Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 10. szám

5/FXMAG VÁROSMAG Í928 fanuár 13 ronyok kőzött is arrót álmodozott, hogy a dollárrengetegből munkásházakat fog " cpi. teni. Nem kapott amnesztiái. * Amikor megindult a hajsza a dollárrengeteg felkutatására — évek multak el az amnesztia-kisérlet óta —, már sehol sem találták meg az okmányokat. Ujabb hajsza kezdődőit meg az akták után. Gazdovics Márius ezredes, volt fogházparancsnok, Sefcsik Gyula őrnagy, volt fogházfelügyelő, valamint Tokody Péter segédtiszt és Willing főtörzsőrmester — akik a fogházirodában dolgoztak — emlékeztek ezekre az aktákra. A hajsza során az is kiderült, hogy az a két hivatalos ur, aki a börtönirodában megjelent az öreg fogoly-nábob előtt, egy budapesti bank megbízottai voltak. Ezek az emberek magukkal hozták a pontos amerikai értesítést- Ebből pedig azt lehet megállapítani, hogy Mr. John Makra halála után a doliárrengeteg egy newyorki bank kezelésébe kerüli. A hajsza, a vad nyomozás tovább folyt. Uj haszonlesők, uj kincskeresők, uj »önzetlenek« jelentkeztek. És a nagy nyomozás valami eredményt mégis produkált. Megállapították, hogy Mr. John Makra sirkőgyára a Lincoln Street-en működött. Most a sok kincskereső fel akarja hajszolni azt az amerikai okiratot, amellyel a budapesti bank megbizoitai megjelentek a börtön irodájában. Az okiratot már bekerítették, most már csak meg kell fogni a horoggal. E dollárrengeteg kusza meséjében igen érdekes fejezet illeti meg az ügyvédi beavatkozást. A Csillagbörtön kiszabadult foglya először Markgráf Vilmos ny. üzemvezetővel került öszszeköttetésbe, aki ugyancsak mindent el akart követni a dollárrengeteg felkutatására. Markgráf összehozta Makra Ignácot Muhoray Kornél nyugalmazott miniszteri tanácsos, budapesti ügyvéddel, aki persze nagy örömmel vállalkozott az örökség felkutatására. Annak idején sokat beszéltek arról beavatott körökben, hogy amikor a megállapodást aláirlák, Muhoray ügyvéd a százmilliárdos örökségből 55 százalékot kötött ki — a költségekre és a maga részére munkadíj címén. E megállapodás aláírásánál jelen volt Makra egész családja, Sefcsik őrnagy és Willing főtörzsőrmester is. A mesébe illő dollárörökség ügye vagy félévig feküdt Muhoray Kornélnál. A legutolsó hetekben Makra visszavonta a megbízást azzal, hogy az ügyvéd még mindig nem ért el eredményt. Uj ügyvéd után nézett és nagyszámú jóakarója — a kincskeresők csapatja — Eckhardt Tiborhoz vezette el. így most a volt ébredőelnök hajszolja a dcMárrengeteg aktáit. Az még nem került nyilvánosságra, hogy Eckhardt Tibor hány százalékot kötött ki magának a százmilliárdból. Dolgozni azonban ugy látszik érdemes, mert a mandátum nélkül maradt ébredőfőnök már több alkalommal járt lent Szegeden és február végén személyesen utazik ki Amerikába, hogy felv,'tassa a helyszínen az örökséget. .»íost lázas izgalomban várják az elveszett iratokat. A munkáslakásokról álmodó volt fogoly, a nyomorgó nábob tovább reménykedik a Hullám-uccai pincelakásban. A kincskeresők, a jóakarók, az önzetlenek várják a jutalmat, a sápot. Vér György. REMINGTON írógépek 18 havi részletre 254 WIRTH és RENGEY irógép, irodabarendező és mechanikai vállalata Szeged, Horváth Mibály ucca 7. s 1. Telefon 12—21. POLA NEGM ' - --'irsrssr a Gyülőlei földjé ben Vasárnapig a Belvárosi Moziban. hirdetik ki az ítéletet az Ábrahám-féle paprikahamisítási ügyben. (A Dél m agyarország munkatársától) Mint még emlékezetes, 192G-ban az Ábrahám-féle paprikamalomban nagyobbarányn paprikahamisitá*ok történtek. A paprikát krakoricadarával keverték össze. A feljelentésekre a malom tulajdonosai ellen kihágás eimén indult meg az eljárás. Hogy azután a malom továbbra is üzemben maradjon, a malom tulajdonosai Ábrahám Józsefet vették rá arra, hogy a hamisítást vállalja magára. Ábrahám József a család pressziójának hatása alatt vállalta is a paprikahamisitás ügyét. A kihágási biróság Ábrahám Józsefet bűnösnek is mondotta ki annak idején és 13 napi fogházra Ítélte. Az Ítélet után Ábrahám József önállósítani akarta magát, de iparengedélyt nem kapott, amire a kihágási biróság Ítéletét ügyvédje, dr. Falciana Kálmán utján megfelebbezle a kerüleli főkapitánysághoz. A kihágási bíróságon vitéz Petkóczy I.ajos rendőrtanácsos előtt ez ügybeu már volt egyszer tárgyalás. amikor is a biróság tanuk kihallgatását rendelte el. A csütörtöki folytatólagos tárgyaláson először Kugli Pétert hallgatták ki. Kugli elmondotta, hogy egy alkalommal Ábrahám Etel kijelentette, hogy Ábrahám Szilveszter elmondotta neki, hogy ő eljárt már az ügyvédeknél, hogy a bűncselekményt magára vállaló Ábrahám József csak pénzbüntetést kapjon. Kiss Péter Ferenc tanú ugyan nem tudja, hogy ki követte el a hamisítást, de vallja, hogy Ábrahám Szilveszternek tudnia kellett a hamisitásról. Ezután dr. Faleione Kálmán ügyvéd Ábrahám József védelmében előadta, hogy ugyanezen ügyben már a városi kihágási biróság" Ítélkezett. A biróság a védelem előterjesztésérc elrendelt« a városi kihágási biróság Ítéletének beszerzését és ugy döntött, hogy az ítéletét pénteken délbea hirdeti ki. A szegedi bankigazgatók a városi takarékpénztár felállításának eszméjéről. (A Délmagyarország munkatársától) A Détmagyarország két nap előtt nagy feltűnést keltő cikkben foglalkozott vezetőhelyén a városi takarék felállításának ügyéről. E kérdésről most több nyilatkozatot kaptunk a szegedi bankélet néhány vezetőjétől. A nyilatkozatok a következők: Grosz Marcell a Szegcdi Kereskedelmi és Iparbank igazgatója ezeket mondotta: — Ugyan mi szükség van Szegeden városi takarékpénztárra, ahol már úgyis több a pénzintézet, mint amennyit a gazdasági szükségesség indokolna. Ha a városnak pénzre lesz szüksége, azt úgysem a létesítendő községi takarékpénztár nyújtaná, viszont pénzfeleslegei átmeneti természetűek, azok gyümolcsöztetésére pénzintézetet nem érdemes kreálni. A város a maga pénzügyi tranzakcióit meglévő szerveivel ujabb intézmény és ujabb állások kreálása nélkül is elvégezheti, a községi takarékpénztár nem volna más, mint egy ujabb községi üzem, amely a meglévő, nehéz gazdasági viszonyokkal küzdő pénzintézeteknek volna indokolatlan konkurrenciája. Gál Miksa az Angol—Magyar Bank szegedi fiókjának igazgatója igy válaszolt kérdésünkre: — A városi takarék fölállítása érdekében annak idején sokat fáradoztam s ha a szalonikii. front áttörése a franciáknak csak egy hónappal később sikerült volna, a terv már akkor testet öltött volna, ismétlem: volna. Ma a városi takarékfelállítás teljesen időszerűtlen. Tévedés hinni, hogy már teljesen konszolidált állapótok vannak. Csak körül kell nézni határainkon. Mindenütt forrongás, sehol nyugalom. Ilyen idő ily nagy koncepciójú és nagy horderejű kérdés megoldására alkalmatlan. Amit a cikk a betétkartsllröl és a ksmitmargóról felhoz, ahol a szegedi pénzintézeteket támadja, abban nincs igaza. A városnak nincs elhelyezni való pénze, olyan, anielvet nyugodtan ki is lehetne helyezni. A város maga kölcsönökre szorul, ha tehát van itt-ott feleslege, az csak kis időt tölt egy-egy bankban, kihelyezésre, igy tehát magasabb kamatoztatásra alkalmatlan. Sem ezért, de még kevésbé üzemeiért nem érdemes Cgy meglehetős kockázatot magában rejtő pénzintézeti alapításba belemenni akkor, amikor miudenki mindenütt a városi üzemek és hasznothajtó intézmények leépítését sürgeti. Pláne oly alapra fektetni, ahogy a cikk kívánja, kész tönköt, illetve óriási kiadást jelentene. Ma a város tudja, mit kap pénzéért és mibe kerül neki esetleges hitele. De ha pénzinlézete lesz, csak később, rendszerint tulkésőn tudja meg, mibe kerül neki i (tehát nem hozott!) saját pénze és az igénybeI

vett idegen tőke. — Husz-huszonöt évvel ezelőtt először, 1917— 18-ban másodszor nagy üzlet lett volna a takarék a városnak, ma egy nagy gondot szülő nyűg és teher volna. t Az egyik ismert szegedi hctnK vezeíöfe a következő választ adta: — A cikkíró a városi takarék felállításával a város hitelszükségletének kérdését egy csapásra, megoldottnak véli, de elfelejti, hogy a város beruházási programja egyedül túlhaladja a szegedi pénzintézeteknél elhelyezett össztőkének sokszorosát. Nem szólunk ehelyütt, hogy egy pénzintézetnek mobilnak is kell lennie és hogy az elhelyezett betétet a betevő néha igénybe is akarja venni, már pedig ha az beruházott hitelként! használtatott fel, aligha könnyű feladat. — A kereskedelmi étet szabadsága, a magángazdaság korlátlan fejlődése, a nagy nyugati államok közgazdasági életének erejét képezik. Mindenütt találkozunk a szabadkereskedelem áldásos példáival és ha utalunk az Északamerikai Egyesült Államok elnökének, Coolidjjenak világlapokban legutóbb megjelent nyilatkozatára, amely nagy világgazdasági kérdések problémájával foglalkozik, akkor a gyakorlati élet mérvadó egyéniségétől halljuk, hogy Amerika fejlődését demokratikus intézményeivel kapcsolatosan a magánvállalkozás korlátlan szabad fejlődésére vezeti vissza és büszkeséggel utal arra, hogy az állam és a város távol tartja magát minden beavatkozástól, versenytől, amely ezt megbéníthatná és súlyt helyez polgárainak gazdagodására és ezáltal erőteljes adófizetési képességére. A mi tőkeszegény országunkban lépten-nyomon ezen felfogás ellenkezőjével találkozunk. Elég, ha utalunk a kereskedelmet és gazdasági életet minden vonalon bénító protekciónizmusra. akkor kár még egy intézmény életrekellésének propagandájáért, melynek nincsen a mai gazdasági viszonyok között létjogosultsága. $ siegesüel találkozó hegye Budapest iegelsőrend'J, tnotetn családi szállója ai 10 VI., Podmmilczky ucca S. Mérsékelt árak, figyelmes kisz»igálds, msdsrn berendezés, központi fűtés, meiegvizszaf^áitutás, lift Hapi telfes pensló S pengőtől. A nyugati pályaudvar közelében.