Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-04 / 53. szám

március 4 I^MAGYARORSZrO Я IgMrrak vHlanvvilágHísít ®§гшШ ИщШш tatirezat ¡ёШщШшШ tektaT Bssiei lényegesen I&viH a !<&ivfté#ás Né-munkatársától.) be a tanács ama kimondotta, hogy nap efött számol határozatéról, amellyel kimondotta, hogy az occákoa ujabb gjázlámpákat nem szerei ífet fal, de eltekint egyelőre uj&bb vüiamos lámpák felszer eltetésétől is, mivel a villanytelep gé­peli az eddigi közvilágilés annyira igénybe veszi, hogy ujabb lámpák beiktatása esetén az összes lámpák víiágíiő ereje erősen meg­csökkenne. Ez a határozat, illetőleg az a j£ny, amelyet a tanács ebben a határozatá­ban leszögez, nem jeleni kevesebbet, mint azt, hogy a közvilágítás, amely pedig még Igen sok kívánni valót hagy fene, belátható időn belől nem is javítható. Mintán ez a közbiztonság veszélyeztetését is jelentené, szükségesnek láttuk kérdést intézni dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez aziránt, hogy mi­kém óhajtja ezt a problémát megoldani. — A kérdés korántsem olyan veszedelmes, itdnt amilyennek látszik — mondotta a pol­gármester. Igaz, hogy a villanytelep mai állapotában & mosterikvái nagyobb áramfej­lesztésre nem képes, ámde az is ismeretes, hogy a gázgyár — a város hozzájáruláséval egy nagy áramfejlesztő motort rendelt, amelyei ha üzembe helyeznek, annyi áramot szolgáltat, amennyit belátható időn belül Szeged nem •A- ~ • . ¡A fogyaszt. Ez a motor a iwár fettyamáa már itt is lesz és őszre mQköffiti fog. A nyáron me|d cseh megteszünk a jelenlégi világítás­mire pedig a jobb világításra ismét szfik eJ&orra w^itani fqg az a 67 ameqiBtó feifeereiíetésá tervbe Kérdést a po^ázmesterhez az iránt is, hogy jóváhegyia-e már a beHjgy­minissüter a külvárosi oHágüés felszereléséi kimondó közgyűlési határozatot. A polgár­mester válasza szerint ez egyáltalán nem ontos. A közgyűlés annak idején kimondotta a munka soronkivüfí elkészítését és határo­zatának végrehajthatóságét felebbezésre való tekintet nélkül. Ezt a határozatot szabálysze­rűen felterjesztettük a belügyminisztériumhoz é.s miu4én 50 napon beHÜ a végrehajtást nem tÖíotia le a belügyminiszter, ez annyit jelent, hogy tudomásul vette. A késedelem oka igen egyszerű: a beHígyrainlszlérinra tal van hal­mozva munkával és ez az ügv egyáltalán nem sargős nekik, mlatán tod§ák, hogy a külvárosi világítás már készen van. Szóval az elintézés csak formáséit, aminek semmi­féle jelentősége a vffásÉfrs SBsm­ponljébol mnesea. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI «ятшт XVÍI, a íá л.. 4 Szkem elsinte »agyon ¿«héz volt a gimná­zium. Karácsonyi bizonyítványomban csak a hittanból, földrajzból és magaviseletből kap­tam egyest; háromasom volt magyarból, latin­ból, számtanból, mértanbói és tornából. Hús­vétkor már csak egy báromasojn volt: szám­tanból. (T. í. akkorra már volt mindenféle tankönyvem, kivéve a számtant.) S a tanév végén már csak egy kettesem volt: a szám­tanból, — minden egyéb tantárgyból egyest kaptam. Legjobban tudtam a földrajzot: ebben a tárgyban, senki meg sem közalitett. És leg­több bajom volt a rajzoló geometriával, il­letve a rajzzal. Nagyon szerettem rajzolni. Meg elemista koromban minden csütörtökön, amikor nem volt tanit&j, bejártam a városi rajziskolába, mely a rác templommal szem­ben, a Somogyi-Utca sarkán egy rozoga sárga házban voll elhelyezve. Az iskolát Arleth ta­nár ur vezette, akinek, azt hiszem, az volt « hivatgja, hogy az iparoo inasokat rajzra tanítsa. Mi, a rajziskola önkéntes tanulói, so­hase«} láttuk a tanár urat, — de az ajtó nyitva volt, szabad volt bemennünk és válo­gatháflunk a? iskola veit tanítványainak raj­aai iíöíött, hogy melyiket másoljuk le? Miután soha seckisera korrigáit, természetesen nem is sokra mentem rajztanulmányaimmal, A gyapágjumbín nem ez volt a baj, hogy nem nagyon ty4fei0 rajzolni, hanem az, hogy Xováky Bertalan tanár ur túlságosan pedám. ember volt. Aki otthon felejtette a rajzfüzetét, az rögtön megkapta a saekijndáját, felelés nélkül, még ha ugy tudta is a geometriát mig pénteken reggel a rajztáblát az Iskolába cipeltem és az égés* sérülésekhez hasonló rut nagy sebek voltak mindkét kezemfején. De nem ez a legszomorúbb emlékem a rajzoló geometriával kapcsolatban, hanem az, hogy az egyik rajzórán nem volt törlőgumim. A legkisebb gumi ára két krajcár volt az Iskola­utcai Traub-boltbap, melyet akkor Stern ur vezetett — és nekem nem volt két krajcárom. Otthon kértem két krajcárt, de nem kaptam; nem lehetetlen, hogy azért nem kaptam, meri még annyi pénz sem volt a háznál. A gimná­»ium rajztermében, a régi épület első eme­letén, Novéky Bertalan tanár w végig jerta az asztalokat., hpgy megnézze rend­ben van« mindenkinek a felsaepeléee? Ehhez tartozott a rajztábla, a rajzezögek, a rajztömb, a fejes vonalzó, két háromezög, a számú Hardtmuth-cerUaa és a törlftgumi. Nekem meg volt mindenem, csak a törlőgumit nem tudtam felmutatni. Erre Nováky Ber­talan tanár ur a jobb fujem előtt meglógta a hajamat s ami az ujjai közé esett, annak egy részét elvette. Elrontotta vele a rajzlapo­mat, amelyet már szépen fölszegeztsm a rajz­táblára, mert a halántékom bőre megrepedt s a vér a rajzlapra csepegett. Ha a tanév ur tudta volna, hogy nem hanyagságból nem volt radirgumim, hanem azért, mert nem volt két krajcárom, hogy gumit vegyek, azt hiszem, nem tépte volna ki a hajamai. De maradt az első gimnáziumból egy pár mulatságos emlékem is. November köziepén valakinek eszébe jutott, hogy november 30-án mint egy Euter vagy egy Einstein. Miután { az osztályfőnök urnák nevenapja les?, meg keztyüm nem volt, tél idején mindig msg- I kellene öt lepni valami ajándékkal, Bathó fagyott a kezem feje az alatt a fél óra alatt, j ¡Sándor rendezte a gyűjtést s a hetven tanuló­MERAN-SZALLODA Bwltwest, Boriilli tér 7., a Nyugatip.u.-ral sssmbtn VTonnan éialnkHva. Kényefenes, fSttéflen űssto sxotoéfc! Minden szobában hideg és meleg fo'yóvii .» Központi fiités, Uft, interarbán íelefon. - Polgári árak! 142 tói össze gyűlt kőz»l két forint. Mit vegy&tsk rajta? Bathó Sándor megmagyarázta nekünk, hogy a világon a legértékesebb és leghasz­nosabb tárgy egy bicska. Rögtön el is ment Szirákyhoz és vett egy csodaszép bicskát egy, forint nyolcvanért. November 30-án reggel, mikor Várkonyi Endre megjelent a katedrán, az imádság után előállott Bathó Sándcvr. meg­hajtotta magát a tanár ur előtt és sz6 nélkül letette az aszftalra az egy forint nyolcvanas bicskát. — Mi ez'.' keretezte az 06ztáLyígbqk. — A tanár ur bicskája, felelt^ Báfchó, a nevenapjára vettük... A tanár ur jól lehordott bennünket, hogy milyen parasztok vagyunk; megmagyarázta, hogy az ilyen ajándék-tárgyas egy pár üd­vözlő szó kiséretében kell átadni; miután il­letlenek voltunk, a bicskát nem fogadta el. Hogy a bicskával azután mi lett, már nem tudom. De emlékszem rá, hogy a kínos jele­net után előállott Pfann József, aki az uzl?­tükböl, amely valahol ott volt, ahol ina Gár­gyán temetkezési vállalata van, — egy tinta­tartót s egy kis gipsz Petőfi-szobrot hozott ás ezt az: apróságot egy formás kis beszédben felajánlotta az osztályfőnök urnák. — Ezt már elfogadom, felelte az o&ataá^s­főnók ur; mondd meg édesanyádnak, hogy köszönöm'. Várkonyi tanár ur az első osztályban nagy, híve volt a -konkurrálásnak«. Ez abból át­lőtt, hogy -rang szerint; voltunk az osztály­ban elhelyezve s aki ugy érezte, hogy ő töb­bet tud, mint egy másik fiu, aki előtte iá, azzal konkurrálhatott, azaz versenyre hívhatta ki A tanár ur ilyenkor jől megegzám inálta miudakét fiút s aki többet tudott, az kapta az előkelőbb helyet. Egy napon, 1886 mája­sában, én is jelentkeztem, hogy konkurráiaí kívánok. Az utolsó padból, ahol ón üttem, nem igen szoktak jelentkezni; a tanét ur megkérdezte, hogy ki az, akivel kenkixrrálni akarok. Megneveztem az osztály legekiő tárna­lóját, Nyilasy Gusztávot. Csak színházban le­hetett olyan harsogó kacajt hallani, mint ami­nővel ezt a merészségemet az I. C. osztáh' népe fogadta. Várkonyi tanár ur azonban ki­állított mindakettőnket, alaposan kikérdezett bennünket, félóra múlva helyet cseréltem Nyilasy Gusztival és a tanév végéig megma­radtam az első helyen, — í^mminő kontúr­rencia onnan kimozdítani nem birí. A leggondosabb felügyelet, a legracionálisabb táplálás iwsllttt ЗИИ»® й szervesek a Baíalon meHeít. Felvétetnek mindkét nembeli gyermekek hat éven fe№l. Részletes fekisagositást ed leiéiben FMEUMDlEZSÖNÉ Budapest, Révay u. ao. H. em. ELVASOSI ЛЦпЭД í én, vasárnap El ró tajos tscysikerü Aámíjoi Március 4 éa, vdzírúnp Dráma 7 ldvontoban. FCiKicplüii Pul&y £-?£». és JoeepSi Scla.llíSlsra'saf. /zcKKivo, I^vésslovas. Fü^n Tkó^íscjíí »Rulíbb Dianája 7 teivonísösn. - —"— ,4 • . ..I • I I. • I ••••.• Eiftatíás к »ejdiíeS, 7, ü, vasár- fi ünepnap 3.5 7ís 9 érakor. Iftz^lésél-e!:-: CsatR íe vagy аж Vígjáték 7 felvonásban. — Azonk vü!: papagály. Црпбс történet 9 tsti'usifean fös:erei>t6 " НЯТ}9Я §ШЖМ¥1 М0ЩЦ •г. " : —* ——щ — - - • i^WPl——ЙМИИИИИР1111 Щ ' "'- " И ИНнВМи ­Мшф5 4 тмагмр ViártímgtűRrtéMt7fe1voni5baa. PCsserep!«; 2»s»ot£ Aionktvffl: Eí>y Kaaneqüii vidám története 6 felуеаМэд. ...I.". ..у -г—— "" T.T7?1 Eteadiai!-: Tieid ?te: 2 4.6,$ «йМяк-

Next

/
Oldalképek
Tartalom