Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-24 / 93. szám

IZBOED: Weerfce»itő»ég:DeíkFerenc tÍAflfli 1Q9A ÁnPÍHc 9A Beca i. Teleion: 13-33.-KÍBdóhlYntol, nCUUí * O jUJL aS*» |liHciOnk№yvtár és Jegylrodo: Aradi § & Q Bcca S. Telefon s 306. ^ Nyomda: Löw upót ucco io. Teieion: 10-34.« »«»•«» IV, évfolyam SZám •MWHWBWWWIIlWfir^^ llűllzetesl Air% havonta 3-ZO vldíken és a fővárosban 3-80, KU!№ldtSn 0-40 pengd. Egyes szám lö, -vasár- és Ünnepnap 24 fillér MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dri utca 6. Teleion: 131. szám.« »«»>«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucco 23. Telefon: 49 szám. « » «» H » « » uw Nefelejcs gyanánt E sorok írója, aki pár szál nefelejcsül küldi B pár sor írást néhai gazdája és örök útitársa babérkoszorus sírjára, pár nappal ezelőtt egy berehovai levél követelte a Tömörkény István szobrát. Berehova most százszor olyan messze van ide, mint mikor még Beregszásznak hívták, onnan járt itt húsvét hetében egy ifjú asszony, akinek nem lehet kiírni a nevét, mert még talán be is csuknák érte, ha kitudódna, mi hozta őt ide az Erdö'skárpátok tövéből. — A Petőfi Alföldjére kellett mennem, hogy hígyjek a föltámadásban és Tömörkény népeit akartam látni az ország használatában £s Tömörkény szobrát akartam megnézni Tömörkény városában, — írja a berehovaí zarándok, aki nem nagyon mer hinni a föltátnadásban, nem nagyon látta a népeket az arszág használatában és hiába kereste az író szobrát Tömörkény városában. — Miért, miért nincs szobra a legmagyarabb írónak a legmagyarabb városban, amelynek nevét mindig az övével kapcsolatban fogja emlegetni az irodalomtörténet? Nem tudom, tudjaje ón, hogy még a Ki tudja? társasjáték most megjelent kézikönyvében is csak vele kapcsolatban fordul elő Szeged? >Ki volt az a magyar író, aki legtöbb novellájában szegedi parasztokat szerepeltetett? Mindenütt tudják ezt, ahol magyarok laknak, vájjon a Tömörkény városában tudják-e?« A sáros kubikgödrökben, amelyekben e pár nefelejcs terem, valóban nem igen kultiválják ezt az uras társasjátékot, se a holtak, akiknek csontjai kifehérlenek a partoldalból se az élők, akik nem tudományszomjból, hanem illendő napszámért állítják talpra az ősöket. Az öreg famulus, aki ifjúságát a mester lábainál töltötte s ma is sokszor hallja még köhögését és látja árnyékát elsuhanni esti lámpája fényében, — az öreg famulus mégis jogának es kötelességének érzi, hogy a nyilvánosság előtt feleljen a kérdésre, amely rá volt ugyan címezve, de nyilván a nyilvánosságnak szólt. Először is ami azt illeti, Szeged, a kőváros Soha se volt a Tömörkény István városa. Benne lakott, de nem benne élt s a város nagyon szerette, sőt becsülte is nagy iróját, csak éppen nem mutatta, hogy nagyra van vele. Ebben a városban Tömörkény Istvánnak egyegy pesti könyvéből öt példány kelt el, igaz, hogy néha már egy év leforgása alatt el kelt annyi és ennek a városnak a közgyűlése, személyenként csupa jóbarátja a vidám cimborának, hatSrozatilag kimondta, hogy Tömörkény Istvánt, a város cselédjét nem tartja oszlopos tisztviselőnek és nem sorozhatja magasabb fizetési osztályba, mint a városi gazdászt, akitől abban az időben négy elemi osztály kulturáját követelték. Ami egyrészt azt bizonyítja, hogy ez a város mindig tudott tárgyilagos és elfogulatlan lenni még azokkal szemben is, akiket szeretett, másrészt azt, hogy ezt a várost nem méltatlanul keverték irói irodalmi város hírébe. Hiszen ezrek részvéte kisérte tizenegy évvel ezelőtt sírjába a nagy halottat, — igaz, hogy néhány évvel azelőtt, mikor irótársai ünnepelték a na£y élőt, a banketten kilencen képviselték a város társadalmát. Nem, Tömörkény városa nem belül, haMem kivül volt a körtöltésen, a homokos világban, a napos tájakon, a gerendás szobákban nh'il friss •••/deli fújnak, h;irmalus hajnalok szökelnek, szelíd napáldozatok vannak s névtelenül élnek és névtelenül halnak a népek az ország használatában. S ha e sorok íróján állna, nem is rekesztene Tömörkény István szobrát a város kőházai közé, hanem kivinné a jegenyék alá, a puszták közepébe, hogy magános halhatatlanságban nézze a felhők fodrát, a vándormadarak röptét, az örök csillagok szikrázását, hogy behavazzák tavasszal a cseresznyevir ágolc és ráhullassák aranyesőjüket az ősz akácai, hogy soha fői ne rezzentse álmodozásából a város moraja, amely soha nem értette meg őt s hogy a Jánosok és Mihályok, a Pirosok és Etelok unokái majd megemeljék a kalapjukat az ismeretlen magyar kőszent előtt, akinek hiába olvassák az aranybetűs nevét, nem lesznek tőle okosabbak, mert nem hallották ők azt soha... Miromesnilben, egy tenyérrel lefödhető Sís normandiai faluban néhány évvel ezelőtt a francia parasztok szobrot emeltek a kis falu világrafénylő szülöttjének, Maupassantnak. Nem parlamenti hamisítványok, igazi falusi parasztok, nem állami pénzen, hanem a maguk filléreiből s a francia akadémia azóta minden esztendőben elviszi koszorúját a fehér márványra, amelyből parasztok vésették ki a zsenit. Tömörkény Istvánt nem ismerte föl a város, amelynek fia volt és neve ismeretlen a tanya előtt, amelyet megmintázott a halhatatlanságnak. Nincs az a művész, aki ezt a magyar tragédiát márványba tudná faragai, vagy bronzba tudná önteni. t Korintusz eltűnt a föld színéről A földrenegés borzalmas pusztítása a peloponézusl félszigeten Fllippopolban összeomlottak, a még épen maradt fyázalk (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') „Athénből jelentik: Korintusz városa »a tegnapi földrengés következtében eltűnt a föld szirtéről. A földrengés mindössze négy másodpercig tartott és Athénben, valamint a patrasi öbölben is érezték. A föld mélyéből tompa moraj hallattszott, a házakat mindenütt hatalmas lökés rázkódtatta meg. Athénben és Petrasban a lakosság körében nagy pánik tört ki, azonban a földrengés nem okozott ezekben a városokban nagyobb károkat. Korintusz, amely a földrengés epicentrumában fekszik, teljesen elpusztult. A város a legszörnyűbb pusztulás képét mutatja. Egyetlen ház nem maradt épen és egész ucoasorok hevernek romban A lakosság az uccára menekült, az emberek ezreinek jajveszékelését túlharsogta a földalatti moraj, amely időnkint menydörgésszerOen hallatszott. A korintuszi rádióállomás távirásza az utolsó pillanatig a rádiónál maradt és szüntelenül adta le a segélykérő jeleket. A hívójelek egyszerre megszakadtak, amint kiderült azért, mert beomlott az épület és a beomló falak a távirászt maguk alá temették. Korintusz lakossága a hegyek közé meneküli, a sebesültek nagyrészét azonban nem tudtájc elszállítani a városból. A földrengés a peloponézusi félsziget partvidékén mindenütt észlelhető volt Központja a korintuszi csatorna volt, ezzel magyarázható, hogy Korintusz városa teljesen elpusztult. A csatornán minden forgalmat beszüntettek. Nagy pusztítást vitt végbe a földrengés Lutraki nemzetközi fürdőhelyen és Isimiast tengerparti városkában. A földrengés sújtotta területekkel a táviró- és telefonösszeköttetés teljesen megszakadt, ugy hogy a halottak és sebesültek számáról pontos jelentések nem érkeztek. Belgrádból jelentik: Tegnap éjszaka Fillppopolban ujabb földrengés volf, amely rövid ideig tartott ugyan, de óriási károkat okozott. A múltkori földrengésnél még épen maradt házak mind beomlottak. Nyolc ember meghalt. A lakosság szörnyű rettegési ben és izgalmakban tölti a napokat. A miniszterek sorra járják a katasztrófa által sújtott városokat, mindenütt vigasztalják és segélyezik a kétségbeesett lakosságot. i baloldali pártok töbii szavazatot kaptak, mint a jobboldaliak a francia válaszfások eisi menetében (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párisból jelentik: A vasárnapi első választási menetben mindössze 178 mandátum sorsa dőlt el, mig 424 kerületben pótválasztás lesz. Ezek közül 130-an a feloszlatott kamarának voltak a tagjai, mig 48 képviselőt újonnan választottak meg. A régi és most újból megválasztott képviselők közül 13-an a szociálisták, 5-en a royalisták tagjai, 2 a radikális párt tagja, a többi 110 a különböző Poincaré-frakdóké. A lefolyt ülésszak volt képviselői közül 4 szociálista, 2 köztársatági szociálista, 7 radikális, 3 radikális szociálista, 1 demokrata, 1 royalista és 4 köztársasági egyesülés párti szenvedett végleges vereséget. A kommunisták közül egy sem vesztette el a mandátumát, mert valamennyin ivk"rül'r\ mü^üik vála*1-tási menetbe. A választásokról a Liberlé érdekes számításokat közöl. Ezek szerint Poincaré hivei Párísban 289.712 szavazatot kaptak, mig ellenfelei 258.588 szavazató^ tehát Poincaré többsége Parisban teljesen elenyésző, ugy, hogy a nemzeti egység blokkjának erős küzdelmet kell kifejteni a második választási menetben. A lap szerint rendkívül aggasztó az a körülmény, hogy a kommunisták 115.151 szavazatot kaptak. Nemcsak a külvárosokban, hanem az elit városrészekben ezrével adták le a kommunistaszavazatokat, tehát a kommunista veszély nem fantasztikus agyrém.. A szociálista Solr jelentése szerint nem áll, hogy a tegnapi választásokon véglegesen eldőlt a pártok Küzdelme. iirjyan, liogy több nacio