Délmagyarország, 1927. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1927-06-19 / 139. szám

1027 junius 19. DÉLMAGYARORSZAG 3 Hogyan értelmesei dr. Erdélyi Cúsxló a nemes liberdliszmusi. (A Délmagijarország munkatársától.) Országszerte élénk feltűnést keltett az a pohárköszöntő, amelyet dr. Erdélyi László, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem művelődéstörténeti tanszékének professzora, a mosolygó bencés pap mondott dr. Szabó László tiszteletére rendezett vacsorán a Tisza-szálló kertjében. Erdélyi professzor arról beszélt, hogy az igazi katolicizmus és a nemes liberálizmus között nincsen ellentét, mert a nemes liberalizmus nem teszi közönyössé az embert valósával szemben, ugy a zsidó, . mint a keresztény vallások pedig nagy szolgálatot tesznek a társadalomnak és az emberiségnek. A katolicizmus és a liberalizmus szembeállítása mindig szertelenség és igazságtalanság. Beszélt Erdélyi professzor arról is, hogy minden vallás tiszteletreméltó, mert kivétel nélkül minden vallás valami nemes tartalomra törekszik és igy súlyos bűnt követ az el, aki a vallások közötti ellentéteket kiélezi. A bencés egyetemi tanár pohárköszöntöje azért keltett feltűnést, mert eddig az volt az általános vélemény Erdélyi Lászlóról, hogy nem érez valami nagy rokonszenvet a liberális gondolatok iránt. Lehet, hogy fekete papi reverendája váltotta ki ezt a véleményt a szegediekből, a szerdai pohárköszöntő békességet hirdető hangja azonban eloszlatta ezt a látszatot, mert hiszen kiderült belőle, hogy Er délyi professzor a maga módja szerint hive a liberálizmusnak. Erdélyi László igazgatója az Újszegeden lévő Szent Imre Kollégiumnak. Előadásait az egyetemen befejezte már, kollégiumának diáklakói nagyrészben már elutaztak haza, nyári vakációra, csak azok maradtak az intézet csendes falai közölt, akik szigorlatra, vizsgára készülődnek, vagy akiknek nincs hova raenniök. Itt, ebben a tiszta és csendes intézetben kerestük fel Erdélyi Lászlót, aki szintén készülődik már a nyári vakációra. Szerdai pohárköszöntőjéről beszélgettünk vele és kérdéseinkre pontosan, precízen elmondotta, hogy mi a véleménye a liberalizmusról és mit ért nemes liberálizmus alatt. — A liberálizmus az én értelmezésem szerint nem más — mondotta többek között —, mint szabadság a szépre, szabadság a jóra és szabadság az igazra, szabadság a jónak az érvényesítésére. Az állam keze ápolja, istápolja a polgárokat, biztosilsa mindenki számára a jó irányú érvényesülés lehetőségét. Ne állilson mesterséges akadályokat a polgárok boldogulása elé a kereskedelemben, az iparban, a közgazdaságban. Ne létesítsen monopóliumokat, kiváltságokat, amelyek az önmagára utalt polgárok helyzetét nehezítik csak meg. A politikában, a társadalomban a nemes liberálizmus szintén a szabadságot, a közszabadságokat jelenti, a jónak, a szépnek, az igaznak a szabadságát. De nem liberálizmus a rossznak a szabadsága, az erkölcstelennek a szabadsága. A bencés professzor ezután a mai kormányzatról, a mai kormányzat liberalizmusáról beszélt. Kijelentette, hogy Bethlen István politikáját helyesnek tartja. — Méltóságod azt mondotta az imént — vetettük közbe —, hogy a nemes liberálizmus nem türi meg a mesterséges akadályokat, hogy az állam keze ne akadályozza meg a polgárait a szabad érvényesülésben. Hogyan egyeztethető össze a kormányzati rendszer liberalizmusával a numerus claususról szóló törvény fentartása, hiszen ez a törvény a legjellegzetesebb akadályozója a polgárok szabad érvényesülésének, a tanulás szabadságának? — A kormánynak, illetve a törvényhozásnak annak idején a törvény megalkotásával az volt a célja — válaszolta pillanatnyi gondolkozás után Erdélyi professzor —, hogy mesterségesen leszorítsa a diplomás állások után törekvők túlságos számát, hogy megakadályozza az intellektuális proletáriátus megnövekedését. Én a magam részéről nem szívesen láíom az ilyen korlátozásokat és ezeket a magyarság lelkfllete sem kívánja, azonban a helyzet az, hogy külső viszonyok egyelőre még ránkkényszeritik a törvény fentartásál. Általában magam sem tarlom kívánatosnak, hogy a zsidó fajú, vagy felekezetű polgárok nagyon elszaporodjanak az intellektuális pályákon, bár — szerintem nem lehet általánosítani ebben az ügyben. Nagyon sok olyan gondolkozású zsidó vallású magyar polgárt ismerek, mint Biedl Samu, aki a nemzet érdekében való együttműködés szükségességét hirdeti állandóan, de azért vannak sokan a zsidók között, akik nincsenek Biedl Samuval ebben az ügyben egy véleményen. Én azt szeretném, ha Biedl véleményé minél általánosabb lenne a magyar záidóság körében, mert akkor aggodalom nélkül lehetne tágítani a korlátokat a természetes szabadság felé. Ezután a katolicizmusról beszélt Erdélyi László és kifejtette, hogy sokan a klerikálizrintem mindenkinek joga van arra, hogy helyes gondolatait kifejtse, ezt a szabadságot a klérustól sem lehet elvitatni, mert szükség is van arra, hogy a katolikus papság olt, ahol a lelki dolgok érintkeznek a társadalmi és politikai kérdésekkel, véleményét színlén kifejthesse a helyes és a közjó, erkölcsi jó érdekében. Megkérdeztük ezután, hogy mi a véleménye a sajtószabadságról'? — A sajtószabadság a polgári szabadságjogok közé tartozik — mondotta —, ezen a téren is ugyanaz a véleményem, mint más téren. A sajtónak legyen szabadsága a jóra, a nemesre, a szépre, a közhasznúra, az igazra, de ne legyen szabadsága a rágalmazásra, a kártevésre. Visszaélések minden részen történhetnek, még az úgynevezett keresztény sajtó oldalán is, mikor bennök a nem keresztéry gondolkozás érvényesül. Szükségtelennek, tartom, bogy itt felekezet, vagy f^jí nevezzek meg, mert általánosául ézeo a téren sem lehet. A zsidQ vallás Krisztusig ÍSÍei!i yallás. volt s ennek lényegéhez nem tartozik minu*" az, ami a zsidó liberalizmust jellemzi. Ezeket mondotta dr. Erdélyi László, aki szerdai pohárköszöntőjében lándzsát tört a muson s ezzel együtt a katolicizmuson holmi • nemes liberálizmus és a katolicizmus rokon papi prepotenciát értenek. — Én hive vagyok a szabadságoknak, szesága mellett. Magyar László. Az ipartestület vezetősége kétmilliárdhétszázmillió korona készpénzt kiván a várostól a széképületért. (A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton délelőtt nagyobb iparosküldöttség jelent meg a polgármesternél dr. Pálfy József ipartestületi titkár, Pálfy Dániel és Iiörmendy Mátyás vezetésével az ipartestület Templomtéri székházának megváltása ügyében. Az ipartestület legutóbbi ülésén, mint ismére les, viharos jelenetek között foglalkoztak azzal a javaslattal, amelyet ebben az ügyben az elöljáróság terjesztett a plénum elé. Kiderült, hogy az elöljáróság lényegesen kedvezőtlenebb ajánlat elfogadását hozta javaslatba, mint amilyent az iparosság elérhetett a városnál. A polgármester, aki szintén megjelent az ipartestület közgyűlésén, maga jelentette be, hogy a város az épület hivatalos becsértékén kivül még nagyobb mennyiségű téglát is hajlandó adni. A közgyűlés az elöljáróság javaslatit igen nagy többséggel le is szavazta. Az ipartestület küldöttsége most azt kérte a polgármestertől, hogy a felajánlott téglát a város készpénzzel, még pedig hatszáztizennyolcmillió koronával váltsa meg. így az ipartestület a széképületért és a hozzátartozó többi épületekért kereken kétmilliárdhétszázmillió koronát kapna a várostól, az épületeket ugyanis a városi mérnöki hivatal 2.082,000.000 koronára becsülte. A polgármester kijelentette a küldöttség előtt, hogy az iparosság kívánságának teljesítése nem rajta múlik, mert ebben az ügyben a közgyűlésé a döntés joga. A maga részéről az iparosok uj kívánságát túlzottnak tartja. MMMMMMMMMMMMNMV „A magyar nyelvből és történelemből babérkoszorút érdemelne" — mondta Krausz János egyik tanára. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi kegyesrendi főgimnáziumnak hét éven át rendes tanulója volt Krausz János, akit a mult tanév végén egy önképzőköri felszólalás dotta: — »Az utókor manapság már azoknak ad igazat, akik a háború alatt nem siettek a lövészárokba. Itthon, az úgynevezett »kenyérnyomán mesterségesen szított utóhullámok fronton« dolgozók is szereztek annyi érdemet miatt az iskola további látnoíitásátAl #»1H1- a hazának, mint azok, akik künn a lövészmiatt az iskola további látogatásától eltil tottak. Az önképzőköri tanárelnök a kis diák kicsapatását hozta javaslatba. Diáktársai elfordultak tőle, bojkottálták, ugy, hogy Krausz János azért is, hogy a további botrányokat elkerülje, elmaradt a hetedik osztály óráiról. Kimaradása után a tankerületi főigazgató meghozta Ítéletét. Krausz Jánost, a hetedikes giinnázistát »hazafiatlan viselkedése miatt« kizárták a kegyesrendi főgimnáziumból. A drákói itélet indoklása a többi között ezeket mondta: »A kicsapatásra itélt növendék önképzőköri felszólalásával arról tett tanúbizonyságot, hogy lelkét megmérgezték a liberális és pacifista eszmék. Téves uton haladó ideológiája veszélyes lehet tanulótársaira és igy teljesen indokolt az a határozat, hogy az iskola kötelékében való tovább-tartozása káros az iskola hazafias szellemére.« Krausz János ezzel elintéztetett. Az intézet házi történetében is megörökítést nyert. — Krausz János, az intézet volt hetedik osztályú tanulója, egyik önképzőköri ülésen, amely alkalommal egyik társa Gyóni Géza »Csak egy éjszakára . . .« cimü versét szavalt* el és bírálta hazafias szempontokból: Krausz János külön véleményt jelentett be és bírálatában többek között a következőket monárokban meakulpáztak és elvéreztek . . — A pacifista és lelkileg megmételyezett hetedik osztályú tanuló felszólalása felett, az önképzőkör hazafias lelkületű ifjúsága mélyen megbotránkozott és ezért a tankerületi főigazgató kizárta az intézetből.« A kis Krausz János kicsapatása után az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Később azonban megbékült vigasztalannak látszó sorsával. Elhatározta, hogy elvégzi a nyolcadik osztályt és leérettségizik. Tanult éjjelt nappallá téve. Nélkülözve, szegénysorsu szüleitől alig támogatva. Az elmúlt tanévben a volt állami, most reálgimnáziumba iratkozott be, mint magántanuló. A különben nem jeles bizonyitványu diáknak sorsa szinte szellemi szárnyakat adott. Mint magántanuló fényesen állta meg a helyét az osztályvizsgákon. Az érettségin pedig remekelt. Egyhangúan jeles eredménnyel maturált. A legnehezebb tételeket játszi könnyedséggel oldotta meg. Tanárai csodálattal emlékeznek meg teljesítményéről. Egyik tanára mondotta: — Ha a magyar nyelvből és a történelemből külön lehetne jutalmazni a leérettségizett diákokat, Krausz János babérkoszorút érdemelne.