Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-31 / 25. szám

1928 január 31. DÉLMAGYARORSZAG 3 II város hisszoBiicéfezer pengővel szubvencionál mV iiaromfi-fenyészfeEepe!. Hatósági akció a baromfitenyésztés fellendítésére. madik évben 400 kakast és 40 törzset, a ne­gyedik és ötödik évben 500—500 kakast és 40—40 törzset. Ezenkívül nagymennyiségű faj­tojást is. A város hatósága ezt a baromfimennyisé­get a baromfitenyésztő egyesület utján ki­oszthatná a szegedi gazdák között, ugy, hogy a gazdák minden egyes fajbaromfiért egy kö­zönséges baromfit adnának és minden faj­tojásért egy közönséges tojást. Ezeket viszont a város napi áron értékesíthetné és igy ki­adásainak legnagyobb része megtérülne. (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­geden, mint ismeretes, már hónapokkal ez­előtt megindult a mozgalom, amelynek célja, hogy a város gazdatársadalma minél jobban megkedvelje a baromfitenyésztést. Az utóbbi évek alatt ugyanis a külföldi kereslet ezen a téren annyira növekedett, hogy Magyarország nem képes akkora baromíitömeget produkálni, amelynek ne találna nagyszerű piacot a kül­földön. A baromfiexport szinte hónapról-hó­napra emelkedik, Szegedről is vagontételek­ben szállítják ki a vágott aprójószágot. K A Szegedi Baromfitenyésztők Egyesülete szervezte meg a mozgalmat, amelynek ered­ményeként a város hatósága is belátta már, hogy a baromfitenyésztés ügyével a hatóság­nak is foglalkozni kell, mert, mint a mező­gazdaság minden más terén is, ezen a téren is a lehető legkűlterjesebb gazdálkodás fo­lyik Szeged környékén, a szegedi gazdák pe­dig csakis akkor aknázhatják ki ezt a kínál­kozó jó konjunktúrát, ha szakszerit tenyésztési rendszert alkalmaznak. Az egyik legutóbbi gazdagyülésen már szóbakerült ez is, hogy a városnak minta-baromfitenyészetet kel lene berendeznie, amely azután a szükséges tenyészanyaggal ellátná a gazdákat. A város hatóságában azonban nem volt valami nagy hajlandóság egy ilyen városi üzem berendezé­sére, a város hatósága inkább nagyobb támo­gatást helyezett kilátásba a magánvállalkozás számára. Valószínűleg ez hatott buzdításként az érdekeltekre, mert most három ilyen irá­nyú ajánlat is érkezett a városhoz. Fodor Jenő polgármesterhelyettes és gazda­sági tanácsnok hétfőn bejelentette a tanács­nak, hogy három ajánlatot kapott baromfi­tenyésztő telep létesítésére. Az elsőt Fazekas Endre nyugalmazott százados tette, akinek Sövényházá van nagyobb, 18 5 holdas bér­lete. Itt hajlandó baromfitenyésztő telepet lé­tesíteni, ha a város harmincezer pengővel szubvencionálja. Ebben az esetben három éven keresztül annyi nemes baromfianyagot, tojást és kakast bocsájt a város rendelkezésére, a mely elegendő a belterjes fajbaromfitenyészet meghonosítására Szeged egész határában. A második ajánlatot Kollauch Károly tette, akinek Újszegeden van tizholdas városi bér­lete. Kollauch kilencezer pefkgő kölcsönt kér a várostól bjiromfi-tenyészbelep berendezésére és ezt a kölcsönt fajbaromfianyagban fizetné vissza. A harmadik ajánlat vitéz Szendrey Lászlóé és Szobotka Istváné, akiknek Felsőtanyán van 267 hold városi bérletük, ők nem kérnek szub­venciót a várostól, illetve a szubvenciót bér­kedvezmény cimén kérik. Bérletükért jelenleg 27 és íélpengőt fizetnek holdankint. Ajánlatuk szerint öt éven keresztül csak tiz pengőt fizet­nének, ami 22.690 pengő szubvenciónak felel meg öt év alatt és ezért már ebben az évben adnának a városnak 300 darab fajkakast, a második évben 300 kakast és tiz törzset (a törzs egy kakasból és négy ty;:,;1;ól áll), a har­szegedi vezérképviselete FOJSi lO SOMM villamossági szaküzletében 421 Szeged, Kölcsey ucca -4. Ganz-féle villamossági részv. társ. Állandó móior raRtár eredeti gyári árakon Mólorok, dinamók bármely áramnetme, erőátviteli és vüági'ási berendez.sek építése. A tanács hosszas vita után ugy határozott, hogy a vitéz Szendrey-féle ajánlatot fogadja el további tárgyalások alapjául, mert Fazekas Endre bérlete nem szegedi területen, hanem Sövényházán van, tehát a szegedi gazdák ma­gát a tenyészetet nem tanulmányozhatnák, Kollauch Károly viszont Újszegeden rendezné be telepét, amelyet a felső- és alsótanyai gaz­dák nem igen közelíthetnének meg. A tanács a legelőnyösebbnek pénzügyi szem­pontból is Szendreyék ajánlatát találta és megbizta Fodor Jenőt, hogy a szerződést vele, valamint a baromfitenyésztők egyesületével is mielőbb kösse meg. A számitások szerint a baromfiakció a városnak öt éven keresztül évenkint körülbelül kétezer pengőjébe fog ke­rülni, ezt az áldozatot pedig feltétlenül meg­éri az eredmény. WImmer Fülöp felebbezését. .Interpellációra adóit válasz iudomásulvéíelél nem lelne! megíeleSibezní". (A Délmagyaiország munkatársától.) Emlé­kezetes, hogy a decemberi közgyűlésen Wim­mer Fülöp meginterpellálta a polgármestert a közgyűlés felfrissítése ügyében hozott köz­igazgatási bíróság Ítélete végrehajtása tárgyá­ban. A polgármester válasza azt tartalmazta, hogy a januári közgyűlés elé fogja a tanács bevvinni a közigazgatási bíróság Ítéletét. Ezt a halasztó választ a közgyűlés tudomásul is vette. E közgyűlési határozat ellen Wimmer Fü­löp felebbezést nyújtott be s kérte felebbezé­sében a belügyminisztert, hogy a tudomásul­vételt kimondó közgyűlési határozat megsem­misítésével utasítsa a törvényhatóságot a köz­igazgatási bíróság ítéletének végrehajtására. A felebbezést a polgármester visszautasította azzal az indokolással, hogy a megtámadott közgyűlési határozat nem ügydöntő végha­tározat s mint ilyen ellen felebbezésnek nincs helye. A visszautasító határozat ellen Wimmer Fülöp most felfolyamodást nyújtott be s fel­folvamodásában kifejtette, hogy a felebbezését csak azért nem terjesztették fel s 'azt a feleb­bezés benyújtása után csak azért utasították vissza négyheti várakozás után, mert ezzel is csak az ügyiratoknak a belügyminisztériumba való feljutását akarják megnehezíteni. iiSvárosrentleze gyűlés országos politikával, puccsal és száficosárrai. Az úgynevezett »külvárosi nagybi­zottság« — mint ismeretes — vasár­nap délután politikamentesnek hirde­tett vándorgyűlést tartott a Módos-féle vendéglőben. Először Mihályffy László műszaki tanácsos a csatornázás ter­veiről tartott előadást, majd rátértek arra, amiért tulaj donképen összehív­ták a poli'.il-ameotcs vándorgyűlést. Elhatározták, hogy paprikát és tarho­nyát, halbicskát és papucsot küldenek ajándékba Klebelsberg Kunó grófnak és az elnök kijelentette, hogy rosz­szaló-táviratot« küld Rassay Károly­nak. Hogy valójában mi is történt ezen a politikamentes külvárosrende­zési gyűlésen, kiviláglik az alábbi so­rokból. Petrik Antal ur, aki ma*is adós egy kimondottan hozzá intézett nyílt levelemre adandó válasszal, vasárnap újra megjelent a porondon és a Módos­féle vendéglőben névre szóló meghívókkal egy úgynevezett nagybizottsági gyűlést hívott egybe. Mint megnyitójában mondotta: vitaeste lesz a csa­tornázás tervei fe'.elt. Tényleg hallottunk igen ér­tékes előadást Mihályfly László műszaki tanácsos úrtól, de hallottunk és láttunk ott mást is. Lát­tunk ugy száznéhány tagot számláló hallgatósá­got, de láttuk ennek megnyergelését is egy ön­kényesen, minden parlamentáris formákat nélkü­löző gyűlés levezetésében. Hallottunk várospolitikai kortcsksdésl is és hal­lottunk országos politikai vonatkozású dolgokat tárgyalni olyan formában, amilyet még ennek a egyformán lelkesen dolgozni akaró polgá­rok közé. Nem szállíthat akkor bizalmat és bizalmatlansá­got jobbra és balra, puccsal és erőszakoskodással, ugy tüntetve fel a határozatokat, mintha azok egyhangúlag hozattak volna. Ehez már van szava még az egységespárti polgároknak is, mint ahogy igen helyesen jegyezte meg egy fehérhajú gazda­ember a gyűlés puccsszerű bezárásánál: — Ilyent még nem őttem. Annyit tösz e szom­széd, hogy kuss paraszt. Nekünk azonban, liberális polgároknak ennél is többet tesz, nagybizottsági elnök ur. Precedenst látunk benne a jövőre. Látjuk jól, hogy ma ön, holnap talán már a keresztény zenészszövetség hoz hasonló módon határozatokat, szomorúan ne­vetségessé téve Szeged város polgárságát. Mert ki nem látja azt nevetségésnek, ha ön névre szóló meghívóval ősszecsődít hatvan egy­ségespárli polgárt és azok bizalmatlanságot sza­vaznak annak a Rassay Károlynak, akit a közel­múlt választásoknál ennek a városnak 6009 pol­gára tisztelt meg bizalmával? 30.000 szavazó közül 60 bizalmatlan! Ugy-e, hogy ez a nagybizottság tekintélyének a rombolása?! . Nem találna-e engem 'mindenki cevetségesjiek például ebben az esetben ? Szeged iparossága 3000 tagot számlál, van vagy 28 szakosztálya, ezeknek elnökségei. Mint ahogy Petrik ur tette: összehívta a város szavazópolgárainak kéttized százalékát, Rassay választóinak 1 egész százalékát. Én is összehivatom az iparosság 1 egész százalékát, 30 | embert a szakosztályok vezetőiből és kimondjuk egyhangúlag, hogy 28 szakosztály nevében bizal­matlanságot szavazunk gróf Klebelsberg képviselő városnak józan polgársága nem pipált Éppen ez a j urnak% ^ert dacára h°gy m8gigérte, máig sem forma az, ami papirosra kívánkozik, hogy lás­sák azok, akiket illet, miként és hogyan lehet Szegeden politikai gyűléseket rendezni azoknak, akik kegyeltjei a hatalomnak. Amint láttuk: nagy­lére eresztett, agyondicsérő beszédekben bizalmat szállítottak a miniszter-képviselőnek paprika- és szerezte meg az ipartestületi ház építéséhez szükséges kedvezményes kölcsönt. De ez a hatá­rozat azután egész bizonyosan egyhangú lenne, nem ugy, mint a nagybizottságé, hogy utána az ott jelenlévő liberális érzelmű bizottsági tagok küiön értekezleiet tartottak, amely értekezlet a SsokanSSSaI egyetemben' de mindez szava" | következő levélben értesítetté Rassayt a bizalmak Semmi kifogásolni valő nincs benne, tisztán a lansá2i távirat megszületéséről. msga ügye az egységes pártnak és tagjainak, hogy mennyire és hogyan tisztelik meg képviselő­jüket. Más azonban a nagybizottság, de különö- j sen más akkor, ha j a külvárosrendezés örve alatl egyoldalúan 1 — politikát dob be a városukkal szemben | Méltóságos dr. Rassay Károly urnák országgyűlési képviselő Budapest. Méltóságos Urunk! Kötelességünknek tartjuk, hogy a Szegeden mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom