Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

1827 április 13. DÊLMAGYARORSZAG 3 Back Bernát a legsürgősebben megoldandó városi feladatokról. (A Délmagijarország munkatársától.) A szórakozását valamennyi városrész lakója és ne lapok húsvéti számai a konvencionális köz- kelljen egy órát, esetleg még többet gyalogolni, életi nyilatkozatok találkozóhelye szoktak lenni, ha egy kicsit zöldbe akarnak menni. Nin­A Délmagyarország régóta szakított ezzel a ; csenek sétahelyek. Itt van például a Felső­konvencióval is és a gyors és modern hir- j tiszapart a Stefániától a körtöltésig. Ezen szolgáltatás mellett minden sorával és sza- j az egész útvonalon fasort kellene létesíteni, vával a közérdek komoly szolgálatára kíván sietni. Ez a szándék vezetett bennünket, ami­kor felkerestük Back Bernát felsőházi pótta­got, a szegedi közéletnek ezt a kivételesen kimagasló és finom egyéniségét és beszélgetést folytattunk vele városi ügyekről. Back Bernát tömören összegezte mondanivalóit. Azt hisszük azonban, hogy ezzel a tömörséggel is hatni fog és húsvéti ngilatkozata erőteljes és ered­ményes akció megindítója lesz. A legsürgőseb­ben megoldandó városi feladatokról Back Ber­nát a következőket volt szives mondani: — Véleményem szerint kizárólag az lenne helyes és célravezető, ha osztály-, politikai és felekezeti különbség nélkül a társadalom va­lamennyi rétege tömörülne a városi pártban és a városi párt programjának keresztülvite­lére. Mi legyen ez a program? A város fejlesz­tése: csatornázás, kövezés, világítás, de termé­szetesen mindez nemcsak a Belvárosban, ha­nem a külvárosokban is. Mert igenis feltölteni, rendezni és közmüvekkel kell ellátni vala­mennyi külvárosrészt és autóbuszjáratokkal, esetleg valamilyen más módon összekötni őket a Belvárossal. Ezidőszerint ugyanis a város­nak csak azon egymástól messzeeső pontjai vannak összekötve, amelyekhez villamos visz, van azonban igen sok ucca, ahonnan félórai, meg háromnegyedórai gyaloglás után lehet beérni a Belvárosba. — Feltétlenül egészséges lakásviszonyokat kell teremteni. Meg kell szüntetni a pincelaká­sokat és vagy munkásházakat építtessen a vá­ros, vagy olyan bérházakat, amelyek tömeg­lakások céljaira szolgálnak, de legyenek végre ebben a városban mindenütt egészséges la­kások. Meg kell annak szűnni, hogy Szeged­nek vezető szerepe legyen a tuberkulózis te­nyésztése és pusztitása terén és ezt főleg egész­séges lakásviszonyok teremtésével érhetjük el. Ugyancsak egészségügyi okok miatt locsolni kell nyáron az egész várost, tehát nemcsak a Belvárost. Nincsenek Szegeden parkok. Va­lamennyi külvárosrészben kellene néhány holdnyi területen parkot létesíteni, hogy min­dig megtalálja a maga szolid és egészséges innom minden falatra. Azt hiszem, sütve, sóvat, paprikával egészen elszivelhető eledel volna. így se rossz, olyan, mint az éretlen kókuszdió. Csak­hogy én az éretlen kókuszdiót se szerelem. Különben az ebédnél mindig sokai gondolok rád, drussza. Ha griz, spenót, paradicsom, lek­vár, sárgarépa kerül az asztalra, azt mindig meg­hagyom neked. Nem akarom dicsérni magam, de kevés unoka választotta meg ilyen szerencsésen az apapáját, mint te, te trifurcifer! És hogy «mikor dücc haza, apapa?» Fölhatal­mazlak minden olyan hir megcáfolására, mintha én többet sohse akarnék visszamenni Szegedre. Nem evett meg se a fiumei cápa, se a Ilümmer, — nem kinált meg kultuszminiszterséggel Mussolini és nem szöktetett meg egy montenegrói hercegnő sem. Ámbár ami ezt az utolsó lehetőséget illeti, illeti — de félek, hogy a levelem a nagyi kezébe lalál kerülni és akkor csakugyan nagyon meg­gondolandó lesz a hazatérésem. Majd ha a kis csirkék nem csipognak, kis szi­vem ... És addig is otthon vagyok egy nap száz­szor és járok ide-oda a kultúrpalota, meg a Köl­csey-ucca közt, mint a vetélő. Mikor a nap süt rád, én vagyok az; ha szellőcske fújdogálja a szöszke hajad, én vagyok az; ha csillag vigyázza az éjszakai álmod, én vagyok az és ha néha, reggeli ébredéskor egy könnyet találsz a vánkoskádon, azt , is én hagytam ott, ' merszi apapúd. U. i. Tisztelem a fecskéket, gondolom, elseje után már ott voltak, — erre nem jártak, elég sok is itt a szeplős néni. Továbbá örömmel hallom, hogy ha elesel, már a magad erejéből is fel tudsz kelni. Úgyis kell, barátom. Idejekorán mentesítsd magad minden asszonyi befolyástól. Sic itur ad •stra... padokat elhelyezni. — Nagyjából ezek lennének véleményem szerint a legsürgősebb megoldásra váró városi icladatok. Ezek érdekében kellene tömörülni a városi pártban az egész városi lakosságnak, hogy a sok meddő teszed és szónokolgatás helyett sikerüljön egységes erővel mindazt létesíteni, amire ebben a városban most már égető szükség van, amit a közvetlenül ér­dekeltek is jogosan követelnek és aminek a létesítéséi tovább elodázni most már nem lehet. igazán IWMMMMMMMIM^ „Egy népi társadalom jóléte és szociális megelégedettsége hozza magával az ország feltámadását" — üzeni Szegednek húsvétra Pakots József. Budapest, húsvét elölt. (A Délmagyarország munkatársától.) A parlament vigasztalanul ál­mos, üres és bóbiskoló. A miniszteri bársony­székek üresek, a jobb oldalon bóbiskolnak néhányan, hogy mégse kelljen felfüggeszteni az ülést. A baloldali folyosó délfelé megélénkül kicsit, az ablakok bársonypainlagain elvonulva meghitt csoportok alakulnak : bent a teremben Kontra alapon hangulat ez és ezért a marokny inkább elvonul a folyosó pamlagai közé. A megmaradt ellenzéki árvák összebújva suttognak itt, a jobb oldalról áttévedt egysége- ! sek mosolygósak és vidámak. Viccekre is ráér­qz államháztartás egyensúlyát a magángazda­ság javára igényelhető beruházásásoktól és azt az árculus viciozust variálja anélkül, hogy valamely komoly koncepciója volna a prob­lémák megoldására. — A kormány zokon veszi az ellenzéktől, hogy életszükségletekkel számoló gazdasági po­litikát követel, hogy eléje vonultatja a szociá­Aladár beszél - népjólétről, fajvédő ; Us r riaszfó S2Ö i ké U h fel. szociális problémákról ! Vigasztalan | hánylorgalja a s:abadságjogok zsarnoki el­t ez es ezert a maroknyi ellenzék ,:пгЛШ *t hnm, n tfp]lí>rni emhn/lчАп ¿к nnrrln­liprását és hogy a szellemi szabadság és gazda­sági szabadság közötti junktimot fel meri állí­tani. Pedig a közszabadságok kérdésében — minők a sajtó teljes szabadsága, a gyüleke­zési és egyesülési jog, az esküdtszék vissza­nek. Gömbös csapta félre most a terem füg- • mtás& _ bennefoglaltatik a gazdasági sza­gonyét. Udvara közepén kacag a folyósón. ; 1)adság érvényesülési lehetősége is. Csak szabad ország szabad szellemi Lakkcipője csillog, nadrágja élesen vasalt, a népjóléti miniszter épen most gratulált neki. fis mig változik igy a folyosó, míg az udva­rok lelkesen udvarolnak a «Kormányképes vezéreknek», Pakots József húsvétot és a ma­gyar feltámadást emlegeti. (Bent a Házban Kontra Aladár beszél népjólétről és Kunszent­miklós orgoványi követe buzgón helyesel neki.) A sok reménytelen mondat után ezeket mondja Pakots József húsvétra Szegednek: A feltámadás ünnepe önkénytelenül a magyar politikai és gazdasági megújhodás kér­dését vetíti az ember elé. A hoszu gazdasági böjtnapokat vájjon felváltja-e a feltámadás, az életörömök hallelujája, amelyre oly sóvá­ran áhit ez a vergődő magyarság. — A költségvetési vita felszínre vetette mindazokat a gazdasági és szociálpolitikai problémákat, amelyek a nagy konszolidá­ciós mii mechanizmusában, mint hiányzó energiák mutatkoznak. A kormány ugy cse­lekszik, mintha minden rendben volna. A régi két vezérszólam uralja a gazdasági és szociál­politikai programmját: az államháztartás egyensúlya és a magángazdaság helyreállítása. E kettő közölt egyszintű mérleget állit, félti erőkifejtése mellett érvényesülhetnek a gazdasági erők és az egyén gazda­sági boldogulása jelenti a nemzet fel­támadását. — Már Széchenyi megmondta a Hitel-ben, hogy «az egyéni jólét a nemzeti boldogulás alapja». Az ellenzék a feltámadás szimbólu­mát jelentő magasztos ünnepén a magyar kál­vária tanulsága nyomán nem ettől a kormány­tól várja a megújhodást és az annyira han­goztatott nemzeti renaissancet. Egy népi tár­sadalom jóléte, bizalma és szociális megelé­gedettsége hozza magával a nemzet szebb jö­vőjét, az ország feltámadását. El kell követ­kezni tehát a demokrácia megváltó eszméinek a nagy diadalnak, hogy teljes legyen a magyar húsvét. E szavaknál a felcsapódó ajtókon és fel­lebbenő függönyökön az éljenzés és taps dü­börgő hangja száll ki a folyosóra. Kontra Aladár befejezte beszédét. Megtapsolták. Vér György. Sztanykovszky Tibor — Húsvéti passiójáték (A Délmagyarország munkatársától.) A börtönökben, ahol az élet kapuja hosszabb­rövidebb időre becsukódik az elitéltek mö­gött, az élet viharában megkeményedett szi­vek felengednek és a fátyolos tekintetű rabnak legkedvesebb olvasmánya a biblia lesz. A sze­gedi Csillagbörtönben is boldogok a rabok, ha a napi rendes foglalatosság mellett olyan munkát is találnak, amely mellett feledni és megnyugodni lehet. A Csillagbörtönben a ra­bok igy hónapok hosszú tanulásával készül­tek az evangéliumi passió előadására. Az el­itéltek valósággal versengtek egymással ab­ban, hogy a passió-játék egy-egy szerepét megkapják, megtanulhassák és eljátszhassák. Naponta egy-egy órát próbáltak a szereplők. Húsvét előtt két héttel már mindenki betéve tudta szerepét. De nemcsak a szereplők tanul­ták be a passió fenséges mondatait, hanem a többi rabok is. Beggeli séták alkalmával a börtön udvarán fel-felhangzottak Krisztus szavai. — Uram, Uram, miért hagytál el engem, — sóhajtozták fenhangon Krisztus megsze­mélyesítője, aki a séta alkalmával már szá­Krisztus személyesítöje. a Csillagbörtönben. zadszor róta végig a kurtái*a szabott séta­helyet. Krisztus szerepéi Sztanykovszky Tibor, a Tisza-gyilkosság 15 évre eliléii vádlottja kapla meg, aki intelligenciájával messze kitűnt rabtársai közül. Szlanykovszkynak szinte nem is kel­lett tanulni Krisztus szerepét. Amióta lakója a börtönnek, mindennap olvasgatja az evan­géliumot. A börtön lanitója melleit ő tanítgatta a szereplőket, tudta Kaifás, Júdás és a játék összes szereplőinek szerepét és igy valóság­gal a rendező szerepét töltötte be. Sztany­kovszky a passió-játék alapos betanulásának idejére a memoár-irást is abbahagyta. A passió-játékok legalább félévvel vetették vissza »a Tisza-gyilkosság legendájának« elkészülé­sét. Pedig Sztanykovszky ugy tervezte, hogy ez év nyarára elkészül életének nagy munká­jával, amely egyben végleges választ adott volna szerinte arra a még mindig homályba borított kérdésre, hogy kik voltak a Tisza­gyilkosság igazi tettesei. A prssió-játékok első előadása Virágvasár­napján volt a Csillagbörtönben.. Másodszor

Next

/
Oldalképek
Tartalom