nyomda: Löw Up4< acca 1®. Telefon: 16-34.« » « » « » Szerda, 1928 május 9 ® {& 0 « IV. évfolyam 105. szám MAKO : Szerkesztőség é» kiadóhivatal : lîrl ucca ». Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal : AndrAny ucca 23. Telefon: 49. szAm. «» «» « » «» Előfizetést éra havonta 3-20 vidéken és a (Óvárosban 3-00. kUlfHldOn 6-40 pengő. Egyes ízAm 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Vllágnézleí és kenyér Soha tőzsdeeseményt politikus olyan érdeklődéssel nem tekinthetett, mint most azt a hosszt, amelyik Poincaré választási győzelmét követte s követi még mindig a párisi tőzsdén. Ebben a hossz.ban a francia gazdasági élet a politikai élet állásfoglalását igazolja. A politikai életet láthatóan nem azok vezetik, akik irányítják a gazdasági küzdelem harcmozdulatait, de közösek a — vezérkari térképek. A politikusok sokszor gazdasági érdekek harcosai s a gazdasági élet manőverei majdnem mindig politikai törekvéseket lepleznek. A szociológia az élet jelenségeit veti a vizsgálódás lombikjába s elmélet főzetét tálalja tó- A párisi tőzsde viharossá élénkült forgalma, az a stimuláns bizakodás, amivel a gazdasági élet leszámítolja a Poincaré-kormány választási győzelmét, az az együttérzés, amivel a gazdasági élet tényezői fokozzák és ébrentartják az árakat felhajtó tendenciát, világosan mutatja a tömegek érdeklődésének megváltozott tárgyát és megváltozott irányát. Elég volt a színek küzdelméből, elég volt a piros-fehér harcból, elég volt már a világnézetek szembenállása is. A baloldali blokkot i öt évvel ezelőtt a baloldali politika határtalan népszerűsége segítette a választási győzelemhez. Akkor mindenki ugy érezte, hogy la reakció túlélte magát, korszerűtlenné vált, anakronizmus lett »szürke elmélete az élet termőfája mellett«. Ma már elmosódtak Franciaországban is a választóvonalak. Nem a baloldal küzdött a jobboldallal, nem a haladás birkózott a konzervativizmussal, nem világnézletek, társadalmi felfogások, piros és fehér rózsák, protestánsok és katolikusok mérték össze erejüket. A gazdasági konszolidáció győzött a választási küzdelemben. Clemenoeau győzhetett és győzhetett Lloyd George a győzelem atmoszférájában. Akinek igazat adtak a fegyverek a harcmezőn, annak igaza lett a politika frontján is. A harctéri győzelmet azonban ma már aem foghatják be politikusok győzelmi kocsijuk elé. A harctéri győzelem ma már nem kortesesfcköz. A francia baloldal győzelme világraszóló tiltakozás volt a háborús atmoszféra belpolitikai pilótái ellen. A francia baloldal győzött, mert békét hirdetett a harc folytatóinak politikai programja és gazdasági konoepciója ellenében. A győzelem haszonélvezőivel szemben a francia baloldal győzelme adta vissza a béke politikájának s a béke követelésének politikai, társadalmi és morális erejét Ennek a választásnak sikere s a választást követő gazdasági jelenségek azt bizonyítják, hogy ma már nemamarne-iésnem a verduni győzelmek legerőteljesebb tényezői a francia nép ítéletének s a francia nép nem a politika jelszavai s a világnézLetek invokációi után választja meg küzdelmének célját, helyét és szövetségeseit. Az a győzelem, amit Poincaré a frank frontján aratott, elevenebben és hatékonyabban irányítja a francia nép meggyőződését és cselekvését, mint a világháború legdicsőségesebb emléke. A francia nép gazdasági békét akar, jó pénzt és vagyoni biztonságot s azért adta a győzelmet Poincarénak s azért reagált a választási győzelemre tőzsdei ftossz-szal, mert Poincaré állította meg zuhanásában a francia frankot s az ő gazdasági politikája vetett ~ rac;! a biztos alapot a gazdasági élet megingott épülete alatt Ezek a jelenségek koronatanuk amellett, hogy Európa népe belecsömörlött már a világnézleti különbségek fantasztikus méretű latolgatásába. Belefásult már abba, hogy a hely, az irány s a naptája szerint ítélkezzen a törekvések hasznossága és termékenysége felett. Végtére is egy darab kenyér a baloldalon is csak annyi éhséget tud csillapítani, mint amennyit a jobboldalon elégít ki. Az iparosnak megrendelés kell, a kereskedőnek fogyasztás, a gazdának eső, napfény és gabonavám, az orvosnak fizetni tudó beteg, az ügyvédnek dolgozni érdemes munka, a mérnöknek üres telek és megmozdítható pénz. Élni akar mindenki, kenyér után lohol mindenki, mindenki munkáját, iparát, üzletét félti, — kinek van annyi energiája, kedve, lelkessége, kiben hagy annyi erőt és érdeklődést az élet megnehezedett küzdelme, a mindennap megsulyosodott gondja, megoldatlan problémája, hogy törődni tudjon felebarátja világnézletével, jobboldali, vagy baloldali hangoltságával. A párisi tőzsde hossza, arra mutat, hogy az emberiség nagy börzéjén a vílágnézlet papirosaí elvesztették hitelüket. A gondolat-infláció és világnézlet-tulfermelés ideje lejárt. A' francia nép vitrinbe tette világnézletét s azt követte, akitől pénznek, munkának és kenyér» nek nagyobb biztonságát várja. Négyévi fegyházra itélte a tábla Hatvany Lajost Másodfokon három évvel leszállították büntetését Mellékbüntetés hatezer peugő, vagyoni kártérítés 250.000 pengő Hangos éljenzés az éjszakai Itéletethlrdetés közben, mert a közönség egészen enyhe Ítéletet várt (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Kétnapos tárgyalás után kedden a késő esti órákban hirdetett ítéletet a budapesti ítélőtábla Hatvány Lajos pőrében. A második tárgyalási nap iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. Először dr. Baraes Marcell, Hatvany Lajos védője mondotta el nagyszabású beszédét a bizonyítás kiegészítése kérdésében. Ismertette a báró >Dass Vervtmdníe Landí cimü könyvének előszavát, amelyben Hatvany fájó hazafisággal ajánlja munkáját a csonkaország elszakított városainak. Számos irat és sok tekintélyes politikus kihallgatását kérte a védő arra vonatkozólag, hogy Hatvany Lajos a kommunisták elől szökött meg Magyarországból & cikkeivel a magyarság ügyét akarta szolgálni. Tekintélyes közszereplést! férfiak levelét csatolta be, amelyek arról szóltak, hogy Hatvany Lajos őszinte hazaszeretettől volt áthatva és távol állott tőle az, hogy idegen állammal össze játszón. Bizonyítani kivánta Baraes Marcell, hogy Hatvany Lajos a magyar revízió érdekében dolgozott, nagy összeköttetéseit ennek érdekében használta ki. Felolvasta Gondenhove-Kelerghi gróf, Emil Ludwlg regényíró, Thomas Mann, Schrenk-Notzlng báró, Splelberg gróf, Max Reinhardt, Gerhardt Hauplmann és még számos nemzetközi nagyság nyilatkozatait és levelét, amelyek arról szólnak, hogy Hatvany égő hazafisággal szolgálta a magyarság ügyét Bécsben, Németországban, majd Párisban, ahol például a Quotidlen cimü lapnak nem volt hajlandó interjút adni a frankhamisítás ügyéről. Erdélyi írók és vezető egyéniségek arról adtak nyilatkozatokat, hogy Hatvany Erdélyben a magyarságot összetartásra buzdította. Pálffyné j Gulácsy Irén többek között ezt irta: — Beszéltem Hatvanyval, szóba került bécsi élete i's. Könnyekben tört ki. Azt mondotta, hogy nem blrfa el a száműzetést, hazamegy, birái elé áll, bármi legyen is a következménye. Egy cseh lap íjjv jrt a báróról: ahelyett, hogy cukrot gyártana, Idejön Szlovenszikóba magyar tculfarát propagálni. Baraes Marcell a levelek, dokumentumok és nyilatkozatok egész tömegét tárta a bíróság elé és ismételten kérte a bizonyítás kiegészítését. — Azt a Hatvány Lajost állítottam önök elé — mondotta végül —, akiben a keresztrefeszitiett lélek káromlása is kitörhetett, de akinek honszerehne nagyon sokat tett a magyar nemzetért. Pillanatnyi csönd után Dabasl-HaMsz főügyész állott fel és ellenzett minden bizonyítás kiegészítést. — Nincs ebben a teremben — mondotta — egyetlen ember sem, obi tagadná, hogy a kommün után bizonyos kilengések voltak. Elítélendő kilengések voltak. Hatvany talán célzatosan a békerevízió érdekében munkálkodott, néha azonban emellett folytatott olyan tevékenységet, amely törvénybe ütközik. HMvany Lajos állott fel ezután. Arról beszélt, hogy az ügyészség felolvastatta azokat a cikkeket, amelyeket nem ő Irt, de nyomatékosan ellenzi azoknak a cikkeknek a felolvasását, amelyeket ő irt és amelyek mellette szólnak. — Valahányszor a vád óhajtja — mondotta — az én ügyem egyszerre belekapcsolódik egy csomó tőlem távol álló ember ügyébe. Lázas nyüzsgésben telik az idő a folyosón, mig a tábla az inditványok fölött tanácskozik. A tábla la bizonyítás kiegészítésére előterjesztett Indítványokat teljes terjedelembea elutasította. Ezután a főügyész tartotta meg v&dbeszédét és először emelt szóval védelmezte Töreky tanácselnököt, aki a törvényszéken tárgyalta az ügyet. Kijelentette, hogy Töreky semmiféle perrendellenességet nem követett el. órákon keresztül igyekezett ezután bizonyítani, hogy Hatvany hfu és destruktív ember volt, akt olyan >nemzetrontó« epiberekkel érintkezett Ber* Iinben, mint Harden és Rathcnau, Hosszasan be-