Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-29 / 172. szám

Mi'.' .1';- ; «ZEöED s szerkesztőség : DeóJt Ferenc uceo 2. Telefon: í3-33.'Ktod«Wvatol, StHcsönkdnyvtór és Jegyiroda : Aradi «ccet S- Telefon : ÄOO. - Nyomda: Ww ypéí uccu 1®. Telefon: 16—34.« » « » « » PÉNTEK 1927 JULIUS 29 00a ni. ÉVFOLYAM, ira. SZÁM •MM^WM—i——MM—D^^m» IHIIHimr "~rv Tíí Il MAKÓ : Szeiketzl№ég és kladóhlvato!: Url ucca 6. Telefon: Í5J. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és btodöhlvolnl : Andrássy ucca 25-, Telefon: 49. szdm. « » « » « » « » « » fjánzetésl ára havonta 5-20, vldéíten és a tdvárosbon 3<eo, kUUSldSn ö-40 pengd. Egyes szám <6, vasár- és Ünnepnap Z* űUér, BBBBBHtwtui waiMM^' mmmmmmmmt&m Dumas. Hogy az öreg Dumas érdekes elbeszélő volt, az bizonyos. Tudott mesélni, tudott füllenteni, ahogy csak kevesen a világon. Nem kegyel­iuezett senkinek és semminek, mindent meg­írt, amit megirni lehetett. Megírta az egéssz francia históriát, a királyokat és királynőket, ¡a testőröket és a kalandorokat, a Bertalan éjszakát és a vasálarcost, a neslei tornyot és a Bastille bevételét, Arthost, Porthost, Aramist jés D'Artagnant, gróf Monté Christot és Na­ipoleont Nem is egyszer irta meg őket és ha fcszébe jutott, hogy valamelyik hőse az ötödik kötet végén még életben maradt, akkor el­mondotta külön, hogy husz év múlva milyen íujabb viszontagságokon ment keresztül. Árn­'bár az is megesett írónkkal, hogy valamelyik «lakját, a harmadik kötet elején megölette az álruhás orgyilkosokkal és a negyedik kötet feléjén egészen egyszerűen navarrai udvar­mesterré tette. Kicsire nem nézünk, azért az preg Dumas mégis csak tudott érdeket feszí­teni. j Persze, az idő meglehetősen elmúlt fölötte fe a mai ember mai érdeklődése inkább a mozi vásznán fordul már a durnasi históriák meglepetései és fordulatai felé. A mi Jókaink fáteszélőnek ís van akkora, mint Dumas pere, ikőltőnek pedig legalább százszor akkora. Még­is, a magyar kiadók egyszerre csak' megint kegyükbe vették a Margót királynői a Bragelonne gróf jó öreg szerzőjét és az újsá­gokban egész oldalakat elfoglaló hirdetésekben jelenti egy eddig ismeretlen hazai könyvkiadó, hogy ingyen adja a magyar olvasónak Dumas atyát, az egészet mindenestől, testőröstől, csak éppen hogy ezért meg ezért ennyit meg eny­nvit tessék utánvétellel és postafordultával beküldeni. Erre megindul a harc, az egyik kiadó nekimegy a másiknak, egymásra lici­tálnak és végül a nyájas olvasó maga se tudja már, miért ez a hangos és általános lelken­dezés egy iró körül, aki réginek elég régi, idegennek is elég idegen, klasszikusnak se na­gyon klasszikus, ellenben ponyvának se utolsó, ha kell! I Ámulattal és bámulattal állunk meg ez előtt á rejtelmes jelenség előtf, nem tudjuk meg­érteni, mi ütött bele hirtelen a magyar ki­adóba, hogy akkor,. amikor a jobb sorsra érdemes & szebb napokat látott magyar iro­dalom pang, a magyar író. éhezik, a magyar közönség elidegenedik a magyar könyvtől, miért kell mindenekelőtt és mindenáron (sőt, amint látszik, ingyen áron) reklámot csapnia és piacot csinálnia egy alapjában véve egé­szen nem elsőrendű idegen írónak, akinek divata igazán régesrégen elmúlt?" A magyar könyv válságos napjaiban törté­nik mindez, amikor elsőrendű íróink és köl­tőink hiába kopogtatnak életük főmüveivel a kiadók ajtaján és akkor történik mindez, amikor azt a bizonyos kulturfölényt vágják a jámbor benszülött literátor fejéhez, hogy arról koldul és akkor történik mindez, ami­kor minden követ meg kellene mozgatni, hogy a magyar szó, a magyar irás, a magyar gondo­lat levegőhöz jusson, teret kapjon, szárnyat bontson, dicsőségesen és diadalmasan hirdesse, künn és benn, a kis hazában és a nagy világon gazainkat, szépségeinket, életünket és erőn­^ivatalosan és nem hivrr'alpí: '--iimak, társadalomnak, közönségnek és magánosok­nak mindent latba kellene ma vetni, hogy a magyar kultura kiváló irodalmi alkotásai mi­nél nagyobb számban megjelenjenek és hódít­sanak és akkor a magyar kiadó gondol me­részet és nagyot: Dumast hozza nekünk, az öreget, a nyakunkba sózza, a lelkünkre köti, az arcunkba vágja: vegyétek és faljátok, ez « kell most a magyarnak! Még csak az kellene, hogy Dumas per­után a többi jöjjön, a klasszikus ponyva és rémregény nagyjai, a Ponson du Terrailek, ti Xavier Montepiuek, a Paul Fevalok, Mont. Christo után Rocambole és ha ez nem elég, jöjjön nemzeti diszkiadásbau Courts Mahler és Ellínor Glin, jöjjön, aminek jönni kell! £eon Bosítíef ui£jaíelvéí<eM l£ötejfel. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Az Action Française ma közli Léon Daudet levelét, amelyet az igaz­ságügyminiszterhez intézett. Daudet levelében bejelenti, hogy bármikor hajlandó visszatérni a fogházba, ha az igazságügyminiszter kötelező ígéretet tesz, hogy ügyében újrafelvételi ren­del cl és felfüggeszti azokat a rendőrtisztvi­selőket, akik az első pgomozás alkalmival hamis adatokkal félrevezették a hatóságot. A levél Párisban na£v feltűnést keltett. /1 hercegprímás temetésén ass egéss ßivatalos Magyarország rés^tvesss. Esztergom, julius 28. A hercegprímás hol­napi temetésén az eddigi jelentések szerint az egész hivatalt« Magyarország résztvesz. Az esztergomi főpapság^felkérésére a temeté­sen az egészségügyi szolgálatot a budapesti önkéntes mentőegyesület fogja ellátni. E cél­ból a mentőegyesületnek két autója 10 ápoló­val és 10 orvossal már elutazott Esztergomba Ma délelőtt ünnepélyes gyászistentisztelet volt az esztergomi plébánia templomban az elhunyt hercegprímás lelkiüdvéért és ugyan­csak ma tartották meg Esztergom vármegye és Esztergom városa rendkívüli közgyűlését, amelyen a felszólalók hódolatukat, a vár­megye és a város osztatlan mély részvétét j fejezték ki a bíboros hercegprímás elhunyta I Ujabb puccskísérlet Paegalos érdeliélben» alkalmából. Az Observatore, a római szentszék hiva­talos lapja külön cikkben emlékezik meg Csernoch bíboros haláláról és kiemeli, hogy halála gyászba borította a katolikus magya­rokat. Az elhunyt bíboros egyénisége hozzá­járult ahhoz, hogy nagy erkölcsi erők kőz* pontjává emelkedett. Szegedi a Éemetéseit. A város tanácsa a csütörtöki tanácsülésen elhatározta, hogy hivatalosan is képviselteti a várost Csernoch János hercegprímás te­metésén. A város koszorúját dr. Pálfy József tanácsnok viszi el Esztergomba és helyezi az elhunyt egyházfejedelem koporsójára. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Athénből jelentik: A hivatalos jelentések uj pucskisérletről számolnak be. Pangalos volt diktátor hivei állítólag motorcsónakokon akar­ták megtámadni a hadihajókat, hogy azokat birtokbavegyék és igy szítsanak felkelést Pan­galos érdekében. A készülődésről tudomást szerzett a kormány és szigorú rendeletet adoít ki, amelyben eltiltotta a motorcsónakok hasz­nálatát Pháleron egész körzetében. Egy francia képviselő a Hoihermere^ilpyrol nyilatkozni Prágában. (Budapesti, tudósítónk telefon jelen­té se.) Prágából jelentik: Friboíirg francia ra­dikális képviselő, a kamara külügyi bizottságának iagja középeuróptii tanulmányútján ma Prágába érkezett. A prágai újságírók előtt részletesen nyi­latkozott lord Rothemsra akciójáról és nyilat­kozatában iöbbek között a következőket mon-* dotta: — Magyarország azok közé a nemzetek közé tartozik, amelyek gyakran túllőnek a célon. Mi, franciák hajthatatlan respektussal viseltetünk a szerződések iránt. Franciaország az utolsó pil­lanatig betartotta a frankfurti béke rendelkezé­seit is, bármennyire nehezére is esatt ez. Ha a magyarok azzal jönnének: nem akarunk zavart okozni senkinek, haaeta együtt akarunk dolgozni a béke érdekében, ügy Franciaország részéről nem volna kizárva annak a lehetőségs, hogy a magyar preMénta fiíoyegrs fcarülj&i, fel"' hogy etahoz Csröerszág is hozzájárni Fribourg annak a nézetének adott kifejezést, hogy a Rolhermere-ügy éppen ugy el fog múlni, mint ahogy jött. Birik Magyarország belátá ában és nem tart különösebb zavartól. Középeurópai ut­jának célját abban jelölte meg Fribourg, hogy milyen mértékben terjedt el a pacifizmus az egye; államokban. Benes lapja, a Prager Presso kéthasábos cikk­ben foglalkozik Ro&hermere lord akciójával és rengeteg adattal igyekszik bizonyítani, hogy rossz sorsuk van a Magyarországon élő nemzetiségek­nek, J BnSapsstről jelenük: Sza&öksqse^í&öö el­határozták- hogy Bothermere*alspct létesül nek, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy, Magyarország történetét angol, fnaoeia é% olasz nyelven kiadják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom