Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-21 / 91. szám

DftMAGYARO BZEOflD : SzcrketzlOtég : Deák Ferenc MCA 2. Telefon 13—33. - Kiadóhivatal, MHcM nkUnyrlAr él Jegyiroda : Aradi wca et. Telefon 300. - Nyomdai Löw Mpdi uicca 10. Telefon 10—34. «««««« CSÜTÖRTÖK 1927 ÁPRILIS 21 • • • III. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség «s kiadóhivatal : Url ucca ö. Telefon 131. szám. « » « « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerkesztMég és kiadóhivatal : András«y ucca 23. Telefon 49. szám. « « « « « « « « « « « «Kifizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a WrAroiban 3-00, kUlftfldtSn 0-40 pengd. Egyes tzám ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. A pacifista „tigris". Kutyából nem lesz szalonna s »tigris«-bői nem lesz pacifista. Amerikai, angol és francia kiadók ostromol­ják ajánlataikkal Clemenceau-1, hogy írja meg emlékiratait. A világtörténelemnek kevés olyan élő alakja van, akinek pályája annyi válto­zatot, múltja annyi érdekességet s személyes részvétele annyi sorsfordulatot tudna elmon­dani, mint a Clemenceau-é. A párisi kommu­nard-lorradalomtól Monet sirjáig oly messze az ut. S ezt az utat a világhistória ültette be kétoldalt emléklakkal. Clemenceau az élő történelmi emlék, akit egy sorba lehet he­lyezni a verduni romokkal, az yperni sán­cokkal s az Ismeretlen Katona szobrával. Mi mindent tudna elmondani ez a törékeny em­beri testbe zsúfolt tízkötetes világtörténelem, ez a két roskatag lábon álló emlék, két his­tóriai korszak között ez az ¿leven határkő, a történelmi materializmus világhislóriai pre­destinációjának ez a rosszul alvó, diuretint szedő, érelmeszesedett cáfolata? Clemenceau azonban nem irja meg emlék­iratait. Az egymással versengő ajánlatokra a következő választ adta: »Soha nem irom meg az emlékirataimat. Túlságosan sokat láttam és túlságosan sokat tudok. Ha mindezt le­írnám, nem akadna a világon férfi, aki há­troruba megg, még akkor sem, hogy ha ha­zájájvak jövője forogna kockán.« Lehet-e a béke követelésének uszítóbb pro­pagandáját elgondolni, lehet-e a paciíizmus érdekében lángolóbb apostoli munkát végezni, mint amilyenné váltak a »tigris« akarata el­lenére ezek a szavak. Az igazság ismerete véget vetne minden háborúnak, — ezt nem a szociáldemokrata ifjúmunkások számáraké­szült káté mondja, hanem Clemenceau, aki­nek éppen olyan jelzője lett a »tigris«, mint amilyen Frigyesnek a »rőtszakállu«, Ivánnak a »rettenetes«, azt első Capeting-Lajosnak a kövér < s macedóniai Sándornak a »Nagy« kar akteriszt ikon. Csak bekötött szemekkel le­het háborút viselni s csak a frázisok szirén­hangját szabad hallani annak, akit háborúba küldenek. A háborúhoz nem pénz kell, mint­ahogy Monteccucoli hitte, — a háború végén semmi másunk nem volt, csak pénzünk, — nem idegek és nem ezüstrudak, mintahogy Hindenburg és Lloyd George hirdették, a. há­borúhoz csak cenzúra kell. Cenzúrája a lapok­nak, cenzúrája a gondolatoknak, cenzúrája az eseményeknek és cenzúrája az érzéseknek. A háborúhoz az kell, hogy az államhatalom átalakuljon gondolat és érzés nagyiparrá: az állampolgároknak csak azt szabad gondolniok és azt szabad, sőt csak azt lehet érezniök, amit az államhatalom engedélyez. A háború az államhatalomnak gondolati és érzelmi mo­nopóliumával kezdődik. A gondolat, az ér­zés, a meggyőződés az államhatalomnak olyan egyedárusági cikkévé válik ilyenkor, mint ami­lyen a dohány. A monopolizált és uniformizált gondolatnak nagytrafikjai — a lapok. A cen­zúrázott lap csak olyan gondolatot árulhat, olyan meggyőződést termelhet, amilyent az államhatalom gyárt. .4 milit ár izmusnak egyetlen ellensége van: az igazság. Mi mást tudhat, mi mást hallgat­hat el Clemenceau, mint az igazságot. A tö­megek csak a szinpadot látják, a göröglüzek hazug fényéi, a kulisszák szélhámos világát, az illúziókkal éleire injekciózott valóságot s csak a rouge-zsal, púderral, atropinnal és szere­csikával elkendőzött jelszavakat hallják. A »tigris« azonban mást is látott. Látta, sőt ve­zényelte az életet a kulisszák mögött is. Látta, hogy a színpad nem kacsalábon forog, fes­tett rongyok a kulisszák, látta, hogy a glória | görögtűz s az üdv fénye kimesterkedett vi- ! j lágitási effektus. Tudja, hogy az ágáló hősök csak drótszálakon rángatott bábuk s a leg­| megkapóbb rögtönzéseiket bankigazgatók pár­j názott ajtajai mögött fogalmazták meg. Tudja, hogy izgalom nélkül senki sem ülne le a játékához s tudja, hogy nincs izgatóbb szer, mint a jelszavak alkoholja. Ki menne háborúba, ha tudná, hogy nem az elnyomott népek felsza­badítása, a kultura terjesztése, a megtámadott nemzeti élet védelme, az örök béke előkészí­tése, az igazság és testvériség hitének terjesz­tése követeli meg tőle ezt az áldozatot, hanem —• petróleumforrásokért, naftamezőkért, gya­potültetvényekért, ópium behozatali engedé­lyért, olajkutakért és szénbányákért folyik a küzdelem. Clemenceauról el lehet mondani, amit Dan­iéról mondottak a firenzeiek, látta a túlvilág borzalmait, a pokol förtelmeit, szembenézett a mezitelen rémekkel. Clemenceau hallgat, mert ha beszélne, kihullanának a fegyverek a hitetlenek kezéből s ócska vassá züllenének a gyilkolás eszközei. Hallgat, de amivel indo­kolja a hallgatást, a leglázitóbb vádirat a háború ellen. A »tigris« ezzel az ötsoros nyilatkozattal kiérdemelte a Nobel-békedijat. A főváros közgyűlésén a jobboldal Mussolinit éljenezte, az ellenzék a Kossuth-nótát énekelte. Viharos ülés Bethlen római útja körül. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) A főváros inai törvényhatósági bizottsági közgyűlésén napirend előtt R i p k a Ferenc dr. főpolgármester lelkes szavakkal emlékezett meg Bethlen István gróf miniszterelnök római útjá­ról és Mussolininél tett látogatásáról. Az elnök sza­vaira a baloldali padsorokban a szociálisták el­lenmondásokkal és közbeszólásokkal válaszoltak. Nagyobb lárma támadt akkor, amikor a demok­rata párt és a dolgozó polgárok pártjának tagjai is csatlakoztak a szociáldemokratákhoz. A szociáldemokraták kórusban kiabálták: L e a háborúval! — és a padot verve aposztro­fálták Mussolinit. A jobboldali pártok erre a miniszterelnök és Mussolini éltetésével válaszoltak. A Kossuth párt tagjai ekkor felállva a Kos­s u t h-n ót ál kezdték énekelni. Az ellenzékből nemrégiben kilépett S ü m e g i Vilmos átkiáltott az éneklőkhöz: NTe profanizál­ják a Kossuth-nótát! K1 á r Zoltán energikusan visszafelelt Sümegi­nek, a lárma újból kitört. 11 o ni o n n a y Tivadar és Joanovics Pál (Wolff párliak) felháborodva kiállják a baloldali tüntetőknek: Szégyeljék magukat! Komédia! Nagynehezen helyreáll a rend, mire S ü m e g i Vilmos személyes kérdésben kér szót és kijelenti, hogy nem tartozik semmiféle párthoz. Ilyen ese­tek után, mint A mai, mondotta, én is azon a véleményen vagyok, hogy ezta törv ényhaló­ságot fel kell oszlatni. Sümegi c szavaira újra kitör a lárma a balold a 1 o n. — Áruló! Huligán! — kiáltják kórusban a szociálisták. A nagy zaj elnyeli Sümegi szavait. Sümegi a zaj csillapodtával így fejezi be beszé­dét: Nem tartozom a kormánypárthoz, azonban nem- titkolom, hogy az olasz nemzetért, amely az én vezéremet, Kossuth Lajost, vendégszereteté­be fogadta, lelkesedem. Ismét nagy zaj támad, az ellenzék Mussolinit abcugolja, majd K1 á r Zoltán kér szót szintén személyes ügyben. — Szordinóval fogom megválaszolni Sümegi Vil­mosnak Kossuth Lajos emlékét meggya­lázó szavait ... kezdi beszédét, mire Ripka főpolgármester figyelmezteti, hogy ne használjon ilyen kifejezéseket. KI á r ezután kijelenti, hogy Sümeginek nem Kossuth Lajos, hanem Károlyi Mihály volt a vezére, akinek a lapját is szerkesztette. Az elnök újból figyelmezteti. Klár ezután ki­jelenti, hogy Sümegi a bizottsági tagságot az a n­gyalföldi munkás és demokrata töme­gek szavazataival kapta meg és azzal, hogy most felszólalásában a bizottság feloszla­tását kívánta, méltatlanná lett a maudá­t u m r a. A szociálisták ezl kiáltják: Mo ndjon le! Áruló! I Sümegi magából kikelve kiáll vissza Klár felé: Nem igaz, hazugság, hazudik! NMIMMWMMW^^ „A kormányommal nagyon meg vagyok elégedve", — mondotta az uj szerb miniszterelnök. (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Belgrádból jelentik: A politikai helyzet változatlan. A miniszterelnök még nem tett elő­terjesztést a függőben lévő őt tárca betöltésére vo­natkozólag. Amikor a miniszterelnök ma hiva­talából távozott, körülfogták az ujságirók és az iránt érdeklődtek, hogy ki fogja-e egészíteni ka­binetjét. Vukicsevics miniszterelnök a követ­kezőképpen válaszolt az újságíróknak: — Én a kormányommal nagyon meg vagyok elé­gedve, semmi okot sem látok a kormánykoalíció kiszélesítésére. A miniszterelnök kijelentésének azért tulajdoní­tanak politikai körökben nagyobb jelentőséget, mert az az egész eddigi helyzettel és kombinációk­kal ellentétben áll. Sszélvi&ar AmeriKában : SO ßalolt, ÍOO sebesült. Cliicagó, április 20. Illinois, Missouri, Neb- | raska és Oklahoma államokban a szélvihar ' következtében 50 ember vesztette életét és 100-nál többen sebesültek meg. A Mississippi árterületén a hajléktalanok számát mintegy 35.000-re becsülik. Carollton (Illinois), április 20. Centerville­befi tornádó következtében egy iskola beom­lott. A tanitó meghalt. Az iskolában 32 gyer­mek tartózkodott, valamennyien megsebesül- | tek. Öt gyermek állapota súlyos. A szom­szédos Cliestant városban két gyermeket az uccán a lehulló tetőcserepek megöltek. Ilar­dingban két ember meghalt és több ember súlyosan megsebesült. ' Berlinből jelentik: A hetek óla tartó eső­zések az Odera, a Saale és az Elba mentén óriási áradásokat vontak maguk után. Be­láthatatlan víztömeg boritja a földeket, ame­lyekből csupán a fák koronái látszanak. Az árvízkatasztrófa igen nagyarányú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom