Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-10 / 33. szám

4 C.'S DÉL-MAGYARORSZÁG Bőzsó János a villanyvilágítás kiterjesztése mellett foglalt állást, l'aussig Ármin kijelenti, hogy érdemben nem szólhat a kérdéshez, mert , H gázgyár ajánlatát még nem tanulmányoz­hatta át alaposabban. Elvi szempontból azon­ban szintén a villanyvilágítás mellett nyilatkozik. Körmendy Mátyás szükségesnek tartja, hogy a villany mellett a gázvilágítás is maradjon meg, mert a gázgyártásban nem for­dulhat elő annyiszor üzemzavar, mint a vil­lanygyártásban. Fodor Jenő végül bejelentette, hogy az ügyet a tanács alaposan elbírálja és azután döntés végett a közgyűlés elé terjeszti. Ezzel az ad hoc bizottság ülése véget ért. A Szegedi Ármentesitő Társaság visszamenőleg és valorizálva kéri a várostól a körl®ltés~feníartási hozzájárulási (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedi Ármentesitő Társulat érdekes bead­ványt intézett a város tanácsához. A társulat beadványában elmondotta, hogy a körtöltés karbantartá ^áért a háború előtt évi 5570 arany­koronát kapott a várostól. Ezt az összeget egészen 1921 végéig szabályszerűen fel is vette, de azóta nem fogadta el, mert a város l< Ije-en elértéktelenedett papirkoroná\kal fize­tett, amelynek felvétele és kezelése többe ke­rült, mint amennyit az egész városi hozzájáru­lás ért. Mivel a társulat azóta is állandóan gondoskodik a körtöltés jókarbantartásáról, ami tekintélyes összegeket emészt fel a tár­sulati vagyonból, azt kéri most, hogy a város az 1924 óta esedékessé vált összegeket teljes | valorizált értékükben most egyszerre fizesse meg. A tanács a beadványt véleményezés végett kiadta a tiszti ügyészségnek, ahonnan most érkeztek vissza a tanácshoz az iratok. Az ügyészség jelentése szerint a szegedi árrnen­tesitőnek az államvasuttal is van hasonló el­intézetlen ügye, a kérdés elintézésének leg­hevesebb módja tehát az lenne, ha a három érdekeltség, a város, a vasút és az ármentesitő képviselői összeülnének és megállapodnának a valorizáció arányában. A tanács az ügyészség álláspontját elfo­gadta és megbizta Fodor Jenő polgármester­helyettest a szükséges további intézkedések megtételével. * * * Hussonöi pengőjébe kerül a városnak egy kóbor kutya kiirtása Egy u/szegedi kutya miaií rendelték el a váios egész területére a legszigorúbb ebzárlatol (A Délmagyarország munkatársától.) Az állategészségügyi felügyelőség legutóbb kiadott hirdetménye szerint a város egész terülelén kilencven napra ismét életbelépett a legszigo­rúbb ebzárlat. Erre a szigorú intézkedésre az adott okot, hogy Újszegeden egy veszett ku­tyát fogott el a gyepmester. Mivel pedig a kutya illetőségét a hatóságok nem tudták meg­állapítani, mert a szerencsétlen állat a kóbor ebek fajtájához tartozott, ami azt jelenti, hogy éppen ugy kerülhetett Újszegedre a Belvá­rosból, mint Szőregről, vagy Deszkről, az ál­lategészségügyi hatóság az idevonatkozó ren­delkezések értelmében kénytelen volt a város egész területére kihirdetni a kutya-statáriumot Az utóbbi időben, amióta a kutyák is be­kerültek az adótárgyak közé, zord idők jár­nak ezekre a leghűségesebb házi állatokra. Az ebstatáriumot a hatóságok kérlelhetetlen szigorral értelmezik és hajtják végre minden u p: ESOERNYOK gyári árakon. Elsőrendű klott . Pengő T— „ félselyem „ 10*— Félselyem és egész selyem divat ernyők a legszebb kivitelben 238(1 szabott gyári árakon. Viszonteladóknak megfelelő áren­gedmény. Behúzásokat és javításokat vevőink­nek önköltségi árakon készíttetjük. Pollák Testvérek Széchenyi fér és Csekomcs ucca. vonalon. Ebzárlat idején kutya, legyen az a legpedigrésebb fajleszármazott, csak pórázon és szájkosárral jelenhet meg az uccán, az udvaron sem mozoghat szabadon. Ha póráz, vagy szájkosár nélkül találkozik a sintérrel, sorsa megpecsételtnek tekinthető, mert ment­hetetlenül kikerül a gyeptérre, ahol kilencven­napi megfigyelés után rendszerint kivégzik, ha tulajdonosa nem nagyon jár utána és nem fíeeti meg eltartásának költségeit, a kosztot és a kvártélyt. Ha kisérő nélkül szabadon ta­lál a gyepmester az uccán kutyát, azt azonnal kóbor ebbé minősiti, halálra itéli és az ítéletet a lehető legrövidebb időn belül végrehajtja. A kutyának szerencséje csak akkor van, ha elfogatása előtt megmart valakit, mert ebben az esetben neki is kijár a 3 hónapi megfigyelés. Ezekből a szigorú rendszabályokból termé­szetesen sok furcsaság keletkezik. Megtörtént például, hogy egy ismert nevü szegedi állat­orvos fajkutyája játékból megmart kissé va­lakit. A kutyát annak rendje és módja szerint őrizetbe vette a sintér, kiszállította a gyep­térre és ott megfigyelés alá vette. Kilencven nap elteltével azután megállapította, hogy nincs semmi baja. Gazdája, az állatorvos, aki mégis csak hivatottabb lett volna a kutya meg­figyelésére, mint az az érdemes gyepmester, csak ezután kaphatta vissza kutyáját. A kulyarendelet végrehajtása különben elég súlyos anyagi gondot is okoz a városnak. A régi időben ugy volt, hogy a pusztázó rendőr, ha a város külterületén gazdátlan kutyával találkozott igy, ebzárlat idején, a kutyát azon­nal lelőtte. Most azonban a kutyák sorsát sok­kal bürokratikusabban intézik. A rendelet ér­telmében a tanyán talált kóbor kutyákat be kell szállitani a városba, itt szabályszerű meg­figyelés alá kell őket venni és csak a meg­figyelés után hajthatja végre a gyepmester rajtuk a halálos Ítéletet. A tanyai kóbor ku­tyák beszállítása darabonkint huszonöt pen­gőjébe kerül a városnak. Dr. Pálfy József tanácsnok, az előljárósági ügyosztály vezetője a napokban tárgyalt eb­ben az ügyben az állategészségügyi felügye­lőséggel, de a tárgyalásnak konkrét eredménye nincs, mert a felügyelőséget is kötik a rende­letek és a pusztázók utódai, a tanyai állam­rendőrök sem vállalkoznak már a kóbor ebek lelövöldözésére. így azután a kutyarend meg­óvása igen tekintélyes összeget emészt fel a város kasszájából. W28 február 10. A kommün kiűzetése Magyarországról avagy Sok pénz tízezer frank egy allegóriáért A város tanácsára nem mondhatja senki sen^ hogy művészeti szempontból megdönthetetlen vél« leményeket adhatna. Nerrt mondja ezt maga. aí tanács sem. Mivel azonban a tanács intézi a város összes kiadásait és bevételeit, ura egyszóval ele« veneknek és holtaknak, nagyon sokszor megtörté« nik, hogy kénytelen-kelletlen művészeti kér­désben is véleményt nyilvánít, művésszé ül néhány egészen tehetségtelen dilettánst, vagy deg« radál néhány igazán hivatott művészt. Azt viszont el kell ismerni, hogy a tanácsi határozatokat sok« szor nem a művészi meggyőződés, mint inkább d lokálpatriotizmus, a méltányosság^ sőt a szánalom is diktálja. Ebből pedig ni« gyon sokan azt következtetik, hogyha az önkény vagy önkényesen választott művészi pálya není hozza meg a várt anyagi eredményeket, ha minden kötél szakad, hát a szülőváros tanácsának köte« lessége a támogatás. A tanács..— sajnos — nagyon sokszor akceptálta is ezt az álláspontot és ennek a következménye, hogv a városháza hivatalszobái tele vannak értéktelen giccsekkel, kezdetleges má« zolmányokkal. A város megcsapolásához nem is kell nagy talentum, legfeljebb megfelelő protekció* vagy hasznos összeköttetés, eSetleg valami ügyei ötlet. Az egyik szegedi származású fiatalember, aki jelenleg a francia fővárosban harcolja reményt8« lennek látszó harcát a művészi elismerésért, ilyen« féle ügyesnek vélt ötlettel kopogtatott be a na­pokban a szegedi városházán. Elküldte legújabb kompozíciójának szines plaibásszal és tussal meg« rajzolt vázlatát és mellékelt hozzá egy hosszú le« velet. A levélből kiderült, hogy a művész, aki önmagán a fejlődés hallatlan arányait konsta« tálta, meg akarja festeni a magyar kommu­nizmus kiűzetésének allegórikus ké­pét. Elhatározása nem egészen önkéntes, amennyi«­ben levele szerint egy angol kereskedőtől kapott erre a képre megrendelést azzal, hogy a késs képért tizezer frank lesz a honorárium. Hogy' azonban a művész Szeged iránti olthataU lan szeretetét dokumentálja, a képet ugyan­annyiért, tehát tizezer frankért felajánlja szülő«' városának, mert a szegedi muzeumot méltóbb hely« nek tartja alkotása számára, mint annak a bizo­nyos angol kereskedőnek a szalonját. A levél. azután részletesen és alaposan megmagyarázza a; vázlat értelmét. Van azon minden. Vörös lovon menekülő vörös ember, fej nélküli ántánt feketq íovas képében, magyar anya, szeretet, munka* ipar, kereskedelem, fa, zászló, kérdés, felelet, csak éppen — művészet nincs. A tanács megnézte csütörtökön a szinvázlatot* meghallgatta a mellékelten küldött felvilágosító magyarázatot, jót nevetett azon a javaslaton,] amely szerint meg kellene venni a képet, de csak azzal a föltétellel, ha a művész önmagát is melléadja örökáron és vállalkozik rá, hogy állandóan a kép mellett áll, hogy a nézőknek megmagyarázza allegórikus al­kotásának jelentését. Végül is a tanács ugy határo« zott, hogy átengedi a képet annak a bizonyos angol kereskedőnek ... A " A szegediek találkozó helye Budapest legelsőreridü, mod?rn családi szálló/a az !0 IstvánKirály-szállada VI., Podmanlczky ucca S. Mérsékelt árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fűtés, melegvizszolgáltatás, lift. Napi telfes pensió 8 pengőtől. A nyugati pályaudvar közelében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom