Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-29 / 147. szám

1927. junius 29. DÉLMAGYARORSZÁG Л Bástya Szabadkán 3 :2-re győzte le a Sabáriűl. i Szalxidka, junius 28. (A Délmagyarország kiküldött munkatársától.) Amikor a Sabária—Bástya mérkőzések krónikása telefonba mondja ezeket a sorokat, egész Szabadka lelkesen ünnepli a győztes Bástyát, amely lelkes küzdelem és gyönyörű mérkőzés után 3:2 arányban legyőzte szombathelyi riválisát, a Sabáriát A Bástya nívós, régóta nem látott, igazi profiküzdelemmel győzte le veszedelmes ellenfelét. A küzdelmet meleg ünneplés előzte meg. A Sand vezetősége selyemzászlót nyújtott át a szegedi csapatnak. Kardos Mihály meghatottan mondott köszönetet a szabadkaiak figyelméért és viszonzásul a Bástya selyemzászlóját adta át a Sand számára. A közönség feszült csendben várta a mérkőzés kezdetét jelentő füttyszót. A Bástyát most sem hagyta cserben hagyományos balszerencséje, az első félidői szél és nap ellen kelleit végigjátszania. Az első félidőben az iram egyre fokozódolt. A Bástya sorozatos támadásokkal ostromolta a Sabária kapuját, amelyben Weinhardt fejtett ki hősies védekezést. Ilogy az első félidő gól nélkül fejeződött be, annak tulajdonképen az volt az oka, hogy a válogatott kapus gyönyörű stílussal fogta el a Bástya-csatárok már-már biztos gólnak látszó bombáit. A tizedik percben csúnya jelenei zavarta meg a meccs szépségét. A durvaságáról híres Nagy hasbarugía a lefutó Soltit. A huszadik percben Wéber huszonöt méterről lőlt bombáját Weinhardt csak robinsonáddal tudta kornerre menteni. Az első félidőben különben egymást követték a Bástya kornerci, amelyek nyilvánvalóvá tették a szegediek föénvét. A szünet alatt a közönség ismét lelkesen ünnepelte a Bástyát. A második félidő első liz perce remek küzdelmet mutatott. A Bástya öt perc alatt három gólt ért el. Az első gólt a hetedik percben lendületes támadás után lövi be Weinhardt kapujába Ábrahám Wéber gyönyörű beadásából. 1:0! A következő percben Ábrahám lefut a labdával, Busch kiugrik és a labda a kapuba röpül. 2:0! A közönség tombolóan tüntet a szegediek az más biró elé tartozik. Lőrinc most már megmérgesedik éá nekivörösödve hadonász a kezeivel. — Ugyan ne tanulgassa mán, mikor azt ngy se lőhet eltalálni, ami reltentőségöt ez a legény tött az asszony miatt. Mert ahogy mögmérgesüfJött. amért az asszony kivolt a kezibül, hát leszúrta mérgiben az udvaron az egyik malacot. Hát ezért nyújtom panaszomat a Tóni ellen, mert ez mán mégse való. Akaratlanul rábólint a menyecske is. Akárhogy volt. mint volt, abban igaza van Lőrincnek, hogy a malacban még se kellett volna kárt tenni. — Hát hogy volt az. menyecske? — kérdezi a biró. — Mi járatban volt maguknál ez a fiatal, mikor a gazda a veteményest kerülte? A menyecskének lángot vet a képe, szorosabbra rántja az álla alatt a fejkendője csomóját és negédesen megrántja a vállát. — Mit tudom én? Erőszakosul jött b<? a tanyába. Tóni, noha sárga cipőt hord, ez alkalommal mégis csizmaszárba dugja a gavallériát. Dacosan felüti a fejét. — Az se igaz ám, ángyi! Hivatalos voltam én oda. — Hát osztán ki hiti oda? — kérdezi Lőrinc és oda villan a biróra a szeme sarkával. Figyelem, most bújik ki a szög a zsákból! — Ki hitt? Hát az asszony hitt, a kend felesége, ha tudni akarja kend! Lőrinc kiegyenesíti a derekát és fölényesen néz a fiúra. — Minek möntél, ebadtal Hiszön embör létödre neköd küllőit volna több eszüduek 1 ü n n i. mint az asszonynak. mellett. Néhány pillanat múlva Solti villámgyorsan leszala«/, ideális beadását Höss öreg profikra emlékeztető stílusban góllá értékesiti. 3:0! Az iram lanyhul ezulán. A Sabária néhány veszélyes, de eredménytelen támadást intéz a Bástya ellen. Weinhardt majdnem eltöri Ábrahám iábát. A lömeg tüntet ellene. A Sabária első gólját a huszonnyolcadik percben Szladovils szabadrúgása szerezte meg. A labda a kapu sarkába röppeni védhetellenül. 3:1! Utána néhány perccel Tóth a kapu közelében hendsel vét. és Mészáros tizenegyesről rúgott góljával 3:2-re javilja az arányt. A második, félidő utolsó perceiben Solli lefut, Buschnak beadja a labdát, amely már röpül a kapu felé, amikor a biró sipja a mérkőzés végét jelenti. A lömeg a pálya közepére lódul, a szegcdi játékosokat az emberek vállaikra kapják. Bagyogó arcok, lelkes ünneplés mindenütt. Megható beszédek, meleg, baráli üdvözlések közben veszi át a Bástya a Sand ajándékát, egy gyönyörű ezüst serleget. A szegedi fiukat virágos kocsikon, valóságos diadalmenetl>en vitték ki Palicsra, ahonnan holnap, egy napi pihenőre, hazautaznak Szegedre. ( V. Gy. A magyar kisebbségi küzdelem és az európai nyilvánosság. Irtás Dettre János kesültsége. De Kisebbségi magyar lapok mostanában szorgalmasan közlik azokat a határozatokat, melyeket a népszövetségi ligák uniójának legutóbbi berlini kongresszusa fogadott el. Jól esik látni ezekből a határozatokból, mennyi lelkes harcosa s milyen pompásan kiépített dogmatikája van már a kisebbségi kérdéseknek. A leszakított magyarság első generációja harcol most a kisebbségi fronton, az első generációé mindig az újoncok tapasztalatlansága és lelhuszonöl kisebbség alakította már meg népszövetségi ligáját s a kisebbségi harcok tradíciói, generációk tapasztalatai segitik első lépéseikben azokat, akiket az uralom széles országuljárói sorsuk csak a véres tegnapi napon paranccsolt le a kisebbségi élet ösvényeire. A magyar kisebbségeknek — ha az erdélyi magyarság két népszövetség elé terjesztett pa, nászát nem tekintjük, — ma egyedül a nép[ szövetségi uniók szolgáltatják a nemzetközi élei nyilvánosságát. Ám bele lehet-e nyugodnunk abba, hogy ez az előkelő hangú és nemes törekvésű, de impérium nélküli szövetség szolgáltassa a magyar kisebbségeknek —- az európai nyilvánosságot. A népszövetségi ligák uniója soha konkrét sérelemmel, soha konkrét panasszal nem foglalkozik, csak elméletét dolgozza ki a kisebbségi törekvéseknek s a kisebbségi harcok számára csak a tekintély támogatását nyújtja. A kisebbségi harc ütemét, eszközeit mindig az ellenfelekhez kell szabni s a balkáni politikai rendszerrel szemben csak balkáni laklika és balkáni moralitás vezethet sikerre. A jog meztelen eszközeivel, az igazság tiszta szavával nem lehet küzdeni a nyers erő s az uralom kíméletlen fegyverei ellen. Mit érnek a népszövetségi ligák előkelő hangon megszövegezett határozatai a választási kormányoknak a közigazgatási tisztviselőkhöz küldött bizalmas utasításaival szemben? Az itthoni magyarság — ne tagadjuk, — csak elméletből, vagy ami még rosszabb: illúziókból: ismeri a kisebbségi harcmodort. Vagy oktalan lelkesültség, vagy megbélyegző elégedetlenség fogadja azokat, akik a határokon túlról csak vendégségbe jönnek már haza. Az uj Ankerschmidtekel a régi Garamvölgyi Ádámok mentalitása zavarja meg. Az itthoni magyarság — Jókai regénvhősöket, Tatrangi Dávidokat és Berend Ivánokat küldene a kisebbfeljajduló, éretlen siralmak foglalatja egyfárkodni, venni türelmet és eladni szavazatokat a politika balkáni piacain. Könyvből nem lehet megtanulni a kisebbségi harc stratégiáját s nem lehet megtanulni akkor sem, ha ez a könyv — Maggarország ezeréves történelme. De nem lehet megtanulni ! sem a fehér asztalok fel köszön tőiből, sem a ! zöld asztalok tanácskozásaiból, sem a piros asztalok fogadkozásaiból. (Piros aszlal, fehér asztal, zöld aszlal — ez a legtragikusabb trikolor.) De nemcsak mi vagyunk a kisebbségi sors avatatlanjai. Mi lehet a kisebbségi probléma még a legnemesebb hajlandóságú, legemberibb érzésű angol, francia, vagy amerikai polgár számára is? Zűrzavaros panaszok, feljajduló, rétetlen siralmak foglalatja egyfelől s rendszerint nem is maguk a kisebbségek panaszkodnak és jajonganak, hanem az anyaországok sajtóorgánumai és politikusai, társadalmi egyesületei és nemzeti szövetségei s valljuk be: ezekben a sirámokban mindig van csak hazatekintő pártpolitika is. A világnyilvánosság számára ez a kisebbségei kérdések ismerelének egyik forrása. A másik pedig: jól lesült statisztikai adatok, kirakat-törvények, k¡esztergályozolI alkotmány-fejezetek, gyönyörű ovációk a lestvén sorsról s egyenlőségről, a/, állampolgári egyenlőséget deklaráló állampolgári egyen közszellem és korki tudna, be nem . ki tudná csak meg törvények leple alatt az 1 ő t le n sége I m e g v alós i t ó mányzali intézkedések, avatott, itt igazságot lenn is látni az igazságot? Hiába vetjük meg a kisebbségi harc legnagyszerűbb elméleteinek alapját, aki maga nem élt kisebbségi sorban, nem szerezheti meg a tájékozottságnak azt az elengedhetetlen minimumai, ami kisebbségi kérdési en csak a hozzászóláshoz is feljogosítaná. Magyary Géza professzor a perjognak európai hírnevű professzora s a kisebbségi kérdéseknek is szorgalmas tudósa. S mégis ez a kiváló professzor a bécsi jogás/.kongresszus elé a kisebbségi jogok védelmének olyan perrendtartását terjesztette. mely szinte tökéletesen valósította meg a gyakorlaliatlanság és életképtelenség minden lényeges feltételét. Minden autonóm testület, minden kisebbségi város számára felperességi jogot követelt a tudós professzor tervezete s ügyiéiegyenlőséget a panaszosnak. Csak arra nem felett a tervezet, hogy a kisebbségek hogyan harcoljanak ki a maguk számára anionom testületeket s az idegen impérium alatt élő városok hogyan és kikkel ismertessék el nemzetiségi voltukat? Hiszen, ha autonóm testüleleik volnának s ha elismernék politikai tekintetben is nemzetiségi voltukat, nem lenne szükségük arra. hogy panaszt emeljenek. A népszövetségi ligák működése majdnem teljesen a dogmák fantomjainak kergelésében merül ki. Nincs arra szükség, hogy a kisebbségi jogok elméielével való foglalkozás foglaljon le a maga számára minden érdeklődést s minden nemes törődést, ami a népkisebbségek számára megmozdítható. A kisebbségi program adva van: a kulturális önrendelkezési jog, az anyanyelv használatának el ismerése iskolákban, közigazgatásban és jogszolgáltatásban, gazdasági szabadság és állampolgári egyenlőség. Az utódállamok alkotmányainak ismerői előtt pedig az sem kétséges, hogy nem annyira a kisebbségi jogok