Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-22 / 92. szám

SZEOED: SKerlceíülÖíég: Dc6k Ferenc ucca j.. Telefon: 15- 33.^Klndöhlvníol, KölciBiikönyvíái é» Jegyiroda: Aradi Dcca 8. Teleion : 306. — Nyomda: löw Upú* ucca 1®. Teleion: 16- 34.« »«»«»> Vasárnap, 1928 április 22 «& <& <& IV. évfolyam 92. szám mm MAKÓ : SzerkeszWteg «a Kladóhlvalall Vrl ucca 6. Teleion: 151. team.« »«»«m HÓDMEZÖVÁSÁRHEtY : SzerkesitOtég '•» klndóhlvolnl: Andrásiy ucca 25. Telefon: 49. szim. « » « » « » «» « » EJOllzetí»! ara íiavoala 3-20 Vltíéncn es a (övAroíbon 3 00, kUUHidün ö-40 pengő, egyes szám 16, vBiér. es Ünnepnap 24 Ulléli Cippicok A Cippicok nem sajtóhiba és nem helyesbi. tendő csipicsókának. A Cippicok egyszerűen többes szám és azt jelenti, hogy több Cippico is van a világon. A legnépszerűbbet közülük mi is megláthatjuk, szegedi magyarok, ha hétfőn délben kiballagunk az állomásra, osztatlan lelkesedéssel és meleg szeretettel köszönteni olasz vendégeinket. Különben az egységes párt vendégei s a kitűnő rendezésnek köszönhetfiik, hogy a mi vendégeink is lesznek- Tiz egész percig. Ennyi tisztességre méltatta az egységes párt Magyarország második városát, amelyet szokás volt magyar Mcczkvának nevezgetni, még az orosz Szeged rossz fát nem tett a tűzne. Azóta csak egyszerű metropolisz vagyunk s mint ilyen, igényjogosultak a tiz percre, amig a vonatot megitatják vizzel az állomás kutjából, hogy felüdülve siessen a végcél felé. A végcél Mezőhegyes. Az egységes párt, mint serény és magát jól forgató házigazda természetesen a legmutatósabb látnivalót mutogatja a vendégnek. Amire maga is legbüszkébb. A tájfajta lótenyésztést. Nehogy félreértse valaki az enyhé zokszót, sietünk kijelenteni, hogy az semmiképpen se szól a vendégeknek, akik végre is nem rendelkeznek magukról, hanem oda mennek, ahová viszik őket Igenis szivesen köszöntjük az olaszokat, éppen olyan szivesen, mintha svéd, dán, kinai, vagy zanzibári előkelőségek volnának. Mi megbecsülünk minden nemzetet, amelyik jó sziwel van hozzánk, nemcsak emberségből, udvariasságból, hanem okosságból |s. Oly kicsik, oly árvák, oly elhagyatottak, oly isten-szegénykéi vagyunk, hogy meg kell ragadnunk minden kezet, amelyet felénk nyuj. tanak. Mi igenis szükségesnek tartjuk, hogy minél impozánsabban fogadja Szeged a vendégeket, akik vasúti állomásunknál leadják a névjegyüket. És különösen szeretnénk, ha az iewívázó szegedi magyarok sorában megjelennének mindazok a sovén magyar hazafiak, mindazok az engesztelhetetlen nacionalisták, tóik a világháború alatt vsak taljánnak hívták az olaszt ós nagyon barátságtalan jelzőket ragasztottak a nevéhez és rettenetes nagy esküt tettek rá, hogy majd ha vége lesz a véres dinom-dánomnak. minden ellenségünknek megbocsátunk, mindnyájával parolázunk, tíe ezzel az eggyel nem, soha, itt örök harag és magázás marad a jelszó. Szeretnénk, ha megjelennének mindezek a szilaj szittyák, megéljenezni az olaszokat és dupla éljent kiáltani Cippico szenátor urnákHogy mért éppen neki, akinek egy héttel Pzeiőtt még a nevét se hallottuk? Azért, mert Cippico szenátor ur volt az, aki Budapesten Pékár Gyula dörgő tapsai közt leleplezte a nagy titkot, hogy az olasz katona, meg a magyar katona nem gyűlölte egymást a háborúban sem. Ezt ugyan mi eddig is tudtuk és annak idején is tisztában voltunk vele, de ngv látszik, a magyar politikusok és az olasz politikusok csak most jöttek rá és roppant boldogok, hogy nézeteik igy találkoztak. Mi is nagyon örülünk, de még boldogabbak lennénk. ha ott tartanánk már, hogy minden t nemzet Cippicoi lelepleznék a nagy titkot, flmit bátran meg'ehetnének, mert sok-sok millió pmber tudja már ezt a főH kerekén. Hiszen fezt könnyű megállapítani.- hogy a szegedi magyar baka nem gj'üloj^c a piemonti beriKflí*íi"rjl, c-.:«k ;i "l vélifa ií<"'li<>z rnoíjm "rinni. hogy kik voltak hát azok, akik gyűlöletből gyilkolták egymást? Nem, ilyenek nem voltak se egyik fronton, Ke másikon, az emberek nem gyűlöltek, csak gyilkoltak. Négy álló esztendeig, sok-sok millió embert, olyan gyilkolást rendeztek, amilyent még nem látott a világtörténelem — és ime, most kiderül, hogy még csak nem is gyűlölték egymást- Még csak ennyi enyhitő körülménye se volt a háborúnak. De teremtő Isten, hát akkor mért ölték le egymást az emberek a sarkvidéktől a trópusokig, mért hurcolták mészárszékre az apákat és fiukat, mért bontja a tömegsírok fekete korallja Európa derekát, mért árasztottak leírhatatlan nyomort és szenvedést a világra, ha most megvallják, hogy tulajdonképp nem is gyűlölték egymást a nemzetek? Hát akkor csak ugy játszották a haragszomrádot ós csupa társasjátékból fektettek bennünket a vérpadra a zálogkiváltásnál és csupa gyenekességből szaggattak ugy szét bennünket, hogy olaszi vendégeink Szegedtől egy köhögésnyire é® Buda^ sttől két köhögésnyire már határt ért nek i Igen ez igy volt ós szívből örülünk neki, hogy Cippico szenátor ur ezt igy kimondta. Talán több haszon lett volna belőle, ha min* den nemzet Cippicoi a háború alatt leplezite le a nagy titkot, amikor főbelővetés járt volna az ilyen leleplezésért, de azért nem elkéseti; nyilatkozat ez most se. Hiszen lesz még há-, bora a világon, talán már csinálják is a meg-* j hivókat a véres dinom-dánomra, — jó lesz; | ha akkor eszükbe jut a népeknek a Cippien I igazmondása: hogy a népek nem gyülölilc | egymást... Ur. Tóti) Károly j&alálos sserencséilGnsége a Hunaparton A szegedi egyetem felső§ázi Képviselőjét délután 3 órakor elgázolta egy villamos, 6 órakor meg&alt a Rókus-kór&ázban Asc utolsó ut; szerencsétlen felugrás a villamosra (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Dr. Tóth Károly, a szegedi egyetem prorektora, felsőházi tag, szombaton délben, amikor a Dunaparton egy mozgásban levő villamosra fel akart szállni, megcsúszott, lezuhant és olyan súlyos sérüléseket szenvedeti, hogy néhány óra múlva a Rókus-kórházban meghalt. A megrendítő szerencsétlenségről a Déíma. gyarország budapesti munkatársa a következőket jelenti: Dr. Tóth Károly csütörtökön este érkezett Szegedről Budapestre és mint évtizedek óta mindig, most ís a Pannónia-szállóban nyittatott magának szobát Pénteken délelőtt hivatalos ügyeket intézett el a kultuszminisztériumban, a délutánt baráti társaságban töltötte. Este átöltözött arra az estélyre, amelyet Zsitvay Tibor, a képviselőház elnöke adott a képviselőházban az olasz képviselők tiszteletére. Mielőtt az estélyre elindult, még elbeszélgetett dr. Moór Gyula szegedi egyetemi tanárral, akivel közölte, hogy az éjszakai vonattal haza utazik Szegedre Dr. Moór Gyula lebeszélte erről a tervéről: — Nincsen értelme, hogy hazautazz —• mondotta professzortársának Moór Gyula. — Az estély későn kezdődik, alig tölthetsz ott néhány percet és igy az éjszakát nem érdemes feláldoznod az utazásnak. Tóth Károly hajlott barátja szavára és elhatározta, hogy szombaton délután a kétórás gyorssal utazik vissza Szegedre. A képviselőház elnökének estélyéről éjféltájban tért haza és nyomban pihenni tért. A szálloda személyzete szerint reggel rosszkedvűen éhredt a professzor. Nyomott hangulatban volt. — Mintha érzett voina valamit — mondja a szobapincér, aki körülötte foglalatoskodott, de azután bement a kávéházba, ahol megreggelizett és elindult Hogy a délelőtt folyamán merre járt, nem' lehetett megállapítani; valószínűleg ma is járt. a kultuszminisztériumban és onnan útban a szálloda felé érte a végzetes szerencsétlenség. Délben egy óra után néhány perccel a Dunakorzó közönsége hangos sikoltozásra lett figyelmes. Pillanatok alatt hatalmas embertömeg verődött össze a Ferenc József-rakpart és a Wurm-ucca sarkán levő villamosmegállónál ós megrendülve látta, hogy egy idősebb föl öltözött ur fekszik a sínek mellett eszméletlen állapotban. Rövidesen kiderült, hogy az ismeretlen uri egy mozgásban levő és a Vigadó-tér felé haladó 8-as villamoskocsi hátsó lépcsőjére akart felszállani. Jobbkezével megfogta a kocsi rézfoggatyuját és egy lábbal már fenn volt az indulásban levő villamos lépcsőjén, amikon megcsúszott és lezuhant. Zuhanás közben a már gyoreabb mozgásba lendülő villamos olyan erőset rántott a szerencsétlen professzoron, hogy nagy erővel oda* ütődött a villamossíneket az uttestől elválasztó vaskorláthvz, majd onnan visszaesett, ugy hogy A villamos pótkocsija esés közben elütötte. Nem 'ártott egy félpercig sem a Szörnyű jelenet. A villamos vezetője lefékezett, a kocsi megállt és az utasok siettek először a szerencsétlenül járt professzor segítségére, aki vérbeborultan, eszméletlenül terül! el a sínek mellett. Percek alatt érkeztek ki a mentők, akik ai eszmeit H on embert a lehető leggyorsabban a RÓkus-kórházba vitték Itt az orvosok az áldozal 'rs-l eiben talált Írásokból megdöbbenve állapították meg., hogy az dr Tóth Károly egfyetemi tanár Azonnal értesítették dr. Hültl Huniér egyetemi tauai\ orvosprofesszort, aki néhány nerc múlva megérkezett és leauitottan