Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1927. junius 29. kodifikálása, mini inkább a kodifikált jogok megvalósítása lehel a harc célja s a küzdelem feladata. A magyar kisebbségek nem mondhatnak le küzdelmökben az európai nyilvánosság ha­talmas morális támogatásáról. De ennek a nyilvánosságnak segitségét nem várhatják egyedül a népszövetségi ligáktól E sorok irója öl ével töltött a magyarság kisebbségi frontjának legveszélyeztetettebb sza­kaszán, a szerkesztői Íróasztal mellett. S öt éves publiciszlíkai munka tanulságait vonja le akkor, amikor két javaslattal lép elő a vi­lágnyilvánosság szövetségének megnyerése ér­dekében. Az egyik javaslat már a kisebbségi magyar­ság megvitatása elé került. E szerint mozgal­mat kell kezdeményezni annak érdekében, hogy a népszövetség diplomáciai képviselő­ket küldjön minden olyan országba, amely­ben kisebbségek élnek. A népszövetség köve­teinek az volna a hatáskörük, hogy a népszö­vetség védelme alá helyezett garanciális szer­ződések végrehajtását ellenőrizzék s informá­ciójukkal a népszövetség beavatkozását kér­jék minden olyan esetben, amikor a kisebb­ségi jogokai védő garanciális szerződés végre nem hajtását észlelik. A másik javaslattal érthető okokból nem állhattam elő addig, amig a magyar kisebb­ségek közölt éltem. Múlhatatlan kötelességünk, hogy akár Párishan, akár Londonban francia és angol nyelvű lapot inditsunk, melynek az len­ne egyebeién feladata, hogy európai nyilvánossá­got teremtsen a magyar népkisebbségek minden panaszának és sérelmének. Ez a lap lehet kő­nyomatos is, de jusson el minden szerkesz­tőségbe, minden politikai, gazdasági és kultu­rális intézményhez és minden aktiv politikus­hoz, akinek része lehel az európai közvéle­mény kialakulásában. A magyar kisebbségek szava nem hallatszik a határokon túlra, a mi szavunkat pedig, fájdalom, Európa nem tartja a kisebbségi kérdésben kompetensnek. Az el­múlt években a magyar kormányzat bevallottan sokszor látta kárát annak a sajtóhadjáratnak, amit politikai ellenfelei folytattak a külföldön ellene. Ez a példa csak arra jó. hogy az euró­pai sajtónyilvánosság hatalmas erejét doku­mentálja. Ahogyan azonban a magyar kor­mányzat ellen ártani leheteti, ugyanúgy hasz­nálni is lehet a magyarságnak. Okosan szer­kesztett és okosan adminisztrált lappal belát­ható időn belül el lehetne végezni a fölvilágo­sitás munkáját s rendszeres munkával s arány­lag nem nagy költséggel meg lehetne szer­vezni az európai nyilvánosságot a kisebbségi magyar nemzetek számára. Csak egy pár ezer példányban megjelenő havi folyóirat költségeiről van szó. Sajtóren­delkezési alapok bizonyára istápolnak kevésbé hasznos és kevésbé nemzeli vállalkozásokat is. Pedig icliel-c más sajtócélra egyetlen fillért áldozni, amig ez a feladat betöltetlen Simon lános, mint fia, a maga, úgyszintén az elköltözött testvérei és rokonai nevében fájdalomtól megtört szivvel tudatja hogy a legjobb édes­anya, tetvér és rokon VACZI ANNA férjezett SIMON MIKSÁNE hosszú és kinos szenvedés után 1927 junius 28 án reggel történt elhunytál. A temetés 1927 junius 29 én d. u. 5 órakor lesz a Kölcsey u. 10. szám alalli gyászházból. Örökké gyászolunk, imádott, jó anyám SZEGED kötél­gyárosnál Telelőn 469. VARGA MHftLY Aradi ucca 4. Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szőlókötöző fonalak és háló 131 g y á r I áron kap A a t ó . Kiss emberpalánták a „Miasszonyunk" virágos kertjében. Gyöngycseppek és könnycseppek az apácazárda első leányosztályában. Irta: Nagy Sándor. (A Délmagyarország munkatársától) A »Miasszonyunkról« elnevezett apácanővérek Szenthároinság-uccai zárdájában napok óta foly­nak az évzáró vizsgák. A zárdai főbejáró ajtaja most nyitva áll. A kerek vasrostély sem nyilik fel. Kutatón vizsgáló szem sem tekint ki. Az évzáró vizsgák napjain, a tiszta öltözékü, jóságos beszédű apácanővérek hajlékába mindenkinek, — még fér­fiaknak is —, szabad a be­menet. A zajtfogó szőnyeg­gel borított folyosók min­den kereszteződésénél egy­egy imára kulcsolt kezű nő­vér áll és ijedt mozdulat­tal mutatja a tanterem felé vezető utat, ahol éppen az első leányosztály vizsgái folynak. A folyosón egyszerre az egyik virágokkal borilott Mária-szobor mögül nehéz barnakámzsás barát toppan elő. Ijedten néz, arcán döbbenet ül. Sut­togó hangon mondja a főbejárat elölt álló nő­vérnek : — Ez a Délmagyarország munkatár­sa. Vigyázni kell rá. Kérdezzék meg, hogy mit akar itt ... A folyosókon percek alatt száguld végig a ré­mes hír. Már az emeletről is kíváncsi fejek te­kintgetnek lefelé. Közben boldog, kipirult arcú szülők jönnek lel a lépcsőn. Mindenkinek kézében virág. Hosszabb szemlélődésre azonban már nincs idő. Szinte karonfogva, lekötelező udvariassággal ve­zetnek a kis tornaterem felé. Oly gyorsan tör­ténik minden, hogy meg sem lehet köszönni az előzékenységet. A tornaterem, ahol a vizsga folyik, színpad illúzióját kelti. Rendes iskolaterem nagyságú. A háttérben apró iskolapadokban az első leány­osztály. Az osztály előtt virágos emelvény. Kis asztal előtt ül/ a f a j v é d e 1 m i lap főszer­kesztője. Ö a vizsgaelnök. Hálamögött ma­gasan felemelt dobogón, szemben az apróságokkal — a szülők. A kis iskolapadok első soraiban magyarruhás leánykák. Mindenki karbalett kézzel ül. Az arcokon komolyság és ijedtség. Olyan mozdulatlanok, mint a kirakati babák. Mikor belépünk, éppen Kaiser atya kérdez: — Mi lesz a lélekkel, ha a test meg­hal? — és rámutat az egyik matrózruhás ki­csi kére. Erzsike bátran felel. Csak ugy fújja a kate­kizmust. — A lest elporlad, a lélek pedig felszáll a meny­be Isten trónusa elé és ott várja az utolsó Ítéletet. Még néhány kérdés és Kaiser atya bucsut int, a szól egy kicsi termetű apácanővérnek adja át. Ö a tanító néni. Amint meghajtja magái az elnöki emelvény előli, az apró arcok mosolyra derülnek. Már nyúlnak a jelentkező kezecskék. Az első vizsgaanyag a számtan. Nem számok, nem a sablonos, bemagolt egyszeregy. Minden kérdés — szines, éleiből vett példa. — Anyuka bét méter piros szalagot vett, azután négy méter fehéret és kél méter zöldet. Hány mé­tert veit? — kérdezi a nénike. Egyszerre husz apró kéz kalimpál a levegő­ben. Mindenki tudja a választ. Azulán jönnek a többi példák, mig mindenki le nem felel. A vizsgának többi anyaga: beszéd és értelem­gvakorlal. Könnyű jálék, ritmusos vers. A könyv­nek nyoma sincsen. Elmondják például, hogy a konyhában mire használják az cdéuyekcl? Mire való a ránlás és hogyan kell bánui a cse­léddel? Az egyik apróság pompásan definiálja a cse­léd fogalmái. — A cselédet az anyuka fogadja a piaoon. A cseléddel jól kell bánni, mert a cseléd is hozzá­tartozik a családhoz. — Kik laknak egy szoba-konyhás lakásban? — kérdezi a nénike. A vizsgázó leányka minden gondolkodás nél­kül felel: — Az egyszobás lakásban a szegények, mig a 4—3 szobás lakásban a gazdagok laknak ... — Minek örül a jó kislány legjobban? — Anyuka csókjának — hangzik a válasz. Köz­ben emelkednek az apró kezek. Már mindenki mosolyog. Amikor mindenki lefelell, könnyű ének következik. Dal a jó gyermekről, aki mindenét a szegényeknek adja. Délelőtt 10 óra felé vége a vizsgának. A vizs­gáztató nénike mélyen meghajtja magát a ma­gasan trónoló vizsgaelnök előtt. Imádkoznak. Egé­szen különösen éneklő hangon mondják az imád­ságokat. A szülök is hangosan mondják a Mi­atyánkot. Amikor leülnek az apróságok, szorongón kinos pillanatok következnek. A jóságos arcú iskolanő­vér három darab vékony »Filléres Könyvtár« ki­adványt vesz elő. — Ez a három könyv az elnök ur ajándéka. A három legjobb tanuló kapja. A padokból mindenki tódul előre. Látszik, hogy mindegyik jogot formál a legjobb tanuló büszke cimére. A három igénytelen ajándékkönyv kiosztása után szepegő sírás az arcokon. Irigykedő pillantások vetődnek a könyvekre. A nővér azonnal észre­veszi a komoly bajt. — Aki könyvet kapott, arra nem kell irigy­kedni. Az elnök ur jó, de csak három könyve volt. Akik nem kaptak könyvel, azoknak majd szentkép lesz az ajándékuk. A bizonyitványkiosztás után az apróságok kéz­csókkal búcsúznak a tanitónéuilől. A szülők is törtetnek kifelé. Lárma, tumultus. Egyik nagyon bájos apróság egyszerre csak elkiáltotta magát: — Éljen a nagy szünidői A váratlan felkiáltásnak élénk visszhangja tá­madt. A következő pillanatban már az uccán viháncol az első leáuyosztály. Megkezdő­dött a boldog vakáció, a legboldogabb két hó­nap, a lizhónapos első iskolaév után. KNAPPE JÁNOS! (Bohn utóda) VÁR UCCA 2. éttermei, sörcsarnoka Idegenek kedvenc találkozó helye Kellemes kerthelyiség soi Minden nap friss hal kapható. Teltto* 11 85 Korzó Mozi Telefon 11—85. junius 29-én, szerdán Rudolf Valentino Mae Murray «to-epi«*.: A mulató gyöngye- 5&ÜF! Aionkirül: Tavaszi á 1 o m. D áma 8 f«lvoniBb«n. FősrereplA: V4TSV RUTH MICCER. Előadások keidete hétköznap * » , vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 ét 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom