Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

és megjavítani. Baromfitenyésztő telep létesítésére több ajánlat is érkezett. Többek között a Baromfite­nyésztő egyesület három éveu keresztül 10—10 ezer pengő szubvenciót kér a várostól, dr. Dumka György budapesti Iakós 100 hold földet kér a várostól, vitéz Szendrc.v László és SzobaUki István vísíont nem kérnek készpéuzhozzájárulást, csupán az általuk bérelt 280 holdas balástyai bérlet béré­nek holdankint 10 pengőre való mérséklését kérte. Ez évente 4600 pengének felel meg, ami öt esz­tendő alatt 23.000 péngőt jelent. Ezért mindea évben meghatározóit mennyiségű fajkakast bocsáj­tanak a város rendelkezésére 30.000 pengő érték­ben. A tanács ennek az utóbbi ajánlatnak az el­fogadását javasolja. Dr. Fnjka Lajos nem fogadja el a tanács javas­latát. A helyes megoldás szerinte az lenne, ha a város nyilvános Árlejtést hirdetne. DELMAGTARORSZAG Gárgyáa Imre a tanács javaslatát elfogadja. Kiss Ferenc szintén elfogadja a javaslatot, de kívánatos­nak tartja, hogy a tenyésztendő baromfi faját egy szakbizottság állapítsa meg. Hoffer Jenő megkérdi, hogy az ajánlattevők milyen berendezkedéseket akarnak bérletükön lé­tesíteni? Fodor Jenő válaszolt a felszólalásokra. Kijelenti, hogy a SzsndreyJéle ajánlat a fajkakasok árát nem' szabja indokolatlanul magasra. A fajokat már kipróbálták, ezen a téren nincs semmi vesze­delem. Olyan beruházásokra vau szükség, hogy uiár ebben az évben 3W fajkakast szolgáltathas­sanak be a városnak. A közgyűlés ezután nagy többséggel elfogadta a tanács javaslatát Ki«« Ferenc módosításával. Dr. Pálfij József tanácsnok ismertette ezután & védtekesés szabályrendelette rvezetét. Dr Ragdon Károly üdvözli a tanács javas­latit. Ha a város munkáslakásokat építtet, azokat elsősorban a tüdővészes családoknak ossza ki a tanács, vagy pedig épiüessen tanyai üdülő lakásokat. Dr. Fnjka Lajos a város fásítását sürgeti. Dr. SSreghy Mátyás nem fogadja el a ja­vaslatot, Mihálovics Dezső szólalt még fel, de a polgármester közben bejelenti, hogy a kér­dési leveszi napirendről, mert szükségesnek tartja, hogy egy vegyesbizottsággal előbb ala­posabban letárgyaltassa a tanács. Back Lipót pénzügyi tanácsnok nagy érdeklődés közben terjeszti be. a belügyminiszter rendeletéi, amely az idei költségvetésre érkezeti. — Eddig nem volt ugyan szokásban az — mondja —, hogy a tanács beterjessze az ilyeu rendeleteket, de"most mégis beterjeszti, mert több oldalról felmerült ez a kívánság. Leszek bátor tehát a rendeletet kivonatosan ismertetni. — Tessék az egántt f-tol vasul! — kiálltját közbe több oldalról. — Olvasd föl az egészet. — mondja erre a polgármester. — Nagyon hosszú ez a rendelet, üzenkét oldal. — Hát akkor elóbb ismertesd, majd azután, ha kívánják, felolvashatod egyes részleteit. A pénzügyi tanácsnok pontoukiut ismertette ez. ulán azokat a változtatásokat, amelyeket a miuisz­'er rendelt el a költségvetésen. ,»ásztor József szólal fel. Nem tudja, mi volt az oka annak, hogy a tanács ezt a rendeletet lilokban tartotta. .Most a tanács bemutatja, bár nem szokta az ilyen rendeletet bemutatni, a pénz­ügyi tanácsnok szerint azért, mert többen kíván­ták. — Nem azért hoztuk ide, mert mások kívánták, tsanem azért, mert éa kívántam, — mondja a pot­v'trmefctef. — örömmel vevzom tudomásul, hogy ezt a fon­tos aktát a polgármester ur kívánságára nem von­ták el a közgyűléstől — folytatta Pásztor —, de legalább ugyanilyen mértékben hibáztatom, hogy adddig, a inig mások kívánták ennek a fontos ak­tának a közgyűlésbe való behozatalát, a polgár­mester ur ellene volt az egyedül helyes eljárás­nak. A városi tanács egyébként következetesen folytatja a nyilvánosságtól való elzárkózás pollli­fiátát. Ez történt a tüdővész-szabályrendeleltel is. \ birottság tagjai nem ismerhették ezt a szabály­rendeletet, ;zért kellett most levenni a napirend­ről. Ebben a belügyminiszteri leiratban igen fon­tos részletek vannak. Az egyedül helyes eljárás az lett volna, ha a rendelet másolatát eljuttatja a tanács a szegedi lapoknak, amelyekből a közgyűlés minden tagja idejében és alaposan megismerhette volna. így nem tartom összeegyeztethetőnek a közéleti lelkiismeretemmel, hogy akár pro, akár kontra hozzászóljak a kérdéshez. Azt kérem a polgármestertől hogy a jövőben gondoljon erre a szempoutra és az ilyen fontosabb iratokat rész­telesen ismertesse a lapokkal. NÍVÓS közéleti munka «•sak Így képzelhető el, • )r. Bodnár Géza igazat ad Pásztornak, hogy a rendelet alapos ismerete nélkül a részletekhez nem lehet hozzászólni. Ebben a konkrét esetben a részletes vitának o*ncs külöubeu helye, mert a miniszter rendeletét a közgyűlésnek tudomásul kel! vennie, de tanulhat belőle, mert a miniszter takü. tfikosságra inti a várost. A polgármester sziveser, avatkozik mindig arra, hogy nem emelte a váro-> ' «dókat. - Mondom est most is — szól közbe a polgár­—, községi adót sem emeltünk. - GMfc bükAuegl idót, — mondja nagy de­UfiMikwto» — De a polgárság terhei növefcednek ál­landóm — mondja tovább Bodnár —, a belügyminiszter joggal inti takarékosságra a várost. — Vizet prédikál és bort iszik a belügymiaisz­ter — kiált közbe Hoffer Jenő —, maga sem ta- j karékoskodik. Bodnár hibáztatja a költségvetés összeállításának jelenlegi rendszerét. A városi autonómiáról szólva, megjósolja, Iiogy az uj közigazgatási törvény el­len az autonómiájukat védő és féltő városok fel fognak vonulni. Szeged törvénytelen közgyűlésé­nek tiltakozása azonban nagyon gyenge lesz. A miniszter rendeletét egyébként tudomásul veszi. A polgármester reflektál végül a felszólalásokra. Elsősorban Hoffer Jenő kózbeszólására kijelenti, hogy »a magyar királyi belügyminiszter nem vá­dolható pazarlással*. Nem veszi rossznéven Pásztortól, hogy a nyil­vánosság érdekeit védelmezi. Vannak azonban olyan üzleíl ügyek, amelyeket a nyilvánosság ha­lálra kalapálja. Ismét kijelenti, hogy a forradalom óta a város nem emelt adót és egyetlen uj adót sem hozott, ellenben a város vagyona mégis tfl roiUióv I növekedet'. A közgyűlés felfrissítését aTért nem lehet keresztül vinni, mert a közgyűlés leg­utóbbi határozata ellen ugy a közigazgatási bíró­ságnál, mint a belügyminiszternél felebbezést je­lentettek be, sőt a parlamentbeu is interpellál­tak ebben az ügyben. Most a város csak össze­tett kezekkel várhatja a legfelsőbb fórumok dön­tését. — Ez a baj, — szólnak közbe többon is. — Ezt a miniszteri rendeletet nem tartom lénye­gesnek, nóvum alig van benne. A miniszter a költségvetést egyszerűen jóváhagyja. Éppen ezért feleslegesnek tartom a sokszorosítását is. A közgyűlés ezután tudomásul vette a laoá<s bejelentését, a polgármester a közgyűlés folytatá­sát csütörtök délután négy órára halasztotta. Sfarry LiedtkewVereises Emő^Esiss Mermann Koldus-diák Iliit a M®Mm mms simítni dráma áldozata B msrénylő intézd ellen kürez5leve!e8 aM ki (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország két nappal ezelőtt részlete­sen beszámolt arról, hogy Kelebián ifj Fran­esik Győzőt három revoherlövéssel leterítette vetélytársa. A romantikus szerelmi dráma után a merénylő vetélytárs elmenekült. Ifj. Francsjk Győzőt életveszélyes sérüléseivel azonnal gyógykezelés alá vették, de segíteni már nem lehetett rajta, mert vasárnap haj­nalban meghalt. A megindult csendőri nyo­mozás során nem sikerült a vetélytárs nyo­mára akadni. Az első megállapítások szerint valószínűleg megszállott területre szökött át és azért a hatóságok köröző levelet adtak ki ellene, amelyet megküldtek a román hatósá­goknak is. A tragikum szerelmi dráma áldozata iránt Kelebián óriási részvét nyilvánult meg. Ifj. Francsik Győző nagyműveltségű fiatalember volt, akinek tragédiáját az okozta, hogy szü­lei ellenezték egyik szomszédos intéző leányá­val tervbevett házasságát, a leányt megszök­tette, majd mikor haza hozták a fiatal sze­relmeseket Olaszországból, nem messze a leány ablakából szóváltásba keveredett az ura­dalmi intézővel, aki szintén szerelmes volt a bérlő leányába. Ekkor dördültek el a revol­verlövések, amelyek kioltották a fiatal főid' birtokos életét. Híromheti fogházra itélták az özvegyasszonyt, mert megrágalmazta a dorozsmai (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ítélőtábla Orosz-tanácsa szerdán dél­előtt tárgyalta özv. Szúnyog Sándor né felha­talmazásra üldözendő rágalmazási pőrét, akit a szegedi törvényszék annak idején három­heti fogházra és 200 pengő pénzbüntetésre ítélt. A vád szerint özv. Szunyoy Sándorné Dorozsmán a legutolsó országgyűlési képvi­selőválasztások alkalmával Marcsa József háza előtt többek társaságában beszélgetett. A be­szélgetés alkalmával többek között azt mon- 1 dotta, hogy a község bikája azért hullott el. mert Dózsa főszolgabíró a bika szénáját saját HWBUmjMSM céljaira használta fel. Arról is beszélt, hogy a népgyűlésen Czékus Imrét a főszolgabíró azért nem engedte beszélni, mert félt, hogy a bika ügyével is előhozakodik. A törvényszék előtt megtartott főtárgyalá­son a vádlott tagadta, hogy használta volna az inkriminált kifejezéseket. A tanuk azon­ban igazolták a vádbeli kijelentések megtör­téntét, mire a bíróság háromheti fogházra itélte. özv. Szunyogné felebbezést jelentett be az Ítélet ellen. A lábla Orosz-tanácsa az Íté­letet indokaival együtt helybenhagyta. HARMÓNIA viii#№3 liegedMvésznis kssgverssave ©ste & érakor Uj & Tiszában, tegyek ? t;ejiS3iö] a SelváresS Mezi pénztáránál $2mha£j&gyek a Qélmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom