Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-13 / 260. szám

1927 november Yá. DÉLMAGYARORSZÁG Szerencsés végű autóösszeütközés a kisteleki országúton. szombaton este főbb kisteleid fiatalember rándult be Szegedre a Városi Szln&áz előadására, autójuk útközben összeütközött egy szegedi pékmester kocsijával. PATZAUER rumok, likőrük, pafaekfeorok (X Délnia'jyarország munkatársától.) Szombaton este hét óra körül a Szegedről Budapest fel® vezető országúton szerencsés kimenetelű autóösszeütközés történt. Az összeütközésről a következők voltak megálldpittiatók: Kistelekről öt fiatalember bérautón akart bejönni Szegedre az esti szinházi előadásra. Az országúton Jánosszáltás közelében Szűcs szegedi pékmester utója közeledett kenyérrel megrakodva a kisteleki autó felé. Amikor a sötét országúton a két autó észrevette egymást, erősen tülkölt, de az erős reflektorozás közben a sofförök nem tudták elkerülni, hogy össze jic ütközzenek. Az összeütközés következtében a bérautó felfordult és összetört, dc a bcnncülőknek szerencsés véletlen folytán az ijedtségen kívül más bajuk nem történt Az autó utasait egy nemsokára arra haladó szegedi autóbusz vette fel. Az utasok este nyolc órakor jelentették a történteket a rendőrség központi ügyeletén, amikor beszámoltak arról is, hogy Szűcs pék autója a karambol után sértetlenül haladt tovább Kistelek felé, A kisteleki fiatalemberek a kirándulás uem egészen szerencsés kezdete ellenére is elfoglalták helyeiket a színházban, ha kissé meg is késtek a rendőrségi jegyzőkönyvezések miatt. A rendőrség az első vallomások után azonnal megindította a nyomozást annak megállapítására, hogy a könnyen súlyosabb következményeket is maga után vonható összeütközéséri: terhel-e valakit felelősség Jl memíö"Orvostan§allgatók szombaton éléiben letették a szolgálatot Egyelőt e tűzoltók végzik a. mentők feladatát. A főorvos válaszában kijelentette, hogy rendelkezéseit nincsen módjában visszavonni. A mentőszolgálat nem privát intézmény, hatósági ellenőrzés alatt áll, Jiázi rendszabályok vannak a tűzoltólaktanyában érvényben, amelyeknek betartására ügyelni a tüzoltófőparancsnok az illetékes. Hosszasan vázolta a tiszti főorvos, hogy sö milyen szeretettel és lelkesedéssel állítót)a a mentőügy szolgálatába az orvostanhallgatókai:. Kérte őket, nc hamarkodjuk el a dolgot és ha a régi szabályrendelet keretében továbbra is részt óhajtanak venni a mentőszolgálatban, ugy szívesen látja őket, ellenkező esetben intézkedik a szolgálat zavartalan menetéről. — Ha a medikusok megtagadják a szolgálatot, akkor kiadom a rendeletet — mondotta dr. Wolf Ferenc hogy a tűzoltólaktanyába többé orvostanhallgató nem teheti be a lábát. Néhány perc múlva azonban a főorvos lényegesen enyhítette szigorú szavait, mert hallván a medikusok elkeseredett kifakadásait í kijelentette, hogy néhány napon beiül igyekszik M Dóim tgyarország munkatársától.) A Déhnagyarország szombati számában beszámolt arról a mozgalomról, amely a mentőorvostanhallgatók köréből indult ki és amely ma arra vezetett, hogy az orvostanhallgatók szombaton délben beszüntették mökMésükei, a szolgálatot letelték és ezt a határozatukat öltagu küldöttség utján adták dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos tudomására. A mentő-orvostanhallgatók mozgalma városszerte nagy feltűnést keltett. A mentő-orvostanhallgatók küldöttségét a medikusok nagyszámban kisérték tel a városházára, ahol fél 1 órakor fogadta őket a tiszti főorvos. A küldöttség vezetője és szónoka Győry ttl parancsnok volt, aki bejelentette a főorvosnak, hogy miután azokat az Ígéreteket, amelyeket nekik a főorvos régebben tett, nem váltották valóra, sőt vissza is vonták, a mentőszolgálat további ellátására nem hajlandók és a szolgálatot szombat délután 1 érakor Eeíeszík. majd valamilyen megoldást keresni, addig is tudomásul veszi, hogy az orvostanhallgatók felfüggesztik működésüket. Később, ha be akarnak kapcsolódni iá szolgálatba, ugy visszaveszi őket. — Nem akarjuk oda többé betenni a lábunkat — veU-iív közbe a küldöttség egyik tagja.' Papp, Ferenc ur alatt nem aliarunk működni. — Már pedig ott a tüzoltófőparancsnok intézkedik — replikázott a főorvos — és az ö tekintélyét meg kell őrizni. Több, mint félóra hosszáig vitázott a küldöttség a főorvossal, akinek végül átadtak egy beadványt — a főorvos korábbi kérésének alapján és amely beadványt a mcntöalosztály péntek esti közgyűlésén fel is olvastak. Ebben a beadványban a mentőmedikusok több olyan esetet tesznek szóvá, hogy a mentőautót privát és nem betegszállítási célokta használják fel: felemiitvén, hogy a dalosversenyen a mentőautó civilekkel megrakodva tért vissza Uj szegedről, belsejében padokat helyeztek d. mire a dalosok szinte megostromolták a men tőautót, azt hivén, hogy — autóbusz. Beadványukban még sok más esetet is a főorvos elé tártak, amelyeknek kivizsgálását ő meg is ígérte. A küldöttség ezután csöppet sem megnyugodva távozott el a főorvostól és a folyosón várakozó kollégáikkal még sokáig izgatottan í tárgyalták a dolgokat, megállapítva, hogy a | rajtuk esett sérelmekért aligha kapnak megJ felelő elégtételt. | A Délmagyarország munkatársa a küldöt t® ség eltávozása után kérdést intézett, a főorvoshoz, hogy az uj helyzetben miképpen fog intézkedni. A főorvos kijelentette, hogy a mentőszolgálat ellátására újból a kiképzett tűzoltókat fogják beállítani. Ami pedig a sérelmek orvoslását illeti, igyekezni fog, hogy beosztási és közegészségügyi -szempontból a medikusok, ha újból szolgálatba állanak, ugy dr. Oláh tiszti orvos parancsnoksága alá kerüljenek. Ha azonban ez ellen a tüzoltófőparancsnok tiltakozni fog, ugy . De még ennél tovább is ment Korber. Megkérte <12 ügyészt, segítsen neki exhumálni ezt a régi hunt. Hátha valahogy nyomára lehetne jöuui, ki volt benne a ludas. Ha semmi nyom sincs, akkor ludshoí kell kereskedni. Mit lehet tudni, hátha még Kapoleon verette a hamis pénzt, hogy azzal is rongálja az apósát, Ferenc császárt. Az lenne csak * nagy dolog, ha azt ki lehetuo deríteni. Hetekig tanulmányozta a két ur Korber iródájáb:in a levéltárból felhordott húszéves munkanaplókat, jelentéseket, számadási könyveket. Sehol semmi hiba, Ellenben az ügyész leüt egyszer a Korber íróasztaláról egy kis fakockát. Legalább "^uak látszott, de ugy koppant, miut a vas. — Hát cz mi? — hajolt le érte és sikerűit neki előbb felkapni, mint a házigazdának, akivel a *«gy kétségben össze is koccantotta a fejét. — Eh semmi, egy régi papirnehezék, — tapolatta a fejét. — Igcu. igen, látom már — mondta az ügyész cs baléban látta, hogy az egy érémvevő-tő, amellyel 1810. B. jelzésű körmöci húszasokat lehet szerkeszteni. Reinprecht hidegvérű ember volt és erűt tudott venni magán. Megint belegubédzott a régi diarinwokba. bolyházta őket estig és akkor a vállára ütött a direktornak. — Niucs ennek semmi értelme, barátom. Mit tájjoti a mi fejünk régi gézengúzokért, akárkinek hívták okét? Többet ér ennél égy pohár tőróköblógető, Aá clsö poharat azzal koccintották össze, hogy »Islen éltesse, a becsületes embereket:. A második pohárnál a direktor holtig való hálát fogadott az ügyésznek. A harmadik pohárnál az ügyész azt mondta, hogy ha már olyan hálás neki a barátja a semmiért, mingyárt szaváu is fogná. Arról volna szó, hogy segíteni kellene valahogy az öreg vármegyei hajdún, a Mártonon. Sánta is, süket is, nem való már vármegye dolgára, szélnek ereszteni meg lelketlenség volna. Nem lehetne-e iit a, ház körül felhasználni olyan tedd-ide, tedd-oda em'bernek? A direktor természetesen azt felelte, hogy akár reggel beállhat a Márton és az is természetes, hogy azon az estén maga elé parancsolta Mártont és közölte vele az uj beosztását. — Hanem annyit mondok öreg, hogy szemedet, füledet nyitva tartsd és mihelyst észreveszet valamit a ház körül, nekem azouual híradással légy! Két hétig nem volt Mártonnak semmi jelentenivalója és akkor ís csak auuyi volt. hogy a direktor ur bécsi huga elutazott. — Tudom öreg. Éu takargattam be a lábát a lábzsákba. — Az ám, de vele utazott három bödön vaj Is, meg őt bödön turó is. Azokat meg énvelem rakat, ták még hajnalban a kocsiládába. -- Hát aztán? Csak nem sajnálod tőle? Hadd egyenek egyszer jót Bécsben is. — De tekintetes uram: , uem tudom, hogy ke| cík azt kenyérre, mert én még -olyan nehéz fúrót I vajat nem emeltem. j -- Nyergelj az apád irgalmát - ugrott föl az ] ügyész s nyomban utána eredj a kocsinak. Nemcsak utolérte, hanem cl is hagyta s félnappal előbb érte el a pozsonyi vámot. — Bele kell szúrni késsel a bödönökhe, aztán majd meglátjátok, liogy húzzátok ki — tanította ki a fináncokat s oly biztos volt a dolgában, hogy meg sem várta az eredményt s nyargalt vissza Korbort elfogni. A bécsi frajla pedig ahogy odaért a vámho^.u vetve intett ki a kocsiból a harmineadosókiui;. — Körmöci tnrő. — Éppen azt várjak — ugrottak oda a finánc.":!: s kést szalajtottak a bödónókbe. A tnrós bödönök hol czüsfporosan húzták ki a kést a vajas bödönökböl arauyporosan. Reinprecht Ignác pedig minden teketória nélkül lefogatta Korbert, a marhaistállója alól kiszedett hat mázsa aranyat és ezüstöt cs csak azután telt jelentést Bécsbe. Királyi kitüntetést ugyan nem kapott érte, dc azért Korbernek se kegyelmeztek Pörbe fogták s hiába mentegette magát azzal, bögy nemcsak a tulajdon retyerutyéját látta el körmöc i turöval-vajjal, hanem időnkint Szelnickí bárónak a bécsi rendőrfőnöknek és már magas uraságoknak is juttatott egy-egy bödönke kóstolót. Azért mégis elítélték tíz évi rabságra. Csak aztán az történt, hogy az ítélet foganatosítása előtt való nap ég nyelto.e, ÍSI(! nyelte-e, ug eltűnt as érdemes balor. hogy máig sem kerü: elő. ' ^.„eromi