Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-27 / 272. szám

"SZAG • kivezető otját azonban nem sikerült megtalálni. A szociáldemokrata párf, amelynek a bécsi polgármester az elnöke, kiáltványt intézett a munkássághoz, melyben örömének ad kife192/ november 27. jezést a polgármester ellen megkísérelt merénylet sikertelensége felett és a munkásságot felszólítja, hogy semmiféle tüntetésre, meggondolatlanságra ne ragadtassa el magát. Vintilla 'Bratianu tovább iogfa kormányozni Romániát Jonel Mratíanu essRUösseivel ? A kormány tagjai felváltva virrasztanak a ravatalnál. (Budapesti tudósítónk lelefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A politikai helyzet még nem tisztázódott. Jorga professzor a nemzeti demokrátapárt elnöke, a liberális párttal való további tárgyalások ellen nyilatkozott és kijelentette, hogy minden összeköttetést megszakít a parasztpárttal, ha a nemzeti parasztpárt továbbra is tárgyalásokat folytat Bratianu V int illával. Jorga azon fáradozik, hogy az ellenzéki pártokat blokkba tömörítse a kormánypárttal szemben. A liberális kormány kebelében hir szerint kétféle áramlat uralkodik. Az egyik az, hogy továbbra is a liberális kormánynak kell megmaradni és kormányozni Bratianu Jonel eszközeivel, mig több miniszter azt a felfogást vallja, hogy a kormánynak le kell mondani és helyét átengedni a nemzeti parasztpártnak, amely igy nagyon hamar lejáratná magát. A parlament december 2-án ül össze, az első ülések egyikén Bratianu Vintilla résziebes kormányprogramot fog előterjeszteni. A vasárnapi temetésre minden előkészület megtörtént. Bratianu koporsóját ma este a családtagok és a miniszterek jelenlétében lepecsételték. Reggelig a kormány tagjai felváltva virrasztanak az elhunyt miniszterelnök koporsójánál. A temetésen a kormány képviseletében Angelescu közoktatásügyi miniszter, az Averescu-párt nevében Coanda tábornok és a nemzeti parasztpárt nevében Vajda-Vojvoda Sándor fog beszélni. „Erdély Magygrorssság/pos: Sorául vi&s&a Párisból jelentik: A Chicago Tribüné ezt irja a román helyzetről: Ami a helyzet tragikumát. leszi, az az, hogy Romániának feltötlc- 'i békére volna szüksége, hogy a háború r.tán ivp^:apott területek nemzetiségeit magába olvassza. Ha polgárháború, vagy forradalom tör ki Romániában, attól lehet tartani, hogy Besszarábia visszakerül Oroszországhoz és Erdély Magyarországhoz fordul vissza. tíJlz egyenlő elbánás elvébe MíTka&ő vissxásságole. árágittál* meg Szegedien asz életet". Dr. Bodnár Géza indítványa a drágaság leküzdése érdekében. (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Bodnár Géza ügyvéd, a törv.-hat. bizottság tagja indítványt jegyzett be a szerdai közgyűlés napirendjére a drágaság, a speciális szegedi drágaság leküzdése érdekében. Indítványában, amelyet már be is nyújtott a város tanú-s'íhoz és amelyet kivonatosan alább közlünk, igen fontos és eredményesnek ígérkező lépések megtételét sürgeti. Az indítvány többek között a következőket mondja: »A jövő évi költségvetés tárgyalása során szóba hoztam a szegedi drágaság ügyét. Felhívtam a tek. Tanács figyelmét, hogy fontos közigazgatási feladat volna az élelmiszerek áralakulásának okaival törődni. A válasz az volt, hogy az árakat a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya szabályozza. Ebben talán meg is nyugodhatnék a fogyasztóközönség, ha napról-napra nem tapasztalná, hogy Szegeden a? árak még magasabbak, mint az 1927. évben különben is erősen emelkedett országos nívó. Ily körülmények között fel kell vetnem néhány problémát, amelyek elintézését a legelsőrendü közigazgatási feladatnak tartom. Legégetőbbként a hus, szalonna és zsír árkérdésére mutatok rá. Mi az oka annak hogy az állattenyésztés itt évről-évre csökken? Vájjon remélhetjük-e, hogy a zsellértenyésztési rendszer mellett, amely rendszer városunk gazdasági boldogulását az 5—10 holdas bérletek szaporításában látja, javíthatunk-e ezen az alapbajon? Foglalkozott-e a tekintetes Tanács azzal a szomorú ténnyel, hogy virágzó sertéshizlaló iparunk teljesen elsorvadt? Valamikor 15— 20.000 sertés hizott a rókusi akiokban; ma az elhagyatottság sivársága döbbenti meg az arra járót. Az árak alakításában is megvolt a jótékony szerepe ennek az iparnak, de egyéb gazdasági vonatkozásokban fontossága kiszámithatallan. Gondolt-e a mélyen tisztelt Tanács arra, hogy a főváros példáját követve, eltörülje a húsfogyasztás! adót? Tudom, hogy az 1928-as költségvetés megbolygatása nélkül erre momentán nem gondolhatunk, de a jövőre ezt megvalósitandónak tartom. Az 1927-ik év e téren csak a vágóhidi dijak és költségek emelését produkálta. Budapestre az élőállatok fuvarja fele a normális díjtételeknek. A délvidékek lekapcsolása óta Szeged is az országnak északra eső, igen sokszor Pesthez közelebb eső állomásain kénytelen az állatot beszerezni. Nem nehéz kiszámítani, hogy a teljes fuvardíj megfizetése következtében milyen hátrányban vagyunk e téren. Tudomásom van arról, hogy a város polgármestere a helyzet javítása érdekében már eljárt; Ígéretet kapott is. de, eredmény máig sincs. Az sem lényegtelen, hogy a budapesti hizlalók, akik a tőzsdén közvetlenül szerzik be a takarmányt, csupán félszázalékos forgalmi adót fizetnek, mig Szegeden ez a forgalmi adó is két százalék további drágulást jelent. Méltóztassék a novemberi közgyűlés elé terjeszteni pártolólag a következő inditványoimat:. írjon fel a törvényhatósági bizottság a kormányhoz, hogy sürgősen szüntesse meg azokat az egyenlő elbánás elvébe ütfcöző visszásságokat,amelyek a 130.000 lakossal birá városnak közélelmezésit drágítják. Adja meg az élőállatokra általánosságban az 50 százalékos kedvezményes fuvartételeket. Vonja meg az Ápis nevű vállalattól a forgalmi adómentes vásárlási jogot, vagy adja meg azt az állatot közvetlen feldolgozásra vásárló iparosoknak is. Takarmányvásárlásnál a vidéknek is engedélyezze a félszázalékos forgalmi adót.í iHuanifa Dudoros havában. Irta: Móra Ferenc. Ha nem most szálltam volna le a vasútról, akkor cu most nem irnék dudoros havát, hanem rendes polgári nyelven azt írnám, hogy november hava. Mivel azonban csak az előbb érkeztem meg Fejtámiából és Lazakariából, ugy érzem, hogy jussom vau a novembert dudorosnak hívni. Miért is ne volna? Ha a magyar állam a kisvánkost fejtámnak hivja és a vasúti divány csuklókarját lazakarnak, akkor nekem is megvan az a szerény állampolgársági jogom, hogy a hónap nevét ugy bérmáljam cl, ahogy akarom. Természetesen csak ugy, ha az állam elvi alapján maradok a szócsiuálásban. Ez az elvi alap pedig az, hogy mindketten olyan nyelven beszéljünk, amilyenen a világon senki sc beszél. Ámbár hiszen lehet, hogy mikor a Magyar Államvasút igazgatója ebéd után lefekszik uj tarifát álmodni, akkor neki ahhoz fejtáni kell. Elég hiba is az. Sokkal jobb volna mindnyájunknak, ha csak kisvánkost gyűrne a feje alá, ahogy más rendes ember szokta, akkor windgyárt uem álmodna oíyan borzasztókat. De aki fejtámou szundit egyet, annak niiagyárt egy busa-szökető jelenik meg álmában, eunek a tátott szája elől fölmenekül a csüpg-büng-re. s az az átkozott tarifa is mingyárt szokik utána egy busát. Engedelmet kérek, ha a kép egy kicsit 'érthetetlen, de a fejtám az oka mindennek. Akaratlanul is erőt vesz tőle az emberen a szócsinlan s busa-szöketönek mondja a cethalatj jcsÜung-biLiigiiek a zenitet, ahogy azt néhai I való jó Bugáth Pál olvan gvönvörüen kiesztergályozta. A márciust Barcafalvy Szabó Dávid nevezte el olvanos-aa.k több mint száz esztendeje, miután a januáriust megtette ru;orgs-nak és a februáriust cnyheges-nek. Nem emlékszem kívülről minden hónapra, de azt tudom, hogy az emberes hónapok közül a szeptember volt a gyümölcsönös, az oto»< tóber a mustonos, a dúdoló szelekben bővelkedő november a dudoros és a december a faggláros. Egyik bolondabb, mint a másik s nem értem, hogy nem fogta a magyar állam pártjukat. Azt hiszen^ csak azért eshetett meg, mert nem tud róluk. Más-i kép már rég hivatalos szavakat csinált volna belő-1 lük. Vagyok annyi barátsággal az állam iránt, hogy fölhívom a figyelmét a magyar fruktidorra és társaira, ezzel aztán mára békében is hagyom a hivatalos nyelvet. A lazakar és fejtám szerelmi regényét majd máskor írom meg. (Az egyikből cserkesz herceget csinálunk, a másikból meg boldogtalan orosz nagy hercegnőt. Mint kaukázusi eposzt tán az Akadémia is kiadja, ha Vikár Béla bátyám közben jár értem.) Egyelőre maradjunk meg november havánál, amely az idén zuzoros is, meg dudoros is, ennélfogva aktuális témája ben) az őszirózsa, hanem a kőszéu. Nehéz szaga öreg újságból másolom ide az első hirt a magyar kőszén-divatról. Abból az időből, mikor még újság volt a fekete gyémánt. — Hazánk több vidékén oly dr-ja kezd lenui a fa, hogy a tüzelő többe kerül, mint az ennivaló. Pesten jelenleg egy öl fa alkalmas felvágással együtt nem kevesebb, mint tizenhat pengő forintba kerül. E drágaságból, ugy mondják igen alkalmasan kisegit a kőszén. Két mázsa legjobb kőszén ára egy forint husz krajcár pengőben és ez ép annyi ideig tart, mint fél öl fa. Pesten most már igen sok uri háznál ezzel kezdenek fűteni. Többen, akik ezt használják, csak azon sajnálkoznak, hogy mért nem használták már azelőtt is. Angliában azt tartják, hogy a kőszénbányák becsesebbek az aranybányáknál. Nemsokára mi is átfogjuk látni ezen mondás igazságát. Hát csakugyan hamarosan átláttuk, őseink ezt egészen jól megsejtették, őseink alatt azonban nehogy a hét vezért tessék érteni. Ez a tudósítás Í854 március 5-én jelent meg a Vasárnapi Újság első évfolyamának első számában. A kőszénről még akkor csak ugy beszélnek Magyarországon, hogy »ugy mondjáki s hittek is, nem is a szenes kályhában. Ezelőtt hetvenhárom esztendővel! A világ mégis csak sebesen forog, mink már önmagunknak az őseivé váltunk. (Ugyan egyben-másban olyan, mintha az őseinknek is ősei volnánk.) Hát még mire az unokáink szemébe ősök leszünk! (El lehet képzelni, hogy fogják áldani szegények a halóporuukat. Még táu ki is ásnak bennünket, hogy mélyebbre temethessenek, nehogy valahogy visszalopódzuuk.) Akkorra táu már a Tesla esszméje is megvalósul s ugy rakják dunsztba télire a nyári napsugarat, mint most a paradicsoiiiot. A fakereskedő k és szenesek pedig kivesznek, mint ahogy kivesztek a machairódusok éstegasaurusok. Hanem a fejtám és lazakar akkor is meglesz.