Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

1928 április í. DÉLMAGYAROIISZ.ÍG IS -MÁUL csokoládégyára húsvéti tolásokat, nyuszikat, bárányokat! Kap&alók minden főbb üzletben. B30 BŐSBE SZAKALLSZÁRITÓ Ina JUHÁSZ GYULA Szent gyermekség. Gyermekbarát. Ez a szó az én számomra egyenlő ezzel: istenfélő. Aki a gyermeket szereti. Istent féli. Mert a gyermek teremti a iövsndőt. A gyermek Jézus bölcsebb volt a templom físszes Írástudó véneinél... • A kis rongyosokban, a kis mezitlábosokban ott szunnyad elnyomva és várakozva a megváltó és szabadító. 0 Victor Hugó akkor volt a legnagyobb, mikor a legkisebbekről irt. Az én imádságom: Lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem. A beteg gyermek megtört tekintetében egy jövendő haldoklik. * Várnai Zseni költészetében sok van az anyai szeretet zsemléből. Az első sirás az életnek mélyebb titkát jelenti, mint az utolsó sóhajtás • * Most pedig mondjunk egy japános verséi ?s a gyermekről: * Nem tudhatod melyik bölcsőben alszik A nagy, a bölcs, a szent, kit vár e föld, Kinek szava majd egy világra hallik S ki egykor millió vágyat betölt! láíszerész-szakiizlet Kelemen-ucca Ha-Ha mellett is KÜLÖNLEGESSÉGEK 1B ® w wrm Un es mi férfi ingek, nyakkendők, kötött kalsátok és pu!l©verek, férfi * női és gyermek harisnyák legnagyobb választékban 8234 olcsó szabóit árakon Fóliák Testvéreknél ¿zécEienyi tér és CseEconics ucca. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXV. Unitárius hitoktató lettem A 6zabadkai gimnázium VI. osztályában egyik iskolatársam Lévay Loránd az első évharmadban, karácsonykor, számos tantárgyból megbukott s egyidejűleg diftieritiszben megbetegedett. Csak húsvét után került vissza az iskolában, ahol én voltam a legjogg latinista és már a legjobb matematikus is. Bár nem voltunk különösen jó barátok, elhatároztam, hogy segíteni fogok a fiun. Akkor már Szabados ügyvédnél laktam, ahol egy udvari épületben, az ügyvédi irodában a divánon volt a szállásom. Minden reggel félötkor fölkeltem, ötórakor már Lévayéknál voltam és Loránddal tanultam hét óráig. Mikor negyed nyolckor visszaérkeztem a Szabadosházba, ottani tanítványomat, Bélát csak akkor költötték fel s igy távollétem egyáltalán fel sem tünt senkinek. Lévay Loránd nem volt tehetségtelen fiu, csak kissé energiátlan s a tanilása rendkívül el volt hanyagolva már évek óta. Az én kora reggeli tanításaimmal azonban két hónap alatt annyira rendbe jött, hogy nem bukott meg egy tantárgyból sem. Bizonyítványt azónbart egyelőre nem kapott, mert hittanból nem vizsgázhatott. A fiu atyja, Lévay Simon nyugalmazott városi tanácsnok volt. Nagyon érdekes egyéniség, — puritán gondolkozású, minden korrupciót ostorozó ember volt. Miután a közigazgatás sok botrányát leleplezte, nyugdíjazták valami csekély nyugdíjjal. Benn a városban háza, künn Palicson pedig a legszebb helyen, a tó partján gyümölcsöse, szép diszkertje és egy nagy villája volt, melyben nyaranként tiz-tizenkét szobát kiadott. Valami kis földjei is voltak az orbánfalvi dűlőben. Lévay unitárius volt; ha jól emlékszem, azért lett uniláriussá, hogy első feleségétől elválhasson. Két fia volt neki: Loránd, az osztály! lársam és Zóltán, aki egy osztállyal lejebb járt. Miután Lorándot, nagy munkával ugyan, de meglepő sikerrel átvittem a vizsgán (és e munkámért nem kaptam egy fillért sem, de nem is vártam), Lévayék meghívtak a szünidő tartamára Palicsra. Elmondolták, hogy a fiukkal egy szobában fogok lakni, a családdal együtt fogok étkezni és ennek fejében a két fiút elő fogom készíteni a hittanvizsgára. örömmel fogadtam ezt az ajánlatot, melyben rám nézve az volt a lényeges, hogy nyaralni fogok, — életemben először I Mielőtt azonban unitárius hitoktatói működésemet megkezdtem volna, kísérletet tettem arra, hogy nem lehetnék-« katolikus pap'? A váci szeminárium felé gravitáltam, mert oda gimnazistákat is fölvettek. Julius 3-ára volt hirdetve a »konkurzus«, — de nekem nem volt pénzem és legalább tiz forint kellett útiköltségre. Az apám, akitől pénzt kértem, azt mondta, hogy »nincsen«. Egyik jómódú rokonunk azonban, akitől szintén pénzt kértem, pénzt nem adott ugyan, hanem a pipatoriumából kiemelt két hatalmas tajtékpipát, rogy ezüst kupakkal. — Vidd ezt a két pipát a zá'ogházba; ha pénzt kapsz rá, azt az összeget kölcsön adom, de a pipákat három hónap múlva vissza kell kapnom! Valahol a református templom és a »Koplaló« (Szent István-tér) közt volt egy zálogház. Milyen boldog voltam, hogy a két Dipára kaptam tizenegy forintot! Délben indultunk a személyvonattal Vácra. A vasút akkor még az osztrák államvasut-társaságé volt és akkor még nem karton-jegyet adtak a Budapesten tuli állomásokra, hanem Írottat, — még pedig németül irottat. 3 frt. 30 kr. volt a vasúti jegy. Szegedről egy régi pajtásom is jött velem. Méhes János, akivel az I—V. osztályban együtt jártam. Szűcs volt az apja a Dugonics-utcában, a nagy-körut közelében. Szorgalmas, derék, erős, egészséges fiu volt, de valamivel gyengébb tanuló, mint én. Természetesen III. osztályon utaztunk s egy fiatal káplánnal megismerkedtünk az uton. Este 8 óra tájon érkeztünk Budapestre és mivel a váci vonat csak féltizenegykor indult, a tisztelendő ur kalauzolása mellett betértünk Pestre. Először voltam Budapesten, amelynek nagy palotái, élénk forgalmú utcái és fényes üzletei nagyon megleptek. Besétáltunk az Oktogontérig s az Abbázia-kávéház előtt leültünk. A tisztelendő ur egy üveg sört rendelt és miután óvatosan megkérdez'em a pincértől, hogy mibe került egy üveg sör és kell-e fizetni a kiszolgálásért, az én Méhes barátom számlájára szintén rendeltem egy üveg sört. Nem izlett, mert az járt az eszemben, hogy »én itt most mulatok, dőzsölök Pesten, az ország legfényesebb kávéházában, pedig kölcsön vett pénzen, zálogba tett pipákra felvett pénzen utazom!« Arra gondolni, hogy talán vacsorálni is kellene, már valóságos szemérmetlenség lett volna az akkori felfogásom szerint. A váci dóm órája háromnegyed tizenkettőt ütött, mikor megérkeztünk Vácra. Az állomáson tudakozódtunk, hogy hova lehet 6zállni? — A Kúriába vagy a Csillagba, mondta a vasúti portás. — Melyik az olcsóbb? kérdeztem. — A Csillag. Mentünk tehát a Csillagba. Egy kalocsai diák, Weisz János is csatlakozott hozzánk, aki szintén a konkurzusra jött & hárman béreltünk egy szobát hatvan krajcárért. Másnap reggel azonban oly beteg voltam, hogy nem birtam fölkelni. Oly erőtlen voltam, hogy visszahanyatlottam az ágyba, örákig réTVol Kalapot 863 legolcsóbban vedel Kniiielnél Széc&cnyS tér 2. sz. I Iskola ucca 26. sz. 878 NM és férfi UCHÍMANK és BAllV cipAkOKtalegességek gvfuek- éa munira*c pft* a Ife' bb «'vilelBen Balvároil Cipőüzaet SBtóSSS Gyermekek ott legyetek vasárnap délelőtt fél tl-kor a színházban Nagyapó mesél s hatvan gyermek szerepel élőképekben és tánc számodban. Kévés jegy még kapható a színházi pénztárnál 2 pengőtől 20 fillérig. 36