Délmagyarország, 1927. március (3. évfolyam, 48-75. szám)

1927-03-18 / 65. szám

MAGYARORSZÁG aZEOED : Szerkc»*IO«éo : Deák Ferenc Kcca 2. Telefon 13-33. - Kindóhlvotal, kBlcMnkOnyvtAx és Jegyiroda: Aradi Mca S. Telefon 300. - Nyomda: Löw Upól ucca ÍO. Telefon 1«V—3-4. «««««« PÉNTEK, 1927 MÁRCIUS IS • « » III. ÉVFOLYAM, 05. SZÁM MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal : Url ucca ö. Telefon ISI. szám. «»««>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : szerkesztőség ét kiadóhivatal : Andràssy ucca 23. Telefon 49. szóm.« « « «««««««« noiuelésl Ara havonta 3-20. vidéken és a Mv&rotban 3-00, kUltOldOn 6-40 pengd. Egyes izóm ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Szegényjogu temetés. Bizony, ki tudja ma már, hogy ki is volt a kultuszminiszter Rafael idejében? Félő, hogy azt se igen fogják tudni, kik voltak a szegedi magisztrátus tagjai Károlyi Lajos halálakor? De talán jobb is lesz, ha ezt el­felejtik. Mert azt, hogy ki volt Károlyi Lajos nekünk és mit jelentett a szegedi művészet történetében, hogy egyéb vonatkozásokról nc is beszéljünk, azt egyre jobban fogják érté­kelni. Szeged városának egyik legnagyobb fia volt ez a megdicsőült művész, aki szent és alkotó élete javát töltötte itten, a legtisztább és leg­igazabb artisztikus törekvések áhitatos és alá­zatos szolgálatában. Valóban Isten szegény­kéje volt ez a csodálatos ember és magasz­tos festő, aki sohasem kért és sohasem kapott semmit e várostól, de termékeny mű­vészete fölmérhetetlen kincseit már életében Szegednek hagyományozta, kijelentvén, hogy amit ő termelt, azt mindenki számára ter­melte. Károlyi Lajos külön fejezet lesz a magyar festészet históriájában, mert az ő alakja és sorsa, tehetsége és tudása senki máséhoz nem hasonlítható. Élet és művészet talán még soha nem olvadt tökéletesebb és mélyebb harmó­niába, mint ahogy nála történt. Károlyi La­jos nem hódolt be soha semmi festői irány­nak vagy divatnak, ö mindig az örök törvé­nyeket kereste ós ezeket taiáfta meg nagy lelkében és nagy természetében. Micsoda fön­séges összhang él és uralkodik minden képén, akár egy szál rózsát ábrázol az, akár a mű­vész arcmását mutatja. Károlyi Lajos soha nem alkudott meg, soha pem adta el zsenijét, inkább szenvedett és éhezett, ha kellett, de hü maradt önmagához és elveihez. Nem volt igénytelenebb halandó c földön, mint ő, a világi javak dolgában, amelyeket megvetett és nem keresett, de nem volt senki, aki nálánál többet adott volna a művészi becsületre. Maga volt a jellem és az erkölcs, egy olyan korban, amelyben mindent eladónak gondolnak a fórumon ólál­kodik és szaladgálók. Csak természetes, hogy soha igazi értéke, valódi érdeme szerint nem érvényesült. A vásári lármában az ő halk és nemes szavát nem tudták, vagy talán nem is akarták meghatlani. Néhány lelkes és ön­zetlen barátja és tisztelője mutatott rá néha, mint ritka és becses példányra, szinte remény­telenül. Ha megalkuszik és elszegődik a pia­con, akkor nem olyan vég vár reá, mint amilyen a pesti Rókus-kórház egyik ágyán hónapok néma és ismeretlen szenvedése után elérte őt. De Károlyi Lajos hitt az örök mű­vészet megváltó hatalmában, mint ahogy hitt Velasquezben és Rembrandtban, Beato An­geliooban és Michelangeloban és egy szelid, csöndes, ködös őszi este békés és boldog méla­buja az ujszegedi Tisza partján, vagy egy derűs, enyhe tavaszi reggel almafavirágos har­móniája a Róka-uccában több és külömb volt neki a világ minden hatalmánál és dicsősé­génél. Hiszen Károlyi Lajos nem csupán ol­vasta a Szentek Életét, de élte is és az evan­géliumot nem csak forgatta, hanem gyako­rolta is. Nem volt tagja semmiféle kurzus­alakulásnak, de azért mégis ugy gondoljuk, ebben a városban követendő mintája lehetett volna a valódi kereszténynek és magyarnak. Mérhetetlen gazdagságot hagyott maga után ez a mi dicső és áldott gazdag szegényünk, aki Szeged számára az volt, ami Theodor Rousseau és társai Barbizonnak, Hoilósy és Fenenczy Nagybányának: megszépítette és megörökítette a szegedi tájat, rajongó és ál­modó lelke varázslatos palettájáról soha el nem muló fényt és szint adott neki. És most jön a hivatalos város, a hetven­ezer hold föld nábobja és szegényjogu teme­tést koldul halhatatlan nagy halottja számára a fővárostól. Szegényjogu temetést Károlyi Lajosnak, akit minden tisztesség és dicsőség megillet, akit, mint a szellem és a művészet fejedelmét kellene és illenék bevonultatni a magyar Pantheonba Munkácsy és méltó baj­társai, testvérei mellé! Ez a rendelkezés olyan szegénységi bizonyítványt állit ki Szegedről, amely miatt pirulni fognak unokáink. Hát csak a hatalom és uralom mindenkori osz­tályosait lehet itt parádéval fogadni, ünne­pelni és vendégelni, csak azok elébe lehet hintót küldeni, csak azok előtt szabad hó­dolattal hajbókolni? Tekintetes tanács, hol lesznek önök már akkor, amikor Károlyi Lajos tiszta, nemes és egyedülálló művészetének áhítattal áldoz az egész magyar kulturvilág hálája és elis­merése! A miniszterelnök római útjáról is nyilatkozik a külügyi bizottság ülésén. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Az országgyűlés külügyi bizottságát március 23-ra összehívták. A hivatalosan kiadott tárgy­sorozattal szemben beavatott politikai körök­ben ugy tudják, hogy ezen az ülésen Bethlen István miniszterelnök tájékoztatni fogja a kül­ügyi bizottság tagjait a külpolitikai helyzetről, beszélni fog a küszöbön álló római utazásáról és azokról a tárgyalásokról, amelyek Jugo­szlávia és Magyarország között vannak folya­matban. Ugyanezen az ülésen fog Walkó kül­ügyminiszter beszámolni a genfi tárgyalá­sokról, valamint annak eredményeiről. Nanking elesett ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: Az Information sanghaii jelentése szerint Cse-Kiangban állomásozó kantoni csapatok két táborra szakadtak. A szélsőséges elemek néhány nap óta rabolnak és fosztogatnak és főleg a katolikus missziókat pusztítják. Londonban este az a meg nem erő­sített hir terjedt el, hogy Nanking elesett. Erre a hirre a sanghaii munkásszervezetek prokla­málták az általános sztrájkot. Weiss Fülöp nyilatkozott Belgrádban a magyar—fugosxldv "kapcsolatodról. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Weisz Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke ma reg­gel Belgrádba érkezett és délután résztvett az Agrár és Kereskedelmi Bank közgyűlésén. Weisz Fülöp belgrádi újságírók előtt részlete­sen nyilatkozott a magyar—jugoszláv kapcso­latok kifejlesztéséről és kijelentette, hogy a magyar bankok igen jó véleménnyel vannak Jugoszláviáról és nyugodt lelkiismerettel ajánl­hatják a külföldi bankoknak a jugoszláv ban­kokkal való intenzív összeköttetést. Pénteken megkezdődik a költségvetés vitája. Budapest, március 17. A képviselőház hol* nap megkezdi a költségvetés tárgyalását A Ház a költségvetést a házszabályok értei mében 8 órás üléseken tárgyalja. 11 ülésnap után a szónokok már csak egy órahosszat beszélhetnek. Az ellenzék a költségvetés tár­gyalásánál nagyobb vitára készülődik. Az egységes párt és a keresztény párt részérói is számosan résztvesznek a vitában, mégsem valószinü, hogy a költségvetés vitája hosx» szura nyúlnék. Általában arra számítanak, hogy a költségvetést husoétra megszavazza a Ház. A miniszterelnök nem hajlandó valorizáltatni a hadikölcsönöket. Az egységes párt értekezlete. Budapest, március 17. Az egységespárt csütörtö­kön este A 1 m á s s y László elnöklésével értekez­letet tartott. Az elnök indítványára a párt elhatá­rozta, hogy mint minden évben, ugy az idén is, küldöttségileg keresi fel Kossuth Lajos sír­ját halálának évfordulóján és a sirt megkoszo­rúzza. Áttérve a napirendre Marschall Ferenc szó­vátette, hogy a hadikölcsön valorizációjának kér­déséből igen sokan politikumot kovácsoltak. Bethlen István miniszterelnök válaszában rá­mutatott arra, hogy a hadikölcsőnvalorizáció kér­désében már több ízben minden kétséget kizáró­an nyilatkozott. Csodálkozik azon, hogy az ismé­telt kormánynyilatkozat ellenére, még mindig vau­nak olyanok, akik nem tudnak belenyugodni a kor­mány álláspontjába, amely változatlan marad mindaddig, amig a mai kormány marad a helyén. Súlyos felelősséget vesznek magukra azok, akik a közönséggel azt akarják elhitetni, hogy a leg­közelebbi jövőben e téren valami fog történni. Teljes határozottsággal kijelenti, hogy a maga részéről az államnak sem a hadi, sem semmiféle tartozását valorizáltatni nem hajlandó, mert nem tartja lehetségesnek azt, hogy a költ­ségvetés egy ilyen valorizációt elbírjon. Kéri a magyar közönséget, hogy vegye ezt tudomásul s

Next

/
Oldalképek
Tartalom