Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-07 / 105. szám

DELMftöYflRORSZÄG SZEGED : Szerkesztőség : Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, külcsSnkUnyvtár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. ^ Nyomda : Löw Lipót ucca ig. Telefon: 16—34.« » « » « » SZOMBAT 1927 MÁJUS 7 • • • III. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: tri ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrdssy ucca 23. Telefon: 49. szám. « » « » « >» « » « » Előfizetési ára havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-6O, külföldön 6-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Irodalompolitika. Szegény magyar irodalom, nagy idő óla nem tudott szóhoz és szerephez jutni a politikától. Ez a nagy idő éppen nem volt a nagyságok ideje, hőseinek javarésze azóta el is merült a névtelenség és ismeretlenség szürke tengerébe, egy másik része a börtönökbe került, de azért még mindig akadt kettő, három, aki a konszolidáció áldásos korszakába is átmentette magát, ha nem is a régi hatalommal és dicsőséggel. A politika fölfalta nálunk az irodalmat, nem ugy, mint Krónosz a fiait, hanem mint a gömböc a mesebeli embereket. Mikor itt minden összeomlott és mikor csonkán, bénán maradt meg az országból, ami megmaradt és az irodalom első garnitúrájának egész csapata kivül került a határokon, akkor egyszerre hirtelen nagy legénnyé ütötte magát néhány közéleti irodalmár, akik addig a csöndes részvétlenség és koszorullanság fedezékében vonták meg magukat. Most elérkezettnek látták az ő idejüket, égszakadás, földindulás, szaladj le is pajtás, büszkén és biztosan az elárvult poziciókba, a hatalom árnyékában! Egyszerre tekintélyek és méltóságok lettek, akiket eddig az irodalom szabad és független köztársasága éppen hogy élni engedett és váratlanul marsallbotot húztak elő olyanok, akik a költészet kis káplárai gyanánt meneteltek, reménytelenül. A hivalás embereit fölváltották a hivatal emberei, akik vagy egyszerűen kitették a szüret a választottaknak, vagy pedig csak éppen hogy türelmi bárcát engedélyeztek nekik, nagy kegyelmesen. Sivár és áldatlan korszak következelt, irodalmunk uj vaskora, amelyben a pakfon ugy akart fényleni, mint az arany és amelyben az utolsók lettek az elsőkké, dc nem a biblia, hanem a kurzus szelleme szerint. Egy kis inkvizíció indult meg a tehetségek ellen és amíg az élő valakiknek iparkodlak megkeseríteni az éleiét, a halhatatlan Valakinek, Adynak igyekeztek beszüntetni a halhatatlanságát. Persze, a nagyságos elméknek ezek a jámbor szándékai és kegyes óhajtásai mind csak papir és levegő maradtak és aki arany volt, arany maradt. Az irodalomban nem segít semmit a hatalmi és uralmi pártolás, az irodalmat nem lehet, hivatalosan kezelni, az irodalmai nem kell és nem is lehet csinálni, az irodalom nem adminisztráció és nem reprezentáció, hanem élet, élet, fölfokozolt, tnagasabbrendü, örökkévaló élet. A költészet templomába — legalább is Petőfi óta igy tudjuk és valljuk, — belépni nemcsak báli belépőben, de bocskorból és mezítláb is szabad és itt nem jelent semmit a rang és a mód, az állás és a protekció. A Nemzeti Színház hiába próbálja Nyári Andort, vagy Zsirkay Jánost a magyar drámairodalom első gárdistái sorába emelni, azért mégis csak Balázs Béla és Szomory Dezső a valódi költői a világot jelentő magyar deszkáknak, ha egyelőre nem is engedik őket ezekre a deszkákra az illetékesek. Az irodalomban, — ezt jegyezzék és tanulják meg végre az urak, — csak egyetlen rang és egyetlen jog uralkodik és győzedelmeskedik: a valódi tehetség Istentől való rangja és joga. Lehet valaki tagja valamelyik hivatalos irodalmi Társaságnak és mégis igazi költő lehet, dicsőséges és diadalmas, ha tud szépen és bátran énekelni. Tömörkény Istvántól soha egyetlen egy sort se hozott az akkor legmodernebb irodalmi folyóiratunk, de ettől nem lett Tömörkény egy hüvelykkel sem kisebb és kevésbbé modern. Péterfy Jenő a Kisfaludy Társaság tagja volt, egy konzervatív és ekszkluziv irodalmi köré, de azért ő fedezte föl nekünk Henrik Ibsent és Richárd Wagnert, a modern lélek és a jövő zenéje megszólaltatóit és valaki írhatja az alaktalan és rímtelen szabad versek végtelen zuhatagát a leglilább ekszpresszionista szemlébe ás mégis unalmas és szánalmas akadémia lehet az, amit csinál. Egyetlen helyes és hazafias irodalompolitikát ismerünk el: helyet a tehetségeknek, szabad levegőt, a gondolatnak, az érzésnek és ezen a téren azután csakugyan ne a politikai irány, hanem az egyéni érték jöjjön tekintetbe és itt csakugyan ne tiszteljétek a közkatonákat hadvezérek gyanánt, hanem becsüljétek a lalentumot és hódoljatok a zseni"•«BHffi^BHraHnHi nek! Az irodalomban nincsen régi és uj, mert Shakespeare ujabb, mint Koroda Pál és az irodalomban nincsenek öregek és fiatalok, mert Rákosi Jenő fiatalabb, mint Zulavszky Andor, az irodalomban csak örök ifjúság van és ha ez hiányzik, akkor semmiféle korpótlék és tekintélypótlék sem segit. Szabolcska Mihály, aki néhány örök szépségű verset adott nekünk, énekelte régen: Boldog, aki sirni tud! Mi pedig azt énekeljük, ha iróról van szó: Boldog, aki irni tud! Ez a boldogságnak rövid, de velős, egyetlen kiskátéja az irodalomban! A pellciós bíróság döntése előli Zsitvay Tibor és Pékár Gyula presztízsből lemondoll kecskeméli mandátumáról. (Budapesti tudósilónk telefon jelentése.') Bethlen István gróf miniszterelnök ma délben tanácskozásra ült össze Zsilvag Tibor házelnökkel és Almássg Lászlóval, az egységes párt ügyvezető elnökével, valamint Pékár Gyulával. A tanácskozáson szóbakerüll Zsitvay Tibor és Pékár Gyula mandátumának kérdése» is. A kecskeméli petíció ügyében a közigazgatási biróság most már rövidesen meghozza döntését és máris bizonyosra vehető, hogy Zsitvay Tibor a rétsági kerület mandátumát fogja megtartani. Pékár Gyulánál nehezebb a helyzet, amennyiben a derecskei mandátumot is petícióval támadták meg. A délutáni órákban az a hir terjedt el a parlament folyosóján, hogy a Bethlen miniszterelnökkel folytatott tanácskozáson Zsitvay Tibor és Pékár Gyula megállapodtak abban, hogy a megpeticionált kecskeméti mandátumokról lemondanak. Ez a lemondás a mai nap folyamáéi már meg is történt és ezt hivatalosan be is jelentették a képviselőház délutáni illésén. Pékár és Zsitvay lemondása ma a politikai élet szenzációja, valamint azt is élénken perIraktálják, hogy a Ház elnöksége intézkedett dr. Tassy József kecskeméti főorvos és Héjjas István földbirtokos pótképviselők behívása iránt. Kecskeméten — mint még emlékezetes — december 11-én volt a választás, amely lajstromosan történt — volna. A Zsitvay—Pékár listával szemben állott Horváth Mihály vezetésével a Kossulh-párt listája. Horváth Mihály 1883 ajánló aláírást adott be, de ebből a választási biztos 1333-at törölt, majd ami| kor Horváth ujabb 770-el nyújtott át, a biztos azt állapította meg, hogy a szükséges 1195 aláírás helyett csak 1165 van és igy 30 hiánya miatt nem is bocsájtotta szavazás alá a Kossuth-párt listáját. Igy lett egghangulag képviselő Kecskeméten Zsitvay Tibor és Pékár Gyula. A választási biztos eljárása nagy felháborodást keltett Kecskeméten, az ellenzéki választók petícióval léptek fel. A peticionálóknak ugy látszik komoly adataik állottak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a biztos talán tulbuzgóan járt el az aláírások mérlegelésében és ezért mértékadó helyeken számoltak a választás megsemmisítésével. Éppen ezt a helyzetet mérlegelve Zsitvay Tibor — aki elnöke a Háznak —, az időközi választások során Rétságon szerzett magának mandátumot, Pékárnak pedig Derecskén volt mandátuma, de ezt is petícióval támadták meg. A közigazgatási biróság már kétszer tartott tárgyalást a kecskeméti petíció ügyében és elutasította a petíció ellen beadott kifogásokat, elrendelte az érdemi tárgyalást, amelynek során számos lanut rendelt el kihallgatni. A biróság döntése a közeli napokra várható és éppen ennek tulajdonítják politikai körökben, hogy Zsitvay és Pékár presztízskérdésből nem akarták megvárni a döntést, hanem lemondtak kecskeméti mandátumukról. A pótképviselők behívását politikai körökben csupán formalitásnak tartják, mert valószínű, hogy a biróság a választást megsemmisíti és uj választást rendel el Kecskemétre. Az egységespárli képviselők nincsenek megelégedve, de azérl elfogadják a költségvetési. Budapest, május 6. A képviselőház mai ülésén a földmivelésügyi tárca általános vitáját folytatták, melynek első felszólalója Farkas Géza volt. Beszédében kifogást emelt az ellen, hogy a földmivelésügyi tárca költségvetése nagy redukciót szenvedett a legutolsó békebeli költségvetés óla. Kölcsönvett pénzből beruházkodni ma teljesen egyenlő az anyagi romlással. Ivády Béla mondott ezután a tagosításról beszédet. Csonkamagyarországon 388 olyan község van, ahol általános tagosítás volt, 214 községben pedig birtokrendezés egyáltalán nem volt. Az elmúlt tizenkilenc évben csak 34 községben hajtottak végre általános, vagy részleges tagosítást, a háború alatt pedig csak 3 községben fejezték be ezt a munkát. Kéri a minisztert, hogy az e téren mutatkozó anomáliákat szüntesse meg. A kővetkező szónok Gömbös Gyula. Nagyon sajnálom — úgymond —, hogy képviselőtársaim egy csoportja kirándulást rendezett a Nemzetközi Vásárra ma, ahelyett, hogy az égetően fontos földmivelési kérdésekkel foglalkozott volna. Pedig ma a földmivelési probléma egyúttal a ma-i gyar élet problémája is. Az az érzése, hogy a földmivelésügyi tárca mostoha elbánásban részesült. — Helyeslem a kultuszminiszter imperialisztikus törekvését, de a magyar gazdaifjak nevelése mégis csak a földmivelésügyi miniszter dolga, mert különben a végén még a tenyészállatvásárt is a kultuszminiszter fogja rendezni. (Derültség.) — A műveletlen kisgazda veszélyt jelent az országra, a müveit pedig az egészséges rétegeződés alapját képezi. A következő szónok Marscball Ferenc. A mezőgazdasági világkrizis Magyarországot sem kímélte meg, mert most drágán termelünk és ol-