Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

1928 április *. DÉLMAGYARORSZÁG Reudeí végre a fizetésképtelenségi fogban Irta: dr. Kertész Béla. »Ce n'est que le provisoire qui dure«, — Marcel Proust kiváló francia irónak szellemes aforizmája frappánsau alkalmazható hazai közállapotainkra. Valóban csak az, amit ideiglenesnek és átmenetinek szánnak, az bizonyul a valóságban hosszú életűnek. Különösen áll ez a mi politikai, társadalmi és jogi intézményeinkre. Itt minden hosszú idő óla ideiglenes, mindenről azt hangoztatjuk, hogy csak átmeneti s mégis mindez az ideiglenesség tartós marad, talán végleges. Magyar szemüvegünkön nézve teljes joggal állithatnók fel szabályként: ha akarod, hogy valamely , berendezkedés végleges és tartós legyen, ugy deklaráld azt ideiglenesnek. Ily ideiglenes jogi szabályozásnak készült az egész csődönkívüli kényszeregyezségi jogunk is, abban a reményben, hogy a gazdasági élet konszolidációjával a kényszeregyezségi ügyek jogi szabályozása feleslegessé válik és az egész kényszeregyezségi jog megszüntethető lesz. Két év előtt történt a kényszeregyezségi jogban igen jelentős toldozás, amikor a hitelezői autonómiát az igazságügyi kormányzat a legteljesebb mértékben respektálva, létrehozta a magánegyezségek elősegítése céljából az Országos Hitelvédő Egyelete, röviden OHE-t. Lehetővé akarta tenni ezzel azt, hogy a fizetési zavarokba jutott adós hitelezőivel bíróságon kivül. magánúton egyezkedhessek, mégis ugy, hogy ezen egyezkedés ideje alatt egyes türelmetlen hitelezők végrehajtások foganatosításával az egyezséget meg ne hiúsítsák. A sok reménnyel megindult uj szabályozás nem hozta meg a várt eredményt. Az OHE fennállásának két esztendeje alatt a hozzá fűzött reményeket nem váltotta valóra. Ez a jogi szabályozás nem tette gyorsabbá, olcsóbbá, a hitelezőkre nézve eredményesebbé a kényszeregyezségi eljárást és nem váltotta be azt a sokat hangoztatott igérelet, hogy az uj szabályozás a kényszeregyezségi ügyek számát lényegesen csökkenteni, ezzel beteg hiteléletünket eredményesen gyógyítani fogja. Ma az a paradox helyzet áll fenn, hogy az adósnak az egyezkedésre négyféle utja kínálkozik: az úgynevezett magáumagánegyezség, a hivatalos magánegyezség az OHE előtt, a bírósági kényszeregyezség és a csödbeni kényszeregyezség. A választható egyezségi utaknak ez a nagy bősége és kínálata a legjobbhiszemü adóst is megzavarhatja abban a szándékában, hogy minden megmaradt vagyonát a hitelezők rendelkezésére bocsássa. A most érvényben levő rendelet megalkotásánál az a cél lebegett szem előtt, hogy a fizetésképtelenségbe jutott adós vagyona minél gyorsabban, minél teljesebbeu és minél olcsóbban jusson a hitelezők között felosztásra. Az elmúlt két esztendő tapasztalata szerint a kényszeregyezségi ügyek lebonyolitása az OHE beiktatása folytán semmiképen sem rövidült meg, sőt nagy általánosságban hosszabb ideig tart. Oka ennek főként az, hogy a fentebb vázolt négy egyezségi ut között adós szabadon választhat * magánegyezség az OHE előtt ritkábban jön létre, mint a bírósági tárgyaláson. Nem jelentkezett az az eredmény sem, hogy a hitelezők nagyobb kvótához jutottak volna, mert az eljárás hosszadalmasságé folytán az üzleti rezsikiadások, az adós megélhetésének és az eljárásnak költségei az adós rendelkezésére álló szabad Vagyonát lényegesen lecsökken- tették. A kereskedelmi érdekképviseletekben mind hangos abban alakul kj az a közvélemény, hogy egy gyökeres reform a fizetésképtelenségi jogban immár halasztást nem tűrő szükségesség. Hogy milyen legyen ez a reform, ennek megállapításához szűkek ezen cikk keretei. Törölje-e el teljesen a csődönkivüli kényszeregyezségi eljárást, helyettesítse ezt a csődtörvény körszerű reformjával és szabályozza-e újra a csődbeü kécyszerégyezséget azáltal, hogy közelebb hozza ezt a hasznalaton kivul helyezett jogi intézményt a reális élethez, — mindez törvényelőkészítő! hosszú ankéteknek a tárgya. Egy követelmény azonban kétségtelen s a vidéki kereskedelem szempoutjából elsőrendűen fontos. A kisebb kereskedő egzisztenciák számára céltalan és feleslegesen költséges a kényszeregyezségi ut, ezek számára a kénysZerfelszámolás intézményét kell életbeléptetni. Azokban az ügyekben, ahol az adósnak a hitelezők számára rendelkezésre álló szabad vagyona az 50000 pengőt el nem éri kényszerfelszámolásnak legyen helye, amikor az OHE közbenjöttével az adás meglevő vagyonát a leggyorsabb és legkevésbbé költséges módon értekesitik és a hitelezők között felosztják. Elvül szolgáljon azonban az, hogy feltétlenül és mindenekelőtt oly reformot kívánunk, amely a gazdasági élet fattyuhajlásai által megrendített közhitei alapjait újból megszilárdítja és a kereskedői etika parancsait mindenekfölé, sőt talán adandó esetekben a hitelezői érdekek fölé is emeli. A házikezeléses szinház első éve, legközelebbi jövője és fejlődése Húsvét! sorok a közgyűlés irodalmat és miivészetet követeld határozata után A városi közgyűlés tudvalevőleg a legteljesebb egyhangúsággal foglalt állást a szinház ügyében. Közgyűlés és tanács egyhangúlag, egyetlenegy szavazatot sem véve ki, kimondták, hogy kívánják: 1. az irodalmi és művészeti szellem feltétlen dominálását, 2 o városi kezelés első évében elhanyagolt zenei kultura további fejlesztését. Annak érdekében, hogy ez a határozat minél könnyebben, minél kevesebb kockázattal, minél sikeresebben és minél előbb legyeu keresztülvihető, a közgyűlés — ugyancsak a legteljesebb egyhaugusággal — rámutatott eszközökre, amelyek megkönnyítik, elősegítik a kulturális, irodalmi és zenei célok szolgálatát. A legfontosabb ezek közül az eszközök közül az operaházi együttes állandó vendégszerepelteté^e Szegeden és államsegély az irodalmi ideálnak legalább megközelítésére. Nem kell megrettenni mindjárt ennél a pontnál. Nem gondolunk olyan államsegélyre, amelyet nem lehetne kieszközölni, amelynek megadása elháríthatatlan nehézségekbe ütköznék. Abban a beszédben, amelyet a kultuszminiszter a i'ilharmónikusok jubiláris közgyűlésén mondott, a többi között azt a kijelentést letOe, hogy ma már nem lehet a színházak fentartartását kizárólag a magánvállalkozásra és B társadalomra hárítani A kultuszminiszter bizonyára ugy értette, hogy a szinház fentartásának gondjaiból és terheiből a városnak is ki kell vennie a részét. Ez igy meglehetősen általános és erről még majd beszélni fogunk. Hangoztatni kell azonban, hogy a szinház fentartásából az államnak is ki kell vennie a részét. Nem nagy mértékben, nem olyan mértékben, mint amekkorában például Szegednek, annak azonban — meggyőződésünk szerint — nem lehet akadálya, hogy havi néhány ezer szerény pengővel támogassa a kultuszminiszter a szegedi színházat. Ezt az összeget fel kellene használni a mai drámai együttes megerősítésére, egyes tagok kicserélésére és arra, hogy a szegedi házikezeléses szinház drámai együttesének egy-két kiváló tehetségű, mondhatnók: or$zá:os nevű tagja is legyen. Bőven futná ebből az államsegélyből a szinház büdzséjébe felvehető fizetések ilyen módon való kiegészítésén kivül a műsorral szemben táplálható irodalmi igények kielégítésének cs a drámai előadások stílszerű, de legalább is tisztességes díszleteinek a költségeire is. Ezzel el lenne valahogyan intézve a közgyűlési határozat egyik része és nem hiszszük, hogy az államsegély ügye ilyen beállítás mellett őszig ne lenne kényelmesen nyélbeüthető. Bizonyára könnyebben és egyszerűbben lesz elintézhető a városi kezelés első esztendejében rettenetesen elhanyagolt zenei kultúra ujbó! való felvirágoztatásának tovább el nem hárítható kötelessége. RégóLa halljuk, hogy az Operaház, amely tudvalevőleg állami intézmény, országszerte népszerűsíteni akarja az operákat. Lehet, hogy e terv eredeti méretek szerint való megvalósításának voltak elháríthatatlan akadályai» De annál egyszerűbb dolgot, hogy az Operaház havonkinti 2—3, esetleg 4 előadásra leránduljon Szegedre, elképzelni se lehet. Mindössze annyi szükséges, hogy az Operaház igazgatósága mondjon le arról, hogy keressen a szegedi előadásokon és elégedjék meg azzal, ha megkapja készkiadásait. Á kultuszminiszter minden esetre itt is sokban hozzájárulhat a sikeres elintézéshez és ezzel ahhoz, hogy a házikezeléses szinház második éve kezdje meg azoknak az esztétikai és kulturális céloknak a szolgálatát is, amelyekre a legnagyobb nyomatékkal a kultuszminiszter szokott hivatkozni. Mindennek a megvalósítását meg kell kísérelni, ha másért nem, hát azérl, mert elrendelte a közgyűlés. Mégis rá kell mutatni, további indokolásul és nyomatékul, hogy mennyire sivár és meddő volt, hacsak némileg is komoly igényeket lámasztunk, az idei színházi év. Operettben — ismételjük — nem hagyott fenn ez az első szezon semmi kívánni valót. De talán ez a legszégyenletcsebb. Mit szóltak volna például ahhoz, ha színigazgató vonult volna be olyan társulattal, amelynek nincs egyetlenegy operaprimadonnája ? Mit szóltak volna ahhoz, ha két-három évvel ezelőtt tartottak volna maid teljes héi hónap alatt mindössze nyolc operaelőadást ? Megfeledkeztek-e a szege iek a fiiharmónikusokkal kiegészített színházi zenekarról és nem emiékeznek már arra, amikor a teljes operaházi egvülEgy jő üzlet kellékei a következők: Megbízható áru, síolid kiszolgálás, dus ár urak tár. Ext nyutt/uk Igen t. vevőinknek! — Kérjük tavaszi divatkülönlegességeink megtekintését. ¥Vm CAirÁ A^ TC A (ezelőtt EXCELSIOR) * Dr. oALIlU es 15A TEXTUKERESK. RT. (Somogyi u. 22) i © liavi hitel! 710 I