Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1927. junius 29. kodifikálása, mini inkább a kodifikált jogok megvalósítása lehel a harc célja s a küzdelem feladata. A magyar kisebbségek nem mondhatnak le küzdelmökben az európai nyilvánosság hatalmas morális támogatásáról. De ennek a nyilvánosságnak segitségét nem várhatják egyedül a népszövetségi ligáktól E sorok irója öl ével töltött a magyarság kisebbségi frontjának legveszélyeztetettebb szakaszán, a szerkesztői Íróasztal mellett. S öt éves publiciszlíkai munka tanulságait vonja le akkor, amikor két javaslattal lép elő a világnyilvánosság szövetségének megnyerése érdekében. Az egyik javaslat már a kisebbségi magyarság megvitatása elé került. E szerint mozgalmat kell kezdeményezni annak érdekében, hogy a népszövetség diplomáciai képviselőket küldjön minden olyan országba, amelyben kisebbségek élnek. A népszövetség követeinek az volna a hatáskörük, hogy a népszövetség védelme alá helyezett garanciális szerződések végrehajtását ellenőrizzék s információjukkal a népszövetség beavatkozását kérjék minden olyan esetben, amikor a kisebbségi jogokai védő garanciális szerződés végre nem hajtását észlelik. A másik javaslattal érthető okokból nem állhattam elő addig, amig a magyar kisebbségek közölt éltem. Múlhatatlan kötelességünk, hogy akár Párishan, akár Londonban francia és angol nyelvű lapot inditsunk, melynek az lenne egyebeién feladata, hogy európai nyilvánosságot teremtsen a magyar népkisebbségek minden panaszának és sérelmének. Ez a lap lehet kőnyomatos is, de jusson el minden szerkesztőségbe, minden politikai, gazdasági és kulturális intézményhez és minden aktiv politikushoz, akinek része lehel az európai közvélemény kialakulásában. A magyar kisebbségek szava nem hallatszik a határokon túlra, a mi szavunkat pedig, fájdalom, Európa nem tartja a kisebbségi kérdésben kompetensnek. Az elmúlt években a magyar kormányzat bevallottan sokszor látta kárát annak a sajtóhadjáratnak, amit politikai ellenfelei folytattak a külföldön ellene. Ez a példa csak arra jó. hogy az európai sajtónyilvánosság hatalmas erejét dokumentálja. Ahogyan azonban a magyar kormányzat ellen ártani leheteti, ugyanúgy használni is lehet a magyarságnak. Okosan szerkesztett és okosan adminisztrált lappal belátható időn belül el lehetne végezni a fölvilágositás munkáját s rendszeres munkával s aránylag nem nagy költséggel meg lehetne szervezni az európai nyilvánosságot a kisebbségi magyar nemzetek számára. Csak egy pár ezer példányban megjelenő havi folyóirat költségeiről van szó. Sajtórendelkezési alapok bizonyára istápolnak kevésbé hasznos és kevésbé nemzeli vállalkozásokat is. Pedig icliel-c más sajtócélra egyetlen fillért áldozni, amig ez a feladat betöltetlen Simon lános, mint fia, a maga, úgyszintén az elköltözött testvérei és rokonai nevében fájdalomtól megtört szivvel tudatja hogy a legjobb édesanya, tetvér és rokon VACZI ANNA férjezett SIMON MIKSÁNE hosszú és kinos szenvedés után 1927 junius 28 án reggel történt elhunytál. A temetés 1927 junius 29 én d. u. 5 órakor lesz a Kölcsey u. 10. szám alalli gyászházból. Örökké gyászolunk, imádott, jó anyám SZEGED kötélgyárosnál Telelőn 469. VARGA MHftLY Aradi ucca 4. Mindennemű kötéláru, zsineg, zsák, ponyva, szőlókötöző fonalak és háló 131 g y á r I áron kap A a t ó . Kiss emberpalánták a „Miasszonyunk" virágos kertjében. Gyöngycseppek és könnycseppek az apácazárda első leányosztályában. Irta: Nagy Sándor. (A Délmagyarország munkatársától) A »Miasszonyunkról« elnevezett apácanővérek Szenthároinság-uccai zárdájában napok óta folynak az évzáró vizsgák. A zárdai főbejáró ajtaja most nyitva áll. A kerek vasrostély sem nyilik fel. Kutatón vizsgáló szem sem tekint ki. Az évzáró vizsgák napjain, a tiszta öltözékü, jóságos beszédű apácanővérek hajlékába mindenkinek, — még férfiaknak is —, szabad a bemenet. A zajtfogó szőnyeggel borított folyosók minden kereszteződésénél egyegy imára kulcsolt kezű nővér áll és ijedt mozdulattal mutatja a tanterem felé vezető utat, ahol éppen az első leányosztály vizsgái folynak. A folyosón egyszerre az egyik virágokkal borilott Mária-szobor mögül nehéz barnakámzsás barát toppan elő. Ijedten néz, arcán döbbenet ül. Suttogó hangon mondja a főbejárat elölt álló nővérnek : — Ez a Délmagyarország munkatársa. Vigyázni kell rá. Kérdezzék meg, hogy mit akar itt ... A folyosókon percek alatt száguld végig a rémes hír. Már az emeletről is kíváncsi fejek tekintgetnek lefelé. Közben boldog, kipirult arcú szülők jönnek lel a lépcsőn. Mindenkinek kézében virág. Hosszabb szemlélődésre azonban már nincs idő. Szinte karonfogva, lekötelező udvariassággal vezetnek a kis tornaterem felé. Oly gyorsan történik minden, hogy meg sem lehet köszönni az előzékenységet. A tornaterem, ahol a vizsga folyik, színpad illúzióját kelti. Rendes iskolaterem nagyságú. A háttérben apró iskolapadokban az első leányosztály. Az osztály előtt virágos emelvény. Kis asztal előtt ül/ a f a j v é d e 1 m i lap főszerkesztője. Ö a vizsgaelnök. Hálamögött magasan felemelt dobogón, szemben az apróságokkal — a szülők. A kis iskolapadok első soraiban magyarruhás leánykák. Mindenki karbalett kézzel ül. Az arcokon komolyság és ijedtség. Olyan mozdulatlanok, mint a kirakati babák. Mikor belépünk, éppen Kaiser atya kérdez: — Mi lesz a lélekkel, ha a test meghal? — és rámutat az egyik matrózruhás kicsi kére. Erzsike bátran felel. Csak ugy fújja a katekizmust. — A lest elporlad, a lélek pedig felszáll a menybe Isten trónusa elé és ott várja az utolsó Ítéletet. Még néhány kérdés és Kaiser atya bucsut int, a szól egy kicsi termetű apácanővérnek adja át. Ö a tanító néni. Amint meghajtja magái az elnöki emelvény előli, az apró arcok mosolyra derülnek. Már nyúlnak a jelentkező kezecskék. Az első vizsgaanyag a számtan. Nem számok, nem a sablonos, bemagolt egyszeregy. Minden kérdés — szines, éleiből vett példa. — Anyuka bét méter piros szalagot vett, azután négy méter fehéret és kél méter zöldet. Hány métert veit? — kérdezi a nénike. Egyszerre husz apró kéz kalimpál a levegőben. Mindenki tudja a választ. Azulán jönnek a többi példák, mig mindenki le nem felel. A vizsgának többi anyaga: beszéd és értelemgvakorlal. Könnyű jálék, ritmusos vers. A könyvnek nyoma sincsen. Elmondják például, hogy a konyhában mire használják az cdéuyekcl? Mire való a ránlás és hogyan kell bánui a cseléddel? Az egyik apróság pompásan definiálja a cseléd fogalmái. — A cselédet az anyuka fogadja a piaoon. A cseléddel jól kell bánni, mert a cseléd is hozzátartozik a családhoz. — Kik laknak egy szoba-konyhás lakásban? — kérdezi a nénike. A vizsgázó leányka minden gondolkodás nélkül felel: — Az egyszobás lakásban a szegények, mig a 4—3 szobás lakásban a gazdagok laknak ... — Minek örül a jó kislány legjobban? — Anyuka csókjának — hangzik a válasz. Közben emelkednek az apró kezek. Már mindenki mosolyog. Amikor mindenki lefelell, könnyű ének következik. Dal a jó gyermekről, aki mindenét a szegényeknek adja. Délelőtt 10 óra felé vége a vizsgának. A vizsgáztató nénike mélyen meghajtja magát a magasan trónoló vizsgaelnök előtt. Imádkoznak. Egészen különösen éneklő hangon mondják az imádságokat. A szülök is hangosan mondják a Miatyánkot. Amikor leülnek az apróságok, szorongón kinos pillanatok következnek. A jóságos arcú iskolanővér három darab vékony »Filléres Könyvtár« kiadványt vesz elő. — Ez a három könyv az elnök ur ajándéka. A három legjobb tanuló kapja. A padokból mindenki tódul előre. Látszik, hogy mindegyik jogot formál a legjobb tanuló büszke cimére. A három igénytelen ajándékkönyv kiosztása után szepegő sírás az arcokon. Irigykedő pillantások vetődnek a könyvekre. A nővér azonnal észreveszi a komoly bajt. — Aki könyvet kapott, arra nem kell irigykedni. Az elnök ur jó, de csak három könyve volt. Akik nem kaptak könyvel, azoknak majd szentkép lesz az ajándékuk. A bizonyitványkiosztás után az apróságok kézcsókkal búcsúznak a tanitónéuilől. A szülők is törtetnek kifelé. Lárma, tumultus. Egyik nagyon bájos apróság egyszerre csak elkiáltotta magát: — Éljen a nagy szünidői A váratlan felkiáltásnak élénk visszhangja támadt. A következő pillanatban már az uccán viháncol az első leáuyosztály. Megkezdődött a boldog vakáció, a legboldogabb két hónap, a lizhónapos első iskolaév után. KNAPPE JÁNOS! (Bohn utóda) VÁR UCCA 2. éttermei, sörcsarnoka Idegenek kedvenc találkozó helye Kellemes kerthelyiség soi Minden nap friss hal kapható. Teltto* 11 85 Korzó Mozi Telefon 11—85. junius 29-én, szerdán Rudolf Valentino Mae Murray «to-epi«*.: A mulató gyöngye- 5&ÜF! Aionkirül: Tavaszi á 1 o m. D áma 8 f«lvoniBb«n. FősrereplA: V4TSV RUTH MICCER. Előadások keidete hétköznap * » , vasár- és ünnepnap 3, 5, 7 ét 9