Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-09 / 231. szám

1927 október 9. nftT,M\r,V\RORSZ4fí s Juhász Gyula nyilí levele Pékár Gyulához. A .Magyar Hirlap" vasárnapi száma közli Juhász Gyulának, az országos hírii poétának Pékár Gyulához intézett nyílt levelét, amely kétségtelenül egyik legérdekesebb irodalmi eseménye az utóbbi időknek és valószínűleg uj lendületet ad mejd az Ady Endre költészete körül régóta folyó irodalmi harcnak. Juhász Gyula nyílt levele a következőképen szól: Nyílt levél Pékár Gyulához, a Petőfi Társaság Elnökéhez. Mélven tisztelt Elnök Ur, novemberben lesz a magyarság egyik legnagyobb költőjének, Ady Endrének félszázados születési évfordulója. Ez alkalomból kérem, hogy a Petőfi Társaság novemberi ülésének programján egy számol tartson föl Ady Endre költészete iMmmm**m*mmAimimrm*mnfm whiwm (A Délmagyarország munkatársától.') Az utóbbi hónapokban rendkívül sokat szerepel a bíróságok előtt a szegedi ébredők elnöke, akinek különböző sajtópörei nem csekély munkát rónak a törvényszék tanácsaira. Szombaton ismét Szécsényi-ügyet tárgyalt a Gömöry-tanács. Ebben a nem mindennapi érriekességü pörben ezúttal dr. Szécsényi István a vádlottak padján szerepelt és ennek a pörnek anyaga bevilágit az ébredő elnök már sokat firtatott közszereplésére. Tumbász S. Béla, a Szegedi Uj Nemzedék volt felelős szerkesztője ültette Szécsényit a vádlottak padjára, sajtó utján elkövetett rágalmazásért. Az ügy előzményei a december! választásokig nyúlnak vissza. Szécsényi — mint ismeretes — Csongrádon lépett fel fajvédő programmal és éles korteshadjáratot vezetett az egységes párt jelöltje ellen. A Csongrádi Újságban rendkivül hevesen támadták Szécsényit, egy alkalommal dr. Lévay Ferenc szegedi ügyvéd éles hangú cikket irt az ébredő elnökről. Erre a cikkre Szécsényi nagy gyorsan rendkívüli i kiadást csináltatott a szegedi kurzuslapnál, j című fölolvasásom részére. Kérésemet ismé elve maradok tisztelettel Szeged, 1927 október 8. Juhász Gyula, a Petőfi Társaság tagja. Juhász Gyula ezzel a nyílt levéllel kapcsolatban a következőket mondotta: — Ady nagyságáról ma már gyerekes dolog vitázni. Mahkai Sándor erdélyi püspök irása pon'ot fett mindén ilyen polémia után. A Petőfi Társasáa még éleiében be akarta választani Ady Endrét tagjai közé, de ő egyedül akart maradni. Ma már egy magyar irodalmi társaságnak nemzeti kötelessége leróni iránta az emlékezés, a hódolás adóját, Ha az eleven Babitsot és Móriezot meggondolatlanul kizárta és Szabó Dezsőt nem vette még he a Társaság, legalább a halhatatlan Ady Endtének meg kell adnia, ami Őt országvilág előtt megilleti. Ady költészete egyik legerősebb oszlopa a magyar jövőnek és én hiszem, hogy a novemberi emlékezés minden igaz magyarnak szive szerint való lesz. amelynek egyetlen közleményében, a sNyilt levél a csongrádi kerület választópolgáraihoz* cimü cikkben azt irta Szécsényi, hogy Lévay ügyvéd adatait Tumbász Bélától, az ő halálos ellenségétől kapta és benne több olyan kitétel szerepelt, amiért Tumbász Szécsényit bepörölte. A tárgyaláson a íőmagánvádlőt dr. Jedlicska Jc'nő volt zentai ügyvéd képviselte. A tárgyalás megnyitása után dr. Jedlicska kijelentette, hogy az " inkriminált cikknek azt a passzusát, amel -ben Szécsényi ugy ir, hogy „1848 Kossuth Lajos — 1926 dr. Szécsényi Islvón" nem kivánja vád tárgyává tenni, mért nem is akar arra gondolni, hogy — enyhén szólva — ilyen Ízléstelen kortesfogással Szécsényi magát Kossuthoz meri hasonlítani. Ezért a passzusért legfeljebb Kossuth tudna vádat emelni. Szécsényi (dr. Jedlicska felé meghajolva gúnyosan): Mély tisztelettel megköszönöm a vád képviselőjének ezt a nyilatkozatát— I Gömöry tanácselnök kérdésére ezután Szé! csényi előadta, hogy az inkriminált cikket ű irta és azért vállalja a felelősséget. Nagy bőbeszédiiséggel mondja el, hogy mi indította őt a cikk megírására. December 7-én jöttek hozzá, hogy Csongrádon egy ujságközlemény készül ellene, amelyben „régi zentai dolgokéról írnak. Ő fudta, hogy ezt a cikket Tumbász irta és nem Lévay, aki csak szignálta. Neki cáfolni kellett, mert 10-én volt a választás. Ezért irta meg a kurzuslap rendkívüli kiadásában a sNyilt levelet-, amely Tumbász személyével is bőven foglalkozik. Hosszasan fejtegeti ezután, hogy az egész vonalon felajánlja a bizonyítást. Elsősorban bizonyitani kivánja, hogy a Csongrádi Újságban megjelent cikk adatai Tumbásztól származnak és rengeteg tanú kihallgatását kéri. Bizonyitani kivánja, hogy Tumbászt miért bocsájtották el a zentai gimnáziumból, miért a kurzuslaptól, majd teátrális pózban és drámai beállításban ecseteli, hogy mennyire jogos magánérdeke a valódiság bizonyításának elrendelése. Legjobban azonban »Tumbász bécsi szereplését fájlalja*. . — Tumhász — mondja Szécsényi — fontos államtitkok birtokában felkereste Bécsben Szemerc Pált és Göndör Ferencet és kérte tőlük, hogy ha Bethlenék nem fizetik meg követelését, akkor legyenek segítségére ennek a követelésnek más uton való érvényesítésére. Kéri tehát Szemere Pálnak, aki Bécsben lakik és Göndör Ferencnek, aki időközben Newyorkba költözött, a kihallgatását, még pedig diplomáciai uton. Becsatolja egyben Szemere Pál hozzáintézeti: levelét, amelyben Szemere kijelenti, hogy bármikor kész a bíróságok előtt vallomást tenni. Dr. Jedlicska Jenő, Tumbász képviselőja reflektált Szécsényi beszédére és mái* elöljáróban leszögezi, hogy hozzájárul a valódiság teljes bizonyításához. — Először — úgymond a személyi részét kívánom elintézni Szécsényi beszédének. Kevesebb drámai pózzal és kevesebb szósszal fogom elmondani mondanivalóimat, bár szavalni is jobban tudok, mint Szécsényi, akivel együtt rendeztünk hangversenyeket Zentán... Gömöry tanácselnök: Hagyjuk a személyi élü beszédeket Dr. Jedlicska: Szécsényi rám vonatkozó személyi megjegyzéseit jogom van visszautasítani. Én sem szedtem a becsületemet az üccáról. — Azt mondta Szécsényi — folytatta —, Göndör Ferenc, — mini a szegedi éteredé elnök menlőíanuja. Nagyérdekességü sajtópör a törvényszéken az ébredőelnök körül. — Vádak és viszontvádak bizonyos zentai dolgokról. Az illetékes hatóság gúnyosan mosoiygoLt. — Ugy? És ez önnek formalitás? Azt hiszik az urak, a közvagyon Csáky szalmája? — De kérem, megfizetem. — Az más, arról lehet beszélni. Tessék írásos ajánlatot tenni, aztán majd nyilvános árverést hirdetünk s a legelőnyösebb ajánlattevő megkapja a füvet. — Uram, — tette össze Vágó a kezét, — egy kosárka fűért alakitsnnk részvénytársaságot az istenhegyi rét kibérlésére? — Hja, én nem tehetek semmit, a szabály szabály. — Hát ki tehet? — Talán a polgármester ur. ,A polgármester Haberhauer János volt abban az időben, — ugyan a millenáris évben már Halmos János. Törvénytisztelő, rendes, derék uri ember, aki türelmesen végighallgatta a piktort és igazat adott — a kerületi elöljáróságnak. — Itt én nem tehetek semmit, kérem. A fű nem »z enyém, hanem a fővárosé. Hanem tessék a íübiztosi hivatalhoz fordulni. Az átteszi az ön kérelmét a közbiztons.'.-^oz, az a legközelebbi havi ülésén jelentést tesz a tanácsnak t> én azon leszek, hogy a tanács pártolólag tegye át az ügyet • közgyűléshez... — De nagyságos uram, nem egyszerűbb volna ha méltóztatnék nekem egy pár sor irást adni ? . — Szö sem lehet róla. Az ellenzék rögtön rend^vüli közgyűlést hivatna ősszé a főváros szénájáoak a polgármester általi ellopatása ügyében. Nem, öern. a főváros nyugalma érdekében ezt cn meg t úem tehetem. Hanem tudja mit? Próbáljon szerencsét a belügyminiszter urnái, az tud önön segíteni, ha akar. Vágónak szerencséje volt. Egy miniszteriális földije protekciójával azonnal bejutott Perczel Dezső elé, aki mosolyogva hallgatta végig és mosolyogva utasította el. — Hát hogy gondolod le azt, fiam, hogy én megsérthetném a főváros autonómiáját? Tudod, mi lenne ebből ? Kormányválság a milleneum örömére! No csak az kellene még nekünk 1 Vágó Pálból most már kirobbant a jász temperamentum. Az asztalhoz vágta a kosárkát. — Verje meg a hadúr azt is, aki a honfoglalást kitalálta! Mennyivel jobb lett volna nekünk otthon maradni Ázsiában! A 'miniszter elnevette magát. — Okvetlen kell nektek cz a fű? Muszáj annak istenhegyinek lenni? — Muszáj. A miniszter körülnézett a szobában, megnézte, jol be van-e töve az ajtó, aztán megveregette u piktor vállát. — Hát akkor eredj az Istenhegyre, fiam, adj egy hatost a csősznek és lop az neked annyi füvet, amennyit akarsz. Vágó ugy elszaladt örömében, hogy tán köszönni .is elfelejtett. Meg se állt az Istenhegyig, ott addig tévelygett, mig talált valami szárnyékot, abban aludt egy ember, erről ismert rá. Aki délután dégy órakor alszik, az Hím lehet más. csak a j csősz. — Hé; bácsi! — rázta életre, — maga a csősz? — Én vagyok, tekintetes ur. — No nézze, itt egy korona, vágjon nekem ezért egy kis füvet — Sok lesz az, tekintetes uram, — tétovázott a csősz. — Ne beszéljen kend annyit, hanem vágja már azt a füvet. Egy-két kaszasuhintásra megtelt a kosárka és Vágó boldogan rohant vele a Városligetbe. Olyan füzellő mezőt szerkesztettek belőle előtérnek, hogy attól féltek, reggelre megelevenednek örömükben a honfoglalók festett táltosai s a főváros rögtön megadóztatja őket De még ennél is különösebb eset történt. Másnap délután kihívták Vágót a honfoglalók közül. Az istenhegyi csősz kereste. — No mi baj, bácsi? ^ — Tekintetes uram, mitévő Iegvefc íS^ffl! — Micsoda többi füvei? — Hát ami még !' - a koronáért, mert az ur csak egy hatos árát hozott el, a többi ott maradt lekaszálva. Hát mondom csak bejövök megkérdezni, hogy ki eszi azt most már meg? Körülbelül huszonöt esztendeje, hogy Vágó Pá!, a nagy piktor ezt a történetet mesélte nekem, a, kis szaladj ide, szaladj oda riporternek a kis Kass bohém-asztmánál. De ugy nézem a magyarok izénája tekiBtstebe'a azóta ea változott u yeud Legföljebb," hogy ma mái" nem olyan becsül etesek a csŐSZok.