Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-27 / 120. szám

1928 május 27. DfiLMAGYARORS^q 7 Benzin Bej. védjegy. PETROLEUM TELJESITMENY! TAPASZTALAT! A kettő szoros összefüggésben van. Valamint gépjei kezeléséhez, aként az azokhoz felhasználandó üzem­anyagok megválasztásához is nagy gyakorlatra van szükség. A lelkiismeretes gépész gépét mindig alapos körültekintéssel kezeli, az üzemanyagok vásárlásánál pedig mindig a legóvatosabban jár el. Petróleumot, benzint, kenőolajat stb. szemre, szag­lásra, vagy tapintásra nem lehet vásárolni. Viszont megtévesztően hasonló elnevezés alatt a legjobbtól a legsilányabb minőségű üzemanyagokat hozzák forgalomba. Mindezek alapján ajánljuk, hogy ön is, mint minden tapasztalt gazda, a világhírű Vacuum Oil Company cég által forgalomba hozott és be­jegyzett védjegyeivel ellátott üzemanyagokat vásá­roljon. A Vacuum Oil Company 60 év óta gyárt üzem­anyagokat a legkiválóbb ásványolajból, kiváló szak­emberek vezetése mellett. Üzemanyagai mindenkor és mindenhol az egész világon egyformán ugyanazon kiváló minőségben kaphatók. Ismételjük, ügyeljen az oldalt látható bejegyzett véd­jegyeinkre ! 564 VACUUM OIL COMPANY R. T. ADÓMENTES ÉS ADÓZOTT ÁSVÁNYOLAJTERMÉKEINEK RAKTÁRA SZEGED. 9RODA: CSEKONITS U. 6. TELEFON: 14-79. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LIV. E lső szabadságom Bef- védjegy. Ofy ia^ii Mobiloil Autókhoz. Traktorokhoz. Motorkerékpárokhoz. vftl, amely annyira tudatos, hogy a washingtoni kereskedelemügyi minisztériumnak külön film-pro­paganda osztálya is van, hozza magával az ame­rikai erkölcsöket és szokásokat, azt az olaj- és benzinszagu civilizációt is, amelyben száguldoz­nak az automobilok, egymásba rohannak a vona­tok, egymás fogát verik ki a boxbajnokok, gör­bére csarlsztonozzák a lábukat a görlök és udvar­lóik, newyorki receptre pirositózzák ajkukat a »vad nyugat« leányai és az élet legfőbb értéke gyanánt dollárt hajszolnak aranytelepeken, olaj­forrásoknál, drug storeokban, bankokban és áru­házakban egyaránt. Nem azt mondom, hogy ez az amerikai kultura teljessége, de bizonyos, hogy oz amerikai film ezt a kulturát hozta magával. Evekkel ezelőtt, elszórva a többi között, szívesen láttuk a cowboy ok bravúros lovaglásait, amely nagyon elütött attól a remegéstől, amellyel az euró­pai ripacsok ráültek a ló nevezetű vadállat há­tára. Szívesen láttunk egy-egy filmet, amely be­lepillantást engedett az amerikai életnek a miénk­től eltérő lüktetésébe. Azóta azonban két dolog történt. Nálunk az amerikai film túlságosan el­szaporodott, odaát pedig a filmtermelés két-három vállaiat kezében és egy helyütt, Hollywoodban kon­centrálódott. Hogy technikai szempontból ezek a hollywoodi filmek a legkiválóbbak, az kétségtelen. Ehhez meg­van minden előfeltételük. Óriási tőke, nagyszerű berendezések, a világ minden részéből felszippan­tott kiváló filmszínészek, sőt még az éghajlat is, amely az év legnagyobb részében a felvételek számára a legkedvezőbb lehetőségeket biztosítja. Egészben véve azonban rettenetesen egyoldalúak. Minden amerikai film naiv és valamennyi obligát módon végződik. Az ördögi ármány el akarja sza­kítani a becsületes, de szegény fiatal embert sze­relme tárgyától. Ezer kalandon keresztül azonban végezetül mindig az igazság diadalmaskodik és a becsületes szegénység hozzájut szerelméhez és — a dollárokhoz. Ez az egyik tipus. A másik a burleszk, amelyben szerepel Chaplin, vagy az ál­Chaplin, az ir rendőr, huszonötödik emeleten lóg­nak az emberek és összedőlnek a mozi céljaira épített faházak. Mindezen filmek számára Hollywood egy egé­szen különleges szépség-ideált teremtett magának. Akár a férfiaknál, akár pedig a nőknél finom vá­gású, szabályos, de tucatostól összefogva semmit­mondó ábrázatok. A nők majdnem mind szőkék és szabálynak látszik náluk, hogy egy sem ér fel közülők a Tom Mixek hóna aljáig. Ezeket az ar­cokat keresik a hollywoodi filmigazgatók az egész világon, és ezeket alakítják, gyúrják a filmrende­zők ugy, hogy minden egyéni vonás tökéletesen kivész belőlük. Nincs egyhangúbb és monotonabb látvány, mint egy hollywoodi szépség — galléria. Aki belecsöppen, akármelyiket nagyon könnyen összetévesztheti a másikkal. Az átlag-amerikait, akinek standardizálva van az egész élete, aki ugyanazt a szabású ruhát vi­seli, ugyanazt a lunchot eszi, ugyanabban a ti­pusu lakásban lakik és szórakozásaiban is csak egyik numerusa a tömegnek, ez a standardizált film kielégítheti. De nekünk Európában másra is van szükségünk. A vén Európának nincsenek olyan percentekben kifejezhető rekordszámai, mint Ame­rikának, de színekben és egyéniségekben még min­dig változatosabb és gazdagabb. Egyénileg a fiai­mat szeretném ugy nevelni, hogy ne Tom Mix, Demsey és Gene Tunney legyen az ideáljuk, ál­talánosságban pedig azt szeretnénk, ha a film nem kizárólag az amerikai politikának, üzletnek és erkölcsnek volna a propagandája. Egy Amerikát járt ismerősöm mesélte egy Íz­ben nekem, hogy egy newyorki társaságban, ahol európaiak is voltak jelen, szóba került Cooper, Bőrharisnya és az Utolsó Mohikán. Az egyik ame­rikai nagyon csodálkozott, hogy az európaiak mindezeket a neveket nagyon jól ismerik, sőt tá­jékozva vannak még a mesék színhelye tekinte­tében is. Egy kicsit töprengett, azután mintegy a saját kultúrájának igazolására kivágta: — Igaz, nálunk is majdnem mindenki tudja, hogy ki volt XIV. Lajos és hol kötötték meg a vrestialiai szerződést. Nem szeretném a kölcsönt abban a formában visszaadni Amerikának, hogy mi csak azt tudjuk róluk, hogy kicsoda Douglas Fairbanks és hol vau az a Hollywood, ahol a filmszerződéseket kötik. Tonelti Sándor. .PARÁDI VIZ a leghirnevesebb orvostanárok véleménye szériát kiváló gyógyszernek bizonyult idült tüdő-, gyomor-, bél és hólyaghurutban szenvedőknél. Emész­tési zavarok, aranyér, máj- és lépdaga­natok eseteiben. Osuz- és köszvénybajoknál. KitUntí asztali és borvíz. Mindenütt kapható. Főlerakat: Forrástermék és Ásványvíz Kereskedelmi RL Budapest, VI., Kirftly uccn 12. B36 Hét esztendő óta voltam már újságíró, de még nem mertem arra gondolni, hogy szabad­ságot kérjek. 1900-ban azonban erre is rá került a sor. 1889—1900 telén majdnem minden este együtt voltam Schmittely segédszerkesztőnek az öccsével, aki Szentirmay Géza írói név­vel a Budapest cimü képes néplapnak és a Mátyás Diák cimü vicclapnak a szerkesztője volt. Szertirmay nagyon jó barátságban volt egy székesfehérvári földijével, Duka Imrével, aki itt Budapesten városi tisztviselő és mel­lékesen az érdemes csizmadia ipartestület jegyzője volt Szentirmay és Duka csaknem minden este kirándult valamelyik budai va^y ferencvárosi kocsmába és 1880—1900 telén és 1900 tavaszán magukkal hivtak engem is. Nagyon mérsékelt borivók voltunk mind a hároman; hárman együttvéve sohasem fo­gyasztottunk többet egy liter bornál, — de azt a legjavából. A Gellérthegy-utcában néhai Romlehner, a cipészből lett vendéglős, a Mar­git-kőrúton Tilly, a törzsvendégei közé számí­tott bennünket. Ez utóbbi helyen a szomszéd asztalnál a »Mathuzsálemek társasága« boroz­gatott, melynek legfiatalabb tagja, Péterii Sán­dor, a hires pedagógus is jól tul járt már életének hetvenedik évén. A spieszburgerek között mi is csak diskuráltunk és — kártyáz­tunk. Mindig változatlanul csak preferánszot. És mivel arra nem volt pénzünk, hogy el­veszítsük, a veszteségeinket és nyereségein­ket kölcsönösen »felirtuk« Akkoriban az összes kocsmárosok, akikhez mi jártunk, sokkal szivesebben beszéltek né­metül; magyar szót alig lehetett hallani és a Tűzoltó-utcában 1900-ban még volt egy kocs­ma, amelynek falán táblát íjg^m«iej;tck öc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom