Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

18 DELMAGYARORSZAG 1927 április 17. A városi bérielek legyenek örök­haszonbérielek, melyek csak akkor szüntethetők meg, ha az örökhaszonbérlő nem műveli megfelelően a földjét, ha nem lesz eleget a szerződés ren­delkezéseinek, vagy ha közcélokra van szük­ség a bérlemény területére. A haszonbér, ép­pen ugy, mint a telekértékadó, legyen füg­getlen az ingatlan kihasználásának módjától, ez lesz a többtermelesnek hatékony ösztön­zője. A város földjei szociális feladataiknak csak akkor felelnek meg, ha a pénzügyi terhek viselésére is képesek lesznek. Nincs ellenlét a tanya népe, a városi polgárság s a városi \ földek szociális és financiális feladatai kö- i zött. A köztulajdonban lévő városi föld be­töltheti mindkét rendeltetéséi. Ne szakítsunk a városi földek hasznosításának fél évszáza­don keresztül kipróbált, sőt bevált módjával, de ne elégedjünk meg a városi földeknek az­zal a teljesítményével, amit még a mult szá­zad hetvenes eveiben követeltek meg a ha­szonbéres rendszertől. A város jövendője, a város fejlődése azon inulík, hogy milyen rendszer mellett járulunk hozzá a közter­hekhez s milyen rendszer mellett hasznosít­juk földeinket. A város gazdasági törekvé­seinek, kultúrpolitikájának, fejlődésének, a városi élet elevenebbé lételének, a város jövő­jének két alapja van: az egyik a városi adó, a másik a föld. A telekértékadó és az örök­haszonbérlet. / Valóság és játék a számok világában. Valamelyik rangjáról leköszöni Habsburg-főher­ceg, — ha jól emlékszem, Lipót Ferdinánd, a későbbi Wölfling I.ipót, — ir meg az emlékiratai­ban egy kis anekdotát. Nagykorusilása alkal­mából családi ebéd van a bécsi Burgban, az öreg uralkodó jelenlétében. Együtt vannak a Habsbur­gok nagykorú főhercegei, számszerűit tizenheten. A család újdonsült nagykorú tagja, aki a fiumei tengerészeti akadémiái végezte és igy ért a mate­matikához, látva, hogy az Öreg jó hangulatban van, felveti a kérdést: Mit gondoltok, tizenhét ember hányféleképen helyezkednetik el az asztal körül? Elsőnek Ferenc Ferdinánd adta le a véle­ményét, minden különösebb aritmetikai indoko­lás nélkül: — Azt hiszem, vagy hatszázféleképen. Frigyes főherceg rosszalóan csóválta a fejét: — Az már mégis egy kicsit sok volna . . . Nem tudom mi tett a vége a főhercegek vilá­jáuak, de megnyugtathatom az olvasót, hogy az elhelyezési tehetőségek száma milliókra rug. Aki nem hiszi, megpróbálhatja a számsorok felállí­tását, ugy hogy mindig variálja a számokat: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 stb. 2, 1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 slb. 2. 1. 3. 5, 4, 6. 7, 8, 9 slb. Bizonyos mértékig párja ez az ültetési próba Sehram sah meséjének, aki megengedte vezéré­nek, Ebn Dahernek, hogy kérjen tőle, amit akar. Ebn Daher azt kérte a királytól, hogy tegyen a sakktábla első kockájára egy szem buzál, a másodikra kellőt, a harmadikra négyet, duplázza meg mindig az előző kockára lett buzaszemek számát és ajándékozza neki azt a mennyiséget, amely a hatvannegyedik kockára esik. A sah ne­vetett. az udvari matematikusok pedig számolni kezdtek. Az eredmény akkora lett, hogy érthetőség kedvéért csak magyarázatokkal lehetett leírni; 18 trillió 146.744 billió 073.709 millió és 551.615. azt inni, amit máskor. Ugy nézett végig a kis ! korcsma vegyes társaságán, mint valami — dik­. látor. Ma a helyzet ura voltam — és még egy pohár pálinkái kért. Azután újra. fiíjen, aki meg nem halt! — kiáltotta tré­fásan és jelentősen hunyorított. Ebben a pillanat­ban egy magából kikelt alak rontott be a füstös, zajos helyiségbe, úgyhogy mindenki feléje for­dult hirtelen. Megölték! ordította rekedten és elful­ladva megölték a diktátort ! Három revelver­lövéssel ! \ tulajdon két szememmel láttam, a Franklin téren, a Szabadság-szobor előtl I A me­rénylő kereket oldott... És tovább akart beszélni, de szavaira az egész korcsma megzutluH, mint egy felfordult méhkas és az uccáról már hallatszott a rikancs kakas­kukorékolása : Rendkívüli kiadás ! Rendkívüli kiadás ! Máriusnak leesett az álla, a szeme kimeredt, a gerincén hideg és forróság száguldatt végig, a világ elborult előtte, siró és nevető görcsök szorongatták és végül dermedten állott föl. mert az ajtó megint nyílt és egy csoport detektív lar­loll egyenesen az asztala felé. Márius ur, a törvény nevében szólott a vezető, miközben gyöngéd szigorral a vállára tette kezét remélem nem fog ellenállni és nem kell magyaráznom, miről van szó ! Kövessen ! Márius fölállott és megindult, mint az áldozati bárány. Az értelmi szerző 1 — suttogták a kis korcsma vendégei és ujjat mulattak rá Márius nem szabadkozott és nem ellenkezett. Ennyi buzaszemmel az egész földel 9 milliméter vastagságban be lehetne borítani. Mondani is fe­lesleges, hogy Sehram sah akarva — nem akarva, kénytelen volt a be nem váltott királyi ígéretek számát szaporítani. Hogy azonban a szám, melyet az udvari mate­matikusok kiszámítottak, milyen rettenetes nagy, azt egy kis ellenőrző számítással lehet megérzé­kelletni. A háború után, mikor egész sor valuta leromlott, nagyon hozzászoktunk a magánháztar­tásokban a milliókhoz, állami háztartásokban pe­dig a milliárdokhoz. Még a billió is megütötte, a fülünket, anélkül, hogy igazán sejtettük volna ennek a számnak a rettenetes voltát. Ugyan hány ember próbált önmaga elölt inegeflelni arra a kérdésre, hogy mennyi tulajdonképen egy billió? Könnyebbség kedvéért a billió fogalmát ugy lehet megmagyarázni, hogy a billió épen ugy aránylik a millióhoz, mint a mil­lió az egyhez. Időre átszámítva a képlet a következő. Nem egészen kél hétben van egy mil­lió másodperc. Egy billió másodperc több harmincezer esztendőnél; szóval ős­apáink még kőszerszámmal ütögetlek lyukat egy­más fejébe, mikor a mostanáig számított egy billió másodperc megkezdődött. Hiszi-e Kunapé András, vagy Sokorópátka bölcse, hogy van pénz­ügyminiszter, aki egy billió koronát meg tudna ; számolni? Ha már a billióknál tartunk, fel lehet emliteni egy nagyon egyszerű kísérletet a liarminckét­1 eve les magyar kártyával. Hárman leül­nek játszani, ugy, hogy mindegyikük tiz kártyát kap és két lap marad a talonban. Mit gondol az olvasó, mennyi az osztási lehetőségek száma? Senki se szégyenkezzék, ha én mondom meg, mert én se magam számítottam ki: 2.753 billió 294.408 millió és 204.640. Mit jelent ez a szám? Azt, hogy ha az egész emberiség, amelyet ma körülbelül 1580 millióra tesznek, hármas csoportokban leülne kártyázni és öt percig tartana egy játék, éjjel-nappali szüntelen osztás mellett 53 esztendeig tartana, míg ez az 526—527 millió hármas csoport az összes osztási lehelőségeket lejátszaná. Aki nem hiszi, megpró­bálhatja. Vagy egy másik kisérlel, ami persze szintén csak elméletileg képzelhető el. Éjjel tizenkét óra­kor meggyilkolnak valakit. A gyilkosságnak egy szemtanuja van, aki az első negyedórában két embernek mondja el a gyilkosságot, mindenki, aki a gyilkosságról értesül, a rákövetkező negyedórá­ban ismét két embernek ad hírt, ami elvégre szin­tén nem látszik képtelenségnek. Ha a híradás ebben a tempóban folytatódik reggelig, 7 óra 15 perekor már egy milliárdnál több ember értesül az eseményről. Tovább a híradás már nem mehet, inert félnyolckor már többen tudnák a hírt, mint amennyi az egész emberiség. Egyszóval mégse olyan rettenetesen nagy szám a milliárd. Tudjuk, hogy az emberiség körülbelül fele­felerészben férfiakból és nőkből áll. Ha tehát reggel elindulok hazulról, a fele valószínűség szól amellett, hogy az első ember, akivel találkozom, férfi lesz. A másodiknál a valószínűség csak egy­negyed, a harmadiknál egynyolcad. a negyedik­nél egy tizenhatod, az ötödiknél már egy harminc­ketted, vagyis még tovább már csak egyhalvan­negyedrész valószínűsége van annak, hogy egymás­után hat férfival találkozzam. A további eshető­ségek szinte sakktáblaszerűen növekednek. Hogy egymás után ötszáz férfivel találkozzam, már annyira valószínűtlen, mintha a kezemmel akarnék egy halóba került és ismét szabadjára eresztett halat meglógni az Atlanti óceánban. Amit mondok, annyira bizonyos, hogy még H a á r és Riesz professzorok is, akik a matematika szak­értői, bizonyságot tehetnek mellette. Egyszer azon­ban elindulok a kél professzor társaságában és t a­lálkozom egy ezred katonával, amint épen kirukkol gyakorlatra. Halomra dől az egész tudomány és kézzel megfogtuk a halat az óceán­ban. k Mindazonáltal eszem ágában sincs, hogy kies ­foljam a tudományt. A tudomány nagyon komoly valami. Annyira komoly, hogy tisztán tudományos alapon mindenkinek azt ajánlhatom, hogy páros vagy páratlannál csak páratlanra fo­gadjon, mert annak több a nyerési es­hetősége. Hogy miért, azt is nagyon könnyű megmagyarázni. Tegyük fel, hogy a fogadás abban a formában történik, hogy bele kell nyúlnom egy babos zsákba, hogy abból egy maréknyi babot kiszedjek. Ha páros számot, például tizet markoltam ki belőle, a páros és páratlan számok viszonya egymáshoz a következő: 1, 3, 5, 7, 9 2, 4, 6. 8, 10 A valószínűségi szám tehát egyforma. Páratlan számnál ellenben a viszony következőleg alakul: 1, 3, 5, 7, 9, 11 2, 4, 6, 8, 10 Világos ebből, hogy a páratlan számnál eggyel több a nyerés eshetősége. Aki tehát Monte-Carloba megy, a saját érdekében mindig csak a páratlan számokat tegye meg. Ha kellő kitartás van benne, mint milliomos fog hazakerülni. Mindezek vészesen komoly dolgok, majdnem any­nyira komolyak, mint az a híres abracadabra, amelyet a középkor híres doktora, Quíntus Sere­nus Sammonicus talált fel. Elmagyarázni az abra­cadabrát nagyon nehéz, leghelyesebb azt eredeti formájában összeállítani. így: abracadabra abracadabr abracadab a b r a c a d a a b r a c a d a b r a c a abrac a b r a a b r ab a Ez a háromszögű összeállítás matematikai cso­dának számit a rendkívül nagyszámú tehetőségek­nél fogva, melyek szerint az abracadabra szót el lehet olvasni. Ha valamelyik baloldali a betűnél kezdjük az olvasási és jobb felé haladva, akár egyenesen, akár rézsut felfelé törekszünk a .jobb felső sarokban levő a betű felé, 1 0 24 különbö­ző módon olvashatjuk az abracadabra szót. Ne higyje azonban senki, hogy a derék orvos ezt türelmi játéknak találta ki, hitelesen meg van irva róla, hogy háromszögű pergamenre leirva és a nyakba akasztva, biztos szer a hideg­lelés ellen. Sajnos, ebben nem vagyok szakértő, mert ilyen pergamen még sohasem volt a nya­kamba akasztva é s még sohusem volt hideglelésem. Ha már ludósokröl van szó, végezetül meg lehet említeni még a derék görög Diophantost, aki híres matematikus volt a maga idejében. Hogy pontosan mikor volt az ő ideje, bizony nem tudom megmondani. Ez a Diophantos egyébként arról volt nevezetes, hogy mikor közeledni érezte a végét, maga szövegezte meg a sírfeliratát. Mint­hogy verset gimnazista korom óta már nem fabri­káltam, Móra Ferencet kértem meg Diophantos örökbecsű sírfeliratának a lefordátására, amely magyarul következőleg hangzik: Kit ez a sírkő led, Diophantos a neve annak S számtani művészet adja meg élte korát. Élte hatod részét tölté el gyermekörömben. Egy tizenkettede még s ajka bajuszosodik. Még hetedét ahhoz s Hymen fáklyája lobog már, Még ötöl adj hozzá s kis fia is szülelik. Atyjának élte felét megérte e gyermek, azonban Akkor jött a halál s zord kezeivel letöré. Eltelt még négy év s a fiát követte az atyja, — Hány éves vala hál, erre felelj szaporán! A kérdés fel van vetve. Tessék megletetni: hány éves volt Diophantos, akinek sírkövén ez a vers volt olvasható. Tonelli Sandar. Orvosi lOOtnKD köpenyek, stT , Sreged, Iskola ecea 11 73 Megérkeztek amerikai Royal PORTABLE írógépek mely felütmu'ia az ö«zes eddipí ki« Írógépeket. Díjtalan bemutalás. 10 havi rész let ie kaph»tó. Kelemen Márton SS EPS"8" £

Next

/
Oldalképek
Tartalom