Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-06 / 152. szám

*5 DÉLMAGYAROTSS'í ijmmn.jiaDWMBwBBWffgr'"; -: ' ÍKZ7 JuHüs 140.000 pengővel, a két szülészeti klinikánál pedig Sebestyén József (Szered) 34.000, illetve ¿8.000 pengővel nyert© el. Amint a kiadott munkálatokból látható, a szegedi ipar feltűnően hangsúlyozott pártolása nem igen domborodik ki. A fővárosi iparosok kapták a pályázatok oroszlánrészét, ugy hogy a szegedi iparnak csak a morzsák jutottak. A halpaprikásos ebéd öltése után a miniszter és kísérete a Szegedi Csónakázó Egylet klubházába sétált le, ahol a miniszter és szükkörü kísérete a szegediek kivételével megfürdött. A fürdés pompásan sikerült. A miniszter .utánozhiatatlan »fpjest« mutatott be, majd négy óra tájban autójával elutazott Budapest felé. j Kél és félévi fepyliásra aj©s«s»gártill a Mossuili L {A Délmagvarország munkatársától.) Még április végefelé történt ez a vakmérő rablés, amelyei Bán János 19 éves kertészsegéd köpetett el. Bán egy szép napon elhatározta, hogy kifosztja özvegy Becsei Miklósné Kossuth Lajos-sugáruti lakását. Sikerült is neki 103 pengőt és egy aranygyűrűt elemelnie az özvegy lakásáról. A sikeres „munka* annyira felbátorította Báa Jánost, hogy május 8-án ismét leoizitelt a lakásban. Mindent összeszedett, ami csak a kezeügyébe esett, sok apró holmit és már éppen távozni készült, amikor a hazatérő Becseiné tetten érte. A vakmerő suhanc ekkor „pénzt, vagy életet 1" kiáltással baltát ragadott az asszonyra. Becseiné nem vesztette el a lélekjelenlétét, hanem elkezdett segítségért kiáltozni. Bán erre az asszonyra ugróit, leteperte a földre, majd megragadta, bevonszolta egy kamrába, rázárta az ajtót, ő pedig a rablott holmikat elhajigálva megszökött. A rendőrség azonban hamarosan kézrekeritelte. Kedden vonta felelősségre a törvényszék Gömöry-tanácsa a fiatel rablót, aki megtörten ismerte be bűnét. A törvényszék Bán Jánost rablás bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért két és félévi fegyházra itélle. Teheüi. Sástóor, Vérfos Miksa és Bokor Adolf nyilatkozata a írautziíéíofgaldm szabályozására voiíatfeozö rendeletekről. (A Délmagyarország munkatársától) 'A hivatalos lap a múlt héten meglepeíésszerüleg ' «' pénzügyminiszter három rendeletét közölte, ame-' jyek, az eddigi előjelek szerint, a legsúlyosabb veszedelmet jelenük a magyar tranzitó kereskedelemre nézve. A rendeletek közül az első az előjegyzési raktárakra vonatkozik és elrendeli, hogy az előjegyzési raktárakból a belföldi szabad forgalomba hozott áruk után a vámtartozás ezután havon kint rovandó l e, az évi elszámolás alkalmával pedig az engedélyes az eddigi 30 százalék helyett 50 százalék e:;portot tartozik igazolni cs végűi, hogy a beraktározott áruk után az esedékes vám és más köztartozás az eddigi 70 százalék helyett a teljes összeg, azaz 100 százalék erejéig biztosítandó. A második rendelet a vámhitelcngedélyekíre vonatkozik és jUnius 3 0-tól az összes e ng e d é 1 y e' k o t megszünteti. A harmadik rendelet az előjegyzési raktár engedélyek érvényességét 1027 deee mber 31-ig meghosszabbítja. Kötelezi azonban az engedélyeseket arra, hogy a biztosítékokat az eddigi ¡70 százalékról 100 százalékra egészítsék ki. Ez a három rendelet nagy konstrukciót keltett a kereskedelem körében és mindenfelől olyan hangok hallatszanak, hogy a pénzügyminiszter uJ rendeletei a magyar tranzité kereskedelmet tönkre fogják tenni. , 'í Ez ügyben kérdést intéztünk ., • 1 < ' - í dr. Tonelli Sándor • kamarai főtitkárhoz aki a rendeletek kibocsátásának előzményeiről és azok várható hatásáról a következőket mondotta: — A vámhitelek megszorításának terve tulajdonképpen nem uj. Már a múlt év első felében, mikor kereskedelmi mérlegünk passzivitása erősen kezdett mutatkozni, Walkó Lajos akkori kereskedelemügyi miniszter közölte egy kamarai titkári értekezleten, hogy a kormány foglalkozik a tranzitó forgalom m e gr e nd s z abályozásának a kérdésével. A pénzügyiminiszter tapasztalata szerint ugyanis az előjegyzési raktárak kedvezményét igénybevevő cégek ¡nagy része aránylag csak kis mennyiségeket szál- 5 'llitott ki a külföldre ugy, hogy az ilyen kedvez|j-nénnyel behozott áruk tulajdonképpen a magyar ipiacot nyomták és a magyar kereskedelmi mérleget rontották meg. Ebből a gondolatmenetből ütellett fakadni a mostani rendeleteknek. Hogy pedig ezeket a rendeleteket a pénzügyminiszter rfüm éppen most léptette életbe, az valószínűleg a cseh kereskedelmi szerz^tlés közeli életbeléptetésével áll kapcsoiaíbaü, mikor is a kormány meg akarja gátolni azt, hogy a tranzitó raktárak számára nyújtott kedvezmények a behozatal szaporodását és a kereskedelmi mérleg további megrontását idézzék elő. — Tisztán teoretikus alapon nem lehet tagadni ennek a gondolatmenetnek a helyességét. A valóság azonban némileg másként áll. A kereskedők, akiknek tranzitó kedvezményük volt, nem azért vittek• ki kevés árut, mert nem akartak, — hiszen nincsen olyan bolond kereskedő, aki az üzletet magától elhajítaná, — hanem egyszerűen azért, mert nem tudtak. Míg ugyanis a nyugati államokkal már kiépülőben van a kereskedelmi szerződések rendszere, Dél és KeSet felé, az egy Görögországot egy állammal sfaes Lhcve, kereskedelmi szerződésűink és így nagyobb tranzitó forgalom ebben az irányban nem is fejlődhetett ki. Pontosan ugyanaz a helyzet áll fenn tranzitó kereskedelem tekintetében, mintha volna egy medence, amelybe csak vizet bocsátanánk be anélkül, hogy a lefolyásnak a szabályozásáról gondoskodnánk, — A tranzitó kereskedolomnok ez a megszorítása különösen súlyosan nehezedik Szegedre, amelynek kereskedelmi eslszten- clája tulajdonképpen a tranzité kereskedelemre, illetőleg arra a reménységre volt alapítva, hogy a következő évek folyamára » lehetséges lesz nagyobb arányú átmeneti kereskedelmet kifejleszteni kelet telő. Egyes szegedi cégek tagadhatatlanul igen sokat tettek ebben a tekintetben és a nehéz viszonyok mellett is sikerült nekik bizonyos átmeneti forgalmat elérni. A most megjelent rendeletek kétségtelenül a legközelebbi napok folyammán igen erősen fogják az érdekképviseleteket foglalkoztatni és valószínűnek tartom, hogy a viszonyok felismerése mellett a kormány is rá fogja szánni magát, hogy ezeken a rendeleteken bizonyos könnyítéseket eszközöljön. Téves volna ugyanis azt hinni, hogy ezekkel a rendeletekkel el lehet érni azt a célt, amely a kor mi n y e l ő 11 lebeg, hogy velük kereskedelmi mérlegünk i meg javíttassák. A legtermészetesebb k$veU kezés ugyanis az én véleményem szerint az les^' hogy a behozatali kereskedők terheinek megnő, vetése a külföldi vállalatokat arra fogja kény, szeriteni, hogy maguk állítsanak tel képviseleteket M»«.jgg gyarországon íuf| és ügynökeikkel közvetlenül kezdjenek ej dof. gozni a detaiiisták körében. A? eredmény te, hát valószínül eg a magyar kereskede^ lem egy jelentős részének a behozatali forgalomból való kikapcsolása len« ne, ami pedig kívánatosnak semmi eset re sem mutatkozik. j A fenti rendeletekre vonatkozólag megkérdeznie Vértes Miksát ^ is, a kamara osztályelnökét és á Kereskedők Szövetségének ügyvezető elnökét, aki a követi, kezőket mondotta: ^ — Ezek a rendeletek kétségkívül kereskedelemellenesek, azonban Szegedet nem érintik és igy nem is szegedi problémák. Ezek a ren, deletek csupán az importőr nagykereskedők érdekeit s ér tik és bizonyára ujabb drágulási folyamatot vonnak maguk ] | után. Én csakis Szeged kereskedelmének szempontját ból fogom fel ezt a kérdést, amely, mint már emlw tettem — egy-két textilnagykereskedő kivételével — a szegedi kereskedő exísztenciákat nem érinti. Bokor Adolí íj a LIoyd-Társulat elnöke a vámhitel megvonásával kapcsolatban a következő nyilatkozatot tetto: — A vámhitel megszűnése mindenesetre béuttótag hat a kereskedelemre és pedig azért, mert tudtommal a vámhitelt csak a nagykereskedők vették igénybe, olyanok, akilí áruikat amúgy is hitelbe adták a kereskedőknek, — Ez tehát eddig könnyítés volt a kereskedők számára és így a vámhitel megvonása meg fogja szorítani a hitelezéseket, ez pedig a mai sanyarú helyzetben, amikor a stabil pénz ritka és drága, ujabb drágításokra fog vezetni. — A vámhitel megvonása nézetem szerint rész« ben azért is történt, mert bizonyos részről köny* nyelmüen bánlak ezekkel a hitelekkel, másrészt visszaélések is történtek, sőt ugy látom, hogy ezeket még meg is könnyítették azok a hiLelellenőrző egyének, akik nem voltak gyakorlati emberek^ A dolog remediumának azonban nem abban kel« lene lenni, hogy megszüntetik a hiteleket, hanemj alkalmas ember eket kell oda áll itani ős alkalmas rendszert kell meghonoy s i t a n i. A ^lághlrU 79 JUH és SÍIill kerékpiroli egyedül SZáHIÓ S№3H cégnél kepfeatók Kiss ncca 2<j KB A Szegedi Kereskedők Szikvlz Szííveíkezeáe 1927 juüus 14-én délután 3 órakor a; Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében közgyűlését tértje, amelyre t. tagjait ezúton tisztelettel meghívják az alapítók. Tárgysorozat: 1, Az alsp zsbílyok megállapítása és határosathozatal a megalakulásról 2. Az igazgatósáé, a fel ügyelő bizo'Mg és a választ« nrnsy tsgjsinak megválasztása.