Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-13 / 208. szám

1927 szeptember 13. nÉLMÁGYARÓRSZÁti A csongrádi polgármester megrágalmazása miatt tizenötnapi fogházra ítélték Piroska Jánost. A szegedi íörvényszék felemelle Piroska büntetéséi IA Délmaqyarország munkatársától.) A Csongrádi járásbíróság január havában becsületsértés elmén 112 pengő pénzbüntetésre ítélte Piroska Jánost, aki egy képviselőtestületi ülés alkalmával többek között a következődet mondotta: »Csongrádon a vezető állásokban ma is sokan vannak olyanok, akik a kommün alatt exponálták magukat. így például egy főtisztviselő a kommün alatt városparancsnok volt és csak azért nem mozdították el mostani állásából, mivel a váci püspöknek sógora.« A kijelentéseket dr. Tóth István polgármester magára vonatkoztatta és becsületsértés címén feljelentést tett Piroska János ellen. 'A járásbíróságon Piroska tagadta, hogy használta volna a neki imputált kifejezéseket. A tanuk azonban igazolták a vád állítását. A járásbíróság ennek alapján hozta meg Ítéletét. Piroska ügye hétfőn a törvényszék felebbvileli tanácsa elé került. A törvényszék az elsőfokú ítéletet megsemmisítette és Piroska Jánost 15 napi jogházra és 100 pengő pénzbüntetésre itélte. A törvényszék kimondotta, hogy az inkriminált kifejezések a rágalmazás tényáll&dékát is kimerítik. A törvényszék ítéletét Írásban közlik Piroska Jánossal, aki nem jelent meg a tárgyaláson. Szabó Pe^sé — JtsMász Gyula nyugdiját sürgeti. (A Délmagyar ország munkatársától.) Móricz Zsigmond ismeretes esete alkalmából, amely a Nemzeti Színházzal történt és amelyből kifolyólag Klebelsberg kultuszminiszter kijelentette, hogy „semmi kifogásom az ellen, hogy Móricz Zsigmond a Nemzeti Színházban szinrekerüljön", az egyik fővárosi esíi lap munkatársa megkérdezte Szabó Dezsőt, a budai Philadelphia-kávéházban, mondja el véleményét a kérdésről. Az Elsodort fatu szerzője igy nyilatkozott: — Móricz Zsigmondnak ügyét a Nemzeti Színháznál nem értem, mert egészen értem. Hiszen ez csak egyike egy egész csomó azonos tartalmú és célú jelenségnek. Juhász Oyula, a magyar kultúrfölény szép darabja semmi társadalmi rimánkodás u'ján sem kaphatta meg tizenkét évi tanársága után járó nyugdiját. Hiszen magyar, negy tehetség és részese a magyar kutturfölénynek. Majd később igy folytatta: — Márt nem kaphat falatot a nagy magyar Juhász a magyar kenyér országéban ? Mert a pénz kell a közepes, de „Blutveiwandt" Herczeg Ferenc portréja megfestéséhez ... A magyarság és a magyar szellem tervszerű kiszoriíása az álturániak részéről már oly arányokat ölt, hogy elkövetkezik a pillanat, mikor a magyarság a legkéiségbeesetiebb eszközökhöz kénytelen nyúlni, hogy otthon lehessen saját hazájában. Ezeket mondotta Szabó Dezső. Az érdekes nyilatkozattal kapcsolatban megkérdeztük Juhász Oyulát, mit szól a dologhoz ? A költő 5 szépcsöndesen csak ennyit mondott: — Annyi igazságtalanság történik manapság, hogy én nem szólnék semmit, ha a nekem járó pénz nálam szegényebb magyarok nyomorát enyhítené. De én ezt nem tudom. Egyelőre hallgatok és várok. Csüiorlökösi megindulnak isméi a városi autóbuszok Szatymazra és Felsőtanyára. (fA D&tmágyarország munkatársától.) Beszámolt már a Délmagyarország azokról a bonyodalmakról, amelyek a városi autóbuszt üzem egyik-másik járata körül keletkeztek. Igy például a kereskedelmi miniszter a Szeged— Szatymaz—felgőtanyai, a Szeged—algyői, a Szeged—Szőreg—FerencszáUás—Deszk—klárafalvai járatokat betiltotta. A betiltás óta a város és a miniszter, valamint a különböző érdekeltségek közölt állandóan, szinte megszakítás nélkül folytak a tárgyalások, amelyeknek átmeneti jellegű eredményeképen a kereskedelmi miniszter most terjedelmes leiratot intézett a város hatóságához. A miniszter arról értesíti leiratában a várost, hogy a szegedi villamosvasút a Szeged— szatymazi járatok engedélyezése ellen bejelentett tiltakozását szóbelileg visszavonta, ezekre a Járatokra tehát ideiglenesen megadja az engedélyt/ annál is inkább, inert ezek nem hagyják el a város törvényhatóságának területét. A tiszántúli járatokat szintén engedélyezi a miniszter, de az engedélyt nem a városnak, hanem a Szeged—Csanádi- Vasútnak adja ki. Abban az eselben azonban, ha a vasút legkésőbb október elsejéig nem indítja meg a járatokat, az engedélyt mégis a város kapja. A miniszter ezért nyilatkozattételre liivja fel a vasutat, hogy abban az esetben, ha október elséjéig nem szándékozik az autóbuszjáratokat meglódítani, a város még hamarabb megindíthassa. A Szeged—algyői járatok engedélyezését a miniszter azon az alapon tagadta meg, mert ezek a társaskocsik a Máv vonalával párhuzamosan haladtak és igy a vasútnak konkurrenciát okoztak. Ha azonban a város olyan adatokkal tudja igazolni az autóbuszjáratok szükségességét, amelyek a vasút álláspontját megdöntik, szó lehet ezeknek a járatoknak is az engedélyezéséről. A miniszteri leirat tartalmát dr. Páljy Józsei tanácsnok a hétfői tanácsülésen ismertette és bejelentette azt is, hogy az autóbuszüzem a Szeged—Szatyraaz—-felsőközponti járatokat az ideiglenes engedély alapján csütörtökön ismét megindítja. Szessti wáros közönségére a Templom-tér rendezésével lapesolaflan mm (eladat Ssárol. ÉrMes cikk a Maszminisiter ServpályázeSáréS egy badapesfl szaklapban. (A Délmagyarország munkatársától.) A kultuszminiszter — mint arról á Délmagyarország már részletesen beszámolt — eszmei tervpályázatot irt ki a fogadalmi templom környékének rendezésére. Ehhez a tervpályázathoz most érdekes és figyelemreméltó refleksziókat fűz az egyik szaklapban Pirovils Aladár műépítész. Pirovits a pályázat feltételeinek ismertetése után többed között a következőket ina: »Ez a tervpályázati hirdetés a maga kettősirányú és éppen ezért nagyon kellemes feltűnést keltő koncepciójában megfelelő érdeklődésre tarthat bizonyára számot. Ilyen eset a főváros életében még nem fordult elő, amidőn ugyanis a már meglévő nagyszabású középület számára annak a környezetbeli építményekkel kapcsolatos épitőmüvészeti összhangjának leendő megteremtése céljából hatósági, atmálke^bé ,kormányintézkedés utján gondoskodtak Volna, fte'áíg hány nagyszerű alkalom kínálkozott! — Ámde ezzel a nagyon érdekes akcióval szemben Szeged város közönségére, a város törvényhatóságára is nagy föladat hárul. Az a kötelesség t. i., hogy a majdan beérkező pályamüvekből a zsűri által első helyen kijelölt, vagyis a kivitelre elfogadott pályaterv alapján és annak megfelelően a fogadalmi templom környékének beépítését valósítsa is meg, azt tehát keresztül is vigye. Éppen ezért gondoskodjék majcl annak idején arról, hogy a kiviteli pályaterv alapján elfogadott szabályozást az egész városra tartozó városszabályozási tervébe vezesse 1», esetleg pedig vegye egészben revízió alá a régi — ötvenéves — szabályozási tervét. Ezenkívül pedig egyidejűleg intézkedjék a város hatósága, hogy a templom környékének architektonikus szempontból miként leendő beépítésére vonatkozó rendelkezés a városra nézve érvényben levő építési szabályrendeletben feljegyeztessék, ezenkívül a templom környékén lévő magántelkek telekkönyveiben feljegyeztessenek azok a telekkönyvi korlátozások, amelyek a majdan kibővülő építési szabályrendelet idevonatkozó rendelkezéseivel szerves összhangban állanak és szükségszerüleg ilyen összhangba kerültek. Ennek a városépítési feladatnak a "keresztülvitele — írja tovább — kétségkívül majdan óriási nehézségekkel kerül szembe. A város polgáraitól is igen nagy áldozatot követel. Talán ezek miatt az okok miatt nem volt a tervpályázatban maga a város a kezdeményező, mert hiszen az ilyen feladatok a városi autonóm jogkörbe tartoznak és csak ezt a jogkört illetik meg«. A cikkíró szerint tehát a városra az eszmei 1 ervek megvalósítása esetén nagyon súlyos terhek hárulnak, olyan terhek, amelyekre eddig nem gondolt senki, amelyeknek létezését nagyon tagadták eddig az illetékesek, Kiderül lassankint, hogy a kultuszminiszter csak a kezdeményezés áldozatát hozza meg, de a tefv keresztülvitelének minden költsége a csatornázatlan, a pincelakásos városra hárul. Nem ártana, ha egyszer végre az illetékesek ezt ,a kérdést is tisztáznák, mielőtt még a város polgársága befejezett tényekkel találja magát szembe. SZEGED! SAKKÉLET. Imponáló fölénnyel verte a Szegedi Sakk-ítür Csongrád csapatát. A Szegedi Sakk-Kör tizenötös csapata vasárnap Csongrádon az ottani sakk-kör csapatával mérkőzött, akiknek sorában Langer, a kecskeméti mesterképzőversenyen szépen szerepelt vak hadnagy is játszóit. A mérkőzést Szeged 12:3 arányban, 12 ponttal nyerte Csongrád 3 pontjával szemben. Meglepetés ez a nagyarányú győzelem, mert a tartalékos szegedi csapat jónéhány versenyrutint nélkülöző fiatallal állt ki, akiknek váratlanul jó szereplése nagyban hozzájárult a szép eredmény kivivásához. Szeptember 18 án délután Kass-szállóbeli helyiségében vendégül látja a Szegedi SakkKör Szentes eddig veretlen sakk-körének tizenötös csapatát. A legerősebb délmagyarországi sakk-kör ellen dr. Burger csapatkapitány a következő csapatot jelölte ki: dr. Burger, Konrád, Oörög, Szántay, Kroó, Puskás, Guczy, Zemankovits, Pauer, Lőwinger, Schwariz István, Becker, Villányi, Liebmann és Zoltán. Tartalékok: Kmetyó, Sulik, Köves,Rosenberg, Soóky, Físcher Lipót. A Szegedi Sakk-Kör körbajnoki versenyére, amely 16-án kezdődik, csütörtökön déli 12 óráig lehet nevezni Szántó főtitkárnál és Weisz háznagynál. A versenyrendezőség ezúton is figyelmezteti a kör tagjait, hogy ezen határidőn tul semmiesetre sem fogad el nevezést. Ne vásárolta a drága Kottákat, mert az összes újdonságokat megkapja havi ~" ~ 762 pemgíí 2előfizetési díjért a „Modern" kölcsönkönyvtárban, Kígyó ucca 1, szám. Tete'on 506.