Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-12 / 85. szám

DÉLMAGYA •ZCOED : SzerketzUMg : DcAk Ferenc ucca 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, «Olc*«iikOnyvlár t» Jegyiroda: Aradi se*»» S. Telefon 300. - Nyomda > LOw Upöl ucca 10. Telefon 10—34. «««««« KEDD 1927 ÁPRILIS 12 « « 0 III. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Irl ucca 6. Teleion 151. szám. «»««>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkesztMég és kiadóhivatal : Andtóssy ucca 25. Teleion 49. szám.« « « ««««««« « »lOfizciétl Ara havonta 3-20, vidéken és a lövArotban 3-ÖO, kUlftSldtln 0--40 pengő. Egye* tzAm ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Nemzeti ünnep. »A nemzet kegyelettel és hálás érzelemmel emlékezvén meg az ország történetében kor- j szakot képző 18-18. évi azon törvényhozási alkotásokról, melyekkel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztettek, a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatott, a közteherviselés általánosittatott, a földbirtok felszabadittatott, a sajtószabadság, a jogegyenlőség s általában a politikai és polgári szabadság magasztos elvei érvényre jutottak: ezen alapvető törvények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmával a törvényhozás ápril hava 11. napját, mint, azt a napot, amelyen dicső emlékezetű V-ik Ferdinánd király az 1848-ik évi korszakot, alkotó törvényeket szentesitette, nemzeti ünneppé nyilvánítja.« Ezt, mondja az 1818. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről a magyar törvénytárba eikkelyezett 1898. évi V. törvénycikk. • Hová lelt a kegyelet és hová a hálás érzelem? Hová lett a márciusi hó? A szegedi városháza tornyára e lörvénybeiktalolt nemzeti ünnepen elfelejtették felhúzni a nemzeti zászlót. A városi közigazgatásban nem volt ünnep, a bíróságok is csak későn értesültek a nemzeti ünnepről. Üzlethelyiséget, legfeljebb végrehajtó zárt be, de nem a nemzeti ünnep. E munkasztinetes napon nem szünetelt a munka. Mi fakult ki ennek a nemzedéknek kegyeletiéből, az ünnepelt esemény-e, vagy csak az ünnep maga? Jól emlékszünk arra, amikor a szegedi közgyűlésnek egyik közszeretetben álló, csengő hangú fiatal tagja — azóta államtitkár és nyugalmazott államtitkár lett belőle, — tiltakozott az ellen a törvényjavaslat ellen, amelyik április 11-ét akarta nemzeti ünneppé kijelölni s országos mozgalom megindítását sürgette március 15-ének tőrvénybe iktatása érdekében. Akkor csak az ünnep dátuma ellen volt kifogás, akkor a nemzeti érzés felháborodva tiltakozott a készülő merénylet ellen, mely március tizenötödikét ki akarta tudni a magyar törvénytárból. Most azonban nemcsak az ünnepi évforduló s a törvénybe iktatott ünnep hullott ki a »kegyelet« és »hálás érzelem« szitáján, hanem megtagadják annak a kornak levegőjét is, mely az 1848-i törvényhozástól a negyvennyolcas törvényeket kikéníjszeritette. Ne áltassuk magunkat: a mai közszellem épugy tekinti és épugy ítéli meg a 48-as eseményeket, mint Deáknak és Kossuthnak nemzedéke. Deák Ferenc »részeg «-nek nevezte a 48-as országgyűlést, (hogy nemzctgyalázást ne kövessünk el, ideírjuk a történeti forrást is: Szőgyéng Marich László emlékiratai 186b), Kossuth pedig, amikor a márciusi tizenkét ponttal a küldöttség felkereste, tiltakozott az ellen, hogy >egy város az ország szivéül tolja fel magát s ha ez valakinek az eszébe jutna, a nemzet elég erős lesz arra, hogy eltiporja«. (Budapesti Híradó 1848 791. sz.) Széchenyi paraplé-forradalomnak gunyolla március 15-ét, Wesselényi pedig a márciusi ifjakról mint »pesti parányi hősökv-ről emlékezett meg. A negyvennyolcas törvényhozás csak jogcimnek, csak hivatkozásnak volt jó, ime, milyen áldozatkész volt a nemesség. Pedig már Kossuth mondotta: amikor el kell veszni annak, amire ki van mondva a világ történetében az itélet, egyszersmind adassék meg a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, bogy legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni.« (Ezt már akkor mondotta Kossuth az urbériség eltörlésének vitájában, amikor a galíciai forradalom hírére a legkonzervalivebb főurak egyike : Luzsénszky János is az mrbériség eltörlése mellett szólalt fel: »Most az egyszer elismerem én is a rögtönzés szükségességét. Vigye mindenki termését haza, a kárpótlásról majd tanácskozunk. ) Boldogemlékü Szeremlei Sámuel talán nem volt, destruktív történetíró, mégis megállapította, (Valláserkölcsi élet 18b8 óta. 187b, 22. lap), hogy a jobbágyfelszabadítás azokban a tavaszi napokban bekövetkezett volna akkor is, ha törvényben nem mondatott volna is :ki. S e »nagylelkűségnek« — az idézőjel nem tőlüfik való! — némelyek saját zsebére való tekintettel ugyancsak meg akarták szabni az árát az adózó nép rovására. Elég, a példa fáj.« Március 15-ét s a negyvennyolcas reformok kiharcolóit azért bélyegezték meg a kortársak kommunistáknak, felforgalóknak. vörös republikánusoknak, zsidóknak — még Petőfit is lezsidózták —, mert követelték a törvény előtti jogegyenlőséget, a föld felszabadítását, a sajtószabadságot és a jogegyenlőséget. S a márciusi napoknak s a negyvennyolcas törvényhozásnak emlékét is ezért sietnek elfelejteni. Súlyos vasúti szerencsétlenségek (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Ograda és Bucau között Ploesti közelében hétfőről virradó éjszaka két ciszterna vonat összeütközött és ennek következtében a benzintartényok felrobbantak és a vonat 66 vagonja teljesen elégett. Két vasúti munkás meghalt, heten megsebesültek. A kár 30 millió lei. A Segesvár és Brassó közötti vonalon ugyancsak szerencsétlenség történt, a brassói személyvonat slntörés következtében kisiklott. Öt kocsi felborult, több utas megsérült. Vasráccsal elkerített teremben tárgyaliák Mussolini merénylőinek ügyét. Zaniboni Képviselő a íascisía bíróság előtt. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Ma kezdte meg az állami rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján felállított rendkívüli törvényszék a Mussolini ellen elkövetett első merénylet tellesének, Zaniboni volt szociálista képviselőnek Capello tábornok és társainak bünpörében a főtárgyalás!. Az igazságügyi palotát katonai kordon vette körül és a belépőket a milicia tagjai igazolták. Zanibonit vasraverve hozták a terembe és az összes vádlottakat Capello kivételével a terem vasráccsal elkerített sarkában helyezték el. Délelőtt uz iratokat ismertették, délután Capello tábornokot hallgatták ki, aki kijelentette, hogy azért lépett ki a fascista pártból, mert választania kellett a fascista párt és a szabadkőművesség között. A Mussolini elleni merényletről nem tud, ártatlanságát hangoztatta. A tárgyalást holnap folytatják. MMMMMMMMMMMMmn^^ „A román király most már íelfesen 44 (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Bécsi jelentés szerint egy Bukarestből érkezett távirat közli azt a hirt, hogy F e r d i n á ti d király állapotában feltűnő javulás állott be, ugy, hogy belga kezelőorvosa már vissza is utazott Brüsselbe. Mária jugoszláv király[ né ma, vagy holnap utazik vissza Belgrádba. Bukarestből jelentik: A román király állapota most már teljesen kielégítő. Ereje egyre gyarapszik és a mai naptól kezdve már nem is adnak ki orvosi jelentést. Kedden rendkívüli tanácsülésen tölti be a tanács a színház művezető-igazgatói állását. (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi városházán rendületlenül játszák tovább azt az operettet, amelynek a titkolózó közigazgatás joggal és stílszerűen adhatná azt a cimet, hogy »Mister X, avagy ki lesz a szegedi színház művezetője.« Mihelyt színházról van szó, mindenki állig begombolkozik, senki sem akar tudni semmit, vagy ugy tesz mindenki, mintha nem tartozna a közönségre semmi, ami a színházzal, a házikezelésü színházzal kapcsolatos. Egyedül a polgármester az, aki érzi valahogy a helyzet fonákságát és néhány homályos nyilatkozattal próbálja enyhíteni a diszkréció ridegséget, de amit mond, abban minden van. csupán konkrétum nincs. — Holnap lesz a döntés — mondja kérdéseinkre —, rendkívüli tanácsülést hivők öszsze és azon Fodor Jenő tanácsnok megteszi majd javaslatát, hogy kivel töltsük be a színház művezető igazgatói állását. — Kik a jelöltek, a pályázók — kérdezzük. — Majd holnap kitudódik. Van husz rejlektáfis. Itt pályázatról tulajdonképpen nincs szó, mi keressük ki azt, akit a legalkalmasabbnak tartunk. Fodor Jenő már tudja, hogy kinek a meghívását javasolja majd holnap. Ilárom komoly jelöltje van, ezek közül kell azt az egyet kiválasztania, akit a legjobbnak tart közülük. Ugy tudom hogy már ki is választotta. — Legalább ezt a három nevet méltóztassék megmondani. — Majd holnap, most még nem mondhatom meg. Legfeljebb annyit, hogy nem szegedi az illető, hanem budapesti. Hiába faggatjuk, nem mond többet a polgármester. Hiába bizonyítgatjuk, hogy ennek a titkolózásnak semmi értelme, semmi célja nincs, hiszen a színház ügye közügy, a közönség éppen olyan joggal kíváncsi arra, hogy a tanács kit akar az élére állítani, mint arra, hogy tanácsnokválasztás esetén kiket jelölt; a kandidáló bizottság; a polgármester