Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-24 / 70. szám

DÉLMAGYARO SZEOED : Szerke*zt6*ég : De&k Ferenc •COa 2. Telefon 13-33. - Klodóhlvolal, •BlcMJnkOnyvlár és Jegyiroda: Aradi ЯССа S. Telefon ЭОО. - Nyomda: L«w UpAl ucca ÍO. Telefon ÍO—34. «««««« CSÜTÖRTÖK, 1927 MÁRCIUS 24 » a ® III. ÉVFOLYAM, TO. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon 131. szám. «мм«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 23. Telefon 49. szóm.« « « « ««««««« КЮfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a tdvórosban З-бО, IcUlfOldUn 0-40 pengd. Egyes szám lö, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Városi füzadó? Groteszk ötletet pattantott ki a Dél magyar­ország tegnapi száma. A város tanácsa szabályrendelet-tervezetet dolgozott ki azzal a céllal, hogy a város pol­gárai által fizetett tüzbiztositási dijak után városi adó cimén tízszázalékos pótlékot szed­jen. Az uj adót a biztosítottak fizetnék s a biztosító társaságok szednék be. A város házikezelésbe vette a színházat s most házikezelésbc akarja venni a biztosító társaságokat is. A színigazgatókkal szemben azonban a város anyagi és közhatalmi fel­készültségének nem volt feladat megvívni a csatát, a biztosító társaságok azonban kicsit más fából vannak faragva. Az a törvényja­vaslat, amelyik már a képviselőház többsé­gének hozzájárulását elnyerte; eléggé doku­mentálja a biztosító társaságok befolyását még a törvény előkészítésére is. Hatvan volt miniszter ül a biztosító társaságok igazgató­ságaiban, — mondotta a nemzetgyűlés volt elnöke és hipokrizis volna tagadni, hogy a biztosító társaságoknál anyagilag érdekelt tör­vényhozókban erős támaszt találnak a társa­ságok minden, üzleti érdekeiket fenyegető tö­rekvéssel szemben. Ha a város tanácsa ügyel a maga tekintélyére és presztízsére, helyesen cselekednék, ha elvetné magától ennek a torz ötletnek erőszakolását. A tűzbiztosítás lehet alapja a városi adóz­tatásnak s alig van német város, amelyben a tűzvédelmi költségek legnagyobb részét nem a tűzbiztosításon alapuló városi adóval fe­deznék. Azonban ez a törekvés csak ugy valósitható meg, ha nem a biztosítottakra, hanem a biztositókra vet ki a város adót. Minél tökéletesebb a város tűzrendészete, mi­nél többet fordít a város polgársága a tűz­oltóság személyi és dologi kiadásaira, annál kevesebb rizikói vállalnak a biztositó társa­ságok, annál gazdaságosabb és jövedelmezőbb üzletág lesz a tűzbiztosítás. Helyes éi jogos kívánság tehát, hogy a város tűzvédelmi ki­adásainak egy és nem jelentéktelen részét a biztositó társaságokra hárítsa. Ennek van ér­Lelme, ennek van jogosultsága, ez megvalósít­ható Szegeden is, mintahogy keresztülvitték másutt is. De hogyan lehet arra kényszeríteni a biz­tositó társaságokat, hogy a város ingyenes adó­szedői legyenek-.' És hogy lehet arra kénysze­ríteni a szegedi polgárságot, hogy az ország­ban ők fizessék a legdrágább tüzbiztositási dijat? Ez a város nem lehet separatum cor­pus-a a biztosítási jognak, nem lehet Sze­gedből külön jogterületet alkotni a biztosító társaságok számára. Ha szabályrendelet kö­telezi a szegedieket arra, hogy szegedi társa­ságoknál biztosítsák vagyonukat tüz ellen, ak­kor a biztositó társaságoknak módjukban lesz Szeged területére külön tarifát, külön bizto­sítási díjtételeket életbeléptetni. S ki kételked­hetjk abban, hogy ez a különleges jogi hely­zet csak a társaságokra, a gazdaságilag erőseb­bekre lesz kedvező. A Magyarországon működő biztositó társa­ságok kartelbe léptek s a kartellel szabályo­zott díjtételek — angol biztositó társaságokat csábítottak Budapestre. Budapesten már leg­alább öt-hat olyan angol biztositó társaság működik, mely a karlelen kívül áll. A város szabályrendelete védelmébe kívánja venni a kartelbe lépett biztositó társaságokat. A vá­rosi gazdálkodásnak azonban nem lehet, az a célja, hogy a szabad versennyel szemben védje a karteleket. De hogyan is gondolják, hogy ellenőrizni tudják a nem szegedi, eset­leg nem magyarországi társaságoknál történő biztosítást s hogyan képzelik, hogy a nagy külföldi, főleg angol társaságok bele fognak abba nyugodni, hogy legyen Magyarországon város, amelyiknek hatósága megbünteti a ná­luk biztositó polgárait? De az adóztatásnak ez a bölcsesége miért csak a tüzbiztositási szerződésekre gondol. Végtére a város a vagyoni biztonságot más vonatkozásban is védheti, szedjenek adót a betörés elleni biztositások után is! A város papjai könyörögnek az Egek Urához, hogy tartsa távol vetéseinktől a csapásokat. Miért nem akarnak tehát a jégbizlositási dijakból is részesedni'/ A személyi biztonságunkat is védi a város, miért nem tartják indokoltnak azt is, hogy az életbiztosítási dijak egy részét is elvigyék városi adóban'? Mindenre gondolnak, csak a leiekértékadóra nem. Miután ez az adó szociális szempontból s a rentábilitás szempontjából egyaránt kiáll minden kritikát, természtesen —a tüzbiztosi­tási adó szabályrendeletét készítik el. Majd ha megszűnik a lakások kötöttsége, meglesz a telekértékadó, — mondotta nem egyszer már a polgármester. Ennek az adónemnek milyen tökéletes félreértése kell ahhoz, mely a la­kások kötöttségében akadályát látja a telek­értékadó behozatalának. Ez a félreértés majd­nem olyan grandiózus, mint az, amelyikből a tüzbiztositási adótervezet módja született meg. Komoly net>éxségek merüllek fel asz olasx—jugosszláv megegyezés Körül. Brianá tárgyalásai. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Belgrádból Jelentik: Az olasz—jugoszláv konfliktus elsimítása körül komoly nehézsé­gek merültek fel. A jugoszláv kormány ra­gaszkodik ahhoz, hogy a kiküldendő nemzet­közi bizottság ne csak Jugoszláviában, hanem albán területen is hajtsa végre a vizsgálatot, amelyről viszont Olaszország hallani sem akar. A diplomaták most arról tárgyalnak, hogy miként lehetne a megegyezés útjából ezt az akadályt elhárítani. Párisból Jelentik: Briand ma Aoenzano olasz, Spatajkooics jugoszláv és Crewe an­gol követet fogadta, akikkel az olasz—jugo­szláv megegyezés ügyében hosszas megbe­szélést tartott, amelynek eredményeképen megállapodás jött létre, hogy vizsgáló bizott­ságot küldenek ki. De arról nem döntöttek még, hogy szövetségközi, vagy nemzetközi lesz-e a vizsgáló bizottság. Amennyiben a bizottság nemzetközi lesz, abban Németország kiküldötte is résztvesz. „A parlament padjain a megfélemlített emberele árnyéka ül." Nagy vi&ar az országgyűlésen egy szociálista interpelláció körül. Budapest, március 23. A képviselőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Az elnöki előterjesztések során bemulatja azokat a törvényjavaslatokat, me­lyekel a felsőház is letárgyalt. Ezután áttérnek a költségvetési javaslat általános vitájára, melynek első felszólalója Beck Lajos párton­kívüli ellenzéki. Beszéde elején a parlamentarizmus beteg­ségével foglalkozik, mely az egész világon érezhető. A közélet érdeklődése elfordult a parlamenti tárgyalásoktól, aminek egyik fő­oka, hogy a parlament az ürességtől kong, ha szakkérdésekről van szó. A képviselők távol­maradásának egyik oka a mindennapi élet gondja. Ezután a kormány gazdasági po­litikájának bírálatára tér át, hangsúlyozva, hogy ennek utvonalát a világgazdasággal való összefüggés bírálata nélkül tárgyilagosan meg­bírálni nem lehet. A gazdasági elzárkózás elősegítette az államsegélyeV^'T>evezetését, vi­szont, a népek szolidarilSsdnaA gondolata a leg/wgyobb kedvezmények biztosításában ta­lálja meg legnagyobb támaszát. A nemzetközi egymásrautaltság annál intenzivebb lesz, mi­nél jobban eliparosodnak a nemzetek, mert annál több nyersanyagra van szükségük. A kormányra hárul az a feladat, hogy oly kül­politikát folytasson, mely által versenyképe­sek lehetünk. A mezőgazdaság termelőképes­ségét minden eszközzel alá kell támasztani. Utána Jókai Ihász Miklós a kultusztárca és a népjóléti tárca körébe tartozó egyes kérdéseket tette szóvá. A költségvetést elfo­gadja. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után Petrovich György a szövetke­zeti mozgalom válságára hívja fel a figyel­met. A szövetkezeli mozgalom fejlesztésére feltétlenül szükségünk van. Reméli, hogy mi­előbb megindul a magyar szövetkezeti moz­galom reneszánsza. A költségvetést elfogadja. Jánossy Gábor figyelmébe ajánlja a tör­vényhozásnak a fokozott gyermekvédelmet és az aggkori biztosítást, egyben kéri a kötelező anyasági biztosítás megvalósítását is. A kom­munista mozgalmakkal kapcsolatosan arra kéri a kormányt, használja fel ezen alkalma­kat a katonai ellenőrzés megszüntetése ér­dekében és arra, hogy mielőbb felállíthassuk az általános hadkötelezettséget. A költségve­tést elfogadja. Gál Jenő szólal fel ezután. A költségvetés vitája a múltban a magyar élet legnagyobb elméinek a mérkőzése volt, ma pedig a leg­nagyobb közönnyel tárgyalják. Eigyelmezteti az ellenzéket, hogy akármilyen abnormális is a kormány túlsúlya a parlamentben, a fele­lősség reá is kiterjed. Ezután a monori választás atrocitásait teszi szóvá és kijelenti, hogy az ülésterem padjain a megfélem­lített emberek árnyéka üL A költségvetéshez alig van felszólaló, de jel­lemző, hogy a kormányt támogató pártok is ellenzéki beszédeket mondanak. Gömbös fel­szólalása kapcsán foglalkozik a fajvédelem kérdésével. Kijelenti, hogy fajvédelemre nincs szükség, ő éppen ugy keresztény erkölcsi alapon áll, mint bárki más, aki magyar föl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom