Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-20 / 114. szám

s Otfl.M 4 GV ARORSZ AG IW8 máftM aa. The Editor tho the Readers (A szerkesztő az olvasóhoz) Ladles and Oentlemen, fhe University of Szeged invests Lord Rotherroere with the Rtghts of Honorary Membership of this greet Institute. His diploma is handed to his Son Mr. Hermsworth, Member of Par* lament, at a ceremonious meeting. The City of Szeged carries oat two plans during the short stay of Mr. Hermsworth. One is the demonstration against Trianon and for the Integrity of our territory. The other to show our gratitude towards that man, who with the greatest sirenghi at first has carried Into the Press of the World, through this channel into the minds of the people, the crying injury of our national Rights, Iu this movement which unites all, takes share the „Délmagyarország' the acknowledged first organ of the City of Szeged — by using every part of the present issue of. the paper for the benefit of our national cause. All those articles which are printed in English and Hungarian, and those which ave only English, or only Hungarian, wish to serve ihe same purpose. The rumour of our great demonstrations will get into all paris of ihe world through the well organised agency of the Press. Wilh Ihls number we wished to serve our City, our country by enlarging the dimensions of the demonstration of the City of Szeged — till England. Look a< the army of lead-soldiers and recognise them as the promoters of enthusiasm. See our unity, strenght our selfsacrifice in ihe love of our country-and when you are turning with interest ihe columns of this paper, all that economical, and cultur power what you see here concentrated on its pages, was gathered by the productive power of the City of Szeged The „Délmagyarország " is always governed by the standpoint of culture, humanism and solidarity. Its tendency is progressive and its mentality is far abore the ideas of those nations of extreme sovinism. Such organ of the Press Knocks at your door now, with the indisputable Rights of the Hungarians, and begs you to get acquainted with this people, to look at this country, and help us in our ressurreclion. . Hölgyek és Urak, lord Rothermeret a szegedi egyebem díszdoktorrá avatja és diplomáját ünnepi ülés keretében fia, Harmsworth képviselő veszi át. A város a képviselő rövid ittartózkodásának idejét kettős célra használja tel. Az egyik: tüntetés Trianon ellen és területi integritásunk mellett. A másik: • bála dokumentálása az iránt a férfi iránt, aki először és amellett a legnagyobb erővel vitte bele a világ sajtójába én köztudatába kiáltó nemzeti sérelmünket ás szeplőtlen nemzeti igazságunk ügyét Ebben az egységes és országos nagy társadalmi megmozdulásban vesz részt a Délmagyarország, Szegeidnek, az ország második városának elismerten első sajtóorgánuma, amikor ennek a számának majd minden cikkét, uokat is, amelyek angol és magyar, azokat te, amelyek csak angol és azokat is, amelyek =sak magyar nyelven jelennek meg, nemzeti ügyünknek, angol vonatkozásoknak és kapcsolatoknak szenteli. Szárnyaló tüntetéseinknek hire a sajtó nagyszerű szervezete utján nap-nap után széjjelröpül a világ minden részébe. Ezzel a számunkkal, hazánk és városunk szolgálatában, meg akartuk nagyobbítani a szegedi tüntetés méreteit — Angliáig. Nézzétek és ismerjétek meg lelkesedésünk ólomkatonáit. Tudjátok meg egységünket, erőnket és elszántságunkat a hazaszeretetbén és gondoljatok arra, mikor ebben a számunkban érdeklődve lapozgattok, hogy mindazt a gazdasági és kulturerőt, amit itt együtt láttok, ennek a lapnak hasábjaira kizárólag szegediek produkáló ereje hordta össze. A Délmagyarországot mindig kulturszempontok vezérlik Iránya progresszív és egész mentalitása messze távol áll bármely nemzetbeli szélső soviniszták eszmekörétől. Ilyen sajtóorgánum kopogtat most nálatok a vitathatatlan magyar igazsággal és kéri: ismerjétek meg ezt a népet, lássátok meg ezt az országot és segítsétek feltámadásában. Esmond Harmsworth a budapesti újságírók klubjában Budapest, május 19. Az Otthon Kórben, e magyar hírlapírók, Írók és művészek előkelőségei és nagyszámú előkelő közönség várta ma délután Esmond Harmsworthot. Ott volt Rákosi Jenő, Nagy Emil volt igazságügyminiszter, Hegedűs Loránd, Szudy Elemér miniszterelnökségi sajtóirodafőnök, Sziklay János, Pakots József, Pékár Gyula nyug. államtitkár, Márkus Miksa, az újságíró egyesület elnöke, Légrády Ottó, JahizsinsZky Imre stb. Az angol és magyar lobogókkal feldíszített épület előtt százakra menő tömeg várta és éljenezte lord Rothermere fiát. A kapuban Sziklay János, Fülöp Antal és Nádor Jenő, az Otthon Kör előcsarnokában pedig Rákost Jenő üdvözölte a vendéget. ízlésesen feldíszített terem várta a vendégeket, akiknek belépésekor Polgár Tibor, Temesváry János ós Kerpely Jenő triója az angol királyindulót és a magyar Himnuszt játszotta. A trió ezután az uzsonna alatt magyar népdalokat játszott. Harmsworth Rákosi Jenővel beszélgetett hosszabban, majd 5 órakor távozott a megjelentek lelkes él jenzése közben. Esmond Harmsworth az Otthon Körből a .Vigadóba ment, hol 36 küldöttség tisztelgését fogadta. Este a Nemzeti Kaszinó adott ebédet, amelyen Albrecht és József főhercegeken kivül jelen volt a kaszinó 126 tagja. A vendégeket gróf Apponyi Albert köszöntötte fel. Az ebéd cigányzene mellett a késő éjjeli órákban ért véget. Fokozott gonddal őrzik Kun Bélát (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Kun Béla őrizetét az utóbbi napokben megerősítették. Cellájának ajtaja előtt állandóan fegyveres fogházőr tartózkodik. A volt népbiztost naponta leviszik sétálni a . fogház udvarára, de csak olyankor, amikor a többi fogoly nincsen ott. Ezeken a sétákon nyolc ttr vigyáz rá. Cellájának kulcsát egy börtőntísztvi9elő őrzi. Villámcsapás két halottal Orosházáról jelentik: Szombaton reggel az Orosháza melletti Csorvás község felett valóságos istenitélet idő vonult végig, óriási szélvihar tombolt sárü villámcsapásokká! ét hatalmas felhőszakadással A vihar a gróf Wenckhelm-uradalom muukásait a földeken érte, akik fedél alá igyekeztek. A vülám a menekülő csoportba sújtott és két munkást megölt. A lübecki csodagyerek Irtó: Móra Ferenc. Mi annak n magyarázata, hogy éppen ezekben a förtelmes időkben szaporodnak ugy el a csodagyerekek? A jó Isten mejgbáuta, hogy a mi nemzedékünknek olyan szűken mérte az észt és most a mi rajtunk megtakarított porciót is a belőlünk iijadt nemzedékre tékozolja? De hát hogy fog Hférni ebben a liliput országban az a sok süvöl\ény lángész, ha az mind megemberkedik? Va^y hogy nem kell attól félni? ők is ugy járnak maid mint mink, mire megnőnek? Elhagyogatják «« eszüket a nevelőintézetekben, az iskolákban, :iz :.vetemcken, mindenféle észkikószftrülő műhelyekben? Mert ha visszagondol az ember arra a sok i sodagyerekro. akiről régebben hallott s akiből minden csodálatosság nélkül való ember lett, ekkor furcsa következtetésre kell jutnia. Ha a gyerekek közt olyan sok a lángész, amilyen kevés a nagyok közt, akkor legjobb lesz becsukni az iskolákat Akárhogy áll a dolog, a lübecki csodagyerek históriáját érdemes megismerni minden csodagyermektulajdonosnak. Először azért, hogy legyen mivel összemérni a maga csodáját. Másodszor azért, hogy meggondolja, érdemes-e a gyerekét csodának nevelni ? A lübecki csodagyerek, Christian Heinrich Heinecken nem csinál konkurrenciát senkinek, mert kétszáz esztendővel ezelőtt élt. Az apja a Hamzaváros jónevü festőművésze volt s egykorú vers az anyját, Katharina Erzsébetet is festőnőnek maga&ztalja. Föl kell jegyezni a dajka nevét is, aki egynapos korától kezdve táplálta tejével a kis Christiant. Zsófinak hívták, az ura lübecki zsoldoskatona volt. A csoda akkor kezdődött, mikor a tizhónapos gyerek egy este a dajkája ölében ült a virágos cserépkályha előtt. Volt a íestőéknek egy lakó-' juk, sziléziai nemes ember, sokféle tudományban járatos magánzó, bizonyos Christian Schőneích. Azon a bizonyos estén ő is ott ült a tüz mellett s nagyok szokása szerint mesélt a kicsinek a kályha csempék tarka figuráiról. — Látod, itt a torony, itt legel a bárányka, emitt meg a cica-mi ea kergeti az egerecskét. A gyerek nevetett, tapsikolt, megvacsorázott, aztán konfektnek szájába vette a hüvelykujját és így aludt el szépen, más rendes gyerek módjára. Másnap azonban addig rángatta Zsófit, míg oda nem állt vele a kályha elé s akkor ő kezdett el neki magyarázni. — Itt a torony, ez a bárányka, emitt a cicamica, meg az egeracsfce, — mutogatja kis ujjaeskáival sorra a figurákat. Schőneích nem tudott hova lenni az álmélkodástól s fölajánlotta a boldog szülőknek, hogy ő rendszeres nevelés alá veszi a csodálatos gyereket, Meg is tette. A gyerek még nem töltötte be az egy esztendőt, mikor már minden bibliai történetet tudott, ami a Mózes üt könyvében találtatik. Tizenhárom hónapos korában tudta az egész ótestamentumot; íz spokrifusokkal együtt. A tizennegyedik hónaf&Jtn (¿készült az ujtestamentummal, beleértve az apokalipszist is. A kételkedéssel padig ne tessék sftSní, mert sírkor mi marad azutánra? Különben is mindenről nyomtatott bizonyság ven, könyvek, újságok, főijegyzések egész tömege. Áprilistól szeptemberig megtanulta Christian az assdrok, föníciaiak, perzsák, héberek, görögök, rómaiak és a többi zsidók történetét. Két és fái éves korában többet tudott az ókorból, mint amennyit egy rendes érettségiző deák szokott tudni, nem is szólva a földrajzról, amiből az érettségiző deákok semmit se szoktak tudni. Christian ismerte a hegyek, folyók, várak, városok nevét s mellékesen megtanult már ekkor 800 latin szót, ami egy főigazgatónak is sok volna. fis mindezt hallomás után, mert olvasni csak akkor kezdett, mikor a három évét betöltötte De akkor egyszerre tanult meg latinul és németül olvasni s amit elolvasott, azt min gyárt kívülről is tudta. Még pedig elsőnek latinul a római jog institúcióit, németül pedig a lübecki katekizmust. Az szóra se érdemes, hogy játékból megtanulta az európai uralkodó-családok genealógiáját Is, pedig az akkoriben még bonyolultabb tudomány volt, mint most. (Néha az uralkodók maguk se tudtak rajta eligazodni s olyankor tisztázták a kérdést a különböző örökösödési háborúkkal.) Hanem a gyomrocskája gyönge volt Christíánmak s a dajkatejen kívül semmit se akart bevenni. Élete negyedik évében megtanulta a dogmatikát, az egyháztörténetet, a középkor és újkor históriáját, énekelni is tudott már kétszáz egyházi éneket és nyolcvan zsoltárt, a francia nyelvbe is beledolgozta magát, hanem az ev&£>en nem <tte a kopásnál Tfcbre. jószerint csecsemő maradt egésa életére. A negyedik ..'itendőben ^^nei-* áíVaje^jett vele Kopenhásába. boay bemutassa * dán király-