Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-29 / 24. szám

\ T r ~r* 1928 Január 29. DÉLMAGYARORSZÁG „A szakértő állatorvos akt feljelentette az összes huslparosokat — szakvéleménye nélkülözi a szakértelmet". (A Délmagyarország munkatársától.) Rend­kívül érdekes ügyben Ítélkezett szombaton a makói járásbíróság, mint uzsorabiróság. Al­mást Sándor battonyai állatorvos feljelenté­sére az ügyészség vádat emelt az összes battonyai husiparosok ellen árdrágító vissza­élések miatt azzal, hogy bár az árak nincse­nek maximálva, azonban a battonyai husipa­rosok hústermékeiket a méltányosnál nagyobb haszon mellett hozzák forgalomba. \ vizsgálat a battonyai husiparosok ellen meg is indult és ennek sorén szakérióként a feljelentő Almást Sánaor állatorvost hall­gatták ki. A későbbi eljárások során a bíró­ság kihallgatta Pázmány János szegedi mészárosmestert, valamint ellenőrző szakértő­ként Fleskó András kamarai fogalmazót. a szegedi kereskedelmi és iparkamara. Az érdekes ügyben szombaton hozott Ítéle­tet a makói járásbíróság. Dr. Balassa István védő a bizonyítás lefolytatása után vázolta a vád tarthatatlanságát. A bíróság az összes vádlottakat, számszerinl kilencet az árarági­tás vádfa alól felmentelte. Megállapította a bíróság, hogy a feljelentő és szakértő Almási Sándor battonyai állatorvos szakvéleménye nélkülözi a szakértelmet, ezért figyelembe nem volt vehető, ellenben elfogadta az érdek­képviseletek, valamint a kihallgatott szakértők és ellenőrző szakértők vallomását, amelyek­nek alapján azt is megállapította a bíróság, hogy nemhogy árdrágító visszaélés esete nem forog fenn, hanem a battonyai mészá­rosok haszna alig haladfa meg a hét szá­zalékot. Ugyancsak beadta szakvéleményét a Délma' gyarorszégi Husiparosofe Szövetsége, valamint SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI. VIII. A szőregi rácok között. Öt hónapot töltöttünk Szőregen s ebből az öt hónapból feltűnően kevés dolog maradt meg az emlékezetemben. Tudom, hogy a rácnak, kinél laktunk, szin­tén voltak gyermekei, akiktől a szerb nyelvet, hétköznapi használatra elég gyorsan megta­nultam. Mikor egyszer a legnagyobbat, Pávelt denunciáltam az apjánál e szavakkal: »Pável csiszti konya sza sesirah (»Pável a kalapjá­val pucolja a lovat«), — először Pável kapott ki az atyjától s néhány perc múlva én kaptam ki Páveltől. Ettől az időtől kezdve máig csak egyetlenegy esetben jelentettem föl egy ember­társamat (mint majd sokkal később elbeszé­lem), parancsoló kötelességből, de akkor is megbántam. Szőregen egyébként jól és kelle­mesen éltem, — kivéve egy esetet, amikor a rác gyerekekkel főzőcskét játszottunk a repce­kazal mellett s gyufát loptam az istállóból, hogy a játék-edényeink alatt igazi tűz égjen. Hogy azután a repcekazal is tüzet fogott, sőt a szomszédnak az istállója is leégett s azon az uccasoron még néhány gazdasági épület, az már akaratom nélkül történt. A sajnálkozásra azonban nem sok időm maradt, mert az esz­méletlenségig elvertek. Mikor estefelé magam­hoz tértem és fel akartam kelni, igen csodál­koztam, hogy minden mozdulatnál fájtak a tagjaim s néhány napig csak vánszorogva tudtam járni. E miatt egy ideig jó fiu voltam és nem csavarogtam a faluban. Többnyire az istálló érdekelt, mert a mi lovainkon kivül a házigazdának is voltak lovai. Egy este az itatás alkalmával az istálló küszöbén üldögél­tem s az egész ház népének nagy rémületére a hat ló felettem lépkedett vissza az istál­lóba. Szerencsémre mind a hat lónak több észe volt, mint nekem, s egyikük sem rúgott meg, — ugy vigyáztak, mintha cirkuszban { nevelkedtek volna. Szőregről nagy élményem: egy kirándulás Deszkre. Szénáért mentünk a rétre s künn, a falun kivül nekem is szabad volt tartanom a gyeplőt. A szénában madárfészket láttunk, megálltunk és kivettem a fészekből egy tojást, kettőt meg ott hagytam. A »Nagy Mogul« gyémánt a perzsa sah birtokában mesés kin­cset ér, de én azt a szeplős madártojást nem adtam volna oda érte! Azonban minden bol­dogság mulandó, — a tojást oly féltve szoron­gattam a markomban, hogy végre is össze­nyomtam, ugy, hogy a ruhámra folyt. Termé­szetesen ezért is kikaptam. Feledhetetlen élményem az is, hogy egy vasárnap délelőtt csavargás közben betéved­tem a rác templomba. Véletlenül esküvő volt. Igen megbámultam a fényes szertartást és nem birtam megérteni, hogy a vőlegény és a menyasszony fejére miért tesznek koronát? Hazatérve folyton arról beszéltem, hogy »meg­jött Szőregre a király és a királyné«. — Erre a gyerekre megint rájött az elme­baj, mondta az apám. Én azonban nem hagytam az igazamat s erősítgettem, hogy láttam is a királyt és a királynét. Ezúttal verés helyett egy kockacuk­rot kaptam: — Jól van, szegény fiam, jól van, ha láttad, csak legalább ne mondanád olyan hangosan! Nem muszáj azt másnak is tudni, hogy bolond vagy! Más alkalommal megint rossz fát tettem a tűzre, mert egyszerre csak — kiadták az utamat! Ez ugy történt, hogy valami cók­mókot belekötöttek egy kendőbe s azután igy szóltak hozzám: — Itt a ruhád, menj Isten hírével! Ilyen rossz gyereket nem tartunk a háznál! SZŐNYEGKláLLITá: ma nyitva délglőH 10 órától 1-jq GÁBOR Szffnyegáruház Rosmann-palota.« Kárász ucca 8. C»0K0tÍDE*£ Sirni nem szoktam, soha nem könyörögtem, minden büntetést a Sors rendeléseként szó nélkül elfogadtam, — fogtam tehát a batyut és nagy komolyan elindultam az uccára. Az anyám utánam indult, a harmadik háznál utolért és hazavitt: — Na. most az egyszer még megbocsájtunk! De ezután jó légy! Én azonban nem örültem a bocsánatnak, mert folyton az járt az eszemben, hogy én itt útban vagyok és ha csak azért szabad vissza­jönöm, mert most az egyszer még megbocsáj­tanak, akkor nincs semmi értelme, hogy itt maradjak. Megnéztem tehát, hogy hova teszik le a batyumat s este, mig az anyám a vacsorát készítette, a batyut kiloptam a szobából és elindultam vele — világgá! Hova mehet egy ötéves gyerek, aki világgá akar menni? Elindultam az uccán egyenest, kifelé a faluból s aztán az útról letérve neki a szántóföldeknek és a réteknek! Már teljesen besötétedett, de a csillagos eget fölöttem gyö­nyörűnek láttam. Meg-megálltam, hogy nem látnám-e meg az égen a Fiastyúkot és a Gön­cöl-szekerét, melyet már hallottam emlegetni, de semmi tyúkhoz, vagy szekérhez hasonló dűtejf nem birt felfedezni a fantáziám az égbolton. »Megcsaltak ezzel is«, gondoltam magamban, — »mese az egész Fiastyúk-his­tória!« Már mendegéltem vagy két óra hosszát, mikor egyszerre félni kezdbem, mert nagy, vizet láttam jobbról is, balról is. Óvatosan a viz szélére érve megnyugodtam: nem viz volt az, hanem valami takarmány, aminek fehér, volt a virágja. Valahol Kis-Zombor tájékán vetődtem ki ismét az országútra, ahol egy. kocsi jött velem szemben. Megszólítottam a kocsin ülő embert: — Bácsi, nem volna szüksége egy kis szolga­legénvre? Az ember nagyot nézett, keresztet is vetett magára rác módra s azután felém csapott az ostorával, de szerencsémre nem ért el. — Ki vagy? Kérdezte. Ember vagy? — Kisember vagyok, mondottam, bujdosok a világban, mert otthon nem kellek. Itt a ruhám, minden podgyászom! — Honnan jöttél? kérdezte tovább az ember. — Szőregről, feleltem, de nem vagyok rác, hanem magyar... Szögedi magyar... — Na, gyere fel a kocsira! Mit sem sejtve felültem a kocsira s egy óra múlva már Szőregen voltam, vitt a »gazdám« a község bírójához és bezörgetett: — Ezt a gyereket az országúton találtam, azt mondja, hogy innen csavargott el. Ha az apja volnék, jól ellátnám a baját! Ez a jó tanács egészen feleslegesnek bizo­nyult, mert kedves szüleim, akik a szomszéd­ságban már a kutakat is megnézették, hogv nem fulladtam-e bele valamelyikbe, minden útbaigazítás nélkül is tudták, hogy mi a neve­lői teendőjük a konkrét esetben s ugy elagya­bugyáltak, hogy annak a következményei egy­szerűen leirhatatlanok. Sajnos, ez sem fogott rajtam, mert életem későbbi folyamán még néhányszor kereket oldottam azzal a szándék­kal, hogy nem térek többé haza. I BEJvaros^ÍOZ T\ liORZO MOZI SZECiENYI MOZI L Jinu:r 29-ín, vasárnap I Marry EieüíKe sasa«* SSerceg'k.isa&sxGisiy. [? CeOár Ferenc világhírű operettjei® ielv.ban. Ezt megelőzi 1 01afBcuí2>a esett szerelem. [§ Falrergeté bur'eszk 3 felvonásban. Atonk vill 1 HiradóU. 'tanuár 29-én. v^sárrap /Is&ssosiyote uccája j Napkeleti re?íny 8 felvonásban Főszereplő: Mftrfa JocoblnL. | Ezt megelőzi \ Fölül paradicsom. i Vígjáték 7 felvonásban. Főszereplő Ssőbe Szakái. ( | tilőadásuk kezdete hétköznap tál 5, fél 7 és fél 9, vasár- és [ ünnepnap fél 3, fél 5, fél 7 ts fél 9 órakor. Január 29 *n vasárnap A halálvölgy lovasai. 1 Vadnyugati történet 8 felvonásban. Főszereplő' JacK Bolt. Azonkívül: Dániel az oroszlánok között j Vigtátík 8 felvonásban Főszereplő: Douglas Mc. Cean. y E'.őadásox ke<úe e 5, 7, 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és tf C re kor. | 'tanuár 29-én. v^sárrap /Is&ssosiyote uccája j Napkeleti re?íny 8 felvonásban Főszereplő: Mftrfa JocoblnL. | Ezt megelőzi \ Fölül paradicsom. i Vígjáték 7 felvonásban. Főszereplő Ssőbe Szakái. ( | tilőadásuk kezdete hétköznap tál 5, fél 7 és fél 9, vasár- és [ ünnepnap fél 3, fél 5, fél 7 ts fél 9 órakor. j E őadások kezdete 2, 4, 6 es 8 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom