Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-24 / 93. szám

a' DfíLMA GYAÜORSZAG nalista jelöltet választottai meg, mini baloldalit, sem szabad azonban elfelejteni, hogy a baloldali pártok számszerűen több szavazatot kaptak, mint • jobboldalt pártok. Tisztára a baloldali pártok­tól függ tehát, hogy ezt a kedvező arányt a má­andik menetben is meg tudják tartani. Az első menetben őt miniszter kapott man­dátumot: Herriot, Tardieu, Briand, Leygues és Bokanovszky, aki mindössze száz szavazat­tal győzött A kommunista Cakin ős társai mind bejutottak a második menetbe. Painlevé hadügyminiszter 72 szavazattal maradt el az t abszolút többségtől. Sangnier, az ismert pa­cifista vezér szintén bejutott a pótválasztásba. A választási agitáció most ismét megindul, óriási erőfeszítéseket tesznek és nagy izga­lommal várják a második menetet. A kerepes! temetőben elbúcsúztatták dr. Tóth Károlyt és holttestét autón Halasra szállították Somogyi polgármester beszéde a Ravatalnál (A Délmagyarország munkatársától•) Sze­ged város társadalma még ma sem ocsúdott fel abból a mélységes megdöbbenésből, ame­lyet dr. Tóth Károlynak, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem köztiszteletben álló prorektorának halálos tragédiája keltett, pe­riig véres szerencsétlenség óta már há­rom nap eltelt. Még hétfőn is mindenütt erről » met«döbtentő katasztrófáról beszéltek és a városháza tornyáról integető fekete lobogó hűen fejezte ki a város őszinte gyászát A város közönsége, amellyel dr. Tóth Ká­roly annyira összeforrt, képtelen elhinni, hogy a prorektor markáns alakja, jellegzetesen erő­teljes hangja végképen eltűnt a város falai köziil. Az egyelem tanácsa íír. Menyhárt Gáspár jogkari dékán elnökle­tével vasárnap délelőtt rendkívüli ülést tar­tott, hogy a tragikus halálesettel kapcsolatban a szükséges intézkedéseket megtegye. A ta­nács elhatározta, hogy gyászjelentést ad ki és testületileg megjelenik Budapesten, dr. Tóth Károly temetésén. Az egyetemi hallgatók egye­sületei rendkívüli vezetőségi ülést tartottak és kimondották, hogy a temetésen képviseltetik magukat. A város tanácsa vasárnap délelőtt elhatá­rozta, hogy dr .Tóth Károlyt a véros halottjának tekinti. A polgármester rendelkezésére azon­nal felvonták a városháza tornyára a gyász­lobogót s azt csak a temetés után vonják be. A tanács elhatározta azt is, hogy részvét­átiratot intéz dr. Issekutz Bélához, az egye­tem ezidei rektorához. A tanács részvétátirata A következő: »A hihetetlen hir lesújtó hatása alatt mélye» megrendülve fejezzük ki mélységes részvétünket a Ferenc József Tudományegyetem rektorának, Tanácsának, Tanári Karának és egész egyetmé­nek, amivel kiváló ékességüknek, dr. Tóth Károly ny. rendes tanár prorektor urnák borzalmas sze­rencsétlenségü váratlan elköltözésével okozott gyászban osztozunk. Családja után tágabb családját, a Tudomány­egyetemet érte a legnagyobb veszteség kidőlté­vel, de nem kisebb vesztesége városunknak, az egész Magyarországnak távozása, amelyek egyik legkiválóbb polgárukat, legnagyobb értéküket vesz­tették. Serdülő korában már kimagaslott kortársai kö­zül. Tanulmányai során a magyar ifjúság legma­gasabb, nehezen elérhető kitüntetését érdemelte ki, — majd alapos készültsége, tudományos mun­kássága, nagy műveltsége biztosították részére a legjobbakat megillető haladást és munkásságának illetékes birálói a magyar tudományosság leg­díszesebb és legfelső helyének, a Tudományegye­tem rendes tanári székének betöltésére érdeme­sítették . Működése itt is maradandó emlékk.el gazda­gította a jogtudomány és jogi irodalmat, amit ugy egész tudományos tevékenységet kartársai legma­gasabb kitüntetéssel, a rektori méltósággal, majd a Tudományegyetem felsőházi képviseletére válasz­tással méltányoltak. De nem kevésbé értékes pol­gára volt városunknak, melynek minden jóra irá­nyuló, a művelődést és előretörekvést szolgáló mozgalmában nemcsak közvetlen közreműködés­sel, de a vezető irányítással kért és vett részt, amint volt bölcs vezetőként minden általános nem­zeti és emberi értékű országos politikai és társa­dalmi mozgalomban is. Rendithetetlen meggyőződéssel, széles látókörű alapos tudással, ragyogó tollal, fényes szónoki készséggel, cáfolhatlan érvei meggyőző erejével és ellenállhatatlan lendületű eréllyel sietett minden közérdekű igaz ügy szolgálatára, ami a tudomány, a város, a társadalom és a haza javát volt hivatva előresegiteni, a fejlődés és a haladás utján. Mindezekért méltó várakozással és indokolt re­ménységgel néztünk magasbatörő pályájának to­vábbi eredményei elé és most pótolhatatlan veszte­ségül, emberi létének legdusabban alkotó korsza­kában törte ketté a kérlelhetlen Végzet. Emlékét kegyelettel őrizzük és osztozunk az ittmaradottak gyászában.« A tanács végül elhatározta azt is, hogy a te­metésen a polgármesterrel képviselteti magát. Gyászszertartás a kerepest temetőben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A tragikus sorsú professzor holttestét hétfőn délután három órakor ravatalozták fel a Ke­nepesi-uti temető halottas házában. A teme­tés időpontjára nagy tömegben gyülekezett össze a gyászoló közönség, akiknek soraiban megjelent Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, továbbá a magyar politikai és tudományos élet számos képviselője. Képviseltették magu­kat az összes egyetemek és teljes számban jelentek meg a szegcdi egyetem tanárai is. Issekutz Béla rektor, Menyhárt Gáspár jogi­kari, Horger Antal bölcsészetkari és Szabó Jó­zsef orvoskari dékánok, a debreceni egyelem nevében Verzár Frigyes rektor, Somogyi Szil­veszter polgármester, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem részéről Tangl Ká­roly, a Műegyetem képviseletében Preisz Hugó prorektor, az állatorvosi főiskola részéről Hutyra Ferenc prorektor és mások. A gyászszertartás pontban három órakor a református dalárda »Erős várunk nekünk az Isten...« gyászdalá­val kezdődőit. A dalárda után Ravasz László eüspók búcsúztatta el Tóth Károlyt. Megható beszédét azzal kezdte, hogy e váratlan me­teorhullás után a földi halandó apellálni szeretne, de bele kell nyugodni az Isten vég­zetes elhatározásába. Issekutz Győző, Menyhárt Gáspár egyetemi tanárok búcsúbeszédei után Szeged város kö­zönsége nevében dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester mondott utolsó búcsúszót. A kővetkező beszé­det tartotta: — Szeged város nevében mondok Neked utolsó Istenhozzádot Tóth Károly, amely város, bár csak néhány évet töltöttél benne, szeretettel fogadott Téged fiának és e rövid idő alatt annyira a szivé­hez nőttél, hogy megrendítően tragikus elmúlásod mindnyájonk lelkében nyilalló fájdalmat és mély­séges szomorúságot okozott. — Ugy érezzük, hogy Neked még sok jogod lett volna az élethez, hiszen javakorteli tetterős férfiú voltál. Szellemed tündöklött, mint a csendes tó tükre felelt elsziporkázó rakéta, — akaratod ha. talmas feszítőereje volt minden jó ügynek, mely­nek szolgálatába áltál. Soha nem végeztél fél munkát. Végiggondoltál minden gondolatot és vé­gigéreztél minden érzelmet, — és végig is csele­kedtél. 1928 április 24. wmmmmmmmmmmmmm — Szinte fellázadnánk a sors ellen, amely Té­ged ily koraj tragikus halállal elragadott, — ha hitünk nem volna. De mi hiszünk! Hisszük, hogy ez arasznyi földi létnek folytatása az örök élet, — és halandókhoz illő alázattal megnyugszunk a kifürkészhetetlen isteni végzésben. Látjuk, hogy' itt mníden mulandó, erő, igazság, hírnév és dicső­ség is. Koszorús fejét a tenyerébe hajtva, mélyen eltöpreng az ember. Homokóra méri az elröppenő időt és az élet kalendáriuma felett lélekharang áll, megrántásra készen. Ami ezután következik, az földöntúli mély összhang és zengő örökké­valóság. — A Te jellemed itt e földön megállta a Igg­szigorúbb vizsgálatot, kiállta az élet kohójának próbatüzét és tisztának bizonyult, megméretett az igazság mérlegén és teljes súlyúnak találtatott, — valódi értékű nemes éremnek nyilvánította azt mindannyiunk közmegegyezése, mely láthatólag meg van jegyezve a Mindenható képmásával és köriratával. — Szilárd jellemedet, kiváló képességedet, vas­szorgalmadat és nagy lendületedet mind a Ferenc József Tudományegyelem szolgálatába állítottad és arra használtad, hogy régi székhelyéről kiűzetvén, méltó és végleges elhelyezést nyerjen az ország második városában. És mi eljöttünk, hogy itt a? ravatalodnál ezért még egyszer köszönetet mond­junk, örök nyugodalmat kívánjunk Neked és zo­kogó fájdalommal rebegjük el végső búcsúnkat, Tóth Károlyt Isten veled. A gyászszertartás befejezése után a kopor­sót autóra tették és Kiskunhalasra szállították, ahol kedden délután négy órakor helyezik, örök nyugalomra. Autóra tették a koszorúkat,1 köztük Szeged város közönségének koszorúját is. A temetésen részt akart venni Glaltjelder. Gyula csanádi püspök is, aki pécsi útját félbe-J szakítva egyenesen a fővárosba utazott, de a temetésről már lekésett és csak a gyászszer«j tartás xilán ért ki a temetőbe. A szegedi egyetemi tanárok legnagyobb ré­sze Budapesten maradt és reggel tovább uta­zik Kiskunhalasra, ahol Tóth Károlyt örök nyugalomra helyezik a családi sírboltban. MMUHIU—IMMH' I Utolsó hm A Selyemáruház (Kárász ucca 10) feloszlása folytán május hé 1-ia tavaszi kabátok, női ruhák minden elfogadható áron eladatnak. selymek bársonyok szövetek CSipKélC 346 Tavaszi újdonságok uri kalapokban Ciyyksd, Pichler, Ita stb. legjobb gyártmányai, 823c órláfi választékban rendkívüli olcsó árakon Fóliák Testvéreknél Csekonics és Fekstesas u. sarok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom