Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-24 / 93. szám

1928 április 21 DÉLMAGYARORSZAG •ngsoBBn^mi Az olasx képviselők a Szeged-állomáson Ünnepélyesen fogadta ükei a hivatalos város . '(A Délmagifarország munkatársától ) Hétfőn délelőtt utaztak át Szegeden az egységes párt olasz fasiszta vendégei, de már a kora reggeü órákban úrrá lett a városon a lázas vendégvárás izgalma. A városi autók szágulHoztak szerte-szét az uccákon, a folyosórácso kon a rókaprémes diszmagyarok levegőztek, la városi hajdúk szidoltól maszatosan fényesítették az ősi fringiákat és az ékköves boglárokat Az előkelőbbek olasz mondatokat tatoultak és tanulmányozták a fasiszta Itália uj nemzeti szokásait. Tizenegy óra előtt benépesedett a városháza környéke. Csoportostól jöttek elő a hivatalszobákból a tisztviselők, hogy teljesítsék a polgármester szombati napiparancsát. Ezt az Írásos parancsot a hivatalvezetők kapják meg, akik arról értesültek belőle, hogy Magyarország milyen sokat köszönhet Olaszországnak, ezért illendő, hogy a Szegeden átutazó olasz vendégek üdvözlésére felvonuljon *a város társadalma. Közöljék tehát a hivatalvezetők beosztott tisztviselőikkel, hogy a gyülekezés háromnegyed tizenegy órakor lesz ja városháza kapuja előtt és a kivonulás mindenkire kötelező. 'A hivatalokban csak a legszükségesebb segédlés kezelőszemélyzet maradhat. Tizenegy órakor indult meg a városi tisztviselők zárt menete az állomás felé. A menethez csatlakozott a forgalmi adóellenörök szabadcsapata. Az állomásépület perronja Hiár zászlódiszben várta az érkezőket. Olasz 'és magyar lobogók borították a bejáratokat, amely alatt, egészen a negyedik sinpárig, széles piros szőnyeg futott. A perron födele alatt álltak feszes sorban a bajtársi szervezetek szakaszai, utánuk következett a katonazenekar és szabályos távolságokban díszsisakos rendőrök posztoltak \ a dísze gyenruhás rendőrtisztek parancsnoksága alatt. Valamivel később érkeztek a diszmagyaros tarák dr. Aigner Károly főispán vezetésével. Ur. Szatay József kerületi főkapitány, FoIdor Jenő polgármesterhelyettes, Gaál Endre tanácsnok, Bokor Pál nyugalmazott polgármesterhelyettes, Berzenczey Domokos műSzaki főtanácsos, valamint a város három Haliásan kiöltözött díszhajduja. A fogadtatáson a papságot Várhelyi József pápai prelátus képviselte. A civil-közönség a vörös futószőnyeg két Szélén sorfalat állott a kifeszített ernyők alatt, mert állandóan szemergett a csendes, tavaszi leső. A várakozás ideje nagyon hosszura nyúlt, bár az olasz képviselők külön gyorsvonata menetrendszerű pontossággal futott be az áldomásra, de a rendezők szükségesnek tartották, hogy a fogadók tömege jó korán helyén legye"Megérkeznek az olasz képviselők. A vonat néhány szalonkocsiból, két étkezőik két hálókocsiból állott. Vadonat uj egyenruhába öltözött vasúti tisztviselők vezették a vonatot, amely háromnegyed tizenkét órakor Sálit meg az állomás előtt. — Az ernyőket lecsukni — hangzott az erélyes vezényszó és a következő pillanatban nemcsak az ernyők csukódtak össze, hanem a férfikalapok is leröpültek a fejekről. A katonazenekar a fasiszta indulóra zendibelt rá, cz alkalommal már — nem a Radetzkimarsra. A vonatból egymásután szálltak le a mosolygós arcú olaszok és boldogari állapíthatták toeg, hogy Szeged népe kedvükéri megíanufía a fasiszta üdvözlési. A jobb karok merészen feléjük lendültek és lengett az eviva, ugy, hogy teljesen elnyomta a katonazenekar indulóját is. A;s olaszok udvariasan szintén felemelték jobb karjukat és c&ak most derült ki3 hogy, ok másképen emelik. Valamivel följebb tartják és tenyerük az ég felé fordul. A katonazenekar elhallgatott. Megkezdődtek az üdvözlések. A város társadalma és hatósága nevében dr. Aigner Károly főispán üdvözölte az olasz vendégeket olasz nyelvű beszéddel. A beszédet Mally tanár, a szegedi egyetem olasz lektora fordította olaszra és irta le a főispán számára fonetikusan. A közönség áhítattal hallgatta az ismeretlen, de dallamos szavakat, amelyek között néhány ismerős is szerepelt, mint például Benito Mussolini, Bethlen, Vittoro Emanuello. A publikum ezeket a neveket vágyakozva kapta el és mindegyikre felharsant az örömteljes eviva! Az olaszok együtt eviváztak a magyarokkal, de azért az evivázás között is volt különbség. A magyarok minden eviva után előrelendítették felnyújtott karjaikat, az olaszok karja viszont mozdulatlanul kinyújtott maradt. A főispán beszéde után Csiby őrnagyné mondott rövid olasz üdvözlő beszédet a szegedi asszonyok nevében és virágcsokrot nyújtott át a vendégeknek, majd Salvó Hugó üdvözölte egykori honfitársait. Az üdvözlő beszédekre az olasz vendégek nevében Cippico válaszolt és ekkor derült az ki, hogy a beszéd is másképen zeng a született olaszok ajkán. Senki sem értett egy kukkot sem a néhány olaszul tudó vendégfogadón kivül a beszédből, de azért mindenki érezte, hogy mi a beszéd értelme. Az ismeretlen szavaknak értelmet adott a hangsúly. Arról beszélt az olasz szenátor, hogy Szeged milyen nevezetes városa Magyarországnak, Bródy Sándor 99 Szerető -ie LIEDTKEVEL péntektől a Korzóban. innen indult el Horthy Miklós kétezer magyar katonával és visszaszerezte az országot a kommunistáktól Kijelentette, hogy a világháborúból csak két nemzet került ki győztesen, az olasz és a magyar, mert mind « kettő legyőzte belső ellenségét, a kommunizmust. Beszélt a Dúcéról, a fasizmusról és valahányszor kiejtette ezeket az ismerős szavakat, mindannyiszor felharsant az eviva és mindannyiszor ég felé lendültek a karok. Amikor a szenátor befejezte beszédét, a zárt sorokban álldogáló bajtársak kiáltották háromszor egymásután: — Vesszen Trianon! A katonazenekar pedig rázendített a magyar Himnuszra, amelyet az olaszok felnyújtott karral hallgattak végig. A következő pillanatban halkan fütyült a különvonat mozdonya, az olaszok gyorsan visszaszálltak a vonatra. Letelt a tiz perc, indult a gőzös tovább, Mezőhegyes felé. A közönség evivázott, a kocsik ablakából sokáig küldözgették az átutazó vendégek a j fasiszta üdvözlést, az egyik kendőt is lobogtatott az ittmaradókra. Aztán harsány vezényszavak pattogtak, a diszmagyaros urak megindultak a kijárat felé, a bajtársak kettősrendjei a baloldali lejárathoz kanyarodtak, a civilruhás városi tisztviselők pedig, ki gyalog, ki villamoson visszatértek elhagyott hivatalaikba, ahol az olaszok fogadtatásának idejére hivatalszünet volt. A fiosssiífe Lafos~$ugáriiton kétszer belőttek egy villamos ablakán? Titokzatos események a villamoskocsiban, amelynek egyelőre nincs magyarázata (A Délmagvarország munkatársától.) Hétfőn délelőtt féltizenegykor titokzatos dolgok t játszódtak le a Rákóczi'iér előtt haladó 75. ) számú villamoson. A villamoskocsi a Rókus állomás felé haladt. A kocsi belsejében tartózkodó jegyszedő és az utas ekkor arra lett figyelmes, hogy a kocsi egvik ablaka megkoppant és az ablakon egy/llléres nagyságú kerek nvilás tálható. Ugyanekkor az utas elé az ablaküvegből kiszakított üvegdarab esett le. A megdöbbeni utas felkiáltására a kocsi azonnal megállott. A vezető és a kalauz tanácstalanul állottak a titokzatos esettel szem* ben. — A kocsiba belőttek) — állapította meg a kocsi utasa. Az alkalmazottak erre kirohantak a kocsiból, szétnéztek a Rákóczi-téren, ahol azonban olyan egyén, akiről feltételezhető volt, hogy rálőtt a villamos kocsira, nem volt látható. A kocsi körül ekkorára hatalmas tömeg ve| rődöit össze. A szemlélődők véleményei nagyon eltérőek voltak. Akadt olyan Járó-kelő is, aki megvizsgálta az ablaküveget és azon véleménynek adott kifejezést, hogy az ablakon gummipushával lőttek be. Ez a felievés azonban később eleseti, mert a hitelesnek látszó megállapítások szerint revolverbe lőttek be a mozgó villamosba. A kocsi személyzete a titokzatos esetei jelentette a rendőrségnek, majd a villamos elindult a Rókus állomás felé. Alig haladt azonban a kocsi néhány száz lépést, amibor az üvegablak hangos csörrenéssel darabokra tört és igy az egyetlen tárgyi bizonyíték alkalmat' lanná vált a további nyomozásra. A titokzatos ügyben a rendőrség megindította a nyomozást, hogy világosságot deritsen arra, mi is történt tulajdonképen a 75. számú villamos kocsiban. iiiyeM munkát végzett az egyetemi építkezéseken a kedvezményezett budapesti vállalkozó? (A Délmagyarország munkatársától.) Emlékezetes, hogy az elmúlt évben, amikor az egyetemi építési bizottság megtartotta az ujonnan épülő klinikák belső iparosmunkáira a versenytárgyalást, milyen nagy visszatetszést keltett az egész városban, de különösen a szegedi iparosok körében a szegedi vállalkozók mellőzése. Az építési bizottság az iparosmunkák oroszlánrészét budapesti vállalkozóknak ilélte oda, bár a budapesti vállalkozók ajánlata semmivel sem volt kedvezőbb a szegedieknél s megtörtént az is,hogy a kedvezőbb szegedi ajánlatot egészen lényegtelen formahiba miatt, olyan formahiba miatt, ami fölött a budapestiekkel szemben előzőleg többször elsiklott a bizottság, egyszerűen visszautasították. A legkirívóbb eset egyik klinika üvegezést munkálatainak vállalatba adásánál történt Erre a körülbelül ötvenezerpengős munkára pályázott az egyik szegedi vállalkozó és pályázott egy budapesti cég is, aki már a clebreoeni egyetemi építkezéseknél is nagyon sok munkát kapott. A szegedi vállalkozó ajánlata, mindössze száz pengővel volt drágább a budapestinél, de a bizottság, megfeledkezve arról, hogy a város közönsége az egyetemi hozzá-, járulás megszavazásához azt a feltételt is kikötötte, hogy a szegedi iharosok íüánlata a