Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-22 / 92. szám

WPXW 4 f?VA PORSZAG ( lllapitotta meg, hogy dr. Tóth Károly állftpota reménytelen. Az orvosi vizsgálat szerint dr. Tóth Károly koponya alapi törési, agyrázkódást, kétszeres combifirést és koponya boltozati sérüléseket szenvedett. Hűlt! tanár intézkedésére dr. Tóth Károlyt I Rókus-kórház sebészeti osztályának 29,/a. izámu külön szobájába vitték, ahol az orvosok minden emberileg lehetőt elkövettek, hogy Megmentsék az életnek. Miután operatív beavatkozásról nem leheteti szó, injekciókkal igyekeztek az egyre gvengiilő szívműködést Bénkebbé tenni. Minden kísérlet azonban oiábavalónak bizonyult, mert dr. Tóth Károly délután 6 óra 10 perckor, anélkül, hogy eszméletét egy percre is visszanyerte volna, kiszenvedett. A megdöbbentő katasztrófa híre azonnal elterjedt Budapesten. A Rókus-kórház telefonján percenként érdeklődtek Tóth Károly állapota iránt. Sokan személyesen is érdeklődtek B Rókusban és megrendülve állottak meg a halottas szoba előtt Egy kórházi ágyon fehér lepellel letakarva fekszik a szerencsétlenül járt profeszszor holtteste. Csak a tarkóján látszik a kötés. Arca sértetlen, semmit sem változott, olyan nyugodtak a vonásai, mintha aludna. A szerencsétlenség ügyében a főkapitányság azonnal megindította a nyomozást. Kihallgatták a szemtanukat és Bárányi Bálint kocsivezetőt. Az eddigi vallomásokból körül, belül megállapítható, hogy a szerencsétlenséget dr. Tóth Károly vigyázatlansága Idézte elő. A teljes tényállás megállapítása azonban a nyomozás további eredményétől függ. A katasztrófáról telefonon értesítették dr. Tóth Károly ikertestvérét, dr. Tóth Lajos debreceni egyetemi tanárt, aki az éjszaka folyamán Budapestre érkezett, hogy megtegye a temetéshez szükséges intézkedéseket. (k. f ) (A tragikus véget ért professzor életéről és munkásságáról külön cikkben számolunk be. Részletes tudósításunkat a 3. oldalon találja az olvasó ) Fitzmaurice visszarepült Greenly Islandra (B u dape s ti t u dósitó n k telefon jelen- j landr.t. Arról még iniudíg nincs pontos híradás, tése.) Newyorkból jelentik: Fltzmaurtce őrnagy i hogy Kő íhice Schiller gépén ma visszarepült Greenly IsKöbl kapitányék mikor indulnak Newyorkba és vájjon a Bremenen elíuduak-e repülni. egész szegedi gyilkosságot ugy találtam kt öl vonaton", — vallotta a Szabadkán letartóztatott csavargó 1928 április 22. legolcsóbban vásárol bi 24' részletre isWaldmann-nál BUDAPEST, Teréz körút 8. gatta az állítólagos Szikurát Mázics rendőrkapitány. Szikura, a rendőrkapitány szavaira előbb azt mondotta, hogy csütörtöki kihallgatásakor tévedett a dátumban cs nem február 28-íkán követte el a revolveres merényletet, hanem a mult évben • ~ A keresztkérdések alatt azonban kijelentette, hogy előbbi vallomásából egy szó sem igáz, soha nem követett cl gyilkosságot Szegeden. — Nem is voltam Szegeden — mondotta —, uz egészet ugy találtam ki a vonaton. — Miért tette akkor ezt a vallomását* — kérdezte Mázics rendőrkapitány. Szikura egy ideig hallgatott, majd akadozva kijelentette: — Mindenáron át akartam menni Magyar-" országra, de nem volt útlevelem, szökni nem mertem, hanem ugy gondoltam, az lesz a legjobb, ha valami bűntényt magamra vállalok és átadatom magam a magyar hatóságok' nak... Ez a legolcsóbb és a legegyszerűbb megoldás. A betörésekből sem igaz egy szó se, azt is csak ezért találtam ki. Későbbi vallomása folyamán Szitura még, azt a meglepő kijelentést tette, hogy a nála talált okmányok nem az ő nevére szólnak, mert őt nem Szikura Józsefnek, hanem Kecs. kés Józsefnek nevezik. A szabadkai rendőrség előtt teljesen rejtélyes még Szikura-Kecskés szerepe és széleskörű nyomozás indult részben annak a megállapítására, hogy ki a kétnevü titokzatos ember. (A Délmagyarország munkatársától) Beszámoltunk arról, hogy a szabadkai rendőrség néhány nappal ezelőtt elfogott egy betörésivel vádolt csavargót, aki kihallgatása alkalmával elmondotta, hogy Magyarországból ment át és Szegeden gyilkosságot követett el. A továbbiakban elmondotta, hogy február 28-án a szegedi korzón agyonlőtte barátnőjét, Szabó Fáni szegedi leányt. A gyilkosság után sikerült elmenekülnie és még aznap átmenl a határon Horgosnál. A rendőrségen a magát Szikura Jánosnak nevező egyén vallomásáról jegyzőkönyvet vettek fel, egyben táviratilag értesítették a szegedi rendőrséget is. A szegedi rendőrség azonban semmit sem tudott Sziláira József tekéről és erről értesítette a szabadkai íendőrséget is. Pénteken délelőtt Szabadkán újra kihallJflZZ-BRND HANGVERSENYE a Belvárosi Moziban ma este 3A9 órakor. Tartós ondolálást villanygéppel, vizes ondolálást, arcápolást, hajfestést hennával HEIM ANTAL hölgyfodrásznál, 304 Takaréktár ucca 8. Telefonszám 7—03. János vitézről Irta: Móra hrcot. Készlet Móri Ferene-oek a mai ifjúsági elöadáNK elmondott koEferánuiból. ... AZ rs4.vb«! megjeleat János vité z-nek egy példánya Szegedre i» djatott. Azaz, hogy bizonyára több is eljutott, de ezt az egyet megőrizte a Szegedi Kaszinó. Onpan került a Somogyi-könyviárba, arnely ma legbecsesebb ritkaságai közt tartoi ftja ezt a halhatalanság fényében ragyogó kopott kis könyvet, amelyről az irodalomtörténet azt mondja, hogy uj utat vágott a magyar költészetben. No a korlársak nem igen voltak ezen a vélemérv« ), ahogy mindenki meggyőződhet róla az akkori Japokból. A nsgyvenes években a sajtóban a politika és a szépirodalom még nem árultak egy gyékényen, ami azonban nem ártott meg egyiknek se. A napilapok még nem közöltek verseket és novellákat, a szépirodalom az úgynevezett divatlapokban rakott fészket. Ilyen volt vagy őt, legnevezetesebbek a Hond erű, az Életképek, meg a Pesti Divat! ap. A tartalmuk nagyon gazdag volt: vers, elbeszélés, adoma, találós kérdés, esküvők leirása és szines divatkép, amely azt mutatta, hogy a müveit Európában, Parisban és Bécsben milyen módit viseltek az arszlánok és a delnők. Erős a gyanúm, hogy »a két magyar haza nagylelkű leányai«, akiknek örömére >e kellem-, jellem- és szellem-mel« felitett lapok »szerkeztetődtek«, »melegebb érdekkel ösztönösenitettek« a divatábrázolatok, mint a t^jejes irászok elmemüveit iránt. Például a Somogyi-könyvtárban mind megvannak ezek a ma már becses irodalomtörténeti ritkaságok, egy-két évfolyamot még felvágatlan állapotban is találtam köztük, — ellenben a szines arszlánokat és delnőket már annak idején kiszedték a honleányi kezek. JEswtsert > divatlapokat mjod megemlitik Petőfi .üli * iskolás életrajzai is. Kevésbé tudott dolog, hogy amelyik legelterjedtebb volt kőztük, az Életképek, amikor legjobban virágzott, mert Petőfi /Sándor és Jókai Mór voltak a szerkesztői, Arany János és Tompa Mihály a munkatársai. — az Életképek akkor 1500 előfizetővel kérkedett. Összevissza 6000 ember lehetett akkor Nagy-Magyarországon, aki nem restelt öt pengőt áldozni a divatképes szépirodalomért egy esztendőben. A többi nemzet aztán ugy kölcsönbe olvasta. Ezek közt a lapok közt volt néhány óvatos magasztalója Petőfinek, mint szépreményű fiatal költésznek, azonban a Honderű nem tartozott ezek közé. Ez tépte, marta, gyalázta Petőfit, nem is mondta másnak, csak országpusztitónak, mordályépitőnek, erkőlcsrontónak s három éven keresztül nem irta ki másképp a nevét, csak igy: Petőfi, (azelőtt Petrovics). Ez a honderű volt akkwr az arisztokrácia lapja. Az arisztokrácia alatt persze nem a grófok értendők, mert biz azok még abban az időben nem igen vitték annyira, hogy olvasni tndtak volna magyarul, hanem azok a polgári elemek, akik ugy néztek fel a grófokra, mintha azoknak külön ladikot fabrikált volna a jó Isten a vizőzön idején, hogy ne szoruljanak a Noé bárkájára. El lehet képzelni, hogy ez a finom, müveit, szolid, rendszerető Honderű milyen szivéből gyűlölte azt a vakmerő, szeles, viharos fiatal parasztot, aki szemérc vágott bokrétás-kalappal ugrott be az irodalom szalonjába s hol kurjongatva, hol haragosan adtateremtetézve verte be a kecses mivü ablakokat, hogy beáradjon rajtuk az ucc&ról az élet szaga és friss levegője. Nem Wvezték parasztnak, mert ez nekik nagyon parasztos lett volna, hanem betyártempóju pór-nak mondták, akinek szabadszájuságától óvni kell hazánk szebblelkü lányait és romlatlan ifjúságát. Eliszonyodtak azon, hogy Kukorica Jancsi galambom-nak nevezi Iluskáját, mikor a Honderű költői mindig igy szólították a bájalakot: szivem gy«rm©< ke. Császár Ferenc azon botránkozott meg, hogy u Ebéd után cimü vers igy kezdődik: Ugy.j jóllaktam, hogy még! Az uri költőnek, ha már egyáltalán leereszkedett az olyan méltatlan tárgyhoz, mint az evés, ezt valahogy igy illett körülírni: Táppal telitém földi gyarlatom. Természetes, hogy ennek a költői körnek a szemében hallatlan botrány volt a János vitéz. Nemhogy a költői szépségeit nem vették észre, hanem rábizonyították, hogy egy tudatlan, tanulatlan embernek a torz alkotása. Megbotránkoztak" azon, hogy a János vitézben India Franciaországgal határos és hogy Kukorica Jancsi olyan magas hegyen jár, ahonnan ugy lehet szedni az égről a csillagot, mint a fáról az almát. Mire való a köznép geográfiái tudatlanságát ilyen téveszmékkel istápolni? — kérdezték méltatlankodva. Mások azt vetették szemére, hogy a boszorkányt is versbe szedte, holott a népet inkább arra kellene tanitani, hogy boszorkányok nincsenek. Aki legtöbb jót mondott a versről, az elismerte róla, hogy a fonókban, csapszékekben, csárdákban valószínűleg örömet fognak benne találni..« Azóta eltelt nyolcvanhárom év és ime Kukorica Jancsi még mindig szedi a csillagokat az égről. Mert a bujdosó alföldi legény, aki kenyéren, szalonnán küzködi magát végig rémséges kalandokon, mig Tündérország halhatatlan királya lesz, maga Petőfi Sándor, aki túlélte az összes Honderüket, a Császár Ferenoeket, a Harucka Lászlókat, a Horváth Lázárokat. Ki tudna ma már róluk, -ha bet« nem tapadtak volna a Petőfi őá keletű nevéb«, mint a bogáncs-kóró. örök biztatásul minden időt,' íJigy és tehetségtelen skribeifexeinek: Ha azt akarjátok, hogy silány nevetek tat& >n benneteket, marjatok bele az igazi költőkbe és a sebhelyekről, amiket ti martatok rajtuk, titeket is emlegetni fognak mindaddig, mig az ő nevűk ¿1 . . .