Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

1927 április 17. D£LM AG Y AROHSZ ÁG Járadékok és hadíkölcsönök. Békében a járadékok igen nagy népszerűségnek örvendtek — külföldön, különösen Franciaországban. Ott minden kisembernek, földmivesnek, ipari munkásnak, sőt még a háztartásbeli alkalmazottnak is megvolt a maga »rentéje«. A járadékoknak ilyen népszerűsége mellett nem volt csoda, ha Franciaország volt csaknem egész Európa hitelezője. Ha valamely államnak — külföldi hitelre volt szüksége, azt legkönnyebben és legolcsóbban Franciaországban tudta megszerezni. Nálunk akkor még a járadék mondhatnám ismeretlen fogalom volt a kistőkések körében. Az állami kibocsájtásokat, zálogleveleket csak a nagyobb intézetek és biztosító társaságok tartották tárcájukban. Azt hiszem azóta ezek is megbánták. A nép, az Isten adta nép* akkor nálunk még csak a kis lutrit, később az osztálysorsjátékot — az elszegényedésnek e tipikus kísérőjét — kultiválta. Közvetlen a háború előtti egy-két évben a járadékok egész Európában hanyatló tendenciát mutattak. Úgy látszik az állami kibocsájlások a legérzékenyebbek. ezek érezték meg először, hogy Európa felett, egy még sohasem látott, vérzivatar fog végig vonulni. 1912 13-ban a járadékok hullámzása szeizmográf-szerüen mutatta; hogy Európa egén vészes felhők tornyosulnak. Hogy a járadékok árfolyamát tarlani tudják, igyekeztek azt különféle utakon és módokon népszerűsíteni. Nálunk, ahol a vidéki pénzintézeteknél és kistőkéseknél a járadék — amint már említettem — alig volt fellelhető, a népszerűsítést ugy gondolták keresztülvinni, hogy a vidéki pénzintézeteket kötelezni akarták arra, hogy betétjük és tartaléktőkéjük egy részét járadékokba helyezzék. így megindult *folna a járadékok utáni kereslet, amely ennek emelkedését vonta volna maga után, viszont mobiiabbá tette volna a vidéki intézeteket. Mielőtt így sikerült volna a járadékoknak esetleges népszerűsítése, kiütött a világháború és amit békében nem tudtak elérni, azt egykettőre elérték a háború alatt. Oly népszerű lett egyszerre a hadikölcsön formájában kíbocsájtolt járadék, hogy alig volt széles Magyarországon ember, akinek kisebb, nagyobi) mértékben ilyen címlete ne lett volna. Jegyzett itt boldog-boldogtalan, a végén mindenki az utóbbi csoporthoz tartozott. A népszerűsítésnek igen különös módjával találkoztunk itt. Kétségtelen, hogy akadtak olyanok is, akik tisztán hazafias felbuzdulásból adták 'oda vagyonukat az államnak, mint legbiztosabb hitelezőnek, azon biztos tudatban, hogy a kamatokból gondtalanul fognak megélni. A hadíkölcsönjegyzők tömege — valljuk most már meg őszintén — nem a saját elhatározásából állt az állami címletek népszerűsítői közzé, hanem a különféle oldalról és helyről jövő biztatásnak és nyomásnak engedett akkor, amidőn legulosó fillérjét is odaadta, nem ajándékképen, csak kölcsön az államnak, — a hazáért. Amíg tehát háború előtl nálunk az állam címleteí a nagyközönség előtt ismeretlenek voltak, addig a háború alatt egyszerre általánosan ismerlek, népszerűek leltek. Népszerűségüket azonban a háború után csakhamar — enyhén szólva — ellenszenv váltotta fel. Midőn a cimleltulajdonosok keserves tudatára ébredtek, hogy a kormány mereven elzárkózik minden valorizációs gondolattól, meggyűlölték az egykor olyan nagy népszerűségnek örvendett járadékokat. Ma megint az osztálysorsjáték szenvedély lett úrrá a tömegeken, az állam e mesés üzletének hódol az elszegényedett középosztály minden embere, ez a gyenge remény tartja benne a lelket és ezzel játékszenvedélyét is kielégíti. Jöhel még idő, mikor az állam eminens érdekei megkívánnák, hogy kibocsájtásai belföldön népszerűek és elhelyezhetők legyenek. Nem hiszem azonban, hogy akad majd önként vállalkozó, aki okulva a multakon, oda adja az államnak pénzét kölcsön. Megint ott fogunk tartani, hogy minden legkisebb kölcsönért külföldre kell szaladni. Már pedig ott kölcsönt csak az illető ország valutájában Jehet kapni, ami pedig eltekintve egyéb hátrányaitól. — amint a közel elmúlt bizonyította - igen nagy veszéllyel és kockázaltal jár. Mégis csak helyesebb volna a kormánytól, ha nem zárkóznék el ilyen mereven a valorizáció gondolatától. Sokkal üdvösebb volna a tömegek bizalmát visszanyerni, rászoktatni a MMNMMMMÍM^^ lassú, de biztos takarékosságra, megszerettetni és népszerűsíteni a renléket és nem bclekergefni az osztálysorsjáték sokat ígérő, de keveset nvujtó hazárdjátékába. —. u. -. <5. A pusztuló 200 éves minorita kolostor uárja a csákányosokat Omladozó falak, betemetett freskók, rendezetlen könyvtár. (A Dél m agyarország munkatársától) Szeged ismét szegényebb lesz egy régi, emlékes épülettel. A felsővárosi minorita atyák kolostora ma-hotuap már csákány alá kerül, hogy a düledező, 1747-ben közadakozásból felépült klastrom helyén, modern háromemeletes bérkaszárnya épüljön fel. A régi, salétromvert, sárgafalu épület, ma még mintha mindig titokzatos középkort rejtene. A kolostor Szentgyörgy-léri részén az emeletes épület falai mentén vastagon terpeszkedik a malterhulladék. Renoválni már nem lehet a kolostor külső falait. A malter nem tapad a vizes falakra. Meszelni An lehet. A minorita atyák számtalanszor megpróbálták már, hogy barátságos külsőt lopjanak a rendház falaira. A meszelési munka befejezése után a kipucovált sárgás-fehér falakról másnap már feketén vigyorgott elő a salétrom. Az első esővel a malter is hulldogálni kezdett, ugy, hogy az idők multával már mindenhol kiütközött a narancssárga tégla. Ma már senki sem gondol a kolostor renoválására. Az idő kegyetlen vasfoga csákányra itélte a régi épületet. A kolostor pincéiben méteres a víz. A rendház történeti naplójában valamelyik szelid minorita atya azt jegyezte fel, hogy 1802-ben a pincékbeu olyan magas volt a víz, hogy a k á r c s ó n a k á z n i is lehetett volna benne. A rendház földszinti ablakait süni vasrács födi. A betyárvilág romantikus alakjai nem egyszer kószáltak a vasbaöltözött ablakok alatt. Később azután már csak emlékül maradtak meg a vasrácsok. Az ijesztő külsejű kolostor belül azonban ko- | rántsem olyan elriasztó. Az apró folyosói ablakokba mindenhol virágba öltözött fák bólintgatnak be. ; A minoriták kertjében virágzik Szegeden legelőször a cseresznyefa. Február utolsó napjaiban már nem egyszer történt meg, hogy a minoriták virágos fájának csodájára jártak az emberek. A széles, tölgyiapadlóju földszinti folyosón mély álomban terpeszkednek a lxűthajlásos falak. A csönd nehéz. Messziről a falakon ál a délutáni litánia orgonahangja hallatszik.. A lágy orgoin»bugás szinte észrevétlenül szivárog ki a folyosókra. A tölgyfa kapuajtón lul a folyosón cella cella mellett. Eredetileg papi lakások voltak itt. Most raktárnak használják a vasveretes tölgyfaajtóju cellákat. Lakásra alkalmatlan odúk ezek, de különben sincsen szükség rájuk. Dr. P a p p Réla plébánossal együtt csak négy minorita atya lakik a rengeteg épületben. A folyosó menyezelein régi freskók nyomai. A salétrom már megette a színeket. Most durva meszelés fekszik a freskók fölött A földszinten húzódik meg a hatalmas ebédlő is. Padozata modern parkett. Régi, nehéz tölgyfaasztal, körülötte széles támlájú székek. Ülőkéjük mélyen behorpadva. Kétszáz éve már, hogy rajtuk ülnek a minoriták. A rend pedig szegény. A kolostor kertje termi be a konyhaszükségletet. Szatymaz mellett 100 hold rosszul termő, bérbe kiadott földjükkel dicsekedhetnek csak el. Ennek jövedelméből élnek a rendház tagjai és marad valami a templom renoválására is. Pedig a templom nagyon kívánja már a gyógyító maltert. De pénz nincsen a javítási munkálatokra. A város pedig meghallgatás nélkül utasítja el a minoriták kérését, megfeledkezve arról, hogy 200 éve önerejükből tartják fent templomukat. A toronyban és a kolostor padlásán baglyok tanyáznak, ahol vígan fütyül be a szél. mert az ablakok már régen elporladtak. A kolostor első emelete talán még a legbarátságosabb. Bolthajtásos, remekbe készüli az emeleti feljáró. Alacsony, márványoszlopokon nyugvó szobrok és képek között jutunk fel az emeletre. Ide idegeneknek tilos a bemenet. \ rendház lakói egyszerű, de tágas szobákban laknak. Mindenhol rend és tisztaság. Legnagyobb értéke a kolostornak a löbbezerköletes könyvtár. Két hatalmas terem tele könyvekkel. Kétszáz évnek összes vallási és jogbölcsészetí könyvei várják elrendezésűket. Az egyik könyvszekrény művészeti remek. A könyvek pergamen-kölésüek. Jelenleg még csak az egyik könyvtárszoba könyvei vannak rendezve Az alaposabb rendezési munkára nincsen ideÁprills 26 Belvárosi Mozi esle 9 órakor. Jegyek 2 pengőtől. UBÁN OZÁK KÖRUS Vezényel Semjon Ignatieff. A világ legkiválóbb énekkara. 40 énekes. 1000 hangverseny az öt világrész minden államában. (Harmónia.) Esoernyők I. Cloth 7 pengő, félselyem 10 pengő, félselyem lapén fonna 11 pengő, színes divat esőernyők rendkívüli olcsó árakon PoUák gyári árako _ esőernyők gyári lerakataiban 907 1 Szegetl, CselconJcs u. és Széchenyi tér.