Délmagyarország, 1927. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1927-07-24 / 168. szám

* . ;t927 v3*ulius . 21,, DÉLMAGYAPÖRSZAG •» - .^sseasscr—»."sasia /1 város egymús uiún veszíti el pőrént Százmillióval iöfobeí iíélt meg a. 3bíróság a fél által leéri összegnél. (A. 'Délmagyarország munkatársától.) Az utóbbi időben főként' jogászkörökben egyre ¡többször esik szó arról, hogy a város a birósá•'gok¿előtt .mennyire kevés sikerrel; tudja igényeit" érvényesitsni, illetőleg .milyen kevés sikerrel tud védekezni az ellene ¿támaszott» ige-' nyekkel üzemben. Utánajártunk ezeknek*.a líifeknck.s a város mostanában elvesztetthpöreirőí a következő gyűjteményt tüdtuli císszeállitarii: .. i JBrittig János lakatosmester, még 1919-ben és 1'920-ban végzett munkálatokat az úgynevezett szerb internátus épületében. A munkadijat azonban nem kapta meg s minthogy a hazat a város kezeli s az ingatlan jövedelmét a város húzza, követeléseit valorizáltan a-várossal szemben érvényesítette, •-'-"•'•'•••••••.¿fi. bíróság kötelezte is a várost a fize- | v í lésre s szakértői költségben és pör- > rköltségben több, mint tízmilliót kö- \ t teles a város fizetni. ./ + Jő járt Vince vendéglős kártérítési port indított dr. Csonka Nándor ügyvéd utján a város ellen, amiért a város az általa bérelt .kocsmaüzlet udvarát átadta az egyetemi kisajátítások folytán telkét vesztett Szegedi Vendéglősök Szikvizgyárának. Jójárt .Vince 200 •milliót követelt kártérítés címén a járásbíróság előtt. A járásbíróság meg is állapította a'város kártérítési kötelezettségét s ezt az ítéletet a törvényszék is helybenhagyta. Most kerül az ügy az ítélőtábla elé. Fodor.. Oszkár, színigazgatónak a város tanácsa az elmúlt év nyarán fiz estére átengedte a városi színházat. Közben azonban Szegedre, jött Alapi Nándor társulata s a városi tanács ekkor ugyanarra az időre, amikorra Fodor Oszkárnak adta át a sziöházat, Alapi stagglone-társulatának adott játszási engedélyt. Fodor Oszkár erre Busch Lóránt ügyvéd utján .80 miliő koronára bepörölte a várost A törvényszék elutasította a színigazgatót, az Ítélőtábla azonban megváltoztatta az' ítéletet s „ megállapította a város fizetési kötelezettségét; :'' A' város most nyújtotta be felebbezését a Kúriához. Marótlvj Istvánnak, a Vénusz-cipőgyár tulajdonosának magánháza van a Szegfü-uccáijan. A cipőgyáron kívül a magánházat is kisajátította a város. Az egyezkedési tárgyalások sorárt Maróthy beadványt intézett a városhoz, amelyben 240. millióért hajlandónak nyilatkozott.a líáza eladására. A városi tanács azonban nem fogadta el az ajánlatot. Pörre •ykerült.-az'íügy, a bírói eljárás során dr. Deitre "János és dr, Nekich"Ríkárcl ügyvédek képviselték Márótliít. Á törvényszék Tóth-tanácsa 250. millióban állapította. meg a város áltál f izélendő, vételár összegét. Maróthy most már ezt az összeget is keveselte s az ítélőtábla 3W millióra emelte fél a kisajátítási vételár összeget, megjegyezte azonban ítéletében a tábla, hogy csak azért nem állapított meg még magasabb összeget, mert a háztulajdonos a bírói egyezkedések folyamán ennél többet nem kért. A városnak kell fizetni ezenkívül a'szakértői költségeket és tsegeket is, amelyek összsen töbü}. mint 20 millió koronát tesznek ki. "A városi az itélet ellen felebbezést jelentett bc a Kúriához. Ezek csak a feltűnőbb esetiek. Hogy a bér^j löivel szemben milyen szerencsétlenül pörös-: ködik a város, az már Qgyéb ügyekből ismeretes. Mint velünk közölték, a pörveszteségek c sorozatának okát nem abban kell látni, hogy*, a város ftgveinek jogi ellátása nem megfelelő: Erről szó sincsen. A legtöbb esetben meg nem fontolt intézkedések, tájékozatlan határozatokeredményeznek pörveszteséget, amiket azután a bíróságok előtt már nem lehet reparálni. A bíróságok kellő értékükre szállítják 1c azt az önérzet-et. mely egyik-másik intézkedésben és határozatban megnyilatkozik. Ilyen körülmények közölt természetesen jogos aggodalommal kell nézni annak a pör-lavmának kimenetele elé, melyet a házikezelésbe vett színház körül indult meg. Áz ügyészségi fogház szökevényei leklíek a A cellában négy napig dolgoztak a foglyok. — Az ágy vaspásstSalval feszítették fel a padiét és a téglákat. -- Pintér István nem akar vallani. délelőtt keresztülment Kiszom-» bor községen. Az értesítésből az illetékesek arra következtetnek, hogy Roznis Györgynek és Girbl Demeternek még ideiében sikerült átszökni q román határon. Az ügyészség, értesülésünk szerint, ha U kis-; zombori határátkelés ténye megerősítést nyer,' ugy a szökevényeknek elfogatását és kiada-' lását fogja kérni a román hatóságoktól. Az ügyészség fogházában meg* indított házi nyomozást, amely a szökés részleteit lesz hivatva meg-' állapítani, az ügyészségen oly nagy titokzatossággal vezetik le, hogy a szökés körülményeiről csak a legnagyobb utánjárással, kerülő utakon sikerült részleteket szerezni. Megállapítást nyert, hogy a szökevények a 17-es számú cella vaságyából leszerelték az összekötő pántokat és azokat ki is egyenesig lelték. E vasrudakat használták feszitővasutj Ezzel feszítették ki például Szötlösy Ernő járj rásbiró földszinti szobájának ajtaját, amclven keresztül menekültek azután ki az ue'(A Délmagyarország munkatársától.) 'Az ügyészségi fogház vakmerő szökevényei ügyében a szombati nap nem hozott lényeges fordulatot Roznis Györgynek és Girbl Demeternek, amint már az első feltevések sejtették; .sikerült, a határt?elérni. 'Á hírek szerint " V ... v a két szökevény Kiszomííor alatt már péntek «léibe» átfutott a román hatáíon. A rendőrség ugyanis minden intézkedést megtett arra, hogy a k'émgyamis vizsgálati foglyokat kézrekeriise. A Szegeden megtartott razziák eredményfcleüeknék" mutatkoztak. A rendőrséget munkájában a börtönőrök is segítették, azonban minden pozitív eredmény nélkül. rA' szökevények még pénteken hajnalban elhagyták a város területét. A rendőrség a szökevények személy leírását táviratilag megküldte a határmenti csendőrségeknek és rendőrségeknek. Az általános körözésnek, értesülésünk szerint, némi eredménye már mutatkozott, amennyiben a kiszombori csendőrség olyan irányú értesítést küldött Szegedre,' hogy * a szökevények személylelrásá* hoz hasoe&é két egyén pénteken cara. A vasboíokaí védelmi szempont» bél vitték magukkal a mindenre Bekivánta. a király, a háborúba, aztán-sose ;%r*eáztette többé vissza. : '' * " Nem, nem a Pali — rázta meg csöndesen « fejét Mák ángyó és a szeméhez emelte a fejkendő jö csücskét. Legációba kellene levelét irni. Miféle legációba?"'— értetlenkedtem. f—,Háf ahun a királ gyerökei vannak.-A tékin•ietös ur levelezi őket ugy-e? f Nem cn — lepődtem meg' nagyon oszln•tén. Közelebb se levelezek, nemhogy olyan', mészizire leveleznék. S'if- Nézze, nekünk megmondhassa; — hajolt kpze'lebb hozzám Mák ángyó. — Mink úgyis tudjuk, ¡ftojgy maga be van üsmerkédve szögéHvkékkei. ftilyastuk a világújság lapba, ehohe.'" ; v Elővesz! a kebeléből *a"; szépen összehajtogatott kep^sujeágot amelyikben meg ván irva, hogy az |ssv ábécéskönyv, amelyikbe én", is belesegítettem, iélkerült a király árváihoz is> ' """ •.. i'íj** Jaj, lelkem Mák áiigyó, — mosolygom el magám, — a könyv csak olyan, mint a muzsikaszó. Messzire elhallatszik, de azért a muzsikást nem mindenki ismeri am, aki a muzsikát hallja. JÁagyő ezemmeíláthatőiág elszomorodik. Pista mm^Ci megtüdhlsuk^; az ángyó szeme. Mögkcröm, irjou szépen, irja mög a Zitának, hogy uytiáhujk löuue legjobb helye annak a szögény gyeröknek. -- Melyik gyereknek'? " — felejtkezem - rá, ángyóra. " -r • •••:• . — Hát akármelyiket adná nekünk, mink vállal.. nánk szívesen. \ - : ••"'-/.- v Pista bácsi bizonytalanul szusszant • egyet, ¡¿¿i — Mán mégis csak a legöregebbet. Aü a teg-, töhetösebb, mög abbul lossz leghamarább embőr. Azt még mink is mögérnénk. v , Ángyó a szeme sarkával elhallgattatja. Pista, bácsit és megint ö veszi át a szót. — Nézze, nekünk se kicsi, se nagy;, oszt mióta a Pali elveszőtt, mink mán csal: olyanokvagyunk, mint a szödött szóld. Hát mondom ennek az embőrnek, lögyünk jo szívvel, ahnos' a 'szegény. Asszonyhoz, ha mán ugy áívétötte az élet a 'vállán, vállaljuk örökbe .valauiöíyik gyerökit. — A nevemre • iratom, —.2 készságaskedik' Pista bácsi. •' r'l'i-:' — A nevünkre,- — igazítja helyre Mák ángyó. — Ráíratunk tanyát, szőlőt, földit, uündönt — Nchéí; lesz a;- ángyó. — Mér lönne? ~ döccen előre Pista bácsi. — Vöt mán nekyj.k sok neveli gyeröbűnk, mind embör lött abbul, ....• kézét a kezemre, A tiszta szobába hálálnám, nézze, lliszön maga mondta, miÉór nálunk vót,; hogy abba a király is ellákhatna. — Nem azért ángyó, — rázom a fejemet — — Más hiba van, Ugy-e, K kis királyfinak is legeltetni kellene? —,Ö, Ielköm, csak olyankor, mikor a nap süt. Esőben az öreg is eltotyogná a birkák után, — Igen ám, ángyó, csakhogy a királyfiaknak az a törvényük,. hogy ők' csak aránybárányt l|< ¿elletnek. — Ez törvény? —^halkul el az áugyő szava. — .Törvény/ Aztán egy kicsinyig hallgattunk mind a hármait, ángyó gyorsabban köti az álla alatt a kendőt és megindul kifelé. Egy kicsit elgörbül a szá]Y széle, mikor elkösz^"" — Istennek ajánlom, tekiítejös. ur..®n jót' akartam. — Möghigyje, jót akart," -: fog velem kezet Pista bácsi. Meghiszem, lelkeim, hogyne hinném,' — nézek, eltűnődve utáníik. Jó is \ölna az, ha ugy lehetne, hogy Tilalmas Nagy István és Mák ángyó örökbe-] fogadnák a magyar királyfit és kivinoék Domaszékre és felnöus ugy, hogy politikust nem látn» ¿3 megtanulná azt, hogy szegény eísbsr íábc'í'