Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

w 8>ÉT nAGVARORSZAfí 1928 április 8. tes énekeste a Böregért, amikor Slwzák Leó vendégszerepelt, amikor Somlóval és Szendével volt operabematató és amikor a müncheni operaMz kltllnő baritonistája szerepelt? A szegedi színház kezdett márka lenni, tudták, hogy ide, áldozatokat is kockáztatva, kizárólag a művészi sikerért elhoznak elismert nagyságokat, mig a házikezeléses színháznak az idén nem jutott se pénzből, se hozzáértésből, se művészi meggyőződésből, vagy rajongásból arra sem, hogy legalább Szász Editet, vagy hasonló kvalitású, itt mindig rokonszenvvel látott, mert tehetséges énekesnőt szerződtessen és fizessen. I házikezeléses színház első évét általában lehannoló szellemi és művészi vérszegénység íellemzi. Ma már meg kell ezt ilyen nyíltan mondani. Tudjuk, hogy a szezon elején, amikor a város érdekében gyakorolt komoly kritikával uj utakra való térést és szellemi őutudatra-ébredést sürgettünk, sokan félremagyarázták sorainkat és voltak, akik tévesen értelmezték világos mondatainkat Ma már mindenki előtt tisztán áll az ut, amelyen járunk és a cél, amelyhez elérni akarunk. Ma már a szinház:átogató közönség — legalább is nagy része — tisztán látja, hogy a művészeti igazgató irodalommal, zenével ős igényekkel szemben a legmostohábban viselkedett. Itt van például még az Ibsen-cenntennárium. Ibsen egyik olyan darabját játszották, amelyhez a legkisebb személyzet kell. De a saját személyzettel ezt a darabot sem tudták volna eljátszani. Mit csinált volna a színház, hogyan tanulta volna be ezt a darabot és hogyan próbálta volna, ha nem lakik Szegeden £tsy Emília? Azután miért nincs a színház művészi vezetésében annyi rajongás, annyi bulturlelkesedés és szépetakarás, hogy az Ibsen-centennáriumot ne egy, hanem mondjuk két darabbal ünnepelte volna meg, olyan két darabbal, amelyet Pesten is játszottak a Kamaraszínházban és amelynek szegedi előadásához hozhatott volna egy-két brilliánsan szereplő vendégművészt? Méltó lett volna az Ibsen-centennáriumhoz, méltó ahhoz a szollemhez, amelyet nem győzünk elég erélyesen sürgetni, amely azonban ma még teljesen hiányzik a szinház vezetéséből és méltó lett volna a — komolyan felfogott házikezeléses színházhoz. Általában nem ártana több rajongás és termékenyebb fantazia olyankor is, amikor nem orról van sző, hogy egy-egy operettet tömjünk meg a pénztári sikert minél nagyobb biztonsággal biztosító attrakcióval. Ez is jól van. Ez is szükséges. De nem lehet tűrni, hogy a ai ü vésze ti igazgató kizárólae ilyenekben élje ki magát. Azóta, mióta a közgyűlés a színházról meghozta egyhangú határozatát, hallgattunk. Most azonban, amikor a tanács leszerződtette további két évre a művészeti igazgatót, el kellett mondani mindezeket. Most kezdődik meg bizonyára a társulat újjászervezése. Remélhetőleg foglalkoztatni fogja a művészeti igazgatót az uj szezon minden kérdése. Figyelmeztetni kell tehát nyomatékosan és az őszinte mondatok erejével, hogy a pénztári kimutatások elérni kívánt egyensulyát olyan mód*a igyekezzék megtartani és biztosítani, ¡togy ne kerüljön ez az egyensúly az irodalomnak, a zenekultúrának a színházitól való teljes kiüldSzésébe. Mondanunk se kell, nekünk semmi kifogásunk Tarnai Ernő ellen. Általában: bennünket soha semmiféle kérdésben nem vezetnek személyi tekintetek vagy szempontok. Nem tagadjuk: el tudunk képzelni különb legényt is a szegedi ; /¡nház élén és bizonyára kapott is volna a város. De addig, amíg Tarnai Ernőnek nem volt n.eg a szerződése, hallgattunk ezzel a véleményünkkel is. Abban a meggyőződésben vollunk, hogy ő is el tudja végezni azt az egyszerű munkát, amelyet a szegedi szinház élén el kell végezni. Ebben a munkában szívesen sesitjük, szivesan támogatjuk, hiszen mindenki mellé odaállunk az erősítés, a támogatás és szolidaritás melegével és lelkesedésével, aki nem a köznapok állandó szürkeségét hozza s aki ünnepnek egy-egy vitathatatlan irodalmi vagy művészi eseményt tekint. Majd meglátjuk, hogy a második évben mit hoz Tarnai Bennünket továbbra is a szinház szeretete vezet, ami azonban nem tévesztendő össze a hétköznapisággal, a selejlességgel, a negyed- és ötödrangusággal, az egyre mélyebb eltávolodással irodalomtól és művészettől. Mi akarjuk a könnyű operettet, a szórakoztató revüt is, csak ezek egyeduralma ijeszt meg és rettent el bennünket. Mellettük akarjuk a magyar irodalomban és a világirodalom kiválóságait pompás elfiadásban. mert ennek eszközei, és feltételei részint megvannak, részint megteremthetők. Akarunk virágzó zenei kulturát, amelyet Tarnai elődjei megkezdtek fejleszteni és ápolni és meggyőződésünk, hogy ez a gyönyörű kulturmunka könnyű szerrel folytatható. Szóval sokkal, de sokkal szebb, jobb, kulturáltabb, nivósabb, hódítóbb és magasabbrendübb színházat akarunk, mint amilyen a házikezelés első évében volt. Akarjuk magunknak, akarjuk a város közönségének, de akarjuk ugyanakkor a művészeti igazgatónak és az intendánsnak is. Nem csalódunk, amikor azt hisszük, hogy az intendásnak nem lehet kifogása az ilyen színigazgatói programm ellen. A művészeti igazgatón tehát a sor. Az első év hibái, bátortalan szárnypróbálgatásai, akadozásai, gyengeségei után most mutassa meg, hogy van fantáziája a művészi tervek megkompon ál ás áho z, i ereje és kitartása azok valóraváltásához. Késai Simon A város tárgyalni fog a gázgyárral a szerződés meghosszabbításáról Városszerte élénk meglepetést keltett a belügyminisztériumnak a napokban érkezett leirata, amely a kü'városrészek világifása tárgyában hozott közgyűlési ha'ározat jóváhagyása helyeit a városnak azf ajánlotta, hogy vegye megfontolás alá, nem lenne-e helyes egyldeWeg a gázgyér koncesszióját is meghosszabbítani 10 esztendővel. Ez a leirat azért keltett feltűnést, mert — mint Ismeretes — a városházán olyan a hangulat, hogy a gázgyárnak hét év múlva leféró szerződését nem ufitják meg, hanem házikezelésbe veszik a gázgyárat és villanytelepet. Hogy ml vezette a belügyminisztert abban a feltevésben, hogy a városra nézve előnyösebb lenne a gázgyár szerződésének meghosszabbítása, azl a legkülönfélébben kommentálják, de pontos felvilágosítást természetesen senki sem tud adni a kérdésre. Budapesti munkatársunk is érdeklődött az Iránt, hogy ml a miniszteri leirat céllá, de határozott választ nem sikerült kapnunk Mégis beavatott helyen ugy informáltak bennünket, hogy a kormány nem nézi jó szemmel a városi üzemek terleszkedésél, mert azok rendszerint nagyon is bizonytalan vállalkozások Ha egy-egy városi üzem látszólag haszonnal dolgozik Is, annak Jórészt az a magyarázata, hogy a városok saját üzemeiknek olyan kedvezményeket adnak, amilyenekben a magánvállalatoknak nincsen részük, így sokhelyen nem fizetnek a városi üzemek adót, esetleg forgalmi adót sem. Személyzetük dotációfa rendszerint nem az üzemet terheli, hanem a város költségelőirányzatában szerepel. A világítást közvilágítási tarifa szerint fizetik és egyéb olyan kedvezményeket élveznek, amely végeredményében a városok háztartását terhelik. Ha a városok ugyanolyan üzemköltséggel lennének kénytelenek dolgozni, mini a magánvállalatok, akkor a városi üzemek mérlege korántsem lenne olyan kedvező, mint amilyen némely esetben lenni szokott Azonkívül az u| városi tőrvény is különféle megszorításokat fog hozni és a törvényhatóságok hatásköre kissé megszükül, Hle've a mostaninál szigorúbban lesz a belügyminisztériumnak alávetve és a városok költségvetését még anrólékosabb részletekig fogják ellenőrizni. Ebből egyébként már az idén Is kaptak IzelMőt a városok. Befolyásolfa a minisztert az a körülmény is. hogy a gazdasági viszonyok igen kedvezőtlenek és tellesen bizonytalan, hogy belátható időn belül favul-e a helyzet. Nagyon kérdéses, folytatódik az aggodalom, hogy hét év múlva rendelkezik-e a város annyi kész- >. pénzzel, amennyi a gázgyár megváltásához szükséges lesz. A gázgyár ugyanis a külvárosi világításon kivül is Igen nagy összegeket invesztált az ulőbbl években és ha a városnak kö'csönt kellene felvenni a megváltás céllaira, ez olyan terhet Jelentene, amit a gázgyár üzeme aligha fedezne. Hiszen csak a közelmúltban emelte fel az angol bank a hivatalos bankrátát, ami nálunk nem kevesebb, mint másfél százalék kamatemelkedést idézett elő még azoknál a kölcsönöknél is» amelyeket a város régebben vett igénybe. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester, akinél a miniszteri leirat nyomán teendő lépések iránt érdeklődtünk, a következőket mondotta : — Mi a miniszter felhivása nélkül is tárgyaltunk volna a gázgyárral, ha az erre felszólított volna bennünket. Eddig azonban a gázgyár nekünk semmiféle alánlatot nem tett és így nem Is tárgyalhattunk és egyelőre hozzá sem tudok szólni a dologhoz. Igenis fogunk tárgyalni a gázgyárral a szerződés meghosszabbitáséról és ha ajánlata kedvező lesz, el is fogadjuk azt. Elvégre reánk nézve az a fontos, hogy a város jól járjon és teljesen mindegy, hogy házikezelés lesz-e vagy marad az eddigi rendszer. Lehet, hogy most a miniszter leiratának hatása alatt a gázgyár megteszi ajánlatát és én már előre is ki. lelentem, hogy azf Igen komoly tárgyalás alá | fogjuk venni. Szobafestést/ mázolási, | SBEIS^SSSSSffSS^: hii<A»foct^ct legelőnyösebb i olaJoh,vegyií iTLÁztariósJ cikkek sMHOl ICMCM árban Készítenek ! leaolcsőbb árban beszerezhetők teatőmetlerek és lestékkereskedők Szeged, Dugonics tér 11. Telefon ÍOT Közismerten olcsók és jók a Földes Zoltán RUHÁK Férfi . . . 36 P-lől Nadrág . . ÍO P-íől Fiu . . . 30 „ Esőköpeny . 21 „ Gyermek. , ÍO „ Rendelésre80,10©, 120P Kállay Aibert (Hid) iicca 6. szám. - Őrlési választók!