Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-11 / 108. szám

1927 május 8. DÉLMAGYABORSZÁG 11 Egy ismeretlen társaságban hipnotizállak egy fiatal nőt, aki meg akarta ölni házastársát. (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány nappal ezelőll éjjel 11 órakor a városháza előtt autó állott meg. Türelmetlen utasa idegesen dörömbölt a nehéz tölgyfakapun. — Az ügyeletes rendőrtisztet keresem — mondolla. Amikor az ajtónálló rendőr a kaput kinyitotta, a férfi mellett egy nő surrant be, aki azonban a lépcsőn nem ludott felmenni. A rendőrnek kellelt segédkeznie, mig a lépcsőkön fel tudták vinni az ügyeletes rendőrliszt szobája elé. A duil arcú panaszos a rendőrtiszt elölt azután elmondotta, hogy barátnője, ahioel hosszabb ideje együtt él, meg akarta ölni. Este vacsora után, lefeküdtek — mondotta. A nő későn tért haza és nem is akart vacsorázni. A férfi lefekvés után arra letl figyelmes, hogy barátnője felkel ágyából és a kályha melleit kotorászni kezd. Később felkapott egy vasdorongot és ütlegelni kezdte. — Megöllek — kiáltozta a nő, ugy, hogy a férfinek hosszas küzdelmébe kerüli, mig a nőt le ludta fegyverezni. A küzdelem hevében mindkét fél könnyebb sérüléseket szenvedeti — mondolla tovább. A nő a heves harc után eszméletlenül rogyott össze, majd később, mikor magához tért, megüvegesedelt szemekkel nézett maga elé. — Amikor rápillantottam — mondotta a panaszos - , hirtelen eszembe ötlött, hogy barátnőm meg oan hipnotizálva. Már régebb idő óta tagja egyik szegedi spiritiszta társaságnak és mindenki azt mondotta róla, hogy kiváló médium. Most is hipnotizálva lehet és parancs fjlytán akart engem megölni . . . A nő a rendőrtiszt előli oly gyanúsan viselkedett, hogy a rendőrségről a mentőknek telefonállak és a szerencsétlen nőt beszállították az elmegyógyintézeti klinikára. Itt a nőt csak napokon át tartó kísérletezés után ludiák a hipnózis alól felszabadítani és azóta súlyos betegen lakásán ápolják. A szerencsétlen nő nem tud számot adni arról, hogy ki hipnotizálta és hogy ki sugalmazta arra, hogy ölnie kell A rendőrségen most kihallgatják mindazokat a férfiakat, akikkel a nő az utóbbi hetekben érintkezel!, hogy a hipnotizőr kilétét megállapítsák. Negyvenhárom kilométer vezetéket fektet le, 310 viflanylámpát szerel fel, 7 milliárd koronát invesztál a gázgyár a külvárosrészek világítására. A külvárosrészek X. vándorgyűlése. (A Délmagyarország munkatársától) A külvárosrészek rendezésére alakult nagybizott-» ság kedden este lartola X. vándorgyűlését a Kál-i vária-téri Csiszár-vendéglőben. A gyűlésen Petrik Antal hosszabb beszédben számolt be a legutolsó történtekről, — Nem hagyjuk többé elaludni a tüzet — mondotta —, annak égni kell, amig az utolsó uccában az utolsó kő nincs letéve. Most már nem a hatóság ellen folyik a küzdelem, hanem a hatósággal. Tisztában van mindenki a torony alatt azzal, hogy a külvárosrészek rendezés se elsőrendű feladata a városnak. Ezután Petrik kijelenlelte, hogy nekik Klebelsberg Ivunó miniszterrel nagy tervük van. Nem akar ő ebbe politikát keverni, de — szerinte — Klebelsberg olyan ember, aki két kézz el szolid e mindent, bűn volna tehát, ha őt meg nem nyernők a külvárosrészek rendezése ügyének. Ugy gondolja — mondolla ezután —, hogy junius 26.-ra meghívják a minisztert feleségével együtt a külvárosi egyesülelekbe és körökbe. Este azután a körök és egyesületek vezetői közös vacsorára gyűlnének össze a Hruekner-kertben, ahol a miniszter meghallgathatja a külömböző foglalt kozási ágak képviselőit. Meghívják ugyanakkor a belügyminisztert is, ha nem jönne el, helyette egy magasrangu tisztviselőjét. Ezután Pongrácz Albert, a gázgyár jelenlévő igazgatója ismerlette a külvárosrészek világitásá-/ nak tervét. Pongrácz igazgató azzal kezdte, hogy a külvárosrészek világításának kérdését az illetékesek, kel régóla tárgyalja. — Fontosnak larlja a világítás megoldását a polgármester és fontosnak tartja, sőt szívesen hoz áldozatot az az uj részvényes csoport is, amely a legutóbbi időben átvette a gázgyár részvényeit. — E g é s z e n rövid idő alatt meg lehel ezt a kérdést oldani — mondotta Pongrácz igazgató —, Szombaton nyítjtjuk be a végleges terveket a városhoz és a megegyezést a lehető legrövidebb idő alatt elkészítjük, mert a munkálatokhoz inég e hó végén okvetlenül hozzá kell fogni. Négy hónapig fognak ezek a munkák tartani. Hal részre felosztva végezzük el a villanyvilágítás bevezetését. — A polgármesterrel folylalolt tanácskozások eredményeképpen nemcsak az uceák világítását készítjük most el, hanem a m a gá n v i 1 á g it á s t is megoldjuk és a házakba mindenhová bevezetjük a villanyvilágítást. 43 kilométer vezetéket kell lefektetni erre a célra, 310 uccui villanylámpái állilunk fel és hétmilliárd papirkoronál invesztálunk e célra. A külvárosrészek polgárai nagy lelkesedéssel fogadták Pongrácz igazgató bejelentéseit. Bonyolult és érdekes adatok kerültek ki egy járáshirósági tárgyaláson a szegedi színházról, Faragó Ödönről, Andor Zsigmondról és a városról. (A Délmagyarország munkatársától) Annak a komplikált színházi politikának, amelylyel a város éveken keresztül intézte a szegedi színház sorsát, egyik igen érdekes, de nem utolsó ulórezgése játszódott le kedden délelőtt a szegedi járásbíróságon, Arnold járásbiró előtt. A járáshirósági tárgyalás alapja is meglehetősen bonyodalmas história. A színházat már házikezelésben tartotta a város, amikor a hatóság rájött arra, hogy a vállalkozó igazgatóból művezető-» igazgatóvá szerződtetett Faragó Ödön, nem alkalmas a szegedi szinház vezetésére. Egy szép napon azután azzal lepték meg a teljesen tájékozatlan nyilvánosságot, hogy a város és Faragó Ödön kölcsönösen felbontották az egymással nem régen kötött művezetői szerződést és Faragó el is távozott Szegedről. Mint emlékezetes, Faragó Ödön távozását hosszú titkolózás előzte meg, bár az, hogy Fodor Jenő tanácsnok, a szinház tanácsi határozattal inegbizott adminisztratív igazgatója, vagy — ha így jobban hangzik —, intendánsa, a maga részéről már a házikezelés legelső pillanataiban elejtette Faragó ödönt. A nyilvánosság azonban egészen a mai tárgyalásig nem ludla meg, hogy Faragó ödön m i t és mennyit kapott a várostól végkielégi-. tés címén, hiszen azzal, hogy szezonközben lemondott szerződéséről, egészen tekintélyes anyagi előnyöket áldozott fel. Ma aztán kiderült minden. Faragó Ödön különböző címeken végkielégítésként 8 0 millió koronát kapott a várostól, de a város ezt az összegei nem fizette ki közvetlenül neki, bár eredetileg ez volt a távozás fellé- | tele, hanem bírói letétbe helyezte, mert a | volt szegedi színigazgató hitelezői előzőleg bíróilag lefoglaltatlák már Faragó minden ingó vagyonát, sől jövedelmeit és járandóságait is. A nyolcvanmillió korona címe tulajdonképen nem végkielégítés volt. A Faragóval kötött megállapodás értelmében ezt az összeget részben elmaradt illetményei cimén, részben pedig azért kapta Faragó, mert lemondott a szinházi feb szerelés visszavásárlási jogáról és igy a díszletek, a ruhatár és a könyvtár teljesen a város tulajdonába szállott át. A bírói letétbe helyezett nyolcvanmillió koronára azután jelentkeztek a hitelezők. Elsősorban Faragó Ödönné, a volt direktor nővére, akinek Faragó hetvenötmillió koronával tartozik. Faragóné követelését elsőhelyen jegyeztette be Faragó Ödön vagyonára és követeléseire, ezen az alapon azt kérte a bíróságtól, hogy a birói letétbe helyezett nyolcvanmillióból őt elégítsék ki. Jelentkeztek azonban a többi hitelezők, közöttük az állam k in est ár is, először nyolcszáz pengő forgalmi adóhátralékért, majd körülbelül hatezer pengő más adótartozásért. Ezzel a nagyobb summával eredetileg Andor Zsigmond tarlozott az államnak, azonban a tárgyaláson bemutatón közjegyzői okirat szerint Faragó Ödön készfizetői kezességet vállalt Andor minden köztartozásáért és kötelezte magát, hogy 192G decemoerélől kezdve ezt a tartozást havonta 11."»00,000 koronával törleszti, sőt hozzájárult ahhoz is. hogy az Andortól megvásárolt szinházi felszerelés mindaddig ne oldassék fel a végrehajtási zár alól, amig az adótartozást teljesen ki nem egyenlíti ezekkel a részletekkel. Faragó azonban csak négy részletei fizetett, igy körülbelül 6 ezer pengő tartozás fenmaradt. Az államkincstár képviselői szintén tudomást szerezlek erről a nyolcvanmilliós birói letétrőt és keresetükben azt kérlék, hogy a bíróság ezt az összeget teljes egészében Faragó adótartozásainak kiegyenlítésére az államkincstárnak fizesse ki. Jelentkeztek azonban más hitelezők is, színészek — visszatartod gázsijukért, kereskedők, ki nem egvenlilell számlájukkal. A járásbirósági tárgyaláson ezekkel a keresetekkel kapcsolatban igen érdekes és itt-ott értheletlen dolgok derüllek ki. Kiderült például, hogy azt a letiltási rendelvényt, amelyet az állami adóhivatal február 15-én állított ki és keltezett és amelyben az adótartozásokra Faragó városi járandóságait foglalta le, az okmány k elte el ő 11 h á r o m nappal, február 12-én igtatlák már a városnál. — Hál ez hogyan lehet — kérdezte a bíró. — Kérem, a közigazgatásnál 111 i 11 d e 11 lehetséges — állapította meg az egyik hitelező ügyvédje. Kiderült az is, hogy a város ellen nagyobb (íolgári pörl inditotlak azok az urak, akik Andor Zsigmondnak igazgatása utolsó idejében kisebbnagyobb váltókölcsönt folyósítottak, hogy elősegítsék szanálását. A már benyújtóit keresetükben előadják, hogy Andor Zsigmond ezeknek a vállóhiteleknek a biztosítására szinházi felszerelését kötötte le. Ezt a megállapodást közölték annakidején a város hatóságával is, amely azt tudomásul vette. A kérdéses felszerelést később megvásárolta Faragó ödön, majd Faragótól a város szerezte meg és eleinte fizette is azokat a tartozásukat. amelyeknek a felszerelés voll a fedezete. A hitelezők beadványukban hivatkoznak arra, hogy amikor dr. P a p Róbert a város közgyűlésén előterjesztene szinházügyi interpellációját, dr. Somogyi Szilveszter polgármester kijelentette, hogy a város kielégíti Faragó ödön hitelez ő i t. Amikor Faragó ödön felszerelését eladta és azt megvette a város, azt elvonta hitelezői elől, a város pedig tudomással bírt arról, hogy Faragónak vannak olyan hitelezői, akiknek követelésére ez a felszerelés a fedezet. Így a város részes Faragó Ödönnek abban a cselekményében, amellyel a s z i 11 h á z i felszerelés tulajdonjogát Faragó átruházta, ebből a részességből következik az, hogy — a hitelezők szerint — meg kell térítenie azt a kárt, amely a hitelezőket érte a felszerelésnek a végrehajtás elől való elvonása következtében. A hilelezők a város elleni pörüket a város rosszhiszeműségére alapítják és a rosszhiszeműséget abban látják, hogy a város tudott arról, hogy a Faragótól megvásárolt díszletekre adták a kölcsönt Andornak, akitől azt Faragó átvállalta. A rosszhiszeműség kérdése egyébként, mint értesülünk, törvényszéki tárgyaláson fog tisztázódni. Ezek az érdekességek pattantak ki kedden déliben a járásbirósági tárgyaláson, amelyei Arnold járásbiró azzal végzéssel szakított félbe, hogy hivatalosan felszólítja a várost a Faragó-féle birói letétbe helyezeit nyolcvanmillió korona részletezésére. A városnak nyilatkoznia kell, hogy a nyolcvanmillióból mennyi Faragó illetménye, mennyi a végkielégítése és mennyi az az összeg, amelyet a diszletek visszavásárlási jogáért kapott. Az olvasó rovata Sszegetl és Makó. Igen tisztelt Szerkesztő ur 1 Már igen régen tapasztaltam, hogy Makó város tanácsa olyan közérdekű és kötelezett hirdetményeket tesz közzé a lapokban, amelyek publikálását Szeged város hatósága elmulasztja, vagy csak talán hivatalos lapjában teszi közzé, amit senki sem lát és senki sem olvas. Ma például Makó város a szerb tövis kötelező irtására és a kukoricamoly elleni kötelező védekezésre vonatkozó hirdetéseit teszi közzé. Ezen alkalomból szóvá kell tenni, hogy milyen közérdekű kötelező hirdetményeket bocsájtolt ki Makó és miért mulasztja ezt el Szeged város halósága. Tisztelettel: Egy előfizető.