Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)
1927-03-24 / 70. szám
DÉLMAGYARO SZEOED : Szerke*zt6*ég : De&k Ferenc •COa 2. Telefon 13-33. - Klodóhlvolal, •BlcMJnkOnyvlár és Jegyiroda: Aradi ЯССа S. Telefon ЭОО. - Nyomda: L«w UpAl ucca ÍO. Telefon ÍO—34. «««««« CSÜTÖRTÖK, 1927 MÁRCIUS 24 » a ® III. ÉVFOLYAM, TO. SZÁM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon 131. szám. «мм«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal : Andrássy ucca 23. Telefon 49. szóm.« « « « ««««««« КЮfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a tdvórosban З-бО, IcUlfOldUn 0-40 pengd. Egyes szám lö, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Városi füzadó? Groteszk ötletet pattantott ki a Dél magyarország tegnapi száma. A város tanácsa szabályrendelet-tervezetet dolgozott ki azzal a céllal, hogy a város polgárai által fizetett tüzbiztositási dijak után városi adó cimén tízszázalékos pótlékot szedjen. Az uj adót a biztosítottak fizetnék s a biztosító társaságok szednék be. A város házikezelésbe vette a színházat s most házikezelésbc akarja venni a biztosító társaságokat is. A színigazgatókkal szemben azonban a város anyagi és közhatalmi felkészültségének nem volt feladat megvívni a csatát, a biztosító társaságok azonban kicsit más fából vannak faragva. Az a törvényjavaslat, amelyik már a képviselőház többségének hozzájárulását elnyerte; eléggé dokumentálja a biztosító társaságok befolyását még a törvény előkészítésére is. Hatvan volt miniszter ül a biztosító társaságok igazgatóságaiban, — mondotta a nemzetgyűlés volt elnöke és hipokrizis volna tagadni, hogy a biztosító társaságoknál anyagilag érdekelt törvényhozókban erős támaszt találnak a társaságok minden, üzleti érdekeiket fenyegető törekvéssel szemben. Ha a város tanácsa ügyel a maga tekintélyére és presztízsére, helyesen cselekednék, ha elvetné magától ennek a torz ötletnek erőszakolását. A tűzbiztosítás lehet alapja a városi adóztatásnak s alig van német város, amelyben a tűzvédelmi költségek legnagyobb részét nem a tűzbiztosításon alapuló városi adóval fedeznék. Azonban ez a törekvés csak ugy valósitható meg, ha nem a biztosítottakra, hanem a biztositókra vet ki a város adót. Minél tökéletesebb a város tűzrendészete, minél többet fordít a város polgársága a tűzoltóság személyi és dologi kiadásaira, annál kevesebb rizikói vállalnak a biztositó társaságok, annál gazdaságosabb és jövedelmezőbb üzletág lesz a tűzbiztosítás. Helyes éi jogos kívánság tehát, hogy a város tűzvédelmi kiadásainak egy és nem jelentéktelen részét a biztositó társaságokra hárítsa. Ennek van érLelme, ennek van jogosultsága, ez megvalósítható Szegeden is, mintahogy keresztülvitték másutt is. De hogyan lehet arra kényszeríteni a biztositó társaságokat, hogy a város ingyenes adószedői legyenek-.' És hogy lehet arra kényszeríteni a szegedi polgárságot, hogy az országban ők fizessék a legdrágább tüzbiztositási dijat? Ez a város nem lehet separatum corpus-a a biztosítási jognak, nem lehet Szegedből külön jogterületet alkotni a biztosító társaságok számára. Ha szabályrendelet kötelezi a szegedieket arra, hogy szegedi társaságoknál biztosítsák vagyonukat tüz ellen, akkor a biztositó társaságoknak módjukban lesz Szeged területére külön tarifát, külön biztosítási díjtételeket életbeléptetni. S ki kételkedhetjk abban, hogy ez a különleges jogi helyzet csak a társaságokra, a gazdaságilag erősebbekre lesz kedvező. A Magyarországon működő biztositó társaságok kartelbe léptek s a kartellel szabályozott díjtételek — angol biztositó társaságokat csábítottak Budapestre. Budapesten már legalább öt-hat olyan angol biztositó társaság működik, mely a karlelen kívül áll. A város szabályrendelete védelmébe kívánja venni a kartelbe lépett biztositó társaságokat. A városi gazdálkodásnak azonban nem lehet, az a célja, hogy a szabad versennyel szemben védje a karteleket. De hogyan is gondolják, hogy ellenőrizni tudják a nem szegedi, esetleg nem magyarországi társaságoknál történő biztosítást s hogyan képzelik, hogy a nagy külföldi, főleg angol társaságok bele fognak abba nyugodni, hogy legyen Magyarországon város, amelyiknek hatósága megbünteti a náluk biztositó polgárait? De az adóztatásnak ez a bölcsesége miért csak a tüzbiztositási szerződésekre gondol. Végtére a város a vagyoni biztonságot más vonatkozásban is védheti, szedjenek adót a betörés elleni biztositások után is! A város papjai könyörögnek az Egek Urához, hogy tartsa távol vetéseinktől a csapásokat. Miért nem akarnak tehát a jégbizlositási dijakból is részesedni'/ A személyi biztonságunkat is védi a város, miért nem tartják indokoltnak azt is, hogy az életbiztosítási dijak egy részét is elvigyék városi adóban'? Mindenre gondolnak, csak a leiekértékadóra nem. Miután ez az adó szociális szempontból s a rentábilitás szempontjából egyaránt kiáll minden kritikát, természtesen —a tüzbiztositási adó szabályrendeletét készítik el. Majd ha megszűnik a lakások kötöttsége, meglesz a telekértékadó, — mondotta nem egyszer már a polgármester. Ennek az adónemnek milyen tökéletes félreértése kell ahhoz, mely a lakások kötöttségében akadályát látja a telekértékadó behozatalának. Ez a félreértés majdnem olyan grandiózus, mint az, amelyikből a tüzbiztositási adótervezet módja született meg. Komoly net>éxségek merüllek fel asz olasx—jugosszláv megegyezés Körül. Brianá tárgyalásai. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Belgrádból Jelentik: Az olasz—jugoszláv konfliktus elsimítása körül komoly nehézségek merültek fel. A jugoszláv kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a kiküldendő nemzetközi bizottság ne csak Jugoszláviában, hanem albán területen is hajtsa végre a vizsgálatot, amelyről viszont Olaszország hallani sem akar. A diplomaták most arról tárgyalnak, hogy miként lehetne a megegyezés útjából ezt az akadályt elhárítani. Párisból Jelentik: Briand ma Aoenzano olasz, Spatajkooics jugoszláv és Crewe angol követet fogadta, akikkel az olasz—jugoszláv megegyezés ügyében hosszas megbeszélést tartott, amelynek eredményeképen megállapodás jött létre, hogy vizsgáló bizottságot küldenek ki. De arról nem döntöttek még, hogy szövetségközi, vagy nemzetközi lesz-e a vizsgáló bizottság. Amennyiben a bizottság nemzetközi lesz, abban Németország kiküldötte is résztvesz. „A parlament padjain a megfélemlített emberele árnyéka ül." Nagy vi&ar az országgyűlésen egy szociálista interpelláció körül. Budapest, március 23. A képviselőház mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Az elnöki előterjesztések során bemulatja azokat a törvényjavaslatokat, melyekel a felsőház is letárgyalt. Ezután áttérnek a költségvetési javaslat általános vitájára, melynek első felszólalója Beck Lajos pártonkívüli ellenzéki. Beszéde elején a parlamentarizmus betegségével foglalkozik, mely az egész világon érezhető. A közélet érdeklődése elfordult a parlamenti tárgyalásoktól, aminek egyik főoka, hogy a parlament az ürességtől kong, ha szakkérdésekről van szó. A képviselők távolmaradásának egyik oka a mindennapi élet gondja. Ezután a kormány gazdasági politikájának bírálatára tér át, hangsúlyozva, hogy ennek utvonalát a világgazdasággal való összefüggés bírálata nélkül tárgyilagosan megbírálni nem lehet. A gazdasági elzárkózás elősegítette az államsegélyeV^'T>evezetését, viszont, a népek szolidarilSsdnaA gondolata a leg/wgyobb kedvezmények biztosításában találja meg legnagyobb támaszát. A nemzetközi egymásrautaltság annál intenzivebb lesz, minél jobban eliparosodnak a nemzetek, mert annál több nyersanyagra van szükségük. A kormányra hárul az a feladat, hogy oly külpolitikát folytasson, mely által versenyképesek lehetünk. A mezőgazdaság termelőképességét minden eszközzel alá kell támasztani. Utána Jókai Ihász Miklós a kultusztárca és a népjóléti tárca körébe tartozó egyes kérdéseket tette szóvá. A költségvetést elfogadja. Az elnök ezután szünetet rendel el. Szünet után Petrovich György a szövetkezeti mozgalom válságára hívja fel a figyelmet. A szövetkezeli mozgalom fejlesztésére feltétlenül szükségünk van. Reméli, hogy mielőbb megindul a magyar szövetkezeti mozgalom reneszánsza. A költségvetést elfogadja. Jánossy Gábor figyelmébe ajánlja a törvényhozásnak a fokozott gyermekvédelmet és az aggkori biztosítást, egyben kéri a kötelező anyasági biztosítás megvalósítását is. A kommunista mozgalmakkal kapcsolatosan arra kéri a kormányt, használja fel ezen alkalmakat a katonai ellenőrzés megszüntetése érdekében és arra, hogy mielőbb felállíthassuk az általános hadkötelezettséget. A költségvetést elfogadja. Gál Jenő szólal fel ezután. A költségvetés vitája a múltban a magyar élet legnagyobb elméinek a mérkőzése volt, ma pedig a legnagyobb közönnyel tárgyalják. Eigyelmezteti az ellenzéket, hogy akármilyen abnormális is a kormány túlsúlya a parlamentben, a felelősség reá is kiterjed. Ezután a monori választás atrocitásait teszi szóvá és kijelenti, hogy az ülésterem padjain a megfélemlített emberek árnyéka üL A költségvetéshez alig van felszólaló, de jellemző, hogy a kormányt támogató pártok is ellenzéki beszédeket mondanak. Gömbös felszólalása kapcsán foglalkozik a fajvédelem kérdésével. Kijelenti, hogy fajvédelemre nincs szükség, ő éppen ugy keresztény erkölcsi alapon áll, mint bárki más, aki magyar föl-