Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-27 / 120. szám
i ! Albus kézmosószappan a legfinomabb nyersanyagokból készül, teljesen közömbös, úgyhogy a legfinomabb bőrt sem támadja meg, kellemes érzést tóéi elő a mosakodásnál. Felnőttek és gyermekek mosdásra k i t ö n ő e n használhatják. Qarantálton tiszta és ment minden idegen és káros alkatrésztől. M mden dobott» te ATbns sző és a harang védjegy! Kérjen ki• • y •4" fej esetten Albus kézmosószappant és ne fogadion d mást! v • vagy még hosszabb idő eltelte után jutott a követeléséhez, maga kénytelen fokozottabb hitelt igénybe venni, pontosan annyival nagyobb hitelt, mint amennyi a közép- és kiskereskedőnek nem áll rendelkezésére. A pénzintézetek, melyeknek pénztárablakai a közép- és kiskereskedelem előtt lezárultak, tehát nagyobb hitelt kénytelenek nyújtani a gyárosoknak és nagykereskedőknek. A pénzkihelyezés biztonsága ezáltal semmiképen sem növekedett, mert a kihelyezés biztonsága — ez gyakorlati szabály! — egyenes arányban áll az adósok számának nagyságával Minél több adós között oszlik fel a hitelezett összeg, annál nagyobb a kihelyezés biztonsága. (Feltéve, hogy a fedezet raegbirálásánál egységes irányelvek nyernek alkalmazást.) A közép- és kiskereskedelem hitelellátásának megbénulása nemcsak egészségtelen gazdasági jelenség, hanem oly veszély, amely kereskedelmünk katasztrófális összeomlását százszázalékos bizonyossággal fogja előidézni. A kormány előbb a segítésnek olcsóbb módiát választotta. Törvénnyel kivánt segíteni azáltal, hogy az ingó jelzálog intézményét a kereskedelemre is ki akarta terjeszteni. Az érdekképviseletek azonban erős ellenállást fejtellek ki e terv ellen és később az igazságügyminiszter maga is felismerte azokat a veszélyeket, amelyekkel az ingó jelzálog intézménye a kereskedelmet fenyegette. A kereskedelmi hitel problémájának megoldása azon fordul meg, vájjon lehetséges-e a kiskereskedői hitelellátást a hitelező számára rentábilissá tenni. Eddig a kiskereskedelmi hitel a pénzintézetek számára nem kínálkozott jövedelmező üzletnek. A kistételű kihelyezések nagyobb adminisztrációs költséggel járnak, a nagyobb intézetek, amelyek olcsóbb kamattétellel dolgoznak inkább a nagyobb tételek kihelyezésével foglalkoznak. A kisebb intézetek viszont, amelyek esetleg szívesen foglalkoznának a kiskereskedelmi hitellel, egyrészt aránylagoson nagyobb rezsiköltséggel dolgoznak, tehát drágábbak, másrészt nem rendelkeznek oly visszleszámitolási hitelkerettel, hogy a kiskereskedelmi hitellel kielégítő mértékben foglalkozhatnának. Kétségtelen tehát, hogy szűkség van állami segítségre. Ugy, amiként az állam intézményesen > gondoskodik a mezőgazdasági hitelről, régóta foglalkozik a kisipar számára is olcsóbb hitel nyújtásával, a kereskedelem is jogosan követelheti, hogy viszonylag kedvező kamatozás mellett nyújtson az állam egyes pénzintézeteknek oly hitelkeretet, amelyből ezek a kiskereskedelem hiteligényeit a jelenlegi kamattételnél olcsóbban kielégíthetik Az államtól nem kér a kereskedelem sem ajándékot, sem áldozatot. Csak azt kéri; hogy a magángazdaságokból kiszivattyúzott állami fölöslegeket termékenyítő módon, kölcsön alakjában juttassa újból vissza a gazdasági élet vérkeringésébe. Addig is a kereskedelmi hitel megoldásának sürgetése nem fog lekerülni sem az OMKE, sem a Kereskedők Szövetségének tárgysorozatáról •yéMWáfttt WMMMiMtMiti H11 'Hi'il MmtH » | Három okos szó : Szegszárdy bőrönd jó! Szeged, Islcola ucca 11. Telelőn : tO—74. 45 A világhírű vászon gyártmányok nagy választékban Pollák Testvérek Kelengye üzlete, Cseltonlcs u. 6. flrt.WAWIfitfireZ W 1928 május 27>' JA... 1 1 .jmuiM.immmm . 111 mim nui ,. 111 .., _ u, „,., „ , Hollywood Hazajón a kisebbik fiam az iskolából és meginterpellál, hogy délután kaphatna-« ötven fillért mozira. A Pityutól hallotta, hoff "ngyon szép a film és Tom Mix játszik benne. Megkérdezem a fiam: — Hát tudod te, hogy ki az a Tom Mix? — Hogyne tudnám. A Tom Mix egy amerikai hős, aki a fehér lányokat megszabadítja az indiánok fogságából. A Széchenyi tér sarkán láttam is a fotográfiáját. Kezd az ügy érdekelni. Faggatom a gyereket és kiderül, hogy a kilenc éves szakférfiú, aki csak homályosan tud valamit Hunyadi Jánosról és Rákóczi Ferencről, Toldi Miklóst pedig csak Gaál Mózes alapján ismeri, abszolút jól van tájékozódva Mary Pickfordról, Jackie Cooganról, Buster Keatonról, Charlie Chaplinről, Harrold Lloydról, Douglas Fairbanksról és a modern Amerika többi nemzeti nagyságairól. Csak a nevüket ejti ki kissé szegedi dialektusban. Azt hiszem, száz szülő közül kilencvenkilenc, ha elkezdené faggatni a maga hasonló korú gyermekét, ugyanilyen tapasztalatokra tehetne szert. Az amerikai film a maga irtózatos elterjedottségével, hihetetlen arányú reklámjával és izgató valőszinütlenségeivel ráfeküdt a mi gyermekeink fantáziájára is. Es a szülők? ők sem sokkal mások, mint a gyerekeik. Ne tessék mosolyogni, ha le merem irni, hogy ez a legkomolyabb problémák egyike, akár ha a gyerekeinkre, akár pedig saját magunkra vonatkoztatom. A világ amerikaizálódása hihetetlen arányokban halad előre. A rekordszámokból, amelyekre az amerikaiak oly szivesen hivatkoznak, tudjuk, hogy a világ széntermelésének negyvenhárom. nyersvastermelésének ötvenegy, fatermelésének ötvenkettő, pamuttermelésének ötvenöt, petróleumtermelésének hatvankettő, acéltermelésének hatvanhat, automobilgyártásának nyolcvankilenc, filmgyártásának ellenben kerek kilencven százaléka esik az Egyesült-Államokra. Azt hiszem, két esztendeje irtam »Világháború a mozi körül« címmel arról a harcról, amely a filmipar terén folyik Amerika és a világ többi része között. Ez a harc, ugy látszik, azóta már el is dőlt Amerika javára. A filmiparban Amerika cguszerüen lehengerelte a viláoot. invásiófa Hogy mely okok, — tőke, nagy belső fogyasztó terület, szédületes módon megszervezett reklám és egyebek, — biztosították az amerikai filmnek ezt a páratlan sikerét, arra most nem akarok kiterjeszkedni. Rá akarok azonban mutatni arra, hogy a filmipar terén Amerikának ez a monopoliuma politikai, pénzügyi, gazdasági és morális szempontból mit jelent. , Két esztendő előtt Will Hags, az Egyesült-Államok ny. főpostaigazgató ja, ki hivatali állását azame. rikai fílmvállalatok szövetségének sokkal jövedelmezőbb elnökigazgatói székével cserélte fel, a filmeket előállító amerikai vállalatok egy évi nyers bevételét nyolcvan millió dollárra becsülte. A' mult esztendőben már csupán a külföldre kivitt filmek értéke elérte a hetven millió dollárt. Ezenfelül van még az a belföldről befolyt összeg^ amit filmekért az Egyesült-Államok tizenhétezer; mozija és kétezerötszáz mozival kombinált orfeumja és varietéja fizetett. A külföld tehát filmekért évről-évre hatványozottan növekedő összegekkel adózik Amerikának« A dán, olasz és francia filmek, amelyek néhány, éve még nagyon népszerűek voltak, hovatovább teljesen lekerülnek a mozik műsoráról. Asta Nielsen, Psylander, Maciste és Cocantin mester feledésbe sülyednek Hollywood mindenhatóságával szemben. Csak a németek tartják meg történelmi és tudományos filmek terén némileg az önállóságukat. Egyéb filmjeik kvalitás dolgában is gyengék és alig jöhetnek számításba. Az amerikai film azonban nemcsak rengeteg bevételt jelent az ottani filmvállalatoknak, hanem egyúttal a leghatalmasabb politikai ér üzleti propaganda is, amelyet valaha szervezett formában egy állam javára kifejtettek. Minden amerikai film közvetve az Egyesült-Államok erejét, nagysagát és legyőzhetetlenségét hirdeti. Amerika a világnak első nemzete és Amerika az a terület, amely messze fölötte áll a földkerekség minden más országának. Valamikor azt mondták, hogy a nemzeti kereskedelem a zászlót követi. Ma az amerikaiak azt mondják, hogy a kereskedelem a film nyomán halad. Közvetve a legkülönlegesebb fajtája. A költségeit azok fizetik, akiknek a reklám a szemük elé lrerült. De az amerikai film az üzletszerű reklámon W<