Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

DÉLMAGYARORSZÁG nek a kormány kezében, akkor mit keresnek önök itt? El innen e padokból, miniszter urakl Madgearu végül azt a kérdést terjesztette elő, hogy milyen pénzből fizeti ki a kormány a kártérítésre szánt milliókat. Bukarestből jelentik: A hadbíróság meghozta ítéletét a tüntető diákok bünügyében. Lazarescut, Dumitrescut, Livowschit és Marinescut 10 napi fogságra, Pajut. Stojescut egyhavi fogságra, Prajescut kéthavi fogságra, Funidescut és Arzenescut pedig öthavi fogságra itélte. Imerikai tiltakozás* Washingtonból jelentik a Newyork Timesnak: A vallási kisebbségek jogaiért küzdő bizottság, amelyben valamennyi felekezet képviselve van, küldöttség utján határozatot nyújtott át kellogg államtitkárnak. A határozatban a bizottság tiltakozik az ellen, hogy a román kormány megtűri |tz diákok szervezett garázdálkodásait a zsidó kisebbség ellen. :Párisi tiltakozás. Páris, december 24. Az Ere Nouvelle közli a republikánus és szóciálista egyetemi akció ligának tiltakozását a romániai zavargások ellen. A tiltakozás a legélesebb szavakkal bélyegzi meg a romániai diákok és diáklányok gyűlöletes vadságát, amely fosztogatásokban és gyilkosságokban jutott kifejezésre a hatóságok nemtörődömsége miatt. A határozat felszólítja a román kormányt a megfelelő megtorló rendszabályok alkalmazására és felkéri la Népszövetséget, mint amely a nemzeti kisebbségek védelmével és a világbéke fentartásával van megbízva, hogy lépjen közbe az üldözések megakadályozása végett. A határozati javaslat a francia közvéleményt felszólítja az életbiztonság megóvására Bomániában. Egyetlen ujságiró sincs a karácsonyi amnesztiások köpött. Budapest, december 24. A karácsonyi amnesztia ügyében Thimkó Zoltán koronaügyészhelyettes a következőket mondotta: -w Az általános amnesztiában részesítettek számát egészen pontosan nem lehet megállapítani. A járásbíróságok, a főügyészségek és fegyintézetek a hivatalos lap mai számában megjelent kormányzói kézirat alapján megállapítják, hogy hatáskörükben hány olyan elitélt van, akikre ez az általános amnesztia vonatkozik. Körülbelül 850 egyén ügye tartozik ids. Csupa olyan elitéltről van szó, akik valamilyen cimen már szabadlábra kerültek. — Egyéni kegyelemben 113 elitélt részesül. Ezek kizárólag közönséges bűncselekmények elkövetése miatt ítéltettek el, legnagyobbrészt lopás, orgazdaság, súlyos testi sértés, rágalmazás, magzatelhajtás és hasonló bűncselekmények cimén. Az egyéni kegyelemben részesítettek között 8 hosszú szabadságvesztésre elitélt kommunista is szerepel. Az egyéni kegyelemben részesítettek névsorát nem közöljük a nyilvánossággal, mert nem akarjuk őket kipellengérezni. Ujságiró egy sincs a kegyelemben részesítettek közölt. Kitüntetéssel avatták orvosdoktorrá a wtirtzburgi egyetemen — a szegedi egyetem egyik száműzött hallgatónőjét. (A Délmagyarország munkatársától.) Öt esztendővel ezelőtt — mint lalán még emlékezetes — kinos botrány színhelye volt a szegedi egyetem kórbonctani intézete. Ezzel a botránnyal, amelyet a krónika „hullabotrány" néven könyvelt el, sokáig foglalkoztak az újságok is. Az történt, hogy az egyelem hullaraktárából több darab eltűnt. Az eltűnt hullák egyes részeit a Járókelők találták meg a város mellékuccáin, de az eset teljes egészében sohasem tisztázódott. A hatóságoknak az volt a gyanujuk, hogy az orvostanhallgatók szereztek maguknak ilyen módon tanulmányozási anyagot és amikor megtudták, hogy a hullalopást felfedezték, ijedtükben eldobálták az emberi testrészeket. Az esetből—a zsidóvallásu orvostanhallgatóknak lett kellemetlenségük, öt évvel eze1927 december 25. lőtt ugyanis természetes volt, hogy szabály, talanságot csakis zsidóvallásu egyetemi polgárok követhetnek el. Abban az időben az első évfolyam ideiglenes engedéllyel beiratkozott hallgatója volt Éried Flóra, egy régebj ben elhuny! tekintélyes szegedi kereskedő leánya, aki a szegedi leánygimnáziumban preclare prematurus eredménnyel tette le az érettségit. Ez a fiatal leány volt a gimnázium első növendéke, tanárai büszkék voltak rá, tudásával, szorgalmával már az első osztályban kivívta magának a legelső helyei, amelyet azután mindvégig meg is tartott. A hullabotrány után nem volt nyugta á szegedi egyetemen. Felvételét nem véglege< sitették és igy a numerus clausus cimü törvény nagyobb dicsőségére külföldre kellett mennie, hogy elkészülhessen arra az életpályára, amelyre hivatást érzett magában és képességet is. Bajorországba ment és a wiirtzburgi egye« temre iratkozott be, Beiratkozása után nyomban kollokviumra jelentkezett, professzorai azonban le akarták beszélni. Aggodalmaskodtak, hogy közepes nyelvtudásával megfelelhessen a bajor egyetemen magyar nyelvű tankönyvekből szerzett iudása alapján. Fried Fióra azonban ragaszkodott elhatározásához és a bajor egyetem professzorai vizsgára bocsájtották. A vizsgán kifogástalanul megfelelt mindenből ugy, hogy egyik professzora a kollokvium után csodálkozva jegyezte meg: — So muss man sich vorbereitenl Azóta öt teljes esztendő mult el. A szegedi egyetemről száműzött orvostanhallgatónő csendben, szorgalmasan tanult tovább. Összes vizsgáit kitüntetéssel tette le és most Szegeden élő rokonai értesítést kaptak tőle, hogy néhány nappal ezelőtt kitüntetéssel doktorrá avatták. Az ünnepélyes avatás ntán a dékán a többi hallgatók és a professzorok jelenlétében kijelentette, hogy a würtzburgi egyetemnek nem volt még olyan nőhattga• tója, aki ilyen fényes eredménnyel végzett volna. Dr. Bried Flóra nem is jön haza Magyarországra. Felavatása után azonnal fényes állást ajánlottak fel neki az egyik würtzburgi kórházban, ahol helyét már el is foglalta. Ugy érezzük valahogy, hogy a szegedi Ferenc József tudományegyetem oktalanul vesztette el ezt a kitüntetéses diplomát, amellyel most joggal büszkélkedheiik a würtzburgi bajor egvetem, Huszonöt bot körül.*) Irta: Móra Ferenc. Most száz esztendeje; 1827 telén a kassai piacon egy sebesen vágtató hintó elütött egy pereces kofát. Nagy sokadalom támadt, összeszaladtak a hetivásárosok, a városi hajdúk is odaértek éppen akkor, mikor egy részeg csizmadia azt indítványozta, hcigy most már a hintót is taszítsák bele a pocsolyába a kofa mellé. Mivel azonban a hintón koronás címer tarkállott, a félhold után kapkodó sasmadár, a városi hajdúk a demokrata polgártársat tenyereitették bele a sárba és a hintóban ülő úrhölgytől tudakolták meg, hogy nem ment-e a szivére az ijedtség. A hintóban Dessewffy József grófnak a felesége ült, Sztáray Eleonora grófnő, aki valóban sokkal jobban megijedt, mint az öreg pereces-asszony. Az már rég fölkecmergett, a sarat is letappogta magáról, ki is káromkodta magát, mire a grófnő annyira föleszmélt, hogy kihajolhatott a kocsiból. — Nem tört semmije, jóasszony? — Nem tört? —. acsargott a jó asszony mérgesen. — Hát az asszonyságnak nem elég az, hogy összetört a zsoltáros-könyvem? Három garast fizettem éu azért a Mencel fazekasnak. Tudniillik a nagy urak tiz évvel azelőtt megkötötték a szentszövetséget és a kisemberek most kézdték levonni ennek a kegyes cselekedetnek a konzekvenciáit. Csupa olyan cserépbutykosból itták a pálinkát Magyarországon, aminek zsoltároskönyv ^i-mája volt — Lássa, még a nevem is rápingálta a fazekas, nadonászott be a kofa a kocsiba egy zöld cserépdantbbal, «min csakugyan rajta volt, hogy »l>rictéa B»táU ezen mindennapi ájtatosság«. •> M kMMi fefctNuúUe X TfeTOtabw— No lekem, csak ennél nagyobb kár sose érje, — mosolyodott el az úrhölgy s ami ezüst hatost talátt a ridiküljében, azt mind belehultajtotta a kofa kötőjébe. Ezzel a pereces-ipar sérelme tökéletes elintézést nyert. Fricska Rozál annyira megbékült, hogy odaállt a lovak elé és el nem akart mozdulni addig, mig a János nevezetű kocsis meg nem igéri neki, hogy ezután minden hetivásáros napon elüti. Utoljára is ugy kellett ostorral elsuhogtani a lovak elől. Hátra volt azonban még a közrenden esett sérelem megorvoslása. Ha Dessewffy József liberális mágnás lett volna, akkor oda se nézett volna neki, mert mit veszkődjön ilyen csacsisággal, akinek már úgyis liberális hire van? ő azonban csak olyan » fontolva haladói magyar ur volt, ennélfogva neki illett tudni, hogy mivel tartozik az ember a polgártársainak, még ha gróf is. — Hát megint sebesen hajtottál, fiam, János? vette elő a kocsist, mikor a felesége beszámolt neki a piactéri kalandról. — De méltóságos uram, nem nagyon kell a szürkéket hajtani! — villant föl a János szeme. — Mennek azok maguktól is, követem, mint Jakab napján az istennyila. — Nem mondta neked az asszonyod, hogy lassíts ? — Mondta az, könyörgöm, még meg is döfött a pararolja nyelivel, de hát. ugy van az, méltóságos uram, hogy akinek ostor van a kezében, az akkor is pattogtatja, mikor nem akarja. Ez majdnem ugy hangzott, mint valami politikai szentencia. A gróf sietett közbeszólni. — Nohát ide hallgass, fiam Jánosi Most eltoégy a városkapitány úrhoz és megmondod neki, hogy nagyon szépen tiszteltetem, küldjön ide délután Miom hajdút, azokkal csapatlak én téged, t kint a ház előtt, az uccán. Mindenki látta, hogy sebesen hajtottad a szürkéket, hát most azt is hadd lássa mindenki, hogy milyen szépen állód az egy helyet a deresen, még rád olvassák a huszonötöt. Megértetted, fiam János? — Parancsára megértettem, méltóságos gróf ur! — No hát akkor istenhirével! Estefelé majd jelentkezel a hajdúkkal. — »Elhatároztam, hogy ez lesz a legjobb nyilvános elégtétel a purgereknek, ha az ő hajdúikkal mindenki szemeláttára fogatom le a Jánost«. — Irta a gróf mingyárt melegében meghitt barátjának, Kazinczy Ferenc tekintetes urnák, több nemes vármegyék táblabirájának. (Noha voltak olyan nemes vármegyék is, amelyek feliratban követelték a diétától, hogy toloncolják ki az országból a nemzeti nyelvnek ezen veszedelmes megrontóját, aki rény-nek nevelte a virtus-1 és henyedolmáng-nak a slafrokkot.) A nyilvános szatiszfakciónak azonban váratlan akadálya támadt. Az urasági kocsisok sohse olyan demokrata érzelmű férfiak, mint az uraságok. A János kocsis, ahelyett, hogy a városkapitányhoz ment volna hajdúkért, emigrált a szomszéd vármegyébe, Imre grófhoz, József grófnak az Öccséhez. Gondolta, ott is csak Desewffy-kenyéren lesz, még a gazdája haragja elfüstöl. Igy esett aztán, hogy a kassai gróf hiába várakozott: hajdúk se jöttek, János is elveszett. Ellenben harmadnapra staféta állított be az Imre gróf levelével, aki jelentette, hogy János hajlandó volna már vállalni a huszonöt pálcákat, de csak házi kezelésben. Az ellen egy szava sincs, ha a gazdájától kapja ki a nyargalót az ereszet alatt, annak jussa van hozzá, kezet is csókol neki érte, de már azt a csufságót még se tegye vele, hogy a város szemeláttára húzassa le! — A nyilvános elégtételből nem engedhetek,, —