Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-10 / 33. szám

1928 február 10. DÉLMAGYARORSZAG 8 A vak kintornás lefeküdt a villamossínre 1 Öl pengő gyorssegélyt kapott — és elállott öngyilkossági szándékától /'(A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön délelőtt tizenegy órakor Imre József rárosi ellátásban részesülő szegény a főposta ílőtt lefeküdt a villamossínekre. Amint a főposta előtt posztoló rendőr észrevette a zilált ember öngyilkossági kísérletét, azonnal odarohant hozzá. Ebben a pillanatban azonban & törvényszék felől villamos is közeledett Es már-már odaért a halálra elkészült öngyilkosjelölthöz. Ami ezutáa történt, az rövid pillanatok alatt játszódott le. A villamos alig egy félméterrel állt meg a Síneken fekvő ember előtt és abban a pillanatban odaért a rendőr is, aki elrántotta a sínekről a szerencsétlen embert. Nyomban megállapították, hogy az öngyilkosjelöltet Imre íőzsefnek hívják, harmincegy éves. Kintornás volt, félig vak. Már három napja nem evett és kétségbeesésében határozta el, hogy öngyilkos lesz. A szerencsétlen embert ezután előállították Petkóczy Lajos kihágási biró elé. A lerongyolódott, teljesen összetört idegzetű kintornás a kihágási biró szobájában a nagy sírástól percekig nem tudott szóhoz jutni. Amikor végre lecsendesedett, tagadta, hogy öngyilkos akart lenni. — Nem látok semmit ós igy jutottam a villamossínekre — mondotta siránkozva. Később azonban ismét öngyilkosságot emlegetett. Petkóczy Lajos rendőrtanácsosnak csak hosszas rábeszélés után sikerült megígértetni vele, hogy nem lesz öngyilkos. — De nincsen pénzem. Nem ettem három napja semmit... Mit csináljak, mit csinál* jak... A kihágási biró a szerencsétlen embert ezután felküldte a polgármesteri hivatalba, ahol öt pengő gyorssegélyt utaltak ki számára. Amikor Imre József megkapta a gyorssegélyt, mégegyszer vissza döcögött a kihágási bíróhoz és most már emelt hangon jelentette ki, hogy véglegesen letesz az öngyilkosság gondolatáról. * Letartóztatták a Vénusz-cipőgyár üt sztrájkolé munkását, inert f^üágositották a bérmozgalomról a munkára jelentkezőket. Peidl Gyula interpellál a parlamentben. , (A Délmagyarország munkatársától.) A Vénusz-cipőgyárban péntek óta sztrájkolnak a munkások. A sztrájk tisztán bérharc volt. A gyárban erre ugy igyekeztek az üzemet folytatni, hogy szervezetlen munkásokat vettek fel. A sztrájkoló munkások közül azonban többen felvilágosították ezeket a sztrájkolok igazságáról és felfedték előttük mindazokat az okokat, amelyek miatt abbahagyták a munkát. A felvilágosítások után a cipőgyár uj munkásai is abbahagyták a munkát, mire a gyár vezetősége jel jelentette mindazokat a sztrájkoló munkásokat, akik szerintük >terrorisztikus fellépésükkel megfélemlítették« a dolgozókat és »a munka abbahagyására kényszeritették« őket A rendőrség azonnal megindította a nyomozást és több mint 30 sztrájkoló munkást hallgattak ki. A nyomozás eredményeképpen a rendőrségen (A Délmagyarország munkatársától.) Az e. vegyes bizottság, amely Fodor Jenő polgármesterhelyettes elnökletével szerdán délután letárgyalta a villanyszerelési szabályrendelet tervezetét, csütörtökön délután a vízmérőórák ¡felszerelésének és a közvilágítás kiterjesztésének kérdésével foglalkozott Az egyik utóbbi közgyűlésen, mint ismeretes, Körmendy Mátyás indítványozta a vízórák ¡felszerelésének kötelező elrendelését. Indítványát azzal indokolta meg, hogy a vízvezetéki csőhálózat nagyon megrongálódhatott, a vízjmütelep által termelt viz legnagyobb része •elszökhet a talajban és ez az oka az állandó¡Bult vizmizériáknak. Ezen a bajon szerinte csakis a vízmérők kötelező felszerelésének elrendelésével lehetne segíteni, mert a vizórák pontosan megmutatnák, hogy a vizmütelep által termelt viz teljes mennyiségben eljut-e a fogyasztókig, vagy pedig tényleg elszökik ;eg>Tésze a rossz csöveken keresztül a talajban? j! Az indítványt a közgyűlés előkészítés és javaslattétel végett kiadta a tanácsnak és azt p tanács most terjesztette a vegyes bizottság ! Az indítvány és a mérnöki hivatal pártoló > három férfit és két nőt őrizetbe vetlek, akik csütörtök reggel óta a rendőrségi fogda lakói. A szakszervezeti bizottságtól kapott értesülésünk szerint az őrizetbe vett munkások nem terrorizálták a dolgozókat, hanem felvilágosítással szolgáltak, mire az ujak önként hagytál: abba a munkát. A párt vezetősége különben is az őrizetbe vett munkások ügyét futár utján jelentette Peidl Gyula országgyűlési képviselőnek, aki a Ház egyik legközelebbi ülésén interpellá'ni fog az őrizetbe vett munkások ügyében. A rendőrségen kijelentették, hogy a sztrájkoló munkások • őrizetbevétele azért történt, mert a sztrájko'ók közül többen terrorisztíkus fellépésükkel« a munka abbahagyására »kényszeritették« a dolgozókat. véleményének ismertetése után Körmendy Mátyás szólalt fel saját indítványa mellett. Azt fejtegette, hogy a vízórák szüntethetik meg egyedül a vizmizériákat, mert akkor a közönség takarékosabban bánik a vízziel, mig most sokan állandóan pazarolják. Ez lenne a vízórák előnye azon a nagy előnyön kívül, hogy a rossz vízvezetéki csövek titkát is tisztázná végre. Mihájlovics Dézső-és Bózsó János az indítvány ellen szólaltak fel. Kifejtették, hogy a fogyasztók vízpazarlásáról nem lehet beszélni, mert arra a vizre, amit a fogyasztó elhasznál, szüksége is van. A baj az, hogy kevés a viz, hogy a meglépő ártezi kutak nem elégíthetik ki a közönség vízszükségletét. A bajon tehát nem a .vízórákkal kell és lehet segíteni, hanem a víztermelés reorganizálásával. Az ártézi kutak már tíerh válnak be, a Tisza vizének felhasználásáról kellene gondoskodni. Buócz Károly 'műszaki tanácsos kelt ezután a vizórák védelmére': '¿¿lmondoLU, ho&y minden nagyobb városban már régen felszerelték a vízórákat. A háztulajdonosokra ez nem jelenthetne nagy megterhelést, niert a kérdést ugy is meg lehetne oldani, hogy a vízórákat a város szerzi be és a háztulajdonosok» tói csak használati dijat szed értük éppen ugy, mint a gázgyár a gáz- és a villanyórákért. Ez a dij viszont a vízfogyasztásban várható meg takarításból bőségesen megtérülne. Ezután a bizottság tagjai azt fejtegették,' hogy a lakók és a házigazdák között a vizórák, illetve a vizdlf elosztása állandó háborúságot okozna abban az esetben, ha minden házban csak egy órát szerelnének föl. Ha pedig a város minden lakásban, a lakások minden vízcsapjára külön órát szerelne föl, az olyan hatalmas kiadást jelentene, amelyet a város pénztára nem birna el. A vita végén Fodor Jenő kijelentette, hogy. véleménye szerint a leghelyesebb megoldás az lenne, ha minden lakó külön vízórát kapna és ezért kölcsöndijat fizetne a városnak. ördögh Lajos tanácsnok ismertette ezutáa a gázgyárnak a közvilágítás kiterjesztésére vonatkozó ajánlatát. Elmondotta, hogy a külvárosi vezetékhálózat felszerelése alkalmával felmerült az a kívánság, hogy azokon a helyeken is fejlessze a város a közvilágítást* ahol gázvezeték van. A gázgyár akkor közölto a várossal, hogy errevonatkozó' ajánlatát a külvárosrészi vezeték bekapcsolása után terjeszti a tanács elé.. A külvárosrészi uccákbati már égnek a villanylámpák és a gázgyár megígért ajánlatát be is mutatta. Az ajánlat részletes statisztikával kezdődik. Ebből a statisztikából kiderül, hogy a városnak a háború, előtt 1912 közvilágításra szolgáló gázlámpája; volt 2130 égővel. A háború utáni felfordulás idején a gázlámpák legnagyobb része elpusztult, a döntőbíróság határozata később 800 gázlámpa felszerelésére és üzembentartására kötelezte a gázgyárat. Az üzembe helyezett; gázlámpák száma azóta 999-re emelkedett, tehát abban az esetben, ha a város az összes meglévő gázlámpák .üzembehelyezését határozná el, még 993 lámpa rend behozásáról kellene gondoskodni, ami — • tekintettel arra —, hogy a leszerelt lámpákhoz vezető gázcsövek nagyrésze is elpusztult és igy körülbelül 4200 méternyi uj csövet kellene lefektetni, 236.114 pengőbe kerülne. A gázgyár három alternatív megoldást javasol. Az első módozat szerint a lámpák felszerelésének költségét a város viselné és kötelezné magát arra, hogy minden felszerelt uccalámpa naponta átlag hét égési óráig lesa üzemben. A fogyasztott gázért a gyár ugyanannyit számit fel, mint amennyit a választott biróság megállapított. A második módozat szerint a felszerelési költségeket a gázgyár kölcsönözné a városnak, ugy, hogy a város; az összeg után évente öt és félszázalék amortizációt és a Nemzeti Bank kamatlábánál min, dig kétszázalékkai magasabb kamatot fizetne. A' fogyasztott gáz egységára ugyanaz maradna és a város fogyasztási kötelezettsége is. A harmadik módozat a két első módozat kombinációja. Az ajánlat összehasonlítást is közöl, amelyből kiderül, hogy a város sokkal olcsóbban és gazdaságosabban vezethetné be a villanyt azokba az ucc.ákba is, ahol jelenleg msqvan a gázvezeték. A mérnöki hivatal véleménye szerint a modern közlekedési igényeknek a villanyvilágítás iobban meofelel, mint a oáz. Elsőnek Pongrácz Albert gyárigazgató szólalt fel. Elmondotta, hogy a nagyobb külföldi városokban, de Budapesten is mindenütt viszszatérnek a gázvilágitásokra a közvilágítás terén, mert a mai, kevéssé konszolidált közállapotokban, amikor tömegmozdulások várhalók, a gázvilágítás biztonságosabb. Villanyvilágítás esetén egyetlen kábel elvágása egész városrészeket sötétségbe borithat, viszont a gáz vezetéke mélyen a föld szine alatt van, a rombolás tehát nem tehet annyi kárt a gázvilágításban, c * * * A vizórák háborúságot okoznának a háziurak és a lakók között A vegyes bizottság a villany világítás kiterjesztése mellett foglalt állást