Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-15 / 236. szám

1927 okíóltór lő. a Ilid rendelkezésűre bocsássam, hogy azt szélterjesszék az egész országban-. — Mellékesen megjegyzem, hogy én minden politikától mentesen akarok Adyval foglalkozni, mert ma már, a Yilág összeomlása után Ady par excellence irodalmi probléma. — Ezek után remélem, hogv a Társaság tagjai közül. Pctri Mór, aki annak idején magyar irodalomra tanitolta Ady Endrét, Hegedűs Lóránt, aki először vetette í'öl az AdyJuhász Gyula válasza a Petőfi Társaság alelnökéinek az uj Atíy-harcban. ' „Az én vétkem: előadást akartam tartani a Petőfi Társaságban Ady Endréről!" (A Délmaggarország munkatársálól.) Juhász Gyiila Nyill levele, amelyet a Magyar Hírlap és a Délmagyarország vasárna' i számában a Petőfi' Társaság elnökéhez irt és amely ben a Társaság novemberi ülésének műsorán helyet kért a félszázados Ady. méltatásának, élénk visszhangot keltett a hivalalos és nemhivatalos irodalmi körökben. Sőt ezeken tul a magyar ifjúság táborában is. Császár Elemér, a társaság alelnöke a külföldön tartózkodó Pékár Gyula'elnök helyett a kormánypárti' csli félhivatalosban nyilatkozik és Juhász Gyula |éieutkezc'sét.:: pressziós jellegűnek nevezi, kiJeiehtYty'hqgy Juhász Gyula valósággal revolvert szegez a Petőfi Társaságnak.. Császár Elemér felfogása szerint »a Petőfi Társaság- , uak nem szabad tudomásul vennie ezt a nyílt ! levelet :. Juhász Gyula, aki tagja a Pelöi'i Társaságnak, av-következő választ küldi az alelnöki visszautasításra: — Ha humorista lennék, azt mondanám, nogy-flz ajánlott levél költségeit akartain 'mégi.akarituni c,zzel a jelentkezéssel. Tudtam, hogy az-eínők ur távol van hazájától és attól tartottam, hogy ha nem nyíltan • levelezek, elkésem ezzel a már is cikése't Ad'-iinitóplésséí. Különben is én a nyiltság embere.vagyok. Ha a formát megsértettem,• ha a'z.cli.- } feltet nem tartottam be^bocsána'ot kérek a Társaság előkelő tiraitól. de tudomásom szerint az a nagy garabonciás,' akiről a Társaság nevezi magát, nem egyszer követelt el .nagyobb formasértéseket is. — fin a lényeg' embere vagyok. Császáif Elemérnek tudnia kell az irodalomtörténetből, hyi- Juhász Gyula éppen á hagyomány és a-.-haladás'összekötője az uj magyar költészetben, aki mint Beöthy Zsolt és Riedl Frigyes tanítványa,, bizonyára tudja, mit kell elmondania Ady. Endréről az örök magyarság igazi nevében' a Petőfi Társaság dobogóján. Pár év TDuiyu, mert az idő nem áll meg, még a Társaság fölöt l .'sem, Ady Endre úgyis végérvényesen és diíídalmcLsan bevonul az egész ma'jyarsáq •szivébe, Vörösmarty, Petőfi és Araiig társaságába, hogy világraszóló nagy értékeink egyike maradjon az idők végezetéig. ? - lluiy., a magyar ifjúságnak mit jelent Ady és uj költészetünk, ékesen mutatja az a levél, amelyet a Ilicl körül csoportosuló székely egyetemi fiatalság irodalmi vezetőitől kaptani pár nap előtt »Nyilt levelemrea melybe!} kérnek, hogy »a Petőfi Társaságban kihangzó, vagy — Isten őrizz — el nem hangozható előadásomat Adyról leközlés végeit köhészet i é. atú ának kérdését az akadémikus? irodalmi társaságok kebelében, Oláh Gábor, aki velem együtt harcolt Ady Endre táborában és a Társaság többi Ady-tisztelői melléin állanak ebben az ügyben, amely Inteni szerint a magyar kultura ügye is. Ha Császár Elemér forradalmat lát benne, emlékezzék Gyulai Pálra, aki Petőfit és Katona Bánk bánját és Arany Jánosra, aki Madách Ember tragédiáját hivatalos irodalmi fórumokon keresztül egyetemes győzelemre vitte. — Illő tisztelettel mégegyszer megismétlem kérésemel. És mégegyszer hangsúlyozom, liogy egy irodalmi társaság nem sóhivaial, ,ahot formahibák miatt elutasítják a jelentkező lényeget. Mindenek fölött pedig én előadást akartam tartani Ady Endréről a Petőfi Társaságban. Ez az én vétkeim Jl s&isíilgyi foiezoíísáy és Wimmer Fmlöp a csuforWk. esíi fMíly~incfflensröl. (A DÍUIUD, JÍ . u ü k a 1 á r s á t ó i) 1 A szegedi színházban csütörtök este hangzott cl az első füttyszó politikai tendencia nélkül. Sajálságos, de mintha ez a fütyülés sokkal töj'jet foglalkoztatná az embereket, mint amennyit együttesen foglalkoztatták' az- egykori politikai fütyülések. Amibői .nem az' következik, miutha az emberek a politikára ma már fütyülnének. Ellenkezőleg. Miut lápasztalhaló: a színházra fütyülnek. A&iz, liogy: a sziupádra. Még precízebben: a karmesterre. Különösen őrá, ha egyúttal rendező is bátorkodik lenni. Még különösebben: ha sikert aratott. Márt most: meggyőződésünk, liogy az a- karmester-rendező, aki számottevő sikert arat, fütyül arra. aki őrá — fütyült. A • közönség nem fütyült. A közönség tapsolt. -Sőt aV.;or is inkább méltatlankodott, mint fütyült, amikor nagyságos és egységes akaratával szemben elhangzott az a bizonyos oir.' ' us-füttyszó. Mi még csak nem is méltatlankodunk. Szintén — fütyülünk. Nem tudjuk komolyan venni az .egész incidenst. Nem értjük, hogyan foglalkozhatott vele a szinügyi bi- , zottság hosszabb ideig, miut amennyi ideig színházi ügyekkel foglalkozott. Nem tudjuk, hogyan volt türelme Wimmer Fülöpnek olyan sokat ivni róla, mint amennyit irt. Igaz: azt sem értjük, hogyan volt gusztusa — fütyülni. Minket igazán nem vezet elfogultság.. De ha például ezeknek a soroknak az irója leuuo a kereskedelmi és iparkamara elnöke, a Szegedi Kcuderíonógyár alelnöke és ha ezeknek a soroknak az irója mögött állna olyan uagv, érdemes és értékes közéleti, mult, mint aminő Wimmer mögött áll, egészen bizonyos, hogy abban az esetben,sem fütyült volná, ha sokkal kevésbé tetszett volna neki Mátrav, mint amennyire Wimmeruek tetszett. Ezzel kritikáját adtuk ennek a közéleti aktusnak. .Most ínég csak egyel. A csütörtöki operaelőadásról irt rcícrádánk egyes mondatait Wimmer hibás értelmezéssel idézi. Ezt kizárólag igazságérzetböl jegyezzük meg. Egyébként nem fontos. Hogy stil- és színszerűek legyünk: fütyülünk rá. A iütty-iucidcns fejleményeiről a következő tudósítást közöljük: A fütty a ssínügyí toissoiíság ülésén. fényesen átalakítva Ha először Győri Lakatos Misi nires zenekara nwisíkáL Gaál Endre kullurlanácsnok cinöklelével pénteken délután öt órakor Tarnay Ernő színigazgató, dr. Tóth Imre és Wimmer Fülöp szinügyi bizottsági ütést tartottak a városháza tanácstermében. Az ülés tulujdonképem programja a szokásos volt. A művezető igazgató elmondotta, hogy milyen uj darabok bemutatására és milyen régi darabok fclujitására készülődik a színház. Ez az informálás mindössze néhány percig íaríoíí, az ülés túlnyomó részét annak az incidensnek a megvitatása foglalta le, amely csütörtökön este történi a színházban a tucia 5je&n*2íaíó előadásán. Az ülés megnyílása után Tarnay Ernő megállapította, hogy. a szinház eddigi működésével ugy a sajtó, mint a közönség osztatlan megelégedését vivta'kj, eddig huszonhat darabot adott elő, amivci elérte a teljesítőképesség maximumát. A közönség egyre erősebb színházlátogató tendenciái árul cl és nemcsak az uj darabok premierjén, hanem a régi darabok előadásán is. megtölti a szinház nézőterét. Bejelentette ezután Tarnay, hogy a szinház mosí készül a Cigányszerelem, az Oroszország, a Fecskefészek, a Minden jó, ha a vége jó, a Rip van í Winkle, a Makrancos hölgy, a Csattan a csók és a Mesék az írógépről cimű darabok előadására. Megvásárolta a Szombatesti hölgy cimű darabot is, amelyben Fedák szerepét vagy feleségével, vagy pedig Nagy Erzsivel játszatja el. Gondolt arra is, hogy a 'Borcsa Amerikában: cimű darabot is bemutatja,' de . azután ugy találta, hogy ez a darab, bar mmdenütt jó kasszát csinált, nem méltó a szegedi színházhoz. Wimmer Fülöp tett ezután néhány észrevételt az eddigi előadásokra. Kifogásol!a a hosszú s-zünetekct, helytelennek tartja, liogv, énekes szerepben prózai színészeket léptet-, nek fel, hogy az ügyelő előadás közben tulhangosan adja ki utasításait. Dr. Tóth Imre szintén szóválclt néhány szépséghibái, többek között azt, hogy az operettek előadásai alkalmával a karhölgyek cgyrésze fehér, a másik része fekete, vagy szincs cipőben megy a színpadra. Tarnay erre kijelenti, hogy az öltözködés ellenőrzésére külön embert szerződtetett. Dr. Tóth Imre kért ezután szól: — A csütörtök esti nivós és minden tekih kiben kifogástalan operabemutatót kellemetlen incidens zavarta meg — mondotta. — Amikor az előadást dirigáló karmester elfoglalta helyét és a közönség tapssal fogadta, az '-egyik páholyból éles fütty hangzott feZ Lehet, hogy ilyesmi már megtörtént más színházakban, hogy a szegedi színházban is volt rá mái" precedens, nem is tenném szóvá itt ezt az ügyet, ha nem értesülök arról, hogy egy szinügyi bizottsági tag ín. — Igaz, én voltam — mondja Wimmer Fülöp. De nemtetszésemnek ilyen, elismerem, bogv szokatlan rnpdou nem előadás közben adtam kifejezést, hanem szünet közben, amikor még