Délmagyarország, 1927. április (3. évfolyam, 76-99. szám)

1927-04-17 / 89. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1927 április 15. Nagypénteken ismételték meg, mivel a börtön kis kápolnájában egyszerre nem férhetlek el az összes rabok. Az előadásokat pedig minden rab akarta látni. A passió-játékok előadása mindkét alkalommal misével kezdődött. Lágy szavú orgona bugotl a kis kápolnában. Darócruhás rabok szelíd megbékélt arccal figyelték a jelenéseket. A rabok között ott vannak az utolsó évtized összes szegedi bűnösei, akiket hosszabb-rővidebb időre zári ide be az igazságszolgáltatás. A feleséggyilkos vásárhelyi tanító hangja prősen kiválik a zsoltár énekléséből. A mise végén izgaloll mozgás. Pillanatok múlva már kezdődik a passió. Siralmas énekek hangzanak fel. Zokogó dallama sirámok. Szianykovszky alakjával szinte kimagaslik a tömegből. Mindenki pontosan tudja szerepét. A főszereplőkön paróka és korhű öltözet. I lla te Krisztus vagy, szállj le a kérésziről» — zúgja a nép. Sztanykovszky átszellemült arccal néz mereven előre. — Uram, Uram, miért hagytál el engem — mondja fájdalmas nosztalgiával. Már a vége felé közeledik a szent játék. Krisztus elmúlhatatlan szavai hangzanak el a Golgotáról. Az átszellemült arcú hallgatók alázatosan leborulnak. Mindegyik rab arcán látszik, hogy mélyen gondolkodik. Az apró kis egyéni bűnök eltörpülnek a világ bűnei mellett. Amikor vége a szent játéknak, a darócruhás hallgatók csöndesen távoznak. Mindenki vissza a sajál cellájába. Husvél utánig nem lesz foglalatosság. Mindenki azzal töltheti idejét, amivel akarja. Az ünnepeket azonban nem szeretik a rabok. Nekik munka kell, hogy hamarább leljék a csigalassúsággal haladó idő. Sztanykovszky is levette már maszkját. Most már olyan mint a többi szürke rab. Arcán szomorú vonások, haja őszülő, ő tovább próbázik. Húsvétra uj zsoltárokat akar megtanulni. (A Dél magyar ország munkatársától) Ünnepi harangok zugnak. Feltámadás! Bimbók pattannak a tavasz első kürtszavára, harsonázik ! a tavaszi szél, amely riadozva kering a még fülölt kemencék kéményeinek meleges füstfellegei körül. L'j élei kezdődik, kikelet, sikolt az öröm az elzárt ajtók előtt, gyerekek nevelnek a napfényben, uj ruhák versenyt pompáznak a természet uj köntösével, húsvéti paríőmök buja tolakodása hasogatja az első rügyek érdes, fris* illatát, ünnepi kalácsok puha, meleg teslélől roskadoznak a kemencék, llusvét van! Milyen szép mindez megírva, ha eltoljuk szemünk elől mindazokat a reteszeket, amelyek az élet aljáról nyílnak ki felénk, ha az önfeláldozás, az emberszeretet, a hit és eszme ünnepét ugy tekintjük csak, ahogy a gazdagok teritett asztalok mellett elmélkednek fölötte. I)e jaj, hányan vannak, akik ma is ugyanolyan szaggalolt ruhában, ugyanolyan szaggatott szívvel követik az Üdvözítő szerető igéjének szavát, mini fent az olajfák hegyén, lent a pusztaságban. Hányan vannak, akik szegényen, nélkülözve, elborult lélekkel hallgatják a húsvéti harangok zúgását cs az elmorzsolt halk imán kívül semmisem ad reményi, semmisem ad vigasztalást vigasztalauságukra. Hol van ma az ember, aki mondaná, engedjétek hozzám a kisdedekel? Hol van az Ember? Milliók húsvétkor száraz kenyerükre ejtett könycseppjükkel puhítják szegény ártatlan csöppségeik keserves falatját. Ez színigazság. Nem is kell messzire menni, hogy meggyőződjünk róla, csak a pincelakásokat kell felkeresni vagy a külvárosok poshadt levegőjétől áporodott lakásoknak csúfolt katakombákat Szörnyű és kínos itt az élet, ahova a nap csak elvétve jul be egy-egv percre s ahol viasz-arcu kicsikék sóhajtoznak, mert legelőször ezt tanulták meg a nagyoktól. Hova is mehet az, aki segíteni akar? A legszomorúbb városrészbe, a Mórába. Még ott zöldéi a gyanús sűrűségű vizszallag a házak melleit. Mély sárban mezítlábas kis nebulók ugrándoznak. Az udvarokra kirakva bútorok, ágynemű, játékok, készülődés az ünnepre. Móra-ucca 18. Márki Anlalnénál két szép kis gyerek néz ki az ablakon, illetve csak szépek lennének, ha az arcukra nem vonl volna öreges vonásokat az elviselt betegség és szegénység. Az I asszony takarítónő. Havonta 400.000 koronát kap. abból tartja fent magát, két gyerekél és egy tehetetlen öreg anyókát, aki vigyáz két babájára. Az ágyakon se takaró, se párnahuzat. A gyerekek azt esznek, amit az anya vacsora fejében a gazdájától kap, meleg étel még alig volt a szájukban Hagy&eii beszélgetés a szegénysoron. Az apa meghalt. És a két gyerek mintha tudná, hogy elhagyottan, árván él ezen a világon, szüntelenül öleli, csókolja egymást. Mennyi szerelet él ezekben a kis szivekben és mi lesz belőlük, ha a száraz kenyér majd egyszer öntudatra jut! A sötél zugban egyetlen mulatság, egy szaladgáló tengeri malac, amit azért hozott az öregasszony, hogy abba menjenek bele a betegségek«. Ezért osztják meg vele a kenyerüket is. Ilusvétjuk nem lesz ezeknek a gyerekeknek, ha jó emberek nem szánják meg őket. Mindjárt melletlük egy másik család. Lippay Míhályué kefegyári munkásnő. Négy gyerekkel él egyetlen szobában, ahol egy másik beteg asszonyt is lart, hogy legyen, aki a gyerekekre vigyáz. A »felügyelőnő« csupasz ágyon epegyulladásban fekszik és a legidősebb gyerek talán 6 éves. Az anya most rakosgatja, tisztogatja piciny szobáját, amelyet a házigazda — felbuzdulva a mult évi látogatásunkon -- feltöltetett, kipadoztatott. Beszélgetésünk folyamán megnyílt a szive, panaszkodott. 180.000 koronát keres lietenkint. Ebből bizony csak kenyérre és a gyerekeknek tejre lelik. Mert a gyerekekért szívesen éhezik. Éjszaka mos rájuk, éjszaka főz nekik és azután reggel ki a munkába, ahol teljes erőt, fegyelmet, lelki nyugalmai kíván a termelés és a munkarend. Még akkor is, ha — mint a télen — valamennyi gyerek súlyos betegen feküdt a kuckóban. A férj rokkant. Mostanáig csak keresett valamicskét, de fájdalmai lábaiban egyre tűrhetetlenebbek és a betegsegélvző betegállományba helyezte havi 150—160.000 korona segéllyel. Amíg belegállományban van, semmi munkát nem szabad vállalnia, még ha a betegsége mellett házi. ülő foglalkozási bírna is végezni. Most is hozlak neki csülkölést, kévekölésféle munkál, amit el birt volna végezni. De vissza kellett adnia, hogy cl ne essen a táppénztől. A szegény asszony pedig egyedül cipeli a család fen tartásának terhét, aggódva lesi gyermekei arcszínét és fáj, rettenetesen fáj a sovány kis karok erőtlen ölelése, a kék szájacskák gügyögő csókja. Tovább barangolunk a Móra-városrészben, ahol még minden a régi, csak néhány lakó költözött ki a vízből és mások jöttek be helyettük. Örvendetes esemény azonban, hogy sok háziúr feltöltette a vízben álló szobákat és bepadoztatta őket. A lakók hálásak és ugy jönnek elébünk minden uecából. mint rég látott kedves ismerős. Sok uj építkezés is folyik. A Hajnaljuccában. majd mindenült épül valami, de elővigyázatost ságból sűrű vasrácsokai tettek az alsó ablakokra, mert a nyáron egész békarajok ugráltak be a szobába, az alvók ágyába. Szegeden, ahol égig érnek a tornyok, az emberszeretet trófeái és ahol kiterjedi klinikákkal akarják emelni a közegészségügy »jó« statisztikáját. Szobafestési, mázolást és homlokzatfestést legelőnyösebb árban készítenek Szilágyi és Szabó festömesterek Szeged, Dugonics tér 11. 165 Telefon 107. sz. A Hajnal-ucca 6. szám alatt lakik egy aszszony, a nevét senkisem tudja. Kapálni jár, de borzalmas szenvedély áldozata. Iszik. Kis ötéves fiacskája a legförtelmesebb kloakába van bezárva. Az asszony állandóan eszméletlen, a gyereknek a szomszédok adnak enni, amikor adnak, ruha is csak az van rajta, amit idegenek ráhúznak. A szomszédok borzadva mennek el a liáz elölt. Most még csak elfogadja a gyerek, amit adnak neki, de ki tudja, mikor fog elvenni magának, ha majd megnő. Felhívjuk a hatóság figyelmét erre a veszendő kis gyermekiélekre, akiből talán még lehet ember, ha megfelelő környezetbe helyezik. Egy másik húsvéti mozaik. A Csendes-ucca ban mély vizes árok van, két méter széles, éppen most egy bárom éves gyerek esett bele játék közben. Hangos jajgatással viszik be a házba, hideg van, az anya a kezét tördeli, a gyerek nemrégen kelt fel a betegágyból. Laczi Istvánné lakik itt az 5-ös szám alatt. Öt gyereke van, a legidősebb 13 éves, a legkisebb 5 hónapos. Az ura vidékre ment, Zalamegyébe dolgozni és 200.000 koronái küld havonta. Abból él a nagv család. Kérdem az asszonyt, hogyan osztja be ezt a pénzt. Mosolyog: — Nem eszünk mi kérem egyebet krumplinál és babnál. A szobája ragyog a tisztaságtól, a szemeivel állandóan hol az egyik, hol a másik gyereket cirógalja, mind kedves és mennyit éhezik, meg dolgozik értük! A gyerekek pedig körülállják anyjukat, hol a kezét csókolják, hol az arcát és a sovány, gyenge kicsi asszony, könnyezik a boldogságtól. Lemosdatja a kis vizbeesettet és rögtön bedugja az ágyba. Jaj csak baja ne essék! Csendes-ucca 12. Vecsernyés Vincéné. Nagy víz van az udvarban, apró gyerekek szaladoznak körülötte, mind köhög, hörög, náthás. Ezek az unokák. — Olyan nagy viz volt itt a mult héten — mondja —, hogy ebben a hidegben térdig álló vízben kellelt kimenni a kapuig és néhány napig az ueeából Iskolába se tud lak menni a gyerekek éppen az udvarokon levő áradás miatt. — Borzasztó élet ez — folytatja az öregaszszony. — A lányom most ilt lakik. Az ura tűzoltó volt és amikor a nyáron a toronytüz kiütött, fent dolgozott a legtetején, a fecskendő vize állandóan öl érte. megfázott és másféléves sínylődés után kiköpte az egész tüdejét«. Szegény meghalt, van öt hónapja és a családnak nincsen semmije. 10 millió végkielégítést adtak, de csak a kamalját fizelik, az pedig nem elég, hogy három kis gyerek és egy asszony eléljen belőle, hiszen a lányom dolgozni se tud menni a csöpp gyerekektől. A legkisebb másféléves. S a panaszok vastag kötetekké duzzadnának. Szenvedés, bánat sötét szinei festik buskomorrá az amúgy is sötétre felejtett uccákat. Csak néha villan fel egy kis világosság, mint Ábrahám Ferenc Csendes-ucca 20. szám alatt élő lakos házából, ahol szép, kedves, fürge, asszony három gyönyörű kis gyereket babusgat, nevet jókedvvel, pedig neki sincsen többje, mint 180.000 korona heti fizetése, ő is sokat nélkülöz derék emberével a — gyerekekért. Aránylag rövid idő alatt mennyi félretaposott egzisztencia sorsába jutott bepillantás. De igv van ez a többi külvárosrészben is, ahol ugyanilyen bánatokra és ugyanilyen sorsokra fojtja rá a csendet a háztető. F.bből a végtelen sok szegénységből mikor lesz feltámadás? A hatóság aránylag gyorsan enyhíthetne az itteni helyzeten, ha végre legelsőrendü kötelességének ismerné fel, hogy világítást adjon, csatornáztasson, köveztessen és lerombolva a sok vizes odút, egészséges lakásokkal népesítse be ezt a betegségtenyésztő vidéket. Lengyel Vilma. URID1VAT CIKKEK KEZTYÜK, ZOKNIK nagy válasxiélcban Szende Mihály SSL „. ^