Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-03 / 150. szám

s 1927 Juü is 3. Mtérí nem kérlek előtielmlől csatornái ? — kéráezle a polgármester a rőkusiak kiildöltségétőL (A Dé/maayarorszdq munkatársától) Rókus városrész tízfagu küldöttsége szombaton dél­ben küldöttségileg jeleni meg a polgármes­ternél. A küldöttség nevében Körmendy Mátyás adta elő a sérelmeket. Elmondotta, hogy a Tovasz-uccában a Damjanichucca sarkáig mintegy 200 méteres szakaszon, két méter szélességű árok tátong, amely nemcsak a gyalogjárók rendes közlekedését, hanem a jcocsiforgalmat Is akadályozza. A küldöttség tagjai még eiőadták, ho;»y az ucca lakossá­gának helyzete a méiy árok miatt egészség­ügyi szempontból is elvi élhetetlenné vált. — A városnak cr-ok 15 ezer pengőjébe kerülne, ha e szakasz! csötornávai látná el, — mondotta a küldöttség egyik tagja. 1 — Harminc év óta fizetünk adót, ennyit ' csak megérdemelünk, — zúgták kóru ban a küldöttség tagjai. A polgármester ingerüllen hallgatta végig a panaszokat. — Miért nem kértek cz elődeimtől csator­nát ? N m hozzám, hanem még Paifyhoz és Lézár Györgyhöz fcpüelt volna maguknak küldöttséget vezetni Én nem tudok megukon segíteni... Adják le a panaszukat Mihályi fy főmérnöknek, ő majd megpróbál valamit lenni A küldöttség tagjai lehorgasztott tővel tá­voztak, Körmendy Mátyás utoljára maradt és odasúgta a polgármesternek: — Nekem muszáj volt veiük jönni, — mentegetődzött Körmendy —, pedig ugy is ludiam, hogy milyen eredménye lesz a kül­döttségjárásnak. a £2 (A Délmagyarország munkatársától) j Szeged közönsége napról-napra nagyobb megüt­közéssel tapasztalja, hogy a piaci drágulás egyene­sen elviselhetetlen és a szegény néposztály élel­miszerszükségleteit a piacokon alig képes besze­rezni. Különösen a burgonya megfizethetetlen és ára a szombati piacon is 5—7 ezer korona kö­zött mozgott. De a többi élelmiszer ára is állan­dóan emelkedő tendenciát mutat. így például a tojás lassan, de biztosan emelkedik és a mult heti tíz fillérrel szemben ma már tizenkettőért árusították. Szegeden azonban, ugy látszik, az emberek igen türelmesek, a fenyegető és sok kisexisztencia lét­érdekét egyenesen veszélyeztető drágasággal szem­ben, nem ugy, mint a főváros, ahol már meg­mozdult a hatóság, hogy az ujabb drágasági hul­lámot letörje. Dr. Marinovich Jenő, Buda­pest főkapitánya külön detektivcsoportot szerve­nett, hogy a főváros csarnokaiban és piacain az árdrágító visszaéléseket leleplezzék és kérlelhetet­len módon járjanak el a közönséget kiuzsorázó drágítok ellen. Különben a fővárosban észlelhető drágaság már a kormányköröket is foglalkoztatta, amennyiben az a legutóbbi minisztertanácson is szóba került és a kormány hozzájárult a rendőrségnek a piaci árusokra vonatkozó intézkedéseihez. A bel­ügyminisztérium utasította az összes vidéki ha- , lóságokat, hogy szintén nagy eréllyel fogjanak hozzá az árak ellenőrzéséhez. A közel jövőben ebben a kérdésben ankétot tartanak, amelyen tár­gyalni fogják a drágaság letörésére irányuló rend­szabályok bevezetését. A Szegeden észlelhető nagymérvű drágaság ügyé­ben munkatársunk kérdést intézett dr. Buócz Béla rendőrfő tanácsoshoz, aki a kővetkezőket mon­dotta, — A detektivekkel állandóan ellenőriztettem a szegedi piaoot, de eddig még nem jutott el hoz­zám olyan értelmű panasz, amely szerint nagyobb­arányu drágulás kezdődött volna meg, pedig a piaci drágulás legjobb fokmérője a közönség, a mely mindig érzékenyen reagál a piac minden árváltozására. Én is családos ember vagyok, a piacról élek, de eddig még a feleségem sem pa­naszkodott, hogy feltűnően drágult volna a piac. Ismerem Marinovich főkapitány intézkedéseit és ha itt is tapasztalok visszaélésszerű drágítást, akkor a megfelelő intézkedéseket foganatosítjuk mi is. A piac drágulása miatt megrémült közönséget Buócz'főtanácsos nyilatkozata bizonyára megnyug­tatja. Erre a megnyugtatásra azér tis szükség van, mert Franki Antal gyógyszerész, törvény­hatósági bizottsági tag a város hatóságához a következő beadványt nyújtotta be: »Az élelmiszer drágulása napról-napra oly Ijesztő mérvben fokozódik, hogyha a ható­ság nem siet a közönség védelmére, ugy rö­vid időn belül az élelmezés terén, a iegkét­ségbeejtőbb helyzet áll elő. Amikor pénzünk vásárló ereje megjavult és állandó lett, semmi sem indokolhatja meg ezt a hallatlan ár­emelkedést és amint a fővárosban, a S hivatalos vizsgálatok utáa meg is állapították, e fölhajtóit árakat kizárólag az árusok ön­kényes és mesterségesen megállapított árai eredményezték. A főváros hatósága tudatára ébredt annak, hogy e lürhetetlen állapotnak véget kell sza­kítani, a közönségnek védelmet kell nyújtania és ennek eredményes végrehajtására a leg­ei éiyesebb intézkedéseket tette folyamatba. Vá­rosunk közönsége is joggal és méltán el­Vizsga emlékek. írta: Móra Ferenc. S Egy pesti iskolának a tanító-testülete hivatalos levélben, meghívott, hogy menjek föl, nézzem meg a vizsgáikat, rajzaikat, szlöjd-munkáikat és győződjem meg róla, mennyire szeretnek ők en­gem, a tani lók is, meg a gyerekek is. Hát ezt én nem vonom kétségbe, nem is csodálkozom rajta, mert könnyű azt szeretni az embernek, akit sose látott, — tetszenék csak megpróbálni közelebb­ről. De hát van jó dolgom, hogy annak a meg­próbálására nem adok alkalmat. Ellenben ha már úgyis fönt jártam Pesten, elmentem a vizs­gára s nem lett belőle semmi baj se, erőt vettem destruktív természetemen s nem destruáltam a tanító nénik illúzióit. Megálltam az érdekeltebb szülők mögött, az ajtóban s onnan gyönyörködtem ki magam az ifjú pesti nemzetben. Az egyik tanító néni ugyan gyanakodott rám valami Tolnai Világla­pos arckép révén, meg is kérdezte, hogy nem én va­gyok-e én, de megnyugtattam, hogy csakugyan nem én vagyok, mert én csak az öcsém vagyok. Össze­csapta a kezét, hogy nem is tudta, hogy nekem öcsém is van s hogy akkor én igen öreg ember lehetek, ha már az öcsémnek is így kiszedték a feketét a hajából. — Ó, — mondom, — még sokkal öregebb, mint gondolni tetszik. Olyan öreg, mint a százesztendős jövendőmondó s az én szakálam, bajuszom is ő hordja, a vén betyár. A tanító néni megfedett, hogy nem illífc ..yen tiszteletlenül beszélni olyan kedves őreg bácsi­ról, amilyen én lehetek, aztán azt mondta, ha betyárt akarok látni, akkor nézzem meg Salánky ; Sárikának a rajzát, mert olyant még bizonyosan ; nem láttam. Meg is néztem s el kell ismernem a ! nyilvánosság előtt is, hogy az a legtökéletesebb vén betyár, ami a mordságát illeti s csak azért lehet kibírni a tekintetét, mert ő tulajdonképp mégis csak egy fél betyár. De erről nem Sárika tehet, hanem a költő, mint olyan. A feladat ugyanis az volt, hogy a gyerekes illusztrálják meg Petőfi versét, A puszta léim cimüt. Saját felfogásuk szerint rajzolják meg azt, ami legjobban megkapta őket a versből. Sárikát az a strófa fogta meg, amelyikben az van, hogy . . . Ű pusztára halvány ködök települnek S csak félig matatják a betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszőgve visz a ló, Hasa alatt farkas, feje felett Iiollö. Sárika tiszteli a tekintélyeket, szó szerint vette a költő szavát s egy félfejü, fél szemű, fél derekú és féllábú betyárt rajzolt egy fejből és fél de­rékból álló, még pedig két első lábán álló lóra, amelynek hasa alatt fél farkas és feje felelt fél holló tartózkodik. Nem tudom, mi lesz Salánky Sárikápól, de ha a modern festészetet válassza hivatásának, nagy jö­várja, hogy a mi hatóságunk is a legeré. lyesebb eszközökkel lépjen fel, nyújtson oltal, mat a fogyasztóknak, a rendőrség bevoná. sával tartson piaci razziákat és az árdrágítók ellen a törvény teljes szigorával járjon el.« Buócz rendőrlanácsos nyilatkozata és Franki Antal beadványa között éles ellentét van. Első. sorban tehát ezt az ellen létet kellene hivatalosan is tisztázni, mert Franki beadványát a fogyasztó,, közönség tapasztalata diktálta. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetközi mesterverseny mai fordulóján Aljechin győzött Brinckmann ellen, Tarta» cover Sárközy ellen, Przepiorka Vukovics el. len. Remi leit az Asztalos—Kmoch, Niemzo. vics—yajda iparti, függőben maradt a Szén kely—Steiner, Ahues—Berndtson, Müller— Yates, Takács—Gilg, Grünfeld—Colle parti. Sieieii—lüiisesalBa között. A Szegedi Sakk-Kör Maróczy-estjével felrázta és tömörülésre serkentette Szeged sakkozóit. Á kör a szép sikerének hatása alatt, jövő vasárnap( julius 10-én délután fél 5 órakor vendégül látja városközi mérkőzésre a Békéscsabái Maróczy« Sakk-Kőrt. Békéscsabát Tótkomlós s ezt sorban a környékbeli sakk-körök csapataival való mér­kőzések követik, a mérkőzések egyúttal megbe. szélési alkalmak lesznek arra, hogy a Szegedi Sakk-Kör megszervezze a Magyar Sakkszövetség déli alszövetségét. Az első városközi mérkőzésen a Szegedi Sakk-Kör csapatai a következő legi erősebb összeállításban vesznek részt: I. osztály: Becker Mátyás, dr. Burger Béla,­Kroó Imre, Konrád Alajos, Lőwinger Mihály, Liebmann Béla, Pauer Zoltán, Szántay K. János, Szántó Pál, Zemankovits Lajos, Zwickl Ferenc és Weiszberger Marcell. Tartalékok: Koch László, Köves Zoltán. Schwarc István, Szántó Gábor ég Zoltán Hugó. II. osztály: Bahós Árpád, Bőlcsházy Pál, Eidusi Bentián, dr. Grosser Jenő, Hesser István, Lőwin­ger Arnold, Mannheim Imre, Pártos László, Pesíi Mihály, Vas Pál, Weisz Imre és Joachim <KH zsef. Tartalékok: Schwartz László, Bloch Jánosj Halle Henrik, Pördy József és Grüner György, A városközi mérkőzésen szívesen lát érdekl''« dőket a Sakk-Kör, ezzel is propagálni óhajtva a! sakkozást Maróczy szülővárosában. Ezt a célt szol­gálják különben a kör hetenkint szerdán és szom­baton rendezett tanító és szimultán-estjei, me­lyen Konrád, dr. Burger, Száatay, Zwickl, Pauer, tartanak előadásokat. | s BöSert u Asztalosmesterek Bútorcsarno­kában vegyen. (Szegeti, Dngonicc-iéc 11.) 313 x Olcsó fürdőkádak, takaréktüzhelyek Fo­géi Edénél, Szeged, Takarákiár-ucca a 68á vőt jósolnék neki. Hiszen már most is mégha ladja korát, / «1 Az engamó, az régibb vízsgatőrténet, körül­belül abból az időből való, mikor én Szegedre ke­rültem s mint minden iránt érdeklődő kutyu újságíró, bevágódtam egy középiskolai vizsgára, Már a fizikánál tartottak, mikor oda értem s a gyerek, akire sor került, olyan előadást, tartott! a mérleg-ről, akár egy végzett boltosinas. öröm volt hallgatni, ahogy mondta, mint a vízfolyás: ! — .... a mérleg szárának másik oldalán az engamót találjuk, amelybe a mérleg súlyát kellj bele akasztanunk. Az olyan mérlegeken, melyeken az engamó mozgatható ... j Ezt már nem állhattam meg sző nélkül. Akkori­ban még talpon állt bennem az úgynevezett tud­vágy s gondoltam, mért ne tanulhatnék valamit a kis gyerektől, ha már annyi nagy embertől nem tudtam semmit tanulni? — Megálljon csak, fiam, — állítom meg a víz­folyást a tanár engedelmével, — mi az az en­gamó. Az engamó ... Az engamó . , , Az engamó) melybe a mérleg súlyát kell beakasztanunk. Az olyan mérlegeken, melyeken az engamó mozgat­ható ... ' í — No, fiam, — intek a mellette ülő surculusnak, — segítse ki. Mi az az engamó? — Az engamó, melybe a mérleg súlyát kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom