Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-27 / 272. szám

1927 november 27. DELMaL. ...KOKSZ ÁG 7E359BBBS Filgig ellen. Községi alakul Szeg eden. Községi pártalakulás a demokrácia, haladás és korszerű gazdasági program megvalósítására. — Az uj községi párt a közeilövőben tarifa alakuló gyűlését. A községi választásokra való előkészületek egészen pontosan abban az irányban haladnak, ahogy azt a Délmagyarország minapi cikkében megjövendölte. A cikk megjelenése után történtek mindenben megerősítik a prognózisunkat. Megkezdte szervezési munkáját az a frakció, mely a szegedi hecclap köré csoportosul s melynek az a célja, hogy a nem szegediek Független Községi Pártját megszervezze. Ez a csoport keresztény jelszavakkal akarja eltakarni céljait és törekvéseit. Megkezdődött a szegedi Ripka-párt szervezkedése is, egyelőre azzal a kétséges sikerrel, hogy az uj pártnak »sikeriil megnyernie*! Fajka Lajos dr. támogatását. Azok, akik ebben a pártban kerestek elhelyezkedést, aggodalommal látják ezt a »siker«-t, mely a polgárság komoly s vezetésre hivatott rétegét aligha fogja az uj pártba való belépésre csábítani. A szociáldemokrata párt is megkezdte munkáját s hozzáfogott már egy komoly, minden városi problémát átfogó közigazgatási program kidolgozásához. De megmozdult a polgárságnak az a nagy tömege is, mely elvi és dogmatikus ellenfele annak a politikai módszernek, mely a keresztény jelszavakkal való visszaélés s a türelmetlenség szitása szinte az egyetlen politikai eszköze s amely az országos politika szempontjait nemcsak látszatra akarja a községi politikából kiküszöbölni. Csak rövid idő kérdése már, hogy mikor alakul meg Szegeden a Független Községi Párt. A Független Községi Párt kerete fogja magában egyesiteni mindazokat a szegedi polgárokat, akik meggyőződéses hivei a demokratikus .haladásnak, akik ki akarják zárni a városi politikából mindazt az ellentétet, amit az országos politika teremtett a különböző valláshoz, foglalkozási ághoz, osztályhoz és élethivatáshoz tartozók között, akik Kossuth Lajos és Deák Ferenc nemes magyar szabadelvüségének patinás tradícióit kívánják megvalósítani a városi közélet .minden megnyilatkozásában, akik a városi tanács törvényeken és szabályrendeleteken lulnőtt hatáskörét a szabad polgárok szabad akaratával akarják helyettesifeni, akik vissza akarják szerezni a városi polgárság számára az adminisztráció által ki- j • ajátitott polgári önrendelkezési jogot, akik a város háztartásában, meg akarják valósítani a takarékosság és puritánizmus követelményeit s véget akarnak vetni annak a rendszernek, mely reprezentációs és személyi kiadások fedezetére használta fel a polgárságtól kisajtolt adói'illéreket, akik uj alapokra akarják fektetni a városi közteherviselés módját s meg akarják reformálni a községi adópolitika mai rendszerét, mely üldözi, bünteti a termelést és a munkát, akik fenn akarván tartani a városi földek mai hasznosítási módjából mindazt, ami bevált, de fokozni akarják egyfelől a városi földek szolgáltatta jövedelmet, másfelől szorosabb kötelékkel akarják a haszonbérlőkhöz kötni a földet, akik városi üzemmé akarják tenni a közszükségleteket kielégítő vállalkozásokat, dc meg akarják szüntetni mindazt a városi üzemeket, melyek közszükségletek kielégítése nélkül okoznak konkurrenciát az iparosoknak és kereskedőknek, akik nem abban látják a városi lakáspolitika feladatát, hogy a vezető tisztviselők közpénzen palotákat építsenek maguknak kényelmes lakások céljára, hanem abban, hogy egészséges, emberi lakáshoz juttassák a lakásnélkiili ezereket, . akik több munkát, több kenyeret, több egészséget, biztonságosabb békét, a gazdasági és szociális problémákhoz több érzéket és megértést akarnak, akik csak rentábilis és indokolt kulturális, vagy szociális igényeket kielégítő alkotások létesítését tartják megengedettnek s akik az egyetemért hozott áldozatok fejében biztosítani akarják a szegedi polgárok gyermekeinek a szabad és zavartalan egyetemi oktatást, akik nem a szegedi szinház intézményes hanyatlásáért akarnak milliárdos áldozatokat hozni, de akik ki akarják venni részüket a magyar kultura szolgálatában a városokra nehezedő kötelességekből, akik politikai pártállás, felekezeti tekintetek és foglalkozási ágakhoz való tartozás külön szempontjai nélkül vállalkoznak arra, hogy a városi közösség minden egyetemes érdekének szolgálatába szegődnek. Ez természetesen nem program, ez a felsorolás csak mutatja azt a kereteket, melyek között a haladásnak, az önzetlen és puritán ügyintézésnek, a szabad polgárok szabad akaratán nyugvó önkormányzatnak minden megrmeft, Kök, palackfeorok gyözödéses hive találkozhatik egymással. Fényes sikerek, bátorító emlékek állnak azok mögött, akik az uj községi párt életrehívását sürgetik. De az uj párt nemcsak azokra számit, akik együtt harcoltak az elmúlt évek eredményes harcaiban,' (kamarai választás, országgyűlési képviselő választás stb.) hanem mindenkire, aki nem jelszavakkal, hanem komoly, eredményes, hasznos munkával akarja szolgálni ezt a várost s ennek a városnak népét. Annyira a közsziíkséglet teremtette meg ezt a programot, annyira a tömegek által átérzett kívánságokat szólaltatta meg a megalakulás előtt álló Független Községi Párt, hogy a szervezkedés első hire is rendkívüli sikert ért el, a polgárság minden rétegéből az érdeklődők százai jelentkeztek a szervezkedés önkéntes munkájának végzésére. A Független Községi Párt már a legközelebbi jövőben kilép a nyilvánosság elé s megtartja alakuló gyűlését. a az egyetem! zavargások, a sziiiliázi tüntetései és a firisliiái történt terrorisztlkus egyetem! igazoltatások platt. (.4. Délmagyavor$zág munkatársától.) A szegedi egyetemen minden bizonnyal a kultuszminiszter erélyes, de kissé késői figyelmeztetésének hatása alatt megszűntek a zavargások, elcsendesedtek a feltüzelt kedélyek, helyreállt a tanulás és a munka rendje. A váreklor ur őméltósága egészen indulatosan, mérges .asztalcsapások közben jelentette ki, hogy ha az egyetem hálás is a városnak az egyetemért hozott áldozatokért, de legyen hálás a város is |az egyetemnek, amely nélkül nagyváros sohasem lehetett volna, mert csak az ros közönsége azonban, amelynek nyugalmát J egyetem által kapcsolódhatik bele a nyugati alaposan feldúlták az utóbbi napok zajos cse- j kulturközösségbe. Mi azonban, kulturálatményei, nem tud a dolgok fölött olyan egy szerűen napirendre térni. Valahogy ugy érzik a szegediek, hogy súlyos sérelem éríe őket az egyelem tájékán, olyan sérelem, a .-elvért még nem kaplak senkitől és sehonnan megtelelő elégtételt. Valószínűleg ez az érzés váltotta ki többekből is azt az elhatározást, hogy az egyetemi zavargások ügyét valamilyen formában szóvá teszik Szeged város törvényhatóságának novemberi közgyűlésén, amely szerdán délután ül össze. A Délmagyarország munkatársa beszélt ebben az ügyben a törvényhatósági bizottság egyik igen komoly; tagjával, akinek felszólalása mindig esemény a város parlamentjében. Ez a városatya a következőket mondotta: — Még nem érett meg bennem véglegesen az elhatározás, de a legnagyobb valószínűség szerint valaiMlyen fcmnában szóvá fogom fenni a szerdai közgyűlésen azokat a sorozatos botrányokéi, amelyek az utóbbi napokban annyira megzavarták ennek a városnak a nyugalmát és annyira megsértették a város józanul gondolkozó polgárságát. Lehet, hogy a polgármesterhez intézek ebben az ügyben interpellációt. Ugy érzem ugyanis, hogy nem mehetünk el szó nélkül ezek melleit a legnagyobb fokú hálátlanságról tanúskodó jelenségek mellett. Nem tűrhetjük el szó nélkül, hogy a szegedi egyetem falai közül, amely falak nagyrészben a szegedi polgárok keserves adóíilléreiből épültek és épülnek fel, az áldozatkész szegedi polgárok bármelyikének fiái, vagy leányéi kidobják, kipofozzák azok, akik legnagyoliferészben csak vendégjogot élveznek ebben a városban. Akaratlanul is eszembe jut most az a beszéd, amelyei, dr. Tóth Károly prorektor mondott az egyetem tanévnyitó díszközgyűlésén. A profán szegedi kispolgárok, egészen másképen képzeljük el azt a bizonyos nyugati kulturközösséget, semmi esetre sem abban a formában, ahogyan azt az egyebem ifjúsága értelmezte legutóbb. A EmlfurMözösséghek ebbe a formájába, amely a legsötétebb balkáni divatokra emlékeztet, nem óhajtunk belekapcsolódni. Ezért a kulíurlzözüssqgért nem áldoznánk egyetlen fillért sem, mert a verekedéshez nem kell egyetemi képesítés, mert verekedni a tanoncok is tudnának, ha nem félnéniek a nyaklevesektől. — Az egyetemi heccet betetézte végül az a mód, ahogyan a „bajtársak" Mbaílgaíásí verekedtek ki maguknak a város polgármesterénél. Olvastam a polgármester nyilatkozatát és elismerem azt, hogy mindenkinek joga vau négyszemközti kihallgatásra reflektálni, d? erre egy kétszáz tagból álló küldöttségnek nem lehet joga. A színházban tüntető ifjak nem kívánhatják ezt a nyilvánosságmcntesscget, hiszen a tüntetést is a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett hajtották végre. Az pedig, hogy a polgármester szeme előtt biztosiaanr* ns"':s!^ssri_ FOCPÉs?ET VE© JÉN,; A 6 O'OafcK 'C&5&Z r 74? SJ A Mhl45 aaz