Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 10. szám

BFL"'.r:VABflíR5íAG AZ IDÉNY LEGNAGYOBB ATTRAKCIÓJA. S^oms&édoK. véres fo&laorufa Mezőhegyesen. Egy asszony megölte a szomszédnőjéí, két leányát pedig életveszélyesen megsebesítette. (A Délmagyarország munkatársától.) Véres szomszédháboru folyt le szerdán Mezőhegye­sen. Két család, a Zóri és Újvári familia ve­rekedtek össze, amely után a verekedés szirt­helyén, Ujváriék házában holtan maradt a pallón Zóri Máríonné, míg két leánya, Erzsi és Róza életveszé­lyes sérüléseket szenvedett. A szomorú tragédia okára és részleteire a nyomozás eddig semmi fényt sem tudott ki­deríteni. Annyit megállapítottak, hogy a két család rossz viszonyban élt egymással, bár néhány hónappal ezelőtt a legteljesebb egyet­értés uralkodott Zóriék és Ujváriék között. Szerdán délelőtt Zóri Máríonné két leányá­val, Rózával és Erzsivel átment Ujváriékhoz. Hogy ott mi történt, senki sem tudja. Újvá­ri né nem akar vallani, férje sem. Az uccán járókelők egyszerre csak hangos segélykiál­íásckat hallottak Ujváriék liáza felől és mire berohantak, nagv vértócsa közepén halva ta­lálták Zóri Mártonhét. Előtte, véres baltával a kezében csendesen sírdogált Újvári József­né, a szoba hátrább eső részében peclig több sebből vérezve eszméletlenül feküdt a két Zóri leány. A mezőhegyesi csendőrség a véres tragédia okainak felderítésére messzemenő nyomozást 1 indított. A gyilkos íJivári Józsefnél azonnal letartóztatták, de Ujvóriné csökönyösen hallgat. A két életveszélyesen megsebesült leányt, akik a mezőhegyesi kórházban feküsznek, eddig még nem lehetett kihallgatni, mert még nem nyerték vissza eszméletüket. Csütörtökön egy lépéssel mégis tovább ha« ladhatott a nyomozás. Zóriné egészen kis ter­metű, vékonyka asszony volt, akivel Ujvá­riné könnyen elbánhatott. Miután azonban a Zóri-családból hárman mentek át Ujváriék­hoz, a csendőrség ugy gondolja, hogy esetleg Újvári József is beleke­veredett a verekedésbe és alapos gyanuokok alapján őt is letartóz­tatták és feleségével a mai nap folyamán be­szállították a szegedi ügyészség fogházába. Zóri Mártonné holttestét még szerdán fel­boncolták. Megállapították, hogy a szerencsét­len asszony halálát nem a többszörös balta­csapások idézték elő, hanem egy késszurás, amely áthatolva a szíven, rögtöni halált oko­zott. " Az eddig felderítetlen véres szomszédháboru két tettese ellen az ügyészség megindította az eljárást. SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI. III. Kinek ija-fsja vegyok 1 mat január 13. JS korzóról udvarlója mellől vittek be a rendőrségre egy tolvaj cselédleányt. (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön délben egy elegáns külsejü hölgy sétált a korzón egy úrral. A hölgyhöz egy­szerre detektív lépett és barátságosan bein­vitálta a rendőrségre, mondván, hogy a hölgy­nek sürgős elintézni valói akadtak az állam­rendőrség szegedi kapilányságán. A tiltakozás mii sem használt és a hölgy hamarosan be­vallotta, hogy azonos azzal a K. Ilona nevü bejárónővel, akit három nap óla haszíalan keresett a rendőrség. K. Ilona ellen négy nappal ezelőtt hűlöm böző lopásokért feltek feljelenléseket. A fiafal leány egy szegedi családnál vállalt bejárónői állást, ahol minden alkalmat felhasznált arra, hogy lopási szenvedélyét kielégítse. Hol gazdája pénztárcáját dézsmálla meg, hol az asszony reliküijéből emelt el kisebb-nagyobb összegeket, de nem veletfe meg a ruhane­müeket sem, amelyek szőrén-szálán eltűntek a leány kezén. Ezekkel a jó eredményekkel azonban K. Ilona korántsem volt megelégedve. Meglopta a szállásadónöiét is és hogy a vele együtt lakó barálnőfe se panaszkodjon, annak is elemelte fehérneműit. Négy nappal ezelőtt eltűnt a lakásáról és a szállásadónője ekkor feljelentette a ren­dőrségen, emeíy megindította a nyomozást. Csütörtökön a megkárosilott lakótársnője elegánsan kiöltözve megpillantotta K. Ilonát, aki udoarlóiával sétált a korzón. Beszaladt a deiektivekhez, ahonnan kimentek a korzóra és a leányt bekísérték a rendőrségre. Lopá­sait beismerte és már át is kisérték ez ügyészségre. A korzón nagy feltűnést kelteti, amikor a csinos, elegáns leányt a rendőr a törvényszék épületébe kisérte. Mindnyájunknak az ereiben nagyon sok családnak a vére folyik; de Szegeden mind­nyájan kevés olyan családot tudunk meg­nevezni, amelynek leszármazottai vagyunk. A legtöbb ember már nem tudja megmondani, hogy hívlak a nagyapja nagyapját? Abból a közel kétszázéves szeged! család­fából, amelyet mindjárt leirok, látnivaló, hogy a következő szegedi családok vére folyik ereimben: Szabó — Tóth — Márki — Zsótér — Zombory — Hegedűs — Juhász — Maríonosi — Masa. Ezek mind magyar, vagy kun családok, kivéve a Zsótereket, akik a XVIII. század­ban Macedóniából bsvándorolt görögök. Leszármazásom a következő: I Szabó Albert első -hiteles« elődöm szüle­tett 1730-ban, meghalt 1788 dec. 28-án. Nejé­nek neve: Tóth Katalin. II. Fiuk, Szabó Imre 17S6 április 18-án szü­letett. III. Szabó Imrétől és első feleségétől, Márki Veronikától, kik 1807 január 2ő-én kötöttek házasságot, született Szabó Márton 1823 no­vember 10-én. IV. Szabó Mártontól és Zombory Rózától született Szabó István 1813 dec. 22-én. V. Szabó Istvántól és Hegedűs Júliától szü­lettem én, Szabó László 1871 junius 20-án. Apai nagyanyámnak, Zombory Rózának (sz. 1S21 dec. 14-én, meghalt 1893 okt. 4.) atyja Zombory József volt, anyja Zsótér Katalin, ki testvére volt Zsótér Jánosnak, a hires hajó­építőnek, Zsótér Andor apjának. Zsótér Andor, a szegedi szabadelvüpárt egykori elnöke, ki Szatymazi előnévvel nemességet kapott, első­j fokú unokatestvére volt a nagyatyámnak, Zsó­\ tér Andor leánya, Enyedi I.ukácsné pedig í másodfokú unokatestvére •volt az apámnak. | Az itt megnevezett családok közül aoaj rész­ről rokonok gyanánt említettek előttem gyer-j mek koromban bizonyos Kovácsokat, egy Rába családot, mely a Maros-uccában lakott s azt a Foss családot, melyhez Vass Pál, a nyolcvanas években Szeged főjegyzője tartozott. Az anyai részről való rokonságról (nagyszüleimen és azok szülein kívül) úgyszólván semmit sem tudok, — ezek mind felsőtanyai népek vol­tak s ha jól emlékszem, Kordás és Korom volt annak a két családnak a neve, mely. hozzánk legközelebbi rokon volt; róluk semmi egyebet nem tudok, mint hogy az egyik Korom fiu, Pál minorita lett, a világháborúban neve­zetes tetteket vitt végbe, sok kitüntetést szer­zett és rövidesen az alezredes-lelkészi rangig emelkedett. Most a nagybányai rendházban lakik. Megnevezett elődeim közül Szabó Albert a városi tanács irataiban, mint »gazda« szere­pel. A háza ott volt valahol, ahol most a Római-körut és a Hobiárí basa-ucca keresz­tezi egymást. A ház a nyugati soron volt s 1850-ig volt a család birtokában. Tőlünk észak felé, a szomszédságunkban laktak azok a Kovácsok, akik valahogyan rokonaink vol­tak s akikről azt hallottam, hogy sertéshiz­lalók, sertéskereskedők és gazdag emberek let­tek. 1750-ben, mikor Szabó Albert ide tele­pedett, ez volt a város .széle, a minoritáknak' majdnem a mai Római-körutig húzódó kertje mögött. Szabó Albert feb~í~érul, Tóth Kata. linról az a családi hagyomány, hogy nem erről a környékről való volt«, de hogy hon­nan hozta a szépapám, azt nem tudom. Erről a Tóth családról nem is tudok semmit Egy! izben, lS9G-ban, vagy 1897-ben az apámmal a Dugonics-uccában találkoztunk egy Halai emberrel, akinek vékony fekete bajusza volt< Mivel nagyon illedelmesen köszönt az apám­nak. megkérdeztem, hosv ki volt ez az ur? _K_ORZO MOZI Január 13-án, pónteken Éjféli kirándulás. Filmiiték 7 felvonásban. Főszerep ő. May Mc. /Ivoy. Azonkívül: Dráma 5 fe vonásban. Főszereplő: Margareíhe Liwingsíon. tüőadáíuk keidet« vasár- és ünnepnap léi 3, fél 5, t'l 7 es I (él 6 érakor hétköznap tél 5, (él 7 es tél 9 Otakar kezdJJnek. f pótolja a porosz szenet.2 RendellRn pr'jnrn iJéjTÍeSmél Telefon 9 - 53 Menyasszonyi és vőlegény kelengyék készen és mérték után, a legjobb minőségekben. Rszía!- és ágymüe!?, paplanok minden kivitelben, a legolcsóbb árakon. Liliom, Schroia siffonok és vász­nak, zefirek méterenkint is, nagy választékban. Gyermek és csecsem© fehérnemüek és íuhácskák Peliák kelengye üzletében i3£c Feketesas és SssMcs «, g?

Next

/
Oldalképek
Tartalom