Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

1927. jufiiuB 29. DÉLMAG VAJHÜH^ÄG Ady Csinszkánál Diósárok-uccai Lengyel Vilma. jsom törtjében. Irta (A Üélmaggarország munkatársától.) Ady Endre özvegye tudvalevőleg letette a hallha­tatlan költőért viselt özvegyi fátyolt a nagy halott magányos sirjára és visszatért az élet­be, fiatalon," napsugarasan. Csinszka, az egykori Ady né, most JS ériell hozzá, hogy miként kell slilust vinni minden lépésél>e és a nyérSpolgi­ri igazságtalanságot, meg a költők Ítéletét, ámelv­lyel elvárták volna tők-, hogy társtalanul, egyedü­liségbeu mindig Ady ne­vét viselje, mini ¡ehet Iá­tor fölénnyel elhárítani. Csinszkával, ma Márfly Ödön feslőnűivéfz feleségével, diósárokbell kertjében találkoz­tam. Ott jött elém egyszerű ingblúzban, kicsi fejébe csapott filekalappal. Köröskörül gyö­nyörű gyümölcsök piroslottak és a ribizli­bokrok égő termései között fogadott. Elmenni készüli, inlerjul nem akart adni, elég volt. mondta, eddig minden szavát félreértették, romanlikus alakot csináltak belőle az igaz­ság rovására. Szóval az újságíró részére sem­mit se akart mondani. És mégis . . . Az autóm kint álll a kert előli, meginvi­táltam Csinszkát és azt mondtam, hogy majd elkiséreir fodrászához, ahova menni ké.,'. itt s mialatt az autó száguldozott velünk, Csinszka fokról-fokra leleplezte élete nagy tit­kait s a legendák ködéből lassan kibonta­kozott a valóság. — Nincsen bennem semmi különös csoda — kezdte —, én csak nagyon egészséges ér­zésű, erős akaratú, vidám vagyok, a természet az elemem, a napsugár a világom, a rokkokó a stiluso ötletet, szellemességet, köny­nyedségel szeretem és soha nem hidnám el­képzelni magam a reneszánsz merev, komor, sótét pózában. — Engem a zseni szenvedélyesen érdekel, folytatta, és csak az ő levegőjében érzem jól magam, a szerLelenségek és bizarrságok kö­zöli. Hajszolom a tehetségeket az alkotásra, a legtöbbre, amire zsenijük képes. Tizenkilenc éves voltam, amikor Ady felesége lettem, a gyereke, asszonya, szerelője voltam s a nagy életenergiánwnai, élniakarásommal láncoltam magamhoz, ugy, hogy mellettem elfelejtette Lédát és minden más asszonyt. Belőlem me­rítette a hitet, amit a hajszákban, a környe­zetével, emberekkel vívott harcban elvesztett, a vidámságomhoz menekült, amikor forrada­lomra szállt szelleme a silány anyag ellen, a nyugalmam kellett, amikor a szépségnek uj formáját kereste és öntépésekkel szaggita ki magából Tudtam, hogy ez az élet így nem tarthat sokáig. Tudtam, hogy Bandin nen 1.1 se:' Zseni voli .1" :<;azi zseni­nek pedig bele kell pusztulni az ,'á>ba, föl keli égni a művészetért hozott áldozd tüzében. Csinszka maga elé nézett. Jól megfigyel­hettem az árcit. Nagy, szürke szemeiben most még kevésbé tudtam olvasni. Van bennük démoni akárhogy tiltakozik is ellene. Magas, dombon, homloka körül szép selymes-szőke rövid haját bontogatja a Duna felől jövő szél. Szép volt. igazán szép. Megállította az autót: — Szálljunk ki, üljünk le a Duuaparton egy padra és beszélgessünk ott, — ajánlotta. Csinszkái megfogták az emlékei — g.> í doltam Csinszka már az enyém. — Milyen volt az élete Ady mellett? — . dezteiu. — Egy nagy-nagy melegség őrület, bol­dogság. Olyanok voltunk, mint a vidám paj tások, bukfenceztünk, nevettünk. így csak egy­szer lehet az életben lobogni s azután töo bet soha. Csinszka szomorú lett. Felemelte a fejét az ég felé, amelyet annyiszor ostromolt meg, amikor látta, hogy miként alszik ki a tüz az örökéletű zseni nagy égő szemeiből. Csinszka vidám és erős, mondja és meg lát­szik is rajta, de mégis gyászol, talán hi­láláig. A Duna budai oldalán tikkadó hőség­ben most füstfelleggek szálltak, a vizén hosszú sávokat húzott egy elhaladó hajó, merész ecselvonást a sima felületre. — Tudom, sokan elitélnek — folytatta Csinszka —, mert másodszor férjhez mentem. De imádom az életet. Sok bánatom volt már, amit zokszó nélkül tűrtem, nem hagyom ma­gam leigázni se előítéletből, se gyávaságból. Nem hagytam pontot tenni az élelem után. Bandi tanított az élet vad szereletére és én csak így élhetek az emlékének. Müveit pro­pagálom, fordítókkal tárgyalok, a világ min­den táján összeköttetést tartok fenn, hogy terjesszem Adyt. Lefordították eddig angol, francia, német és spanyol nyelvre. Most njl loltam, hogy a spanyol király egyik leglel­kesebb Adv-olvasó. Kényes kérdés jutott most eszembe. Féltem fölvetni, de mégis nekibátorodtam, hiszen Csinszka olyan közvetlenül, kedvesen bes'.éi­getett, mintha évek óta lettünk volna jóbarát­nők. — Ismerte Lédát? Csinszka mosolygott. Ezt már sokan kér­dezték tőle. — Nem ismertem meg soha, egyszer láttam csak, akkor is menekült előlem. Léda nem tudla megbocsájlani, hogy kislány buktatta meg a királyságát és sok intrikát szőtt elle­nem, amik miatt Bandi a Iegeréh esebben támadt Lédára. — Léda sokra inspirálta a költőt, szól­tam és Léda is hallhatatlan lett Adyval. — Igen, igen, szerettem volna megismerni, de nem lehetett. — A Halottak élén. lálja. viszont nekem író­dott és nélkülem nem született volna meg, — válaszolt tovább Csinszka —, de ezt a kötetet elhanyagolják. Talán, mert-Ady itt már nem ugy irt, hogy őrültséget, forradalmat, az iszá­kosság destrukcióját lehetne ráfogni és tal in azért is, mert egyes körök Léda személyé-' jobban ragaszkodnak, mint az enyémhez, üe én nem törődöm ezzel sem. Soha nem járok felolvasásra, vagy Ady-estélyre, nem avatko­zom a vitákba. Csinszka szenvedélyesen beszél, szája, amely érzéki és a szublimált szellem iveit is viseli, gyengén remeg. A budai toronyban megkondult a déli harang. Igv vettük észre, hogy már több mint egy órája beszélgeti! ik. Csinszka kért: — Szerelném, ha elkísérne a fodrá­szomhoz és megnézné, hogy milyen vagyok szép rendesen megfésülve. Ha megteszi, együU­maradunk két óráig, amig a vonatja cl nem indul. Drága gyerek ez a Csinszka és nehéz olt lőle elválni, hál együtt maradtunk. Sokat 'uo­sélt édes kis történeteket a mai életi'lxil, arról, hogy tud festeni, irni és hogy \> ­meggyőződése, hogy a színpadon a mag ir Elisabet Bergner lenne belőle. De mégs 'ni foglalkozik egyébbel, mint a kert ¡év •• -,'s zal, hogy minden szertelenség!» n Iá.iában »vele megy« a mostani férjével is. Bizros benne, hogy Márffy is halhatatlan lesz Csinszkának ez az igazi alko' ísa. — Én mindenbe bele megyek, de magamat nem rombolom széj jel — ez az elve és Csinsz­kának lényéből tényleg konstruktív erők áradnak, a jó élet vágya, az érdek ismerete. Csinszka se nem jó, se nem rossz, se nem önző, se nem önzetlen. Termékeny lélek és a teljes nőiesség minden szinpompájával. ti­tokzatosságával, a kobold groteszkségével, pajkos kedvével ugyanugv. mint a szerelem­ért élő asszony szenvedni tudásával. Éva És Csinszkát lehet, sőt kell szeretni. A fod­rásztól kijövet se volt szebb, mint amilyen akkor volt, amikor miattam egyszerű ing­blúzban, fejébe csapolt kis filckalappal indult a dinéhez, mert nem akart egyedül hagyni a vonat indulásáig. Szineslelkü nő: annak őrül, ha zseniális -si­nyeket követhet el, amitől tátva mar.ul a világ szája és azért busul, ha romri-;'is nőt csinálnak belőle. De Adv mell é i ?k utolsó percéig jóban, rosszl-nr ' al­dóan ott állt — Csinszka. fa im Telefon Irodai 2-58. Belvárosi Mozi Telefon Pénztári 5-82 Junius 29-iől julius 3~ig, szerdéiól vasárnapig fiz idény legnagyobb attrakciója! Az idény legnagyobb attrakciója! PARIS a párisi Folies Kergére nagy revüje 6 részben Josephine Backer világhirü Tiller Görlök főszereplésével. — Személyesen fellépnek: nalogi) Böske Hercxeg Albert 6 Cöarleston görl 3 Mbertini Prologot Balázs Ica mondja! Az előadásokat Kosovilz Pál, a fővárosi Operett-Színház karmestere vezényli Eredeti azenekisérettelü Előadások kezdete hétköznap 5, 7 és 9, szerdán és vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. E. Schatz Magda fiizőszalonjában legolcsóbban készülnek hasfüzők, melltartók stb. Szeged, Somogyi ucca 15. 72 Telefon 14—30. II WliW4llftlM—MI.MIIiBnwti——mm­A -világhírű 78 TRIUMPH és STYRIfl kerékpárok egyedül SZÍNIÚ SÁNDOR cégnél kaphatók Kis? uc.re 2. Nagybani áron! *S2SS^a£2£S *%S25& UVEGKERESKEDELMI Szeged, Klauzál tér 1. és Kelemen urca sarok. 829 IÀ1SB

Next

/
Oldalképek
Tartalom