Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-04 / 226. szám

1927 október 4. nei>ivf\r,T4RORSz*G 3 Á tanács kedden mégis a közgyűlés elé terjeszti a Püspök-leiek beépítésére vonatkozó ajánlatot. Az érdekeltség 25 évre redukália a várakozási időt helyesebbnek, ha a kérdést a közgyűlés elé ter­jesztenénk. A tanács hangulata észrcvehetőleg megeny­hült a feltételek enyhítésének hírére. Amikor a polgármester látta, hogy megtörtént a han­gulatváltozás, elmondotta, hogy a Püspök-ba­zár bérlőinek elhelyezéséről az érdekeltségnek kell gondoskodnia, de az ideiglenes bódé szá­mára ingyen enged át a város közterületet, például a Dugonics-tér hátsó részén, vagy a Rákóczi-téren. A tanács a polgármester terveit minden­ben helyeselte. A polgármester végül azt is megmondta, hogy a közgyűlés kedden mái­le is tárgyalhatja a rend kivül fontos ügyet. —- Muszáj letárgyalni — mondotta a pol­gármester —j a tanács nem vállalhatja u fele­lősséget. Arról is beszélt a polgármester, hogy sze­retné valahogy ezt a palotaépitést a zeneiskola végleges elhelyezésével kombinálni, ugy vala­hogy, hogy az építtető érdekeltség az épület belscjébeu nagy hangversenytermet is építene, amelyért a város természetesen megfelelő bért fizetne huszonöt évig. A polgármester ebben az ügyben kedden délelőtt 10 órára a pénzügyi bizottságot is összehivatta. (A Délmagyarország munkatársától.') Álta­lános meglepetést keltett Szegeden az a ta­nácsi határozat, amely vasárnap jutott nyil­vánosságra és amellyel a tanács visszautasí­totta a" Püspök-telek beépítésére vonatkozó ajánlatot. Meg az a nyomós érv is hatástalan maradt hogy a város ennek az ajánlatnak az elfogadásával lényegesen enyhítene a• sze­gedi lakásínségen, mert száztíz uj, modem lakással szaporodott volna az uj lakások száma. Mindenki érezte, hogy cz az elutasító tanácsi határozat nem lehet végleges. A hétfői tanács­ülés után a polgármester ismét szóvátette a kérdést. Elmondotta, hogy az ajánlatot tevő érdekeltség szegedi megbízottja hétfőn ismét jelentkezett nála és bejelentette, hogy felhatal­mazást kapott az ajánlat módosítására. Az érdekeltség hajlandó redukálni a várakozási időt 30 esztendőről huszonöt évre, ami azt jelenti, hogy a körülbelül harmincmilliárd koronás épület huszonöt év múlva megy át a város birtokába. — Ugy érzem, hogy ilyen körülmények között a" tanács nem vállalhatja magára a döntéssel járó felelősséget — mondotta a pol­gármester —, éppen ezért azt tartanám leg­PeMl Gyula éles Kritikát monáott a politikai Qelysetröl és megjelölte álláspontját a &aleologue- és Hot&ermere-ügyröl. munkásság rendelkezésére áll a polgárságnak a törvény- 1 hatósági választásokon." \ Három Usenet a ssegeái beszámolóról. (A D é 1 in a g y a r o r s z á g munkatársától) Az egész magyar politikai közvélemény nagy fi­gyelemmel nézett l'eidl Gyula, Szeged országgyű­lési képviselőjének vasárnapi beszámolója elé. A szociáldemokrata parlamenti frakció vezére ez al­kalommal először jelent meg a választások után választói között és egyben először adott hangot annak az álláspontnak, amelyet pártja a leg­utolsó idők kérdéseiben elfoglalt. Peidl Gyula vá­zolta álláspontját az összes aktuális politikai kér­désről és érdekes kijelentéseket tett a Rothermere­akcióról. valamint a Paleologue-féle jegyzék j ügyéről. A Széchenyi Mozi hatalmas helyiségét szoron­gásig megtöltötték a választók. Tiz órakor már egyetlen hely sem volt, a rendőrség nem enge­délyezett állóhelyeket és igy sokszázra tehető azok­nak a szúrna, akik uein juthattak be a gyűlésre. Amikor Peidl Gyula Farkas István társaságában megjelent a gyűlés színhelyén, hatalmas, perce­kig tartó taps fogadta. A gyűlést dr. Valentiny Ágoston nyitotta meg. Vázolta a beszámoló jelentőségét és leszögezte, hogy csak a közvélemény ereje döntheti meg a mai kormányzati rendszert. Percekig tartó taps dübörgött fel akkor, amikor Peidl Gyula lépett az előadói asztal mellé. — Most, hogy újra szerencsém van itt meg­jelenni — kezdte beszédét —, első szavam a köszönet és hála szava mindazoknak, akik a vá­lasztások alatt önzetlenül elősegítették újbóli meg­választásomat. Más a viszony a szociálista kép­viselő és a választók között, mint nagy általános­ságban. Nem rokoni kötelékek, nem halalmi szó íüzi össze őket, hanem egy világocan megállapí­tott program. E világszemlélet nevében köszönöm meg másodszori megválasztásomat. Peidl ezután a politikai helyzetről mondotta el bírálatát. — A politikai helyzet változatlanul a poshadt mocsárhoz hasonlít, amely már régen megérett volna a lecsapolásra. A nemzetgyűlést idő előtt szétkergették, mint a rossz cselédet. Ez a hason­lat találó, mert amit végzett, azt csapnivalóan végezte. Semmi ok sincs busului elhunyta fölött. Peidl ezután vázolja, hogy a nemzetgyűlésnek elsősorban alkotmányozó feladata lett volna. Olyan alkotmányt kellett volna alkotnia, amely a dolgozókat teszi meg az állam bázisává. Ebben az országban azonban még mindig a feudális arisztokrácia az állam alapja. Ilyen gyenge fun­damentumra alapozott állam nem állhat ellen a viharnak. A nemzetgyűlés nem teljesítette fel­adatát. Hiába mondják, hogy konszolidáció van. ez csak látszat. A magyar urak semmit sem fanul­lak a múltból, dc mindent elfelejtettek. A nem­zetgyűlés munkásságának eredménye egy korcs földreform cs egy látszat-parlamenti reform. A nyilt szavazás nem nevezhető jognak, cz a jognak csupán a vakmerő fikciója. Az igazi parlamentárizmusnak elengedhetetlen feltétele a titkos választás. Enél­kül a parlament csak látszat, lepel a diktatúrához. Éles kritikát mondott ezután a választási terror­ról, amelyről bírósági tárgyalások beszélnek. Most Peidl Gyula Apponyi Albert egy kijelentésére alludál, amely szerint az egyetlen lehetséges kül­politika a jö belpolitika. Kárbaveszett önfeláldo­zással azonos — mondotta —, aki ezt megálla­pítja, de mégis képviseli a kormányt külföldön, mert fényes képességekkel, ragyogó felkészültség­gel lehet szónoki sikereket elérni, de egyebei nem. A titkos választás nem politikai kérdés, hanem a nemzeti becsü­let kérdése. Magyarországon a legnagyobb kategória a jogta* Ianoké. Igazságos-e, méltányos dolog-e, hogy azóta uak nincsen beleszólása az ország ügyeinek in< tézésébe, akik munkájukkal és adójukkal fentarh ják az országot. A miniszterelnök a titkos szavai zásra éretlennek mondotta a magyar vidéket. A miniszterelnök mindössze 522.000 titkos választói nyilvánít tehát érettnek. Az »éretlenelu számi három és félszer ennyi. Ezen az alapon Magyarországot joggal cl lehet nevezni az éretlen választók hazájának. A decemberi bajtóvadászaton az érett választók között, mint Szegeden is, mandátumot vesztett az egységes párt. A kormány a többséget ott érte el, amelyet a miniszterelnök éretlennek nyilvá< nított a titkos szavazásra. Igy Magyarország ucni­tsak az éretlen választők hazája, de a kormány az éretlen választók kormánya. Rejtett plurali* tás vau itt az éretlenség javára. Az »éretteknek« nyilvánított választók kevesebb képviselőt válasz­tanak a számarány szerint, mint az »éretleu«k*', A legszerencsétlenebb politika az hogy megszál­lott területek magyarsága számára nem vonzó politikát honosít meg a kormány, hanem ellen­kezőleg olyat, amely az itthon lévőket is kifelé vonza. Peidl ezután az egyhangú választásokról beszélt. Az egyhangú választások egy kivételévelj mind nyilt kerületben voltak. Hogy mit jelente­nek ezek az egyhangú mandátumok, fényesen vii lágitja meg a kecskeméti titkos-cgyhangu ' válasz­tás, amely azonnal meghalt, amikor az ügy a bíróság elé került. Megfutamodtak a bíróság elől, — Ha (elmerülne a népszavazás kérdése az elveszített területeken, a mai kormány milyen alapon követelhetne erőszak nélküli, tiszta sza­vazást, amikor ugyanezt saját polgárságától tai gadja meg? Peidl Gyula most a nagy feltűnést keltett Paleologue-jegyzékről beszélt — Az akkori kormányzatnak egy csomó tagja nyilatkozott az ügyről, de ahány nyilatkozat, annyiféle. Az egyik azt mondja: a miniszter, tanács tárgyalta a jegyzéket és el is intézte. A másik azt beszéli: a minisztertanács elé nem is került az ügy. A harmadik igy szól, a miniszter­tanács elé került ugyan, de nem döntöttek. A negyedik rátromfol, ilyen irat nem is került a kormány elé. Az ötödik felelős tényező egyszerűen kijelenti, hogy abban az időben a tiszántúli vá» lasztásokkal volt elfoglalva. — Ahány nyilatkozat, annyi ellentmondás. Ugy találom, hogy ez a sok összevissza beszéd a legborzasztóbb lekicsinylése az ország közvélemé­nyének, de lekicsinylése az úgynevezett minisz­teri felelősségnek is. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen elsőrangú fontosságú aktusra, amely egy ilyen ajánlat volt, ue emlékeznének. Ellenben, ha mindegyik másként emlékezik, cz csak azt jelentheti, hogy valamit falazgatnak, amiért a felelősséget nem merik vállalni. Én nem tudom, hogy mi történt 1920-ban, de azt tudom, hogy ez az ügy nem az illető urak magánügye, egy országos ügy. fis olyan nagy­fontosságú, amelynek tisztázását parlamenti bizottság elé kell utalni. Meg kell állapítaui, hogy történt-e mulasztás és ha történt, a bűnösöket el kell éruic a felelős­ségrevonásnak. Peidl ezután az uj országgyűlés működéséről mondott kritikát. Semmi mást nem alkotott ez a faticríorliim JIF' faMftoftflm 1 Pompás őszi üdülés """Stájerország legszebb vidékén " Stelerrií Kényelemmel berendezett intézet az összes gYógveszközökke! felszerelve, £írendi-, éf> fe&vŐkur&R Kerjen illusztrál! ismertetést és árajánlatot. Vezető orvos: Dr. Z STTCHL Ahm Sföx Sííís- emorlk VI giyóoyiLiij.fea&ef, igazgató: F, ROSENAUER,

Next

/
Oldalképek
Tartalom