Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-20 / 16. szám

» 19?S jatiüáJ 20 DÊLMAGY. A tisztviselők számára igénybevett telkek volt tulajdonosai uj becslö-szemle elrendelését kérték az OFB-töl. Ni (A Délmagyarország munkatársától.) Az Országos Földbirtokrendező Bíróság szerdán Bélután foglalkozott azzal a felebbezéssel, a melyet az érdekelt szegedi telektulajdonosok nyújtottak be Vásárhelyi Béla tárgyalóbiró ármegállapításai ellen. Mint ismeretes, Vásárhelyi Béla törvényszéki tanácselnök, az OFB tárgyalóbirója, a szegedi házhely igénylők számára igénybevett telkek megváltási árát is megállapította néhány hónappal ezelőtt. Határozatával az érdekelt telektulajdonosok, közöttük a város is, nem voltak megelégedve, mert ugy érezték, hogy a megállapított megváltási árak mélyen alatta maradnak az igénybevett ingatlanok tényleges értékének. Ezért az elsőfokú ármegállapítást kivétel nélkül valamennyien megfelebbezték az OFB-hez, ame'iy szerda délutánra tűzte ki ebben az ügyben a tárgyalást. A tárgyaláson, amely délután öttől félnyolc öráig tartott, a várost Turóczy Mihály főügyész képviselte. A telektulajdonosok közül személyesen csak Hoffmann János jelent meg az OFB előtt. A telektulajdonosok a tárgyaláson egyöntetű álláspontra helyezkedtek. Azt kérték az OFBtól, hogy rendeljen el uj szakértői szemlét a telkek tényleges árának megállapítása céljából, a helyszíni szemlére küldje ki építészszakértőit és a tárgyaló tanács egyik tagját is, mert a Vásárhelyi Béla tárgyalóbiró által alkalmzaott kifejezetten gazdasági szakértőket a megváltást szenvedő telektulajdonosok nem tarthatják eléggé hivatottaknak és szakértőknek arra, hogy az igénybevett beltellceket az épités szempontjának figyelembevételével is meg tudták volna kellő módon becsülni. Ezek a szakértők nem is becsülhették meg megnyugtató módon az igénybevett telkeken lévő építményeket. A földbirtokbiróság ítéletet nem hozott, hanem közölte az érdekeltekkel, hogy határozatát Írásban közli majd később velük. Az érdekeltek feltétlenül bíznak abban, hogy ha az OFB nem is rendeli el az uj értékbecslést, de a tárgyalóbiró által megállapított túlságosan alacsony megváltási árakat megfelelő arányban felemeli. Régi nóte : Egy férfi — kél asszony perzselő csókok, lángralobbant szenvedélyek harcok és bünők, aztán fá]ó bánatok, könnyes megtérések Kilenc budapesti \ szln&áz fátsza velünk egyszerrea VIRRADAT rövid, de megkopó meséje vasárnania a Belvárosiban imm r SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI. V. Takarékossági szenvedélyem keletkezése és elmúlása. Már kétnapos koromban némi bonyodalmak támadtak körülöttem. 1874 junius 22-én délután a karjára vett engem a keresztanyám, Barna szappanfőző felesége (néhai Barna Leander piaristának az anyja) és Nyirynével, a családunknál akreditált bábával elvitt a felsővárosi Szent Miklós templomba keresztelőre. Ez az ut csak tiz percig tartott, de mire a sekrestyébe értek, mindketten elfelejtették, hogy kedves szüleim milyen névre kivánnak engem kereszteltetni, — éngem pedig hiába kérdeztek volna, mert valószínűleg nem tudtam volna őket tájékoztatni. Ugy rémlttt ugyan nekik, hogy otthon a László nevet hallották emlegetni, de ebben nem voltak bizonyosak. Mivel szokás volt az újszülöttet annak a szentnek a nevére keresztelni, akinek emléknapja a keresztelés napjához legközelebb esett, junius 2-1-ike pedig Keresztelő Szent János napja volt, némi habozás után megkereszteltek engem a »János László? névre. De amikor hazatérve látták a család örvendezését, hegy »meg van keresztelve a kis Lacika«, — nem merték bevallani, hogy az első nevem János és e tényről nem is tudtam semmit 16 éves koromig, amikor a keresztelő levelet valami ok miatt ki kellett váltanom. Mivel azonban addig a László név rám ragadt s ennek a használata is jogosult, további bonyodalmak elkerülése céljából megmaradtam a László név mellett. Szüleim 1876-ban elköltöztek a Gazdagék uccájából Bókusra. A költözködésnek bizonyos anyagi okai voltak. Anyai nagyanyám látta a vagyon rohamos x-omlását és látta a váltók feltartóztathatatlan szaporodását s e miatt kétségtelenül igen komoly intelemben részesíthette az apámat, ki végre is megunta ezeket az intelmeket és családjával, mely akkor három kis gyermekből állott, elköltözött Bókusra. Ott született 1877-ben István öcsém, ma egyetlen élő testvérem. (Nyugalmazott MÁV művezető.) Bókuson a Pacsirta uccában laktunk; Nagy Bépás szappanfőző házát béreltük ki, aki akkor már éppenugy nem folytatta az üzemét, mint a szomszédunk, Dobszay, aki szintén szappanfőző volt. (Keresztapám, Balla Ferenc szintén szappanfőzéssel foglalkozott és szappanfőző volt egyik rokonomnak, Vass Pál városi főjegyzőnek az anyja is.) Lakásunk egészen közel volt a rókusi városrészi óvodához, — ugyanazon a soron. Legrégibb emlékeim ebbe a korba nyúlnak vissza: három és négy éves koromba. Miután 1878 nyarán visszaköltöztünk a Felsővárosba, kétségtelen, hogy minden rókusi impresszióm az életem negyedik évének betöltése előtti korszakból való. Azok bizony szép idők voltak, de már akkor is sokat szenvedtem oly hibáim és bűneim miatt, amelyekben tulajdonképen ártatlan voltam. Az udvar hátsó részében volt egy nagy sertés-ól, kukoricahombárral és víztartóval. Igen csúf feKORZO MOZI Január 20., 21., 22-én, pénteken, szombaton, vasárnap RIN-TIN-TIN első szereplése a nagyvárosban Londoi Kalandor dráma 7 felvonásban. — Azonkívül: A világhírű KARMANOW KU1YASZINHÁZ16 Idomitolt kuiyáfának a színpadon történő, bámulatbaejtő produkciója. EWadíaok kezdete vasár és ünnepn.p ti 3, lé 5. tél 7 és fé' 9 órakor, hétköznap 'él 5. fé t 'él 9 Órakor kezd'.dnck. s Megérkezett a világhírű seSyem harisnya. Lampe! és Hegyi cégnél minden szinlten Rap&ató. Minden púiéit garancia. kete sertéseink voltak, amelyektől féltem, — de a kis kacsáink nem féltek tőlük, bejártak az usztatóba fürödni s utána az ólban tipeg« lek-topogtak. E miatt végtelenül mocskosak lettek, ami engem igen bántott s egy napon, hogy rendbehozzam őket, valamennyi kiskacsát tisztára mostam, még pedig szappannal. Ettől még aznap el is pusztult mind, — s engem ugy megverlek, hogy még ma is emlékszem rá. Igen súlyos büntetésben részesültem a pénz. gyűjtésre irányuló mohó vágyam és takarékossági szenvedélyem miatt is, — annyira, hogy ugy a pénzgyüjtési vágyat, mint a takarékossági szenvedélyt teljesen kiölték belőlem. Ennek azonban története van. Amikor nem voltam az óvodában, lehetőleg csavarogtam az uccán, ahol mindent nagyon megbámultam, mert ebbefl a világból nekem minden nagyon uj volt. Különösen felkeltette a figyelmemet a katonaság, de mig a többi fiu lelkesedett a katonaságért, én antimilitairista érzéseknek adtam kifejezést, még pedig igen neveletlen formában. Kicsiny koromban az a veszély fenyegetett, hogy poéta leszek, mert mindig rímekben beszéltem s a legilletlenebb szavakat is bátran használtam, ha azok előbbi szavaimmal jól rímeltek. így például csináltam egy bárgyú kis verset, melyben egy; fiatal tisztet trágár szavakkal sértegettem, mihelyt az uccán megláttam. Néhányszor megkergetett a tiszt ur, de eredménytelenül, mert én — igen helyes stratégiai érzékkel — sohasem futottam haza, ahol elcsíphettek volna, hanem mindig a szabadban kerestem menekülést s a tiszt ur mindig hamarabb megunta a futást, mint én. Ma már pirulok, ha arra gondolok, hogy mikor a tiszt ur a szomszédunknak, Dobszay szappanosnak a háza előtt állva udvarolgatott egy kisasszonynak, ki az ablakban állott, trágár kis verseimet — persze kellő távolságból — beleharsogtam a beszédükbe s igy az udvarló költői hangulatát teljes száz percent erejéig lerontottam. A tiszt ur végre is taktikát változtatott s ha már nem tudott megverni, igyekezett a barátjául megnyerni. Egy napon, mikor megint udvarolgatni jött Dobszayékhoz s engem ott látott az uccán, már messziről, a Sziksós-fürdő elől rám kiáltott: — Kell-e pénz? Habozás nélkül válaszoltam: — Hun van? — Itt van, válaszolt a tiszt. S a nadrágja hátulsó zsebéből előhúzva egy csomó - bankót«, a kezembe nyomta ezekkel a szavakkal: — Itt a pénz, szaladj vele a takarékba! Megfogadtam a tanácsot s elindultam bs« felé a városba. Mindenkitől megkérdeztem: Si'-R'd S73b. kir. Vár s IsHoItínMvUll SépmUvelÉsi BixoflsdqáviaK harmadik ítidomdnyier/esiíő eö ídisi a műveli lűzünség szimára 192S évi január hó 22 én, vafárnap délelőtt lt órakjr a Belvárosi Moziban. A bemtita flsra kerlló IIIM felceíéU országa (A ÍZ mái Ift'd, Afiika.) Kísérő előadás tart: míéx MáriaSöláy Márton dr. s '.smi ie&lgimni'.iuici tanír Fcr.doi Q.zi fcs'yi ík A t nu'ó ifiu'á* JO'll'érO' jopy-t vallhat ez'ninyís