Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-22 / 118. szám

2 D£LMA<iYAROHSZAG 1927 május 22. igy 3 4 óra alatt átrepült Amerikából Európa b a. Cherbourgtól Parisig francia repülők raja kisérte Lindberghet, aki néhányszor körül­repülte a repülőteret, majd ott szállott le, ahol nem állott tömeg. Valóságos hajsza kezdő­dölt meg ezután a pilóta felé. A tömeg ro­hama miatt nem is tarthatták meg teljesen a hivatalos fogadtatást. Párisban a lapok rendkívüli kiadást adtak ki, mire az autók egész áradata száguldott ki Le Bour<íet felé. Vu-T>ei-Fu megszállta Hankaut. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelenlik: A hankaui kormány kommunista csapatai kiürítették Hankaut, amelyet Csang-Cso-Lin és Vu-Pei-Fu csapatai megszálltak. A város lángokban áll A helyzet komolyságára való tekintettel japán és ame­rikai hadihajók Sangliaibói elindultak Han­kauba. Szombaton megkezdődtek a város és a gázgyár közötti tárgyalások_ (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton délelőtt nagyjelentőségű tárgyalások kezdődlek meg a városházán Buócz Károly műszaki tanácsos hivatalában a külvárosré­szek világítására beadott gázgyári ajánlattal kapcsolatban. A tárgyaláson, amelynek csak informativ jellege volt, megjelent Pongrácz Albert igazgató és a gázgyár egyik budapesti műszaki embere, a várost Buócz Károly mű­szaki lanácsos és Csángi Ferenc városi főmér­nök képviselték. A tulajdonképeni tárgyalá­sok csak vasárnap délelőtt tíz órakor kez­dődnek meg a polgármester hivatalában és ezen a vasárnapi tárgyaláson közlik majd a gázgyár képviselői, hogy milyen változta­tásokra hajlandók a nemrégen benyújtott ajánlattal kapcsolatban. A szombati tárgyaláson értesülésünk sze­rint a mérnöki hivatal a gázgyár képviselőivel közölle, hogy az eredeti ajánlat tárgyalá­sához milyen adatokra, tervekre és számítá­sokra van szükség. A tanács ugyanis, amikor foglalkozott az ajánlattal, kimonaotta, hogy azt mindaddig nem veheti részletes tárgyalás alá, amig a hiányzó adalokat nem közli a gázgyár igazgatósága. A szombati tárgyalá­son a gázgyár képviselői pontos jegyzeteket készítettek a mérnöki hivatal jelentéséről és valószínű, hogy vasárnap délelőtt kiegészítik ajánlatukal. A vasárnapi tárgyalásokat, amelyen meg­jelennek a gázgyár bécsi igazgatóságának ki­küldöttei is, a polgármester l'ogja vezetni. A nyár folyamán megkezdik az algyői hid építését? (A Délmaggarország munkatársától.) Vásár­helyről származó hir szerint a kormány fel­vetít' beruházási programjába az uj tiszai közúti hid felépítését is, amelyért már régen megindult a harc. Vásárhely akcióját Szeged közönsége is támogatta, ujabban azonban Sze­ged város közgyűlése az eredeti tervtől el­térve nem az alggöi uj áthidalás, hanem a Tápé melletti áthidalás mellett foglalt állást és ilyen értelmű felterjesztést intézett a ke­reskedelmi miniszterhez. Dr. Temesváry Imre miniszteri tanácsos tegnap levelet intézett Soős István hódmező­vásárhelyi polgármesterhez és levelében töb­bek között a következőket irta: Józan Miklós Szegeden. Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, főrendiházi tag, a ma délutáni gyorsvonattal Szegedre érkezett. Az állomáson a püspöki vikáriust a szegedi unitárius leányegyház ve­zetőségének élén Gelei József egyetemi tanár fogadta. Józan Miklós tiszteletére az unitárius közönség este a Kass nagytermében össze­jövetelt rendezett. Vasárnap délelőtt a püs­pöki vikárius unitárius istentiszteletet tart és urvacsorát oszt a református templomban. „Felelőtlen" diáktüntetés Nagyváradon. Nagyvárad, május 21. Tegnap este egy na­gyobb csoport antiszemita diák vonult a szín­ház elé, ahol a vilnai zsidószinház operett­együttese pár nap óta vendégszerepel. A tün­tetők nagy lármát csaplak, kövekkel dobá­lódzlak, xigy hogy a színészek az előadás be­fejezése után még jósokáig nem távozhattak el a színházból. A tüntetők ezután Kecskeméti Lipót főrabbi lakása elé mentek, annak vala­mennyi ablakát beverték, később pedig a Zárcla-uccai és Teleki-uccai zsidó .templom és zsidó lyceum ablakait zúzták be. A tün­tetésnek a rendőrség vetett véget. »A Szeged—hódmezővásárhelyi tiszui köz- | uti hid ügye most már a megvalósulás stádiu­mába érkezett. Érintkezésbe léptem Hermann őexoellenciájával, aki kijelentette, hogy hozzá­járul ahhoz, hogy a hasznos beruházások ko­relein belül ez a^iiid is programba vétessék. A hasznos beruházások bizottsági tárgyalá­sánál a törvényjavaslatba már ezt a hidat is felvette. A hid helyszíni munkálatai még a nyár folyamán meg is fognak indulni s remélhetőleg két év alatt teljes befejezést nyernek.« Levelében közli még azt is Temesváry Imre, hogy a kormány beruházási programjába fel­vett 705.000 pengőt a Vásárhely melletti kakas­I széki ló partján építendő szanatóriumra. PENGŐ 4? £ Három egység­áron flór hátul­varrott és dup­la talppal Lám­pái éa Hegyinél 3' 4 PENGŐ PENGŐ Egy szabadkai könyvről. Irta Juhász Gyula. Mint a gazda a májusi velést. olyan gyönyörű­séggel és reménységgel szemlélem azt az uj, ifjú és bátor irodalmat, amelyet mai magyarok müvei­nek a különféle demarkácíókon tul. Ez az iro­dalom fölszabadult és önállósította magát a buda­pesti gyámság és befolyás alól, saját mondanivalója van és azt a maga hangján mondja el. Az élet és világ, a magyarság és emberiség uj, független szemlélete alakult ki benne és néhány olyan erős és igaz egyénisége, aki nekünk is büsz­keségünk és reménységünk lehet. Ebbe a gárdába sorakozik a nagyon fiatal és nagyon tehetséges T a m á s István, aki Szabad­kán írja a magyar újságot, abban a városban, ahonnan Kosztolányi Dezső, Csáth Géza és Gyóni Géza indullak el a belük rengetegébe. Tamás István annak az uj nemzedéknek a tagja, amely a háború rettenetes aratása után nőtt föl, amely ma egy nemzeti kisebbség fiának és harco­sának érzi magát. Ez az uj nemzedék tudja, hogy neki meg kell mulatnia, mit tud, ha élni és győz.ii akar. Tamás István kiment Párísba és amit ott látott és hallóit, (pedig mindent látni és hallani akart, amiért a világ fővárosába menni érdemes) azt egv rendkívül érdekes és tartalmas könvvbe sün­tette. 5 világrész a Szajna partján: ez a címe és ez a lényege ennek az uj könyvnek. I n t er­j u k vannak benne. Az interjú nem valami régi műfaj, az újságírás hőskorában még nem igen ismerték. Ugyan igaz, hogy ennek a műfajnak is meg lehet találni a maga antik és klasszikus ősét. ha éppen nagyon keressük : a nagy Platón dialó­gusai amelyekben az öreg Szókratészt beszélteti, t alapjában véve interjúknak tekinthetők és pe­dig meglehetősen érdemleges és kitűnően meg­irt interjúknak. Milyen kár. hogy azután olyan sokáig elfelejtették ezt a történelem legviharosabb és legmozgalmasabb századaiban! Milyen nagy­szerű lenne, ha második József császárt is ki­kérdezte volna egy szemfüles riporter a reform­tervezetei felől, mini ahogy Klebelsberg Kunót kikérdezik. (Bár meglehet, hogy második József nem felelt volna, csak az Istennek.) Milyen örök kár. hogy Napoleon nem adott interjút az ausler­lilzi csata előtt, vagy a waterloói viadal után! Persze, az is fontos, sőt nagyon is fontos, hogy ki kérdez, mert mégis csak egészen más for­mája van a feleletnek, ha Stendhal veti papírra, mint ha Durand vagy Bonhomrac ur leszi azt! Az újkor első igazán remekbe készült interjúi talán azok a beszélgetések, amelyeket a hü Eckermaun folytatott szinte egy életen keresz­tül Goethe vei. (Ezekben a beszélgetésekben külömben a legszebb az, hogy Eckermann min­dig mélyen hallgat és Goethe mindig mond va­lami mélyet.) Az igazi interjú kettős portré: az irójál és azt tükrözi, akit az író megszólaltat, Csak valódi egyéniség tudja ezt, mint ahogy Beet­hovent Dohnányi szólaltatja meg legméltóbban. (Vagy Bartók Béla és más valakik.) Nálunk eddig legelső sorban Kosztolányi Dezső volt mestere ennek az uj és szeszélyes műfajnak. Kosztolányi nem csupán úgynevezett nagyságo­kat kérdezeti ki afelől, hogy mi a kedvenc ételük és költőjük, hanem megállította és megszólaltatta a kis embereket, az élet névtelen hőseit és mun­kásait és milyen érdekes mindaz, amit mondat velük. (Persze, hiszen Kosztolányi Dezső mon­j datja.) Tamás István ennek a kitűnő szabad­I kai költőnek és publicistának a szellemi ö c c se, i méltó folytatója a modern magyar irodalmi ha­gyománynak és forradalomnak. Gazdag örökös ez a Tamás István, aki a Szajna partján éles szemmel és meleg szívvel nézegette öl világrész zengő, zsibongó tolongását a dicső­ségért és a hatalomért és aki pompásan ad hangot különféle hírességek és nagyságok véleményeinek az élet és művészet muló és örök dolgai felől. Francia mestere Kredenc Lefévre volt eb­ben, aki Une heure a ve c... cinül cikkeivet irodalomlörléneli palinál adott az interjúnak. Va­lóban öl világrész minden rendű-rangú érdekes­sége szól hozzánk abban a tarka és gazdag gyűj­teményben, amelyei Tamás István ötletessége tár elénk., Az egész könyv, amelyet első művészek rajzai és első emberek autogramjai ékesítenek, valami sajátos filozófiát rejt magában, azt a megdöb­bentő megismerést, hogy a nyugati kultúra alko­nyát már uj, barbár, távoli kulturák fölragyogása világítja be, mintegy jelezve uj napok hajnalát. íme, ebben a könyvben is kik uralkodnak, mini a tudás és szellem, a költészet és művészet uj vezérei és fejedelmei? V o r o n o f f, a modern csodatévő orosz. Mazsukin, az uj színjáték, a mozi száműzött királya orosz, .losé P a d í 11 a, a világraszóló Valencia zenésze spanyol, Blesoo I b a n e z. az apokalipszis uj pátmoszi látnoka megint spanyol, Mestrovic Iván, a szláv Plii­dias szerb, Dobrovics Péter, a forradalmár festő jugoszláviai, René Maran, a Goncourt díj győztese néger, mint ahogy néger Josephine Baker, a párisi éjszakák legsötétebben ragyogó csillaga. A Fratellini testvérek, a cirku­szi bohóckodás Moliérejei olaszok, Van Dongen, a legdivatosabb piktor hollandus és — 1 a s 1, not leastt — a legfranciásabb és legpárisíbb festő pedig magyar: Vértes Marcell. Kelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom