Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-20 / 114. szám

9ZEOED: 9zerkMSt0t<gt DeAk Ferenc acco Hí. Telefon« 13—33. - Klodúhlvnlol, KOIctOnkOnyvtár é* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telelőn: 30«. - Nyomdát UJw UplU ucca ÍO. Telefon: 10—34.« »«»«» Vasárnap, 1928 május 20 • • » IV. évfolyam 114. szám MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: trl ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladóhlvnlal: Andrdssy ucca 25. Telefon: 4«. szém. « » « » « » « >» <t » eiotrzetésl Ara havontn 3-20 vidéken és a tflvAro»ban 3-00. kUl«»d»n 0-40 peagö. Egyes szdra lö, 'vasár- és Ünnepnap 1\ fillér Isten hozott Képviselő ur, Ön annak a nemaetnek a képét viseli, amelynek hatalma, mint aranyabroncs fogja körül a földgömböt s amelynek lelke Shakespeare világát atfta az Istenteremtette világnak. Az ön fajának minden joga meg van arra, hogy bárhol fölénnyel járjon az emberek között s ereje tudatában 8e álmélkodást, se elképedést ne mutasson az emberek dolga! fölött, ön valószínűleg mosolygó nyugalommal járta eddig ifjú életének sima útjait, természetesnek találván mindent, amivel találkozott 6 talán a mi kis országunkban érte az első meglepetés Az a meglepetés, hogy ebben a kis népben, amelynek hazája olyan parányi emberfoltja a térképnek s amelyet mindig legutolsó helyre ültetnek a népek asztalánál, hogy ebben a kis népben annyi szív és melegség van, amennyi nem telik ettől az egész világrésztől. Képviselő ur, akit annyi üdvözlő beszéd fogad az ón fülének idegen idiőmán. engedje meg, hogy a mi istenhozottunk, amely épp oly szíves és őszintén tiszteletteljes, mint azok, amelyek élő szavak virágesőjét hullatják önre, magyarázatául szolgáljon annak az ünneplésnek, amelynek sodrásában a világ legszegényebb népe szivét teríti ön elé bársonyszőnyegül és hódolatát adja diszőrségeül. A magyar újságírás, ez a nem nagyon dédelgetett, sokszor ostorcsapásokkal jutalmazott, de mégis nélkülözhetetlen és ereje fogytáig kötelességtudó heroldja hazája ügyének, a magyar újságírás talán bátorságot vehet arra, hogy a maga egyéni hangján köszöntse a világsajtó egyik legnagyobb dinasztiájának trónörökösét, aki mögött az ólombetűknek hadseregekkel felérő hadlrendjei állanak. Képviselő aj, « ml népünk valóban ngy ünnepli önt, hogy olyant ez a föld ezer év óta nem ért. Nincs mit beszélni arról, hogy a magunk véreinek, a legszentebbeknek és legglóriásabbaknak se járt ki soha a koszorú tövis nélkül s hogy olyan diszpalástot mi még magyar emberre sem adtunk, amit magyar kezek meg ne szaggattak volna. De jártak már nálunk császárok, királyok Is, akiket gazdag napjaink minden pompájával fogadtunk delelő napunk sütésében, — de nem volt a világnak egyetlen hatalmasa sem, akiből olyan bálványt csináltak volna, mint a Rothermere lord fiából. Talán egy világtörténelmi alak lett volna, akit azzal a fantasztikus hódolattal ve:zíinl: körül, mint önt: Garibaldi, aki népköltészetünkben tovább ffl, mint saját hazájában. Talán 6 hozzá tódultunk volna olyan extatikus rajongással, mint önhöz, ha közénk jöhetett volna akkor, mikor sokkal több hittel és sokkal kisebb kétségbeeséssel ültünk a babiloni vizeknél, mint most Képviselő ur, fia a mesekirálynak, aki csillagot hord a homlokán és villám pengéjű karddal szabadítja ki Feketeországot a sárkányok hatalmából, ön a reális életben az ólomszérük ura és parancsolója, akinek hivatása a dolgok mögé is látni, önnek tudnia kell, hogy az ön diadalmenete egy haldokló országon kigyőzik végig, hogy az útját beszegő virágok gyökere halálos keserűség, hogy az öröm pompás piros palástja alatt a lerongyolott kultura didereg és gazdasági nyomorúság várja a végítéletet, hogy az üdvözlő beszédek ünnepi pátosza koporsószögek kopácsolását nyomja el, hogy a trianoni határok közt sorfalat álló nemzet tapsa nemcsak az egyetlen jóbarátot jutalmazó hálakőszöntés, hanem az ártatlanul halálra itélt életbe való kapaszkodásának az utolsó gesztusa is: kegyelmi kérvény lobogtatása az utolsó órában. Az isteni irgalomhoz, az emberek felett virrasztó gondviseléshez, a magyar kálvária íelett felhasadt mágikus csillaghoz, — az ön apjához, képviselő ur. Képviselő ur, mi a délibáb nemzete vágyónk, gyermeklen tiszta szivüek és gyermetegül hivők, akik mindig a valóság hídjának néztük a szivárványt és mindig összetörött fejjel buktunk le róla. Mi mindig hittünk azoknak, akik szép álmokat álmodtattak velünk és lehajtott fejünk simogatásával állították el a könnyeink folyását. Ma nekünk, a világ vadonában házunkból kiverfen tévelygő gyermekeknek nincs egyéb délibábunk, egyéb szivárványunk, egyéb könnytőrőlgetőnk és álomláttatónk, mint az az evangéliumhirdető, akit idegenből támasztott nekünk az ur, mikor a mi prófétáink elfogytak. Mi most utoljára hiszünk az életben, kétségbeesettebb hittel, mint valaha, mert ha most is hiábavalónak bizonyulna a mi hitünk nevünk letőrölfcetnék a népek táblájáról. Képviselő ur, magyar földi utja felejthetetlen emlékeivel ezt a feljajdulás! is vigye el haza az apjához, a legelhagyatottabb nemzet utoleó bálványához. 1 — - — - * — Welcome Mr. Harmsworth member of the Parlament. 9 Sir, yon represent a nation the power of which compasses, like a golden hoop, the circle of the earth, the soul of which gave the world of Shakespeare to the world created by Go.! Your race has all the right to walk with a feeling of superiority among men, and being conscios of Your strenght, yon do not show aslonu shment or wonder abont the doings of men. Probably until this day yon have walked with calm serenity on the smooth paih ot lite, finding all natural yon have met with, and perhaps in our little Land have yon been surprised the first time. Yon were surprised to see, that !n this nation, whose country Is marked upon the map by a tiny little dot, and who at the table of nations received always the last seat, In this little nation there Is so much heart so much warmth that the world united, could not give more. Sir, yon who were received by so many greetings the language of which has been strange to yon, permit us to welcome von with words, which are full of warmth and sincere reverence, which are perhaps, compared with those eloquent and flowery languages yon have already heard, will seem poor, bat will express in the whirl of the great festivities, that these people, the poorest of all nations, spread their heart« before yon as a velvet carpet and give their great reverence as a body guard. The Hungarian Journalism is not much petted, and rewarded very often by whippings but wit which they cannot dispense, will be, until its last breath is spent the dutiful herold of the cause of his country, — the Hungarian Journalism may take the liberty to greet with its Individual language the heir of one of the greatest dinasly's of the Press of the world, behind whom the troops of lead letters arc standing, which are in value above all the armies. Sir, Our people clebrates yon so as the like of which earth has not seen since thousand years. We must not speak about, that among our own blood the most sacred, and most glorious never got a wreath without thorns, and we never gave an ornamental cloak, which would not have been torn by Hungarian hands. Emperors, Kings we have received with the pomp of our riches, but the world has never had yet such a powerful being of whom we have made such an Idol, as we made of the Son of Lord Rothermere There mlgt have been one great figure in the history of the wold, whom we could have received with the same fantastical reverence we receive yon, and this is: Garibaldi. Sir, you are the Son of the fairy King who bears a star on his brow, and delivers the Black-Country from the hands of the Dragons, you are standing before realities, yon are the commander of the great lead meadows whose vocation Is to look behind the things. Yon must know that your triumphal way leads through (he path of a dying country, that the root of the flowers strewn in your way Is full of bitterness, that beneath the red cloak of joy the ragged cuIturc Is shivering and economical misery waits for its doom, that the solemn pathetlca! voice of greeting subdues the noise of the nails driven into our coffins, that the applause of the nation standing behind the borders of Trianon, does not only greet the one friend of Hungary with gratitude, but at the same time this is also the last gesture with which we present our petition for mercy In the last hour. To the mercy of God almighty, to Providence which ever keeps walch, which dawns over the Hungarian calvary, to that magical star who is your father. Sir, we are the nation of the Fata morgana, with childish pure heart, with the credulity of children, who have looked upon the rainhow, as it were the bridge of realty and always have fallen off tt with bruised head. We always believed those who made us dream beautiful dreams, and by the caresses of our bent heads, they stopped our streaming tears Today, bereft of our own homes, In the wilderness of the world, we poor rambling children have nothing, no other Fata morgana, no other rainbow, no other who dries up our tears- only the one who teaches the Gospel whom God has , sent to us from a foveign Land, when we had no more prophets of j our own. We believe In life now the last time, with more desparate « faith than ever but If our faith world prove vain, our names would be wiped off of the tablets of the nations. Sir, among the never to he forgotten memories of your W'iy through Hungary, take this cry of despair home to your father to the Idol of the most forloru nation.