Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-20 / 16. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1928 január 20. játszódott le. Három hadiárva fehér rózsacsokrot nyújtott át a hercegprímásnak és csak annyit mondtak: Áldja meg az Isten. Feszült várakozás és csend támadt, mert min­tudta, hogy most a hercegprímás fog beszélni. Látszott rajta a nagy elfogódottság, de erőt vett magán és messzehalló hangon meg­szólalt: — Szeretett mag>ar testvéreim! Ez a napom diadalut volt, sokszor gondolkoztam azon. miért várnak engem M'-i.m na^y szeretettel. Ennek okát abban látom, hogy mindnyájan átérzitek azt, hogy erre a szédületes magasságra, amelyre jutottam, még gondolatban sem törekedtem, az Isten földi helytarlójának akarata választott ki e méltóságra és én engedelmesen fejet hajtottam. Érzem a nagy felelősséget, de tökéletesen nyugodt vagyok, mert tudom, hogy velem lesz az Isten és velem az egész magyar nemzet. Velem lesznek más vallású honfitársaim is, akik hiszik az Istent és szeretik a hazát. Békességre törekszem. Juszticiát, Igazsá­got követelek, adjuk meg mindenkinek az igazát, de adják meg nekünk, magyarok­nak az igazunkat. (Nagy éljenzés.) fin senki meggyőződését nem támadom és meg­>»ecsülöm, amig engem is megbecsül. Ezután megköszönte az üdvözléseket, majd «»ueltebb hangon folytatta: — Dolgoztam a földmivelésbcn, hivatalban, dol­goztam, mint tanár és pap és a munkaidőmet csak az szabta meg, hogy 24 óra vau egy nap­ban. Vállvetett munkával kell felépíteni a hazát. Az ezeréves Magyarországot ujabb ezer évre kell megalapozni. Közvetlen a pápától kaptam a kül­detést és ennek a küldetésnek mindig történelmi hivatása van. Idézi a pápa szavait, aki Rómából való bucsuzásakor azt mondotta, hogv a magya­rok a pápa szivéből viszik el az ő főpapjukat. Külföldön az utolsó 8 évben csak egy hatalom, a szentszék érthette meg a magyarokat. Bennem — fejezte be a hercegprímás beszédéi — minden jóravaló magyar ember szolgáját találja meg. Percekig tarló éljeo és után az egyetemi ének­kar elénekelte a pápai himnuszt, amit a herceg­prímás is együtt énekelt a közönséggel. Ezután visszament a vasúti kocsiba és az ablakból meg­áldotta az üdvözlőket. A rendőrzenekar a Rákóczi­indulót játszotta és a vonat lassan megindulj hogy folytassa útját Győr felé. A közönség kendőlobogtatással és éljenzéssel bú­csúzott a hercegprímástól, aki barátságosan inte­getett jobbjával, mig balkezében ott volt a hadi­árvák fehér virágcsokra. Komáromban az állomáson ezrekre menő tömeg a Himnusszal és hatalmas éljenzéssel fogadta a hercegprímást, akit a város közönsége nevében dr. Tóth Zsig­mond, a katolikus szövetség nevében Surányi apát­plébános és a megszállott komáromi katolikusok nevében Molnár apátplébános üdvözölt. Győrből Bárdoss Rémig pannonhalmi apát kísé­retében a főapátság kocsiján tették meg az utat Pannonhalmára, ahová a késő délutáni órákban érkeztek meg. Megérkezés után a hercegprímás elfoglalta lakosztályát és pihenőre tért. A megállapitott program szerint a holnapi napot teljesen pihenésnek szenteli, szombaton a Szent Benedek-rend tagjai jelennek meg a hercegprí­más előtt, amely alkalommal a rend főapátja átnyújtja a hercegprímásnak a rend különböző ériékes ajándékait. Értesülésünk szerint pannon­halmi tartózkodása alatt keresi fel az uj herceg­prímást testületileg a püspöki kar, Szmrecsányi Lajos egri érsekkel az élén. A jövő hét közepén az uj hercegprímás néhány napra Budapestre tér vissza és ez alkalommal leteszi a kormányzó ke­zébe az ilyenkor szokásos hüségesküt, mely al­kalommal a kormányzó ebédet ad a hercegprímás tiszteletére. Az ezt kővető napokban a herceg­prímás részben látogatásokat tesz, részben fogad és ugyancsak tiszteletére fogadást rendez Bethlen István gróf miniszterelnök is a miniszterelnökségi palotában. A jövő hét szombatján, délután Budapestről vonul hc a hercegprímás Esztergomba, székvá­rosába és másnap, vasárnap délelőtt ünnepélyes főpapi mise után iktatják be hercegprimási mél­tóságába. Tizenhat évig tartó megfontolás után megállapitotta a tanács, hogy a Vakok Intézete szabályszertlen épült fel. (A Délmagyarország munkatársától.) A' közigazgatás boszorkányos útvesztőibe világit be az itt következő történet is, amely az első­től az utolsó szóig igaz, nincs benne egyet­len árnyalatnyi túlzás sem. Lényege az, hogy a város tanácsa tizenhat esztendeig tartó meg­fontolás után végre elintézett egy közérdekű beadványt. Az elintézés módját nem akarjuk e közigazgatási temetéshez hasonlítani, mert a polgármester az öreg ügy tárgyalása és el­intézési módjának tanácsi meghatározása al­Rheumatizmus- és csúznál legjobban beváltak a vízben feloldva veendő Aspirin - tabletták és a Spirosal-oldat a valóban mélyreható és gyó­gyító bedörzsölő szer. Minden gyógyszertárban kaphatók. Ügyeljünk az ere« deli „O0yefc"-C3omegolásra! kalmával határozottan kifejezte azt az aggo­dalmát, hogy ezt a módot közigazgatási temetésnek minősítjük majd. Az ügy egészen szerényen kezdődött meg ezelőtt tizenhat esztendővel, pontosan 1912 jú­niusában, amikor lerakták a vakok intézeté­nek alapjait az ujszegedi parton. A torontáli ármentesitő társaság vezetője akkor beadványt intézett a város tanácsához. Elmondotta, hogy az építkezés szabálytalanul kezdődik, mert a fundamentumot a Tisza védőtöltésének szé­létől alig hét és félméternyire ásták meg. A mély fundamentum gyöngíti a töltést, tehát nagyobb vízállások idején növeli a mélyfek­vésü Újszeged veszedelmét. Abban az időben az ilyen természetű dol­gok elbírálása a középitészeti tanács elé tar­tozott. Ezt a szervezetet a forradalmak után Ítélték halálra, egészen addig azonban műkö­dött. Határozatot nem hozhatott ugyan, de a tanács köteles volt véleményét mindig respek­tálni. Lázár György polgármester az ármen­tesitő társaság beadványát át is tette a köz­épitészeti tanácshoz, amely foglalkozott is vele, nem is, elég az hozzá, hogy a vakok intézete szép lassan felépült a Tisza védőtöltésének szélétől hét és félméternyire. Amikor a kormány kiadta azt a rendeletét, amellyel a középitészeti tanácsot — boldogult Taschler Endre főjegyző volt az előadója en­nek a másodtanácsnak — halálra Ítélte, a rendelet értelmében a középitészeti irattár­ban őrzött aktákat az illetékes tanácsügyosz­tály kapla meg. Az elintézett akták innen a levéltárba kerültek, az elintézetlenek pedig a mérnöki hivatalhoz, ahol megkezdődött lassú, de bizony* talan feldolgozásuk. Ezek között az elintézetlen akták között volt az ármentesitő társaság tizenhatesztendős be­adványa is. Elintézésére csütörtökön került a sor,.-s Berzenczey Domokos műszaki főta­nácsos vitte a tanács elé, ahol hosszabb vitáf keltett. A bölcs tanács ugy vitatkozott rajta, mintha az öreg íráson nem is fakult volna meg a tinta. Többféle megoldási tervezet merült fel. Ass egyik igy szólt: — Minekutána a középitészeti tanács más megszűnt, a kérelem tárgytalannak tekintendő. Ez a megoldás nem tetszett a többségnek, mert a középitészeti tanács kimúlása követ­keztében mégsem lehet halálra ítélni az ösz­szes középitészeti ügyeket. — Az ármentesitő társaság azt kérte — ma­gyarázta a polgármester —, hogy változtassuk meg az építészeti szabályrendeletet, amely módot adott arra, hogy a vakok intézetének épületét ott építsék fel, ahol felépült. Arról van tehát szó, hogy a tanács szükségesnek tartja-e a szabályrendelet módosítását. Éa ugy érzem, hogy ez a kívánság már elveszítette akíuálitását. — Tizenhat évvel ezelőtt felépült ezen a szabálytalan helyen a vakok intézetei azóta sokszor volt magas vízállás a Tiszán, de at, ujszegedi töltés nem szakadt át egyszer sem. Mivel pedig az akkor érvényben volt szabály­rendeletnek megfelelt az építkezés, most utólag már nem csinálhatunk semmit sem. Tegyük irattárba az aktát és értesítsük aa ármentesitő társaság jelenlegi vezetőjét, hogy a tanács ebben az ügyben már nem tart sTük(• ségesnek semmiféle intézkedést. A terv tetszett a tanácsnak, de a polgár­mesternek szelid aggodalmai lámadtak azért a nagy tetszés közben: — Egész biztos — mondotta —, hogy az újságírók ugy szerkesztik majd ki ezt a dol­got, mintha a tanács közigazgatási temetést rendezett volna. Mert hát nincsenek tisztában az eleven közigazgatás értelmével... Nem igaz, hogy nem vásárolhat értékes műtárgyakat a szegény ember. ,mm*niinriiiinnrri"i"nii*'i~i nm Hitelképes egyéneknek a legkiválóbb festők munkáit is részletfizetésre adja FREIMANN jr Sw Vr, & Menyasszonyi és vőlegény kelengyék készen és mérték után, a legjobb minőségekben. ftszta!- és ágynemíiek, paplanok minden kivitelben, a legolcsóbb árakon, Liliom, Schrolí siffonok és vász­nak, zeíirek méterenkint is, nagy választékban. Gyermek és csecsemő fehérnemüek és ruhácskák Fóliák Testvérek kelengye üzletében ^ Feketesas és Gsekonics u. sarok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom